Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Lelki lenyomatok - Interjú Tripoval

2019. július 18. - absolut_hu

003_logo_zott.jpg

Tripsánszki Dávid művészetének mozgatórugója saját lelke és az élet adta helyzetek, amik hol gyötrik, hol pedig az egekbe emelik. Munkáira láthatóan nagy hatással van a pop kultúra és a street art, mégis sajátos a művészete. Képei, legyenek azok budapesti szórakozóhelyeken, műgyűjtők falán vagy éppen pólókon - Tripo kollaborált a Dorko-val is, – nagyon mélyen gyökerező gondolatokat, érzéseket közvetítenek. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy ki van az alkotások mögött, mi indítja be az alkotói ösztönt, és miért is annyira fontos számára szép dologokat teremteni a semmiből.

Nagyon karakteresek a képeid. Hogy alakult ki a stílusod?

A stílusom kialakulása magától történt. Nem erőltettem semmit, talán csak a legelején, mikor tudatosult bennem, hogy nem én vagyok a legjobb rajzos a földön. Tudod, ez az a kis düh, hogy nem te vagy a legfaszább. Biztos sokaknak ismerősek ezek a gyermekkori sóvárgások. Aztán beletörődtem, és ahogy a jellemem fejlődött, vonzotta a technikákat. Lépésről lépésre az élet maga alakította úgy ki a sorsom, hogy a stílusom maga az életszemléletemmé és életmódommá váljon. Nyíregyházáról indultam, gördeszkás voltam. Ha most nagyon röviden összegeznem kéne, hogyan jutottam idáig, csúnya szóval élnék; sokat szívtam. De úgy rendesen! Nem szeretek a múltban élni, nagyon hajlamos vagyok rá, ez sokszor rányomja a bélyegét arra, hogy érzem magam, de most jó kedvem van. Szóval sokat szenvedtem, nem volt egyszerű, most sem az, de itt vagyok. Most jó!

Szinte minden képedben van egy csavar, egy részlet, ami megbontja a harmóniát. Ez mennyire tudatos; előre tervezel vagy spontán alakítod ezeket?

Minden képem koncepcióját, térben való elhelyezkedését előre megtervezem; fekete – fehérben, Phototosopban, szinte papírmetszettként. Ez körülbelül olyan, mintha egy óvodás kisgyerek összevágna lapokból egy Kariajit anyunak. Eléggé rosszak. Látnod kellene néhány megrendelőm arcát, amikor megmutatom nekik! Szörnyű! (nevet) Többször gondoltam azt, hogy na, most fogják visszamondani a megrendést. Nem értik, hogy lesz ebből az, amit megbeszéltünk. A harmónia megbomlása akkor keletkezik be, mikor a megrendelő agyát, szívét, bizalmát elnyerem. Amikor elhiszi, hogy képes vagyok rá, és az élet azért vezette hozzám, hogy ahogy én mondom, egy szakrális energiapontot helyezzek el a lakásában vagy éppen a helyére. Amikor ez megvan, kezdődhet az alkotás maga. Nehéz folyamat ez, és súlyos lelki dolgok jönnek ki. Azért általában nem szép és kedves dolgok jönnek ki, és a végén mindig nagyon boldog mindenki. Sokszor előfordul, hogy kések egy képpel. Ennek az az oka, hogy emberek nem képeket vesznek tőlem, hanem egy adott életciklusom lelki lenyomatát. Talán ez adja azt a plusz csavart, amit említettél.

screen_shot_2019-07-19_at_16_41_11.png

Az alkotásaidat nézve úgy tűnik nagyon nagy hatással van rád a pop kultúra, a street art, a karakteres történelmi alakok, művészek, zenészek. Mik és kik azok, akik elindítják benned az alkotási ösztönt?

A megrendelőim kezdik a löketet, úgy működik ez, mint egy flipper. Ők a gomb, amit meg kell húzni, hogy kilőjje a golyót, ami én vagyok. Aztán még persze a pénz. Elég érzékeny ember vagyok. Nagyon hullámzó a lelkiállapotom, és valójában az emberek váltják ki bennem az alkotói ösztönt. Nekem ez nem munka, hanem hivatás, nem úgy tekintek rá, mint valami szupertrendi dolgra. Néha mondják, hogy milyen menő, hogy festőművész vagyok, de sokszor nem gondolnak bele, hogy ez milyen kurva nehéz szakma, itt meg kell tanulni szívni rendesen. Mindent, de mindent te irányítasz! Néha nagyon elfáradok ebben, és akkor elgondolkodom, hogy inkább elmegyek árufeltöltőnek, de aztán jön egy - két felkérés. Ez persze csak a materiális része. Metafizikailag pedig a teremtés az, ami motivál. Szeretek szép dolgokat teremteni a semmiből, olyat, amit más élvez, hajszol, csodál, kíván és szeret, de úgy igazán. Talán valamiféle istenkomplexussal lehet összefüggésben, vagy a haláltól és a magánytól való iszonyatos félelmem generálja. De főként a teremtés. De például Anyukám és Kishúgom is nagy hatással vannak rám, ők is inspirálnak.

piltnerpeter-8009379.jpg

DRK kampány Fotó: Piltner Péter

Festesz vászonra, falra, terveztél ruhára. Melyik áll hozzád legközelebb, illetve vannak olyan médiumok, amiket még nem próbáltál, de tervezed?

Talán a manifesztum mindegy is, igazából nem is alkotni szeretek én, hanem közben gondolkodni. Nagyon mély, ultramasszív dolgokon; mint mondjuk a feketelyukak vagy a membrán elmélet újfajta megközelétésbe helyezése, a tér - idő vagy a szeretet manifesztációja a mai világba, a jelenbe. Mi az az új médium, amit kipróbálnék? Szereték egy könyvet írni. Talán két éve van ez bennem. De a kedvenc médiumom, és ez így viccesen hangzik majd, de a magam elméje.

005_logo_zott.jpg

Nemrég elkezdtél dolgozni a Subscribe-bal. Úgy tudom, hogy a srácok találtak rád. Milyen támpontokat kaptál, mennyire volt megkötve a kezed? Könnyű volt kapcsolódni a kapott dalhoz?

Innen is puszi és rengeteg szív a Subsrcibe-nak! Nyilván kocsmában taliztunk először. (nevet) A Deák téren ültünk, söröztünk egy nagyon jó komámmal. Aztán jött a felesége és az ő barátnője, akinek a barátja Attis, a zenekar gitárosa. Általában mindenkinek megmutogatom a cuccaimat így vagy úgy, ha pedig én éppen nem, akkor meg más kezdi el. Aztán ahogy az lenni szokott, előkerült a mobil, és megmutattam néhány stuffot. Ez volt az első tali, aztán két hónap múlva, amikor Kisorosziban elvonulgattam a világ zaja elől, kerestem az utam, meditáltam, és kezdtem kijönni a depresszióból, jött a hívás, hogy az egész zenekar szeretné a közös munkát. Nagyon, nagyon örültem neki! Főleg, hogy eléggé magam alatt voltam, megint éppen kezdtem feladni az egészet, és azon gondolkodtam, milyen munkát keressek. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és felhozták az alapkoncepciót; Odüsszeia. Na, akkor a szívemhez kaptam, és majdnem elsírtam magam! Nem akarom nagyon részletezni a sztoriját Odüsszeusznak, de a fő lényege a tivornya, a flesselés és azután a felülkerekedés a dolgokon, az összeállás és a hazaút. Szinte spirituális sorskötelességemnek tartottam a számhoz való borító elkészítését. A kezem nem volt megkötve, sőt, az ellenkezője; mint amikor bilincsben vagy, és valaki kiengedi, és ez nem más volt, mint a gyerekkorom kedvenc magyar metálbandája. Kurva jó érzés volt! Nemhogy nehéz lett volna kapcsolódni, hanem pont azt írták meg kiindulópontnak, ami bennem van. Erre azt mondják, hogy ilyen a sors. Még most is megkönnyezem.

1000x1000bb.jpeg

Vannak olyan alkotók, akik nagyon távol állnak a stílusodtól, de mégis inspirálnak?

Most megfogtál. Ezen szerintem egy évig tudnék gondolkodni. Mindenben megpróbálom meglátni a szépet vagy a rosszat. Tudod, minden hatással van mindenre. Szeretek úgy gondolkodni, hogy ami körbevesz és akiket ismersz és jóban vagy velük, azok vagy az az egy hozzád közelebbálló frissítése a rendszernek. Tehát, ami messze áll tőled, nincsen hatással az életedre.

Pár évvel ezelőtt olvashattunk különböző gerillamegmozdulásaidról, szerveztél összművészeti fesztivált, és voltak önálló kiállításaid. Jelen pillanatban milyen terveid vannak?

Elmegyek paradicsomot szedni Franciaországba, aztán lenyomom az El Caminot. Ennyi a tervem októberig. Nagyon remélem, hogy összejön! Aztán majd lesz, ahogy lesz. Szarul tervezek, de ezt már mondtam! (nevet) Igazából elég gyerekes vagyok.

001_logo_zott.jpg

Milyen a kapcsolatod Budapesttel?

Ambivalens. Budapestre úgy gondolok, mint a testem agyi központjára. A materialitás gócpontjának tartom. Akkor vagyok itt, amikor tanulnom kell a mostani életem rendszeréről. Amikor nem lélekben, hanem agyban kell rendeznem valamit, például ha szintugrás előtt állok. Pesten születtem, de vidéken nőttem fel. Mindig akkor vagyok itt, ha nem figyeltem oda valamire, és rendeznem kell a soraimat. Mintha lélekvándorolnék a mostani életemben.

Mit szeretsz benne?

Nagyon szeretek sétálni Budapesten.

Mi a három kedvenc helyed?

Az első a Kelet. Van úgy, hogy háromszor is megiszom a szokásos rizstejes cappucinóm. Innen is üdvözlet a krúnak, főleg Tóbiásnak! Azért szeretem, mert az adja a keretét a napjaimnak. De aki jár ide, az tudja, milyen itt lenni. A második a Margit-híd, akkor, amikor Buda felől sétálok át Pestre, Budáról megy le a Nap, márcsak Pesten esik, meg még egy kicsit a hídon. Na azt nagyon szeretem! Olyankor mindig tudom, hogy jófelé visz az utam. A harmadik pedig az egész XI. kerület, mert itt élek.

Portré és enteriőr fotók: Bodnár Dávid