Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Bőrhulladékból született - Interjú Veszprémi Gabriellával

2019. június 26. - absolut_hu

670a9009_logo_zott.jpg

Veszprémi Gabriella táskáival már jó ideje akítv részese a magyar piacnak, valamint évek óta együtt dolgozik a Je Suis Belle-lel. A diploma előtti évben azonban egy teljesen új dologba vágott bele, aminek eredménye egy extravagáns cipőkollekció lett. A Layers igazi mestermunka, ami egy új technológia kifejlesztését igényelte. Gabi pedig elfogadta a kihívást, amit saját magának állított, hogy szabászati hulladék felhasználásával készít cipőket. A diplomakollekcióra nemcsak a szakma figyelt fel, azóta már a világ különböző pontják viselik bőrfaragványokból készített cipőit és táskáit. Most ezt az alapkoncepciót gondolta tovább Fekete Fruzsi, ékszertervezővel együtt, az eredményt pedig nemrég láthattuk a FISE Galériában. A Layers of Impressions kiállítás tökéletes példája két tehetséges és kreatív elme harmonikus együttműködésének. A lenti interjúban nemcsak a közös munkáról mesél Gabi, hanem arról az útról is, ami idáig vezetett.

A táskáid kapcsán volt már bőven tapasztalatod a bőrrel, de cipőket tervezni és készíteni mégiscsak más. Milyen új kihívásokat hozott annak idején a Layers diplomakollekciód?

Össze sem lehet hasonlítani a kettőt egymással. Már az egyetem alatt saját márkát építettem, ahol főleg a táskák tervezését és kivitelezését tanultuk. Az utolsó évben találtam rá arra a technológiára, amit később a Layershez használtam. A diplomaév első fele a kísérlezetéssel telt, a második pedig a kivitelezéssel. Mivel a technológia rengeteg lehetőséget rejt magában, mondhatjuk, hogy mindent szerettem volna a diplomakollekcióban. Ez viszont lehetetlennek tűnt, így döntenem kellett, a járt utat választom, vagy kihasználom, hogy még ott vagyok a védelmi burokban, amit az iskola ad, és belevágok a cipők tervezésébe. Hiszen addig teljesen más a felelősséged tervezőként, mint amikor kilépsz az életbe, és eladásra kell tervezned. Addigra az egyetem alatt minimális tudást megszereztem a cipőkkel kapcsolatban, de hamar kiderült számomra, hogy mennyire bonyolult dolog.

Úgy tudom, hogy legalább olyan fontos volt a funkcionalitás számodra, mint az amúgy nagyon magas esztétikai élmény. Ez belőled jön?

A funkcionalitás fontossága a személyiségemből is fakad, nem hódolok be csak a látványnak, legalább olyan fontos számomra, hogy egy cipő kényelmes legyen. A diplomamunkáim még így is extrémebbek lettek, mint az első eladásra szánt kollekcióm, úgyhogy azért bőven feszegettem a határokat. A MOMEnak köszönhetem, hogy egy magyar márka (Cango & Rinaldi- a szerk.), akiknek itt van Budapesten az üzemük, segített a kivitelezésben, és megtanított sok dologra. Első lépésként a terveimet néztük át, hogy mi működik és mi nem, de rengeteget segítettek a tervezés és a kivitelezés minden szakaszában. Nekik köszönhetem, hogy ekkora szabadsággal tudtam a cipőkhöz nyúlni, és körbe tudtam járni a technológiában rejlő lehetőségeket.

670a9046_logo_zott.jpg

A Gabriella Veszpremi aktuális cipőkollekciójának darabjai

Még milyen trükköket kellett ellesned?

Ami szokatlan volt a táskákhoz képest, az, hogy egy cipő összeálljon, vannak olyan részei, amiket nem lehet megváltoztatni, mint ahogy az is adott, hogy milyen sorrendben kell összerakni az elemeket, vagy hogy miknek kell belekerülni, hogy kényelmes legyen. A szabásminta alakítása sem úgy ment, ahogy először gondoltam, vagy, ahogy először szerettük volna; például hogy kívül ne legyen varrás vagy tűzés. Ezeknél a cipőknél nem tudtuk megoldani, és bár maradtunk a tisztázott és vágott széleknél, tűzni mindenképpen kellett. Ezek mind olyan technológiai módszerek, amikre át kellett állni az agyamnak. Talán a technológiát volt a legnehezebb beépíteni ebbe a szabálykövető rendszerbe, úgy, hogy a vizuális látvány, amit elképzeltem, meg tudjon jelenni. Ez persze nem ment kompromisszumok nélkül.

Mennyit változtak egyáltalán az eredeti elképzeléshez képest?

Ha az első tervezési időszakot nézzük, az ugyanúgy zajlott, mint minden más tervezési fázis. Először volt egy nagy halmaz, és ahogy a koncepció szűkült, úgy alakult az irányvonal, hogy mit szeretnék. Az, ami kicsit segített abban, hogy kialakuljanak a végső modellek, az volt, hogy felállítottam magamnak támpontokat; hogy van a technológia, van a cipő, és kitaláltam különböző verziókat arra, hogy milyen utakat járok be a kettő között. Volt, hogy összeépítettem a felsőrészt a talppal, máskor pedig csak felsőrészként vagy éppen csak a talpnál használtam az épített felületeket. Nagyon izgalmas volt ebben a folyamatban az, hogy meddig lehet ezt a technológiát húzni. Volt olyan cipő, amit teljesen le kellett bontanom, és újrakezdeni, de az is előforult, hogy hozzáépítettem az adott modellhez valamit, mert nem tűnt elég látványosnak.

670a9050_logo_zott.jpg

A tavasz/nyári kollekció egyik extravagáns darabja

Ehhez képest milyen lett az első kereskedelmi kollekciód?

Sokkal tudatosabb. Itt már bejött a képbe a méretezés is, hiszen a diplomakollekciómat csak egy méretben készítettem el. Ami jellemző, hogy még egy páron belül sem tud két cipő ugyanolyan lenni, mégis figyelnem kellett, hogy nagyon hasonlóak legyenek. Egy kicsi játék belefér, hiszen ez adja a karakterét magának az eljárásnak. Az első kollekció nemcsak tudatosabb volt, hanem könnyebb is, hiszen addigra már annyi utat végigjártam, hogy itt már csak egyszerűsíteni kellett.

Milyen volt visszatérni a táskákra ezek után?

Nagyon egyszerű volt, hiszen senkire nem szorultam rá. Itt leülök a műhelyben, nekiállok, és addig nem állok fel, amíg nem készül el egy a táska. Egy cipőnél több emberre van szükségem a kész termékig.

53204942_617335238729641_7950829168999006208_o.jpg

Különleges táskák születtek a Layersnél használt technológiával

A Layers alapkoncepciója kapcsolódik a zero waste mozgalomhoz. Te hogy építed bele a mindennapjaidba?

A Layers alapvetően azért jött létre, mert arra kerestem egy módot, hogyan tudom a szabászati maradékomat felhasználni úgy, hogy a design érték az így elkészült tárgynál ne csökkenjen. Éppen ezért nagyon sokat foglalkoztam ezzel a témával. A mindannapjaimnak mindig is része volt ez a fajta felfogás, eleve úgy neveltek, hogy figyeljek a környezetre. Ennek mindenkinél alapvető dolognak kellene lennie, de komolyabban a diploma óta foglalkoztat az, hogy tudom ezt tudatosan irányítani, és így még hatványozottabban jelenik meg az életemben a műhelyen kívül. Úgy látom, hogy még mindig nem vesszük elég komolyan, de mostanában szerencsére jobban előtérbe került.

gabi_1exam_1k.jpg

A Layers diplomakollekció egyik darabja

Már az egyetem évei alatt bedolgoztál a Je Suis Belle-nek, akiknek a kollekcióikhoz táskákat terveztél és készítettél. Miket hoztál onnan magaddal?  

Másodéves egyetemista voltam, amikor elkezdtem a saját márkámat építeni. Ekkor gondolkodtam először kollekciókban, hogy milyen az, amikor szezonról szezonra kell valamit készíteni, vagy hogy lehet gazdaságilag is fent tartani egy márkát. Nagyon hálás vagyok, hogy nem vártam a diplomáig, mert utána frissen kikerülve az egyetemről, nem biztos, hogy bele mertem volna vágni. Amikor elkezdtem a sulit, csak annyit tudtam, hogy szeretném csinálni, de fogalmam nem volt arról, hogy működik ez a szakma. Aztán valahogy minden egymásra épült. Megnyertem a Gombold Újrának két különdíját is, és így volt lehetőségem először bekerülni üzletben és eladni a dolgaimat, és a Je Suis Belle-lel való közös munka is ennek volt a hozománya. Velük azóta is tart az együttműködés. Az, hogy teljesen kezdőként velük dolgozhattam, és beleláthattam egy már működőképes magyar márka életébe, nagy élmény volt, ahogy az is, hogy amíg az iskolában megvolt a tanár-diák, alá-fölé rendelt viszony, itt már partnerként kezeltek. Együtt terveztünk, együtt gondolkodtunk, amiből annyit tanultam, hogy mire elértem a diplomáig, már tudatosan tudtam építeni a saját márkámat. Kellett öt-hat év ehhez.

22712634_345321885930979_6412544296366012900_o.jpg

Bemutató után a Je Suis Belle párosával Fotó: photo: Ancza Krisztina

Magadnak tervezel? Miután a neved a márka, gondolom fontos az önazonosság.

A tervezés mindenképpen ösztönösen indul, ilyenkor nem lebeg a szemem előtt a vásárló, az eladások. Aztán ahogy rátalálok arra az útra, ami engem a legjobban érdekel, akkor már sokkal tudatosabb vagyok. A kollekción belül is figyelek az egyensúlyra, hogy legyenek könyebben eladható darabok, és olyanok is vannak mindig, amiknél csak a belső hang után megyek.

Miért pont Fekete Fruzsit kerested meg a kollabra?

A diploma után meghívtak különböző bemutatókra itthon és külföldön, ahova a cipőimet vittem. Nem szerettem volna, hogy a figyelem elterelődjön róluk, így tudatosan nem kértem fel ruhatervezőt ezekre az alkalmakra, inkább testszínű darabokat adtam a modellekre. Ez viszont nem volt az igazi, hiányzott valami; így kezdtem el a cipők után maradt faragványokból brutál feltűnő ékszereket, kiegészítőket készíteni. Ezek nagyon látványosak voltak, de hordhatóak semmiképp. Viszont jöttek a visszajelzések, hogy mennyire tetszik az embereknek, többen is meg akarták venni ezeket a darabokat, de azokat nem találtam megfelelőnek ilyen célra. Eldöntöttem, hogy belevágok, de ha csinálom, akkor profi módon teszem. Kerestem, hogy ki lehetne ebben partnerem. Fruzsival nemcsak azért volt szerencsés ez az együttműködés, mert ugyanazzal a hanyag eleganciával, mégis tudatossággal nyúl az anyaghoz, ahogy én, hanem emberileg is jól kijövünk. Sok mindenkivel dolgoztam már együtt, de ez volt az első alkalom, amikor nagyon gördülékenyen ment a műhelyben egymás mellett a munka, ráadásul mindenféle felesleges gesztus nélkül. Mindez úgy, hogy előtte nem is ismertük egymást. Egy ilyen kiállítás előtt feszült az ember, de valahogy még ezt is sikerült egymást támogatva végigcsinálni.

2_1.jpg

A Layers of Impression kollekció egyik darabja Fotó: Pék Dániel

Milyenek lettek az ékszerek?

Elég sokféle darab készült el a kiállításra, ugyanis nagyon nehezen tudtunk leállni, túl sok a lehetőség ebben. Próbáltuk a feltűnőbb darabok mellé visszafogottabbakat is készíteni. Szerencsére azok, akik esetleg a súlyuk miatt aggódtak, egyből megnyugodtak, ahogy kézbe vehették az ékszereket. Alapvetően ezek a bőrdarabok robosztusnak tűnnek, de mivel annyira vissza vannak faragva, már közel nincs bennük annyi anyag, mint amennyire látványosak. Persze ezek még kísérleti darabok, teszteljük őket, a cél mindneképpen az, hogy bekerüljenek az üzletekbe.

Budapesttel milyen a kapcsolatod?

Szerintem a legjobb hely, és hálás vagyok a sornak, hogy ide születhettem. A XVI. kerületben nőttem fel, ahol a kertváros hangulat mellett mégiscsak budapestiek voltunk. A Városliget nagy kedvencem, és ha választhatnék, hogy hol laknék, az Újlipótváros lenne. Szeretem Budát, de egyértelműen Pest párti vagyok.

 

Nézd meg a kiállításmegnyitó legjobb pillanatait! Fotók: Vajda Réka

 

a_img_2011.png

a_img_2059.png

a_img_1945.png

a_img_2018.png

a_img_2001.png

a_img_1831.png

a_img_1837.png

a_img_1818.png 

süti beállítások módosítása