Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

A techno az nem egy tánc - Interjú ISUval, a Technokunst egyik alapítójával

2019. június 20. - absolut_hu

670a8878_logo_zott.jpg

Ha fogalmazhatunk így, Isu, a magyar underground zene egyik fontos alapköve, akinek több, mint húsz éve célja, hogy megmutassa az elektronikus műfajok igényes, elgondolkodtató, vagy ahogy ő nevezi, a szép oldalát. A Dj Dorkkal létrehozott Technokunst sorozattal 2010-ben sikerült is annyira megemelni a techno műfaj ázsióját, hogy részben nekik is köszönhető, hogy az A38 felkerült a nemzetközi party térképre is. A kezdetek óta szervez is a DJ-zés mellett, szinte csak azt a pár órát nem éli a zenében, amikor alszik. A Lick the Click! tagjaként most éppen a Sunburst nappali sorozattal pörög legtöbbet, de a Kolorádón saját szettel is hallhatjuk majd. Keresi a friss dolgokat, de sosem ül fel egy hullámra csak azért, mert az jobban eladható, számára a hitelesség van első helyen. Valószínűleg ezért is van az, hogy a Kolorádón teljes színpaddal képviseli magát a Technokunst, ahova idén is igazi nagyágyukat hoztak el. Mi lemezboltjában, az AktRecordsban beszélgettünk vele, ahova hetente érzeknek az újdonságok és a különlegességek az elektronikus zene legjobbjaitól. És ha már ott voltunk, szóbakerült Roki Marci, a LÄRM, a Kiégő Izzók és a Nemzeti Galéria is.

Mik a Technokunst legfontosabb irányelvei, és minek a hatására született meg?

A Technokunst nem olyan régi dolog, 2010 óta létezik, de Dorkával (Berkes Dorka, Dj Dork – a szerk.) való közös munka viszont sokkal régebbre nyúlik vissza. A 2000-es években a techno kultúrának nagyon leesett a nívója, és nem azért, mert rosszak lettek volna a zenék, hanem inkább a megítélésével volt gond, mivel nagyrészt a drogozáshoz és egy proli közeghez kötötték a műfajt. Ezt a fajta megítélést akkor a hazai és külföldi szervezőknek is köszönhettük. Mivel Dorka egyrészt a fényfestés, másrészt a Frankhegy (A 90-es években szervezett kultikus elektro partyk a Frankhegyen.- a szerk.) kapcsán aktív részese volt a különböző művészeti megmozdulásoknak, jó ötletnek tűnt összeülni azzal a céllal, hogy kitaláljunk egy olyan kocepciót, ami megváltoztatja ezt a nézetet még akkor is, ha kicsit elitistának tűnik. Pont ezért szerettünk volna kicsit többet megmutatni belőle, hogy lássák, hogy ez nem egy egydimeneziós számítógépes zene, hanem komoly művészi értéket hordoz, és emberi tudás van mögötte. A Hajó (A38- a szerk.) látott benne fantáziát, úgyhogy ott kezdtük el a sorozatot. A cél azóta sem változott; rámutatni a műfaj szép oldalára úgy, hogy amellett, hogy ez tánczene, nem csupán egy segédeszköz a szórakozáshoz, hanem komplett művészeti ágakat átölelő rendszer.

technokunst_plaka_tok.jpg

Pár a korai Technokunst plakátok közül

Az, hogy rövid idő alatt sikeres lett, azt mutatja, hogy igény is volt rá. Jókor voltatok jó helyen?

Volt egy piaci rés itthon, de én nem feltétlenül szeretem ezt a kifejezést, mert a siker nem a szerencsén múlik, azért meg kell dolgozni. Azt gondolom, hogy ennyi munkával ezt bármelyik időszakban sikeressé tettük volna. Nagyon komoly team volt mögöttünk, a Kiégő Izzóktól kezdve, Turza Tomi-n át Roki Marciig, akinek a stílusa nagyon meghatározta a Technokunst arculatát. Dorka képei adták az alapot, de Marci szépérzéke és tipói által lettek annyira egyediek azok az artworkök. Eleve nem akartuk a klasszikus sablonokat használni; nálunk nem volt olyan flyer, amin például a fellépő arcképét láttad volna. Fantasztikus kollaborációk születtek a kettőjük munkáiból, amire a közönség is felfigyelt. Már ez is sugallta, hogy itt többről lesz szó, minthogy valaki beáll a pultba dj-zni.

Hogy találkozik a Technokunst a Kolorádóval?

A sorozat népszerűségével teher is volt rajtunk. Hónapról hónapra meg kellett töltenünk egy ekkora koncerttermet, pedig szerettünk volna még kísérletibb fellépőket is bemutatni itthon. Ebben az időszakban nyitott a LÄRM, ahol tárt karokkal vártak minket, és ide helyeztük át a havi rendszerességű megmozdulásokat, a Hajón pedig maradtak a nagyobb kaliberű eseményeink. Itt van a mi neveldénk úgymond, ahol tesztelni és egyben formálni is tudjuk a hazai ízlést, és feszegetni a határokat a fogyasztható és a már-már fogyaszthatatlan közt. A Kolorádóra pedig ennek a kettőnek a kombinációját ültetjük át. Bizonyos szempontból egy kicsit kilógunk a fesztiválból, mert nekünk van egy határozott irányvonalunk, elképzelésünk hangzásban, látványban, és ezért nagyon hálásak vagyunk Maneknak, hogy bízik bennünk, és sok szempontból ő hoz kompromisszumot azért, hogy mi úgy tudjuk bemutatni a Technokunst színpadot, ahogy mi szeretnénk. Ez lesz a negyedik évünk együtt, és most van az, amikor azt mondhatjuk, hogy összecsiszolódott a Kolorádóval a munkafolyamat is.

Milyen téren kell ilyenkor csiszolódni?

Például fel kellett ismernünk, hogy nem szabad ugyanazt a színpadot használni a koncertekhez és a partykhoz, hiszen teljesen más technikai feltételeknek kell teljesülniük. Más elrendezés, dekoráció működik, egy koncert teljesen más perifériákon mozog, más kell, hogy élvezetes legyen, mi pedig, mivel próbáljuk közelebb hozni az embereket, a színpadot is így alakítjuk ki; nincs monumentalitás, egy spotra irányítás, inkább a környezet egészét varázsoljuk el.

670a8930_logo_zott.jpg

A boltban nemcsak lemezek vannak, hanem helyett kapott egy ruhaszekció is

Mekkora csapatot képzeljünk el a Technokunstnál?

Dorkával ketten alkotjuk a 'kunst magját, Bálint valamint Marci segít be az operatív munkákba, és két-három állandó grafikusunk van. A vizuális oldalról a segítőket a Kiégősök, a MeetLab, Besnyő Dani és Bordos Zsolt alkotják. A munkafolyamat egy fellépő kiválasztásánál általában úgy néz ki, hogy tőlem indulnak ki az ötletek, hisz a lemezbolt miatt folyamatosan figyelnem kell a zenei világban zajló folyamatokat. Nemcsak a megjelenéseket kell követni, figyelni a podcasteket, fesztiválokat, környékbeli klubbok választásait, hanem egy-egy célkeresztben lévő fellépő szociális média aktivitásait, interjúkat és még millióegy infómorzsát kell begyűjteni. Ez alapján bedobok pár nevet, és onnantól már a teljes csapat közös döntése, hogy végül kiket hívunk meg. A Kolorádó esetében kiegészültünk Manekkal. Anastasia Kristensen adott volt, őt már ősszel el akartuk hozni, de ez meghiúsult és el kellett tolnunk az időpontot; ő azoknak a DJ-knek a jó példája, akik keze alatt életre kel a dj pult. A Broken English Clubot tavaly hívtuk el először a LÄRMba, és nagyon jól sikerült a debütálás. Nagy kérdés volt, hogy ezt a mikrofonba éneklős, kicsit rock koncert-szerű, indusztriál performanszot mennyire veszi a mi közönségünk, de nagyon nagy sikere volt, és már akkor tudtuk, hogy hamarosan újra vendégül kell látnunk. Sigha is visszatérő vendégünk; ő a „tudományosabb” analóg angol földalatti vonalat képviseli. Igazi nagybetűs DJ, aki együtt él a közönséggel. Nem véletlen ő játssza majd a fesztivál záró szettjét a színpadunkon. A negyedi fellépőnk Umwelt, aki régi és nagyon megbecsült tagja a szcénának. Sokáig szűk körnek játszott csak, mivel a tört ritmusai nehezebben értlemzhetőek a klubokban. Nemrég viszont sikerült ledöntenie az electro és a techno közötti határsávot, és pillanatok alatt a legnagyobb rave-ek első számú kedvencévé lépett elő. Lemezről játszott műsora minden perce élményszámba megy.

670a8916_logo_zott.jpg

Hétről hétre érkeznek a friss megjelenések a lemezboltba

Napi szinten jelennek meg új előadók, és az internetnek köszönhetően elég nagy az infózaj. Te hogy tudod kiszűrni az igazán jó dolgokat?

Megvannak a bejáratott platformok a neten, de sokszor ajánlás útján találok rá „új” produkciókra, például a külföldi fellépőink által. Ismerjük már az előadókat a kiadványaik után, de mivel sokszor alul vannak reperezentálva, nem, vagy csak nehezen jutnak el a köztudatba. Ha túl kevés az infó, ami egy egy fellépőről rendelkezésre áll, hiába vannak jó zenéi, szinte lehetelen eldönteni, hogy egy meghívás után milyen műsort nyújtana a színpadon. Ez a mi feladatunk. Felkutatni és bemutatni azokat a produkciókat, amik érdekesek, értéket hordoznak és utat mutathatnak a jövő generációinak. Szerencsére eddig kivétel nélkül sikerült is.

Az Aktrecords, ahol most ülünk, fontos része a te több, mint 15 éves munkásságodnak. Az első, ami eszembe jut róla, hogy mennyire emberközeli, szuper közösségi építő helyszín.

Egy lemezboltnak mindig is ez volt a lényege, bár mára valamelyest megváltoztak a szociális szokások, így inkább egy kis csontvázként lehet rá tekinteni. (nevet) Én nagyon szeretem ezeket a tradicionális sémákat. Szerintem már túl vagyunk a tizenötödikdik évünkön, bár bevallom, rossz vagyok abban, hogy éppen mikor mit kell ünnepelni. Inkább arra koncentrálok, ami éppen aktuálisan történik, nem tartom fontosnak ünnepelni azt, ami elmúlt. Az biztos, hogy engem itt mindig meg lehet találni. Folyamatosan megy a diszkurzus a szervezőkkel, a DJ-kel, innen szervezem a bulikat, itt új emberekkel lehet megismerkedni, és másoknak is egy felület új kapcsolatokat kialakítására. A bolt nemcsak a zenéről szól, inkább életstílus, aminek fontos kiegészítője a ruházat szekció is. Igyekeztem olyan márkákat felkutatni a kínálathoz, amik kapcsolódnak a techno vagy a street art kultúrához, hisz ez a kettő kéz a kézben járnak. Végül a Carhartt maradt fő vonalnak. Ez egyrészt a húsz vagy éppen harminc pluszos generációnak kultikus márkája, másrészt maga a brand mindig is támogatta az eletronikus zenét. Saját rádiójuk van, és amire nagyon büszke vagyok, hogy mindig ajánlották a Technokunst sorozatot saját nemzetközi felületeiken.

670a8921_logo_zott.jpg

Friss megjelenések, ritkaságok, a nemzetközi techno legjava található az Aktrecordsban

Milyen mértékben vagy tervező és megvalósító típus?

Úgy érzem, hogy nagyrészt mindent megvalósítok, amit eltervezek, és ez nagyban köszönhető a rendkívül jó kollégáimnak is minden projektben, legyen az a Lick The Click vagy az Akotótábor. Persze van egy-kettő ötlet, ami a fiókban marad, egyrészét idővel akár elő is lehet szedni, de mindig volumentől függ, hogy mi reális. Folyamatosan keresem az újat; még van előttem két-három dolog, de ahogy érzem, hogy felszabadult egy kis szabad kapacitásom, azonnal jönnek az új ötletek. (nevet) Nekem szükségem van arra, hogy frissen tartsam az elmémet, hogy legyen min pörögni. De ha azt nézzük, hogy mi van mindenek felett, az még mindig a zenélés, minden más ez után van a rangsorban.

Számodra mitől izgalmas Budapest, és mik a kedvenc helyeid?

Az én generációm és az alattam lévők is most kezdenek a saját lábukra állni és aktívan formálni a város életét, és nagyon büszke vagyok azokra az emberekre- köztük van jó pár barátom is-, akik tevékenyek a kulturális életben. Rendezvényt, kiállítást szerveznek, kocsmát, klubot vagy éppen éttermet nyitnak, ruhamárkát futtatnak. Ott vannak Geriék, a Teleppel, ők mondhatni az első voltak a városban, akik a kocsmakultúrát tovább tudták gondolni. Nagyon szeretem a Dobrumbát és a Központot is. Rajongok a kortárs művészetért és úgy látom, hogy mióta Petrányi Zsolt az egyik kurátora a Magyar Nemzeti Galériának, nagyon frissek a kiállítások. Így évente párszor biztosan felmegyek a várba miattuk. A Lukács Fürdő is nagy kedvencem, ahol egyébként minden héten csapatmegbeszélést tartunk. Budapesten sosem unatkozik az ember. Imádnivaló ez a város!

A Technokunst színpad programját itt találod.