Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Az elektronikus zene sötét oldala – Interjú a Next Level szervezőcsapatával

2019. augusztus 11. - absolut_hu

670a2022_logo_zott.jpg

A Next Level nemcsak egy profi elektronikus zenei bulisorozat, inkább életérzés. A fókusz főleg a basszusorientált műfajokon van, de minden esetben szempont, hogy az adott DJ, legyen magyar vagy éppen nemzetközi hírű, előremutató dolgot képviseljen. A csapat mindegyik tagja maga is rendszeresen áll bent a DJ pultban, ezzel még inkább erősítik brandjük hitelességét. A bulik egyik fő helyszínén, az Akváriumban találkoztunk velük, ahol kiderült, hogy nemcsak gondolkodásban vannak egy hullámhosszon, de megjelenésükben is. A domináns fekete szín miatt első ránézésre egy metalcore csapat látszatát keltik, ami elmondásuk szerint attitűdben és a mainstreamtől való elzárkózás miatt, nem is áll annyira messze attól, amit ők és közönségük képvisel. A Next Level amellett, hogy zenei élményt nyújt, a bulikra érkezők valami mást is kapnak; egy összetartó közösség részeivé válhatnak. Mitől pörög annyira a Next Level? Hogy találja meg a Tóth Gábor, Álmos Endre, Tóth Gergely, Baráti Zoltán, Szakács Ábel, Tenk Lőrinc a közös nevezőt? És mik voltak számukra az elmúlt évek legfontosabb pillanatai? A lenti interjúban megtudhatjátok.

Hogy állt össze a Next Level csapata, és aztán az évek alatt hova fejlődtetek?

Gábor: A Next Level öt évvel ezelőtt indult, amikor hárman, Gergő, Endre és én, kitaláltuk, hogy legyen egy hiánypótló, basszus-orientált bulisorozat, ami kitölti azt az űrt, ami akkoriban keletkezett a dubstep első hulláma és a trap között. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan merre fog orientálódni az elektronikus zene, de belevágtunk. A fő koncepció az volt, hogy külföldi fellépőket és fiatal, tehetséges magyar DJ-ket, producereket vonultassunk fel hónapról hónapra. Eleinte minden hónapban egy olyan bulit szerveztünk, ahol volt egy külföldi headliner, mint fő meghívott, és mellette magyar, feltörekvő, tehetséges dj-k és producerek.

Az volt a célotok, hogy nagyon előremutató dolgokat hozzatok. Ez viszont sokszor nem vonzza be a nagy tömegeket.  Milyen nehézségekkel, kihívásokkal találkoztatok?

Endre: Szerintem a legfőbb nehézség mindig az, amikor egy olyan előadóról beszélgetünk, aki még nem futott be. Nehéz róla megmondani, hogy a magyar közönség érdeklődik-e iránta annyira, hogy megérje őt meghívni, vagy sem – és itt most nem csak az anyagiakra gondolok, hanem a vendégszámra is. Vannak viszont olyan fellépők is, akikről tudjuk, hogy a bulijuk valószínűleg ütni fog. Így meg lehet találni az egyensúlyt. Ehhez azért hozzátenném azt is, hogy mivel mindegyikünk dj-zik, nagyjából mérhető, hogy ha egy következő generációs előadó zenéjét játsszuk, akkor a közönség arra hogy reagál: szereti-e, bulizik-e rá, akarja-e újra hallani. Elsősorban ez mutat nekünk utat. Emellett az is, hogy például Amerikában mi az, ami fut, ez viszont nem mindig egyezik meg azzal, ami itthon van, mert vannak olyan előadók, akik itthon világsztárok, kint meg nem; és ugyanez fordítva is igaz. Amikor mi ezt az egészet kitaláltuk, egy prémium basszuszenei programot akartunk létrehozni, ahol nem adunk egy bizonyos szint alá; és ez igaz a fellépőkre, mind a klubokra, a technikára, mindenre. Ezért az szintén nehézség, hogy ezt évről évre folyamatosan fejlesszük. Összességében viszont fun az egész!

Az is egy pluszt adhat nektek, hogy így olyan DJ-kkel, producerekkel találkozhattok, akiktől akár szakmailag is tanulhattok, inspirálni tudnak benneteket. Mi volt a legnagyobb élményetek, akár egy bulitok, akár egy olyan DJ kapcsán, akit ti hívtatok meg?

Zoli: Nekem most van egy nagyon friss élményem! Júliusban volt egy három fellépős szabadtéri bulink, ahova PhaseOne, Midnight Tyrannosaurus és Svdden Death jöttek el játszani. A három előadó közül számomra Svdden Death munkája különösen fontos és meghatározó, ezért hatalmas élmény volt találkozni, beszélgetni vele. Nagyon közvetlen, barátságos figura. És amit a színpadon művelt; utána még napokig beszélgettünk róla! A basszuszenei kultúrában ritka az, ha valaki az egész órás műsorában csak saját zenéket játszik, Ő viszont szinte mind a hatvan percet csak a saját, kiadatlan számaival töltötte ki.  Ilyet talán az elmúlt öt évben még nem is láttunk.

Lőrinc: Én talán a Ruskos bulit tudnám mondani, fél évvel ezelőttről. Nekem ő azért speciális, mert rajta nőttem fel, formálta az ízlésemet, igazi gyerekkori kedvenc.

Endre: Nekem két évvel ezelőtt volt egy ilyen élményem a Getter-Snails-Slander bulin, mert itt mindhárom fellépőt másért szeretem, azt pedig kifejezetten jó volt látni, hogy mindhárman egy színpadon álltak. Getter a fő kedvencem, de Slander is nagyon közel áll hozzám zeneileg. Nekem nagyon tetszett ezen a bulin például, hogy a Slander – ellentétben azzal, amit Zoli az előbb említett Svdden Death kapcsán, hogy csupa kiadatlan, saját zenét hozott – olyan zenéket játszott, amiket itthon ilyen bulikban általában nem szoktunk hallani, és nekem éppen ezért volt annyira érdekes. Egy-egy bulin mindig van azért egy domináns zenei stílus, amire a közönség éppen akkor agyban rá van állva. Ő viszont telerakta a műsort olyan zenékkel, amik eltértek az akkori domináns zenei stílustól, és a közönség mégis nagyon élte.

Gábor: Annyit tennék még ezekhez hozzá, hogy szerintem mindannyiunk számára a legizgalmasabb és a legjobb érzés az, amikor azoknak az előadóknak, akiket meghívunk, a karrierje tovább fejlődik, aztán a különféle social media csatornákon, az zenei blogokon, vagy épp fesztiválok nagyszínpadain köszönnek vissza. Ez nagyon pozitív visszaigazolás nekünk arról, hogy igenis jól gondoltuk, hogy akit meghívunk, előremutató, tehetséges DJ vagy producer, aki meg fogja határozni a jövő elektronikus zenéjét.

Gergő: Én kicsit más szemszögből közelíteném meg ezt a kérdést. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Next Level nem kizárólag egy bulisorozatot jelent most már, hanem egy olyan összetartó, és folyamatosan bővülő közösséget, ami megadja nekünk azt a bizalmat, megbízik annyira a mi ízlésünkben, hogy függetlenül attól, ismeri-e az adott fellépőt vagy sem, eljön a bulijainkra. Nemcsak a kedvenc előadóját szeretné megnézni, hanem a közösség miatt is részt vesz ezeken a bulikon. Ez az közösségi élmény sok embernek érzelmi kötődést nyújt. Nekem ennek a közösségnek a részese lenni jelenti a legnagyobb élményt buliról bulira.

67450599_2431165453610317_4804579970422669312_o.jpg

Meséljetek a csapatról! Hogy folyik a közös munka, van-e nálatok feladatmegosztás?

Endre: Mindenki beleteszi azt, amit tud és pont attól jó ez az egész, hogy mindenki a szívén viseli a brand a sorsát. Ami szerintem nagyon fontos, hogy ez nem csak egy munka, amit elvégzel és amiért pénzt kapsz, ez mindannyiunk életének egy nagyon fontos része. Nagyjából mindenkinek megvannak a saját kis feladatai, bár igazából ezek folyamatosan változnak. Nincsen túlzottan behatárolva, kiszabva, hogy ki mit csinál a csapatban, mert lehet, hogy egy feladatot elkezd valaki, de közben kiderül, hogy valaki más éppen akkor jobban meg tudja oldani. De ez pont így jó, mert így mindig az fogja megcsinálni az adott feladatot, aki a legjobban ért hozzá, és szerintem ebből adódik az is, hogy a brandnek alapvetően őszinte és profi a kisugárzása.

Mindannyian egy hullámhosszon vagytok? Volt már példa esetleg olyanra, hogy valaki meg szerette volna hívni az egyik kedvenc DJ-jét, de a többiek nem bólintottak rá?

Gábor: Az elsődleges cél közös, a csapaton belül pedig mindenki hasonlóan gondolkodik arról, hogy mik azok a prioritások a bulisorozat kapcsán, amiket figyelembe veszünk. Általában összedugjuk a fejünket, és ha van valakinek egy ötlete, akkor azt közösen megvitatjuk. Nagyon sokszor közösen hozunk döntéseket arról, hogy milyen fellépőt kéne elhívni, vagy milyen új tehetséget kellene esetleg próbára tenni, hogy állja-e a sarat, illik-e a bulijainkra. Szerintem alapvetően egyezik a gondolkodásunk ezekben a kérdésekben. Ha pedig valamiben mégsem értünk egyet, szerencsére akkor is közös nevezőre tudunk jutni, mert amellett, hogy együtt zenélünk és együtt csináljuk ezt a bulisorozatot, barátok is vagyunk, sok időt töltünk együtt. 

Zoli: Ezt annyival egészíteném ki, hogy az is nagyon szerencsés a csapat összetétele szempontjából, hogy mindenki viszonylag karakán, és olyan a légkör, amiben egészen nyugodtan kifejtheti bármelyikünk a véleményét. Senki nem tart vissza magában gondolatokat, ha bármi felmerül, akkor az adott ember azonnal nyitja a száját. Ez nagyon fontos, és előnyünkre válik, így csapatszinten a kommunikáció tiszta tud maradni.

Gergő: A hasonló gondolkodás mellett viszont a változatosság is fontos. A csapatban például mindenki az elektronikus zenének egy olyan szegmensét képviseli, ami egy kicsit eltér a többiekétől, így mindenki egy kicsit másképp gondolkozik a zenéről. Amikor egy új DJ-t, vagy új tehetséget választunk, akkor is az egyik elsődleges szempont a zenei változatosság, színesség.

Felkerült egy friss videó bulitokról.

Gábor: Igen, minden bulinkról készül egy aftermovie, amit Selmeczi Andris barátunk készít; ő SESEdigital néven elérhető a különféle felületeken. Több fiatal videóssal és fotóssal szoktunk dolgozni a bulikon, és őket is igyekszünk úgy kiválasztani, hogy kiemelkedőek legyenek abban, amit csinálnak. Mi abban hiszünk, hogy sokkal jobb olyan emberekkel együtt dolgozni, akiknek a munkájuk nem csak egy munka, hanem tényleg szeretik, lelkesek, tehetségesek, és tele vannak ötletekkel – igaz ez mind a zenére, mind a mozgóképre. Nagyon jó azt látni, hogy ezen a területen is, hónapról hónapra, buliról bulira, aftermovie-ról aftermovie-ra fejlődünk, és egyre jobb tartalmak kerülnek ki a felületeinkre. Ezek a kisfilmek általában rövid, egyperces összefoglalók, múlt videók arról, hogy mi is történt egy-egy bulin. Egyrészt azért jók, mert akik még soha nem voltak Next Level bulin, ők betekintést nyerhetnek abba, hogy mi is zajlik ott; másrészt pedig ez egy kis feedback, múltidézés azoknak, akik ott voltak egy bulin. Hogy az, amit ők ott átéltek, hogy is nézett ki egy kamera lencséjén keresztül.

Zoli: A legutóbbi aftermovie után is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, többen jelezték, hogy libabőrősek lettek, annyira visszajött a hangulat. Ezért is csináljuk, ezt szeretnénk hallani! Gyakran vannak vidéki, illetve külföldi látogatói is a rendezvényeinknek, akik először aftermoviekon keresztül láttak bele abba, hogy milyen is egy Next Level buli, és így kaptak kedvet, hogy személyesen is átéljék azt.

 

Mit láttok fő kapcsolódási pontként az Absolut és a Next Level között?

Endre: Szerintem a vodkákon belül az Absolut prémium minőséget képvisel, és ezt a szintet igyekszünk mi is nyújtani a Next Levellel. Emellett szimpatikus az Absolut hozzáállása felénk. Ez a júliusi bulinkon is megmutatkozott; abban, hogy gondolkodás nélkül támogattak minket felszereléssel, dekorációval, olyan dolgokkal, amik emelték a rendezvény színvonalát. Mi úgy gondoljuk, hogy a szponzorok nem csak azért támogatnak minket, mert általunk jó lehetőségük nyílik viszonylag sok emberhez eljutni, hanem azt is érezzük, hogy ténylegesen respektálják a munkánkat. Emellett segítik is azt, közösen gondolkodva, együttműködve olyan dolgokat is meg tudunk valósítani, amik egymás nélkül nem jöhetnének létre. Emellett azt fontosnak tartom kiemelni, hogy a mi zenénk rétegzene, Magyarországon elég speciális, a közönség is zárt. Bőven van olyan bulisorozat Magyarországon, ami sokkal több embert vonz - ezért is nagyon nagy dolog, ha valaki felismeri azt, hogy mi is abban a valós érték, amit mi képviselünk. Azok a szponzorok, akik támogatnak minket, a kezdettől fogva látják azt, hogy van ebben az egészben valamiféle kulturális érték, amit mi fejleszteni szeretnénk itthon. Hatalmas pozitívum, hogy egy ilyen nagy brand, mint az Absolut, szintén felismerte ezt, és tud velünk azonosulni. 

53257527_2204758369584361_4203233524771192832_n.jpg

Meséljetek, mit szerettek Budapestben! Mik a kedvenc helyeitek a városban?

Endre: Én azt szeretem Budapestben, hogy nagyon nagy az élet. Ez persze a munkánkat is nagyban segíti. Enélkül nem nagyon lenne igény ilyen bulisorozatokra. Ha kedvenc helyet kellene mondani, akkor én kiemelnék három kedvenc klubot; az Akváriumot, az A38 Hajót és a Barba Negra Tracket. A kedvenc helyem pedig talán a Szent István park, csak mert közel lakom hozzá. (nevet)

Gergő: Én csak egy helyet szeretnék kiemelni, ami az A38 Hajó. Ennek személyes oka van, ugyanis mi a testvéremmel, Gáborral ott szocializálódtunk, a második otthonunknak érezzük. Nagyon sok jó élmény fűződik ehhez a klubhoz. Soha nem felejtjük el azokat az első lehetőségeket, amikor felléphettünk és egyszerű bulizókból DJ-kké válhattunk a kedvenc helyünkön.

Gábor: Nagyon szeretem Budapestet, mert az elmúlt tíz évben azt veszem észre, hogy a város egyre pezsgőbb, egyre sokszínűbb. Sok fiatal érkezik ide, akik gyakorlatilag átveszik a helyét azoknak, akik az elmúlt tíz évben elhagyták az országot vagy a várost. Ezáltal egy sokkal színesebb közeg alakult ki, ami szerintem azért is egy nagy előny, mert sokszínűbb programokat lehet szervezni ezeknek az embereknek, és az a zene is, amit mi játszunk, és a bulik, amiket szervezünk, nagyobb eséllyel találják meg a célcsoportjukat. Kedvenc hely nekem is egyértelműen az A38, és bár van ezen kívül is egy két szuper, és elképesztően professzionális szórakozóhely még a városban, de ahogy a testvérem is említette, oda nekünk személyes kötődésünk van.

Zoli: Én sem bírom kihagyni az A38-at! Székesfehérváron születtem, hat éve költöztem fel Budapestre. 2015. május 8-án léphettem először a Hajó színpadára, azóta sokszor volt szerencsém ott játszani. Szinte én is mondhatom, hogy második otthonomnak tekintem. Jó érzés, hogy lemegyünk, mindenkit ismerünk. A másik nagy kedvencem mostanság a Barba Negra Track, mert a szabadtéri bulik fenomenálisak! Már márciusban, áprilisban imádom olvasni a kommenteket, hogy az állandó résztvevőink a falat kaparják, annyira várják, hogy mikor lesz bejelentve az első szabadtéri buli! (nevet) Emellett még kettő csodálatos dolog van szerintem Budapesten: az egyik az a Bangla büfé, ami egy bangladesi étterem, a másik pedig a Hold utcai piac mellett levő Good Morning Vietnam, ami szintén kiváló. Csak hogy megszakítsam a sort, és a táplálkozásról is szóljak néhány szót. (nevet)

Lőrinc: Én Budapest sokszínűségét szeretem leginkább, és azt, hogy egy nagy európai város képét festi. Kedvenc helyeim a budai hegyek, a kőbányai Chinatown, a kedvenc klubomra pedig lehet tippelni: A38! (nevet)

Ábel: Az életem nagy részét, huszonöt évet, a Vízivárosban töltöttem. Ott volt a családi lakás, aztán albérletben is ott laktam. Én ezt a környéket emelném ki, mert ott tényleg mindent megtalálok: éttermeket, kávézókat, parkokat, és azt a játszóteret is, ahova még focizni jártunk kölyökkoromban. Kedvenc szórakozóhelyem persze az A38 Hajó, de ahol az elmúlt pár évben a legtöbb időt eltöltöttem, az a Jurányi Közösségi Ház, aminek a kávézójában és a kerthelyiségében nyarakat és teleket húztam le. Valószínűleg egy lakás árát elszódáztam már ott! (nevet)