Techno party a Csűrben, Kurt Vile a Székelykapu színpadon; szürreális, de igaz, és ez mind meg is történik a Kolorádó Fesztiválon. Egyértelműen érezhető a 20-as 30-as korosztályon, hogy vágyódik ki a természetbe, így nem csoda, hogy 2016-ban szinte felrobbant az internetet, amikor kijött a hír, hogy több napos buli lesz a budai hegyekben. Akkora volt az érdeklődés, hogy a szervező csapat hagyta magát sodorni az árral, és a tervezettnél nagyobb léptékűbb dologba vágtak bele. A fesztivál az elmúlt három év alatt sokat változott – például lettek külföldi fellépők-, de a kezdetben meghatározott értékekről nem hajlandóak lemondani. Idén egy új izgalmas ponttal bővül a helyszínek száma; az Erdei Iskola programjához többek között csatlakozott a MOME és az ENSZ is. A cél, hogy az emberek kicsit kiszakadjanak a megszokott világukból, és kihasználva a természet adta lehetőségeket, egyszerre szórakozzanak és épüljenek. Csete Manek Gábor nevéhez olyan helyek köthetők, mint a Toldi, Lärm vagy a Dobrumba. Számára a Kolorádó elindítása egyben egy új terület felfedezését jelentette, és ma már ennek a szervezése tölti ki idejének jelentős részét. Nekünk most arról mesélt, hogy ő hogy látja a fesztivál evolúcióját, milyen elvekből nem hajalndóak lemondani a számszerűsíthető sikerért, és hogy ő kiket vár a legjobban idén az amúgy nagyon komoly line-upból.
Három évvel ezelőtt, amikor elkezdődött a Kolorádó sztori, mi volt a víziótok, és ez hogy alakult az elmúlt három évben?
Amikor első körben leültünk Janóval és Verával (Vértes János Benjámin és Vida Vera, Manek jelenlegi és egykori szervezőtársai. - a szerk.), egy több napos, szabadtéri bulit szerettünk volna szervezni. A meglévő víziónkat egy branddé kellett átalakítanunk, amivel aztán meg tudunk jelenni online. Volt egy alapvető filozófiánk, ez alapján elkezdtük keresni azokat a megfogalmazható érzéseket, amik hiányoznak az embereknek. Így jött a kiszakadás, az erdő, a szabadság megélése, amikben persze nincs semmi rendkívüli, viszont ezeket szerettük volna a magunk módján, a saját eszközeinkkel valahogy megjeleníteni. Először inkább a kommunikációban tudott kibontakozni, de most már úgy érezzük, hogy a helyszínen is sikerül teljes mértékben átadni ezt. Ez már nem csak arról szól, hogy egy elhagyatott helyen jól érzed magad, mára sikerült kreatív dolgokkal feltölteni.
A fesztivál koncepció eleve megvolt?
Már eleve fesztiválnak akartuk hívni, de nem a megszokott értelemben. Egy olyan bulit szerettünk volna, ahol a punk és a techno-s is jól tudja érezni magát akár egymás zenéire is. Úgy éreztük, hogy nagy igény van arra, hogy összemosódjanak ezek a határok. Voltak hasonló rendezvények, de nem ennek a közönségnek és nem ilyen értékrenddel. Emlékszem, azonnal felrobbant a Facebook a hatalmas érdeklődéstől. Először lesokkolódtunk, aztán arra jutottunk, hogy akkor ezt most kicsit komolyabban kell venni. Végül így lett már első évben három napos és három helyszínes a fesztivál.
Így már gondolom nem is volt kérdés, hogy folytatjátok?
Annyira jól éltük meg, hogy úgy éreztük, hogy megéri ebbe akár egész éves munkát is belepakolni, úgyhogy végül leszerződtünk hosszútávra a helyszínnel, és összehoztunk egy csapatot, ami egész évben foglakozik a Kolorádóval. Bizonyos dolgokat közben el kellett engednünk, például tudatosan is elkezdtünk arra figyelni, hogy az emberek ne egy zárt körű hipszter közösséget lássanak ebben. Számomra mindig is fontos volt, hogy ez befogadó fesztivál legyen, és magam is meglepődtem, hogy vannak, akiknek hiába tetszik a program, egyszerűen úgy érzik, hogy nem elég „menők” ahhoz, hogy helyük legyen ott, sajnos kívülről sokszor elég kirekesztőnek tűnünk még mindig. Ez engem nagyon zavart, de szerencsére azóta már enyhült a helyzet, és ezt a fajta kritikát is ritkábban kapjuk meg. Azt gondolom, hogy a közös zenei ízlés, vagy a programok iránti érdeklődés eleve szűrőként működik, mindenkinek ott a helye, aki azonosulni tud ezzel az egésszel. Ennek az előítéletnek a lerombolása az új helyszínek kialakításával és a külföldi fellépők leszervezésével kezdődött, zeneileg pedig elmozdultunk egy experimentálisabb irányba, ami egyébként itthon egy nyári fesztiválon sincs ilyen mennyiségben. Tavaly már sikerült is olyan underground elektronikus zenei programot összehozni, ami nemzetközi szinten is megállja a helyét. Emellé pedig folyamatosan fejlődnek a nappali programok, amik tovább segítik azt, hogy egy szabad gondolkodású jó kis közösség alakuljon ki. Olyan, ahol tanítják egymást az emberek, vagy önszerveződő dolgok alakulnak ki. Idén különböző művészeti installációkat rejtünk el az erdőben, és meglátjuk, hogy kinek mit mondanak majd. Itt mindenki azt csinál, ami jól esik neki; ha valaki reggelig akar bulizni, akkor azt teszi, más meg lehet, hogy napközben részt vesz a civilprogramokon, a MOME beszélgetéseken, aztán este megnézi a koncerteket, és lefekszik aludni. A tavalyi közönség elképesztő élmény volt számomra, az emberek ugyanúgy nyitottak voltak a színházi előadásokra, mint műfajfüggetlenül a koncertekre, vagy a művészeti programokra! Én abban hiszek, hogy ezt így kell folytatnunk.
Forrás: Kolorádó Facebook oldal
Meddig tudtok vagy inkább akartok növekedni?
Nem gondolom, hogy a hazai közönség terén szignifikáns növekedésre számíthatunk, viszont már elértünk egy olyan külföldi közeget, aki igazán érdeklődik a fesztivál iránt, és nemcsak szimplán bulizni akar ész nélkül. Idén 4000 vendégnél húztuk meg a határt, pedig a terület elbírna ennél több főt is, de bizonyos elvekhez ragaszkodunk.
Mik ezek az elvek?
Nyilván mi is változunk folyamatosan, és ezáltal a fesztivál is, de az nagyon fontos, hogy önazonos maradjon. A tavalyi Kolorádót szerveztük először úgy, hogy felismerve a benne lévő értéket, egy teljes éves munkát beletegyünk. Jelenleg egy tizenkét fős csapat dolgozik azon, hogy ez a három nap a legeslegjobban sikerüljön. Én iszonyatosan élvezem, számomra ez a legnagyobb érték ebben az egészben. Rengeteget tanulunk egymástól, és folyamatosan fejlesztgetünk. Nem gondoltam, hogy ennyi munka lesz vele; kívülről csak az látszik, hogy ez egy buli, szép a helyszín, ott vannak a szponzorok, és jönnek az emberek, de nagyon nehéz, hogy az üzenet is átmenjen. Főleg amellett, hogy milyen sok fesztivál van itthon.
Forrás: Kolorádó Facebook oldal
Kívülről azt látni, főleg annak, aki tudja, hogy miket csinálsz még, hogy ez zsigerből jön. Sok agyalást követel tőletek?
Hiába jönnek zsigerből az alapelvek, a többi dologgal tudatosan kell foglalkozni, főleg a megvalósítás során. Ott van például a financiális háttér, amit meg kellett teremtenünk. Szerencsére a tulajdonosok és szakmai befektetők összefogásával elértünk oda, hogy azt mondhatjuk, hogy biztos lábakon áll a fesztivál, de a bűvös nullszaldó még várat magára.
Mi az a határ, amit nem szeretnétek átlépni semmiképpen?
Nem szeretnénk azt fajta üzleti gondolkodást, amivel egyébként sok pénzt kereshetnénk vele. Nem az általános modell szerint akarunk fenntartható fesztivált belőle. Minket nem motivál ez, úgyhogy még mindig keressük, hogy tud ez minden téren sikeressé válni.
Forrás: Kolorádó Facebook oldal
Építettetek egy sulit. Mit takar az Erdei Iskola helyszín?
Az Erdei Iskola koncepcióját ősszel dolgoztuk ki, és a cserkészek segítségével építettünk egy épületet, ami valójában egy tudásbázis lesz. Nekünk az is célunk, hogy amellett, hogy az emberek éjszaka buliznak, napközben dolgoztassák kicsit az agyukat, ismerkedjenek új irányzatokkal, fontos és érdekes gondolatokkal, problémákkal, ennek eddig nem volt komfortos helye a Kolorádón. Lesznek workshopok, hallgathatnak dizájnelmélet előadást, vetítünk dokumetumfilmeket, megtanulhatnak a sound hacking workshopon szintetizátort készíteni, és az ENSZ is kijön egy virtuál reality videóval, amin menekültek szemszögéből lehet 3D-ben nézni a filmet, amit készítettek. Szinte minden kint lesz a Kolorádón, ami jelen pillanatban izgalmas és ott meg is valósítható, nagyon hálásak vagyunk, hogy ennyien segítenek megtölteni ezt a négy napot.
Forrás: Kolorádó Facebook oldal
Milyen százalékban teszi ki a Kolorádó az idődet?
Azt hiszem a legtöbbet a Kolorádóval foglalkozom, az időm felét kitölti, sőt, kicsit többet is. Ez nyilván azért is van így, mert nagyon szeretem, és folyamatosan fejlesztjük.
Ha a fellépőket vesszük, kiknek van helyük a Kolorádón
A világzenétől a jazzen át a technoig rengeteg minden van; de ezeknek a műfajoknak van mind egy szociális, mind pedig egy filozófiai és zenei irányuk. Ugyanúgy punk a techno vagy az underground disco zene; mindegyik lelki sérelmeket vagy élményeket dolgoz fel. Amíg ezek a mélységek megvannak egy zenekarban vagy DJ-ben, addig számunkra érdekesek, de abban a pillanatban, ahogy elérnek egy felületességet, már nem izgalmasak nekünk. Valójában azt hiszem ez egyfajta kritérium, de persze aki ránéz a lineupra egyből kritizálni is tud ez alapján rengeteg elődadót . A Kolorádón az általunk megfogalmazott értékekkel kreálunk egy hangulatot, és ehhez az kell, hogy a fellépőket is e szerint válasszuk ki. Ebben nem vagyunk egyedülállóak, mert például a Bánkitó Fesztiválon is hasonló felfogásban szerveződnek a zenekarok, és nagy örömünkre ők is elkezdtek külföldi fellépőket meghívni. Ami egyébként eszméletlen nagy energia befektetéssel jár. Nálunk például augusztus közepétől március közepéig három ember dolgozott azon, hogy az a pár headliner, aki kint van a plakáton, itt játsszon. Mennyire szürreális, hogy Kurt Vile eljön a világ végére egy cserkész parkba egy kamionnal a turnéja közepén, ráadásul számunkra megfizethető áron! Vele például öt hónapig ment a levelezés. Ilyenkor egyébként simán benne van, hogy száz fellépőt is megkeres az ember, és a végére csak pár marad.
Te mit vársz a legjobban idén?
Napról napra változik. (nevet) Nagyon várom Yves Tumort a Székelykapu Színpadon; meg eleve azt, hogy fog megvalósulni az a színpad. Aztán a Csűrben az összes DJ-t, az Árokban a gamelán zenekart (Surya Kencana A- a szerk.), szombaton a Taka Tukaban a Los Orangutanes-t, a Cocaine Piss-t a Gólyán és az egész Erdei Iskolát, na és a Mozijurtát. Szívesen ott lennék már a flottul működő Kurt Vile koncerten is! (nevet) Az elég nagy falat számunkra, rengeteg munka van és lesz még abban, hogy az szépen lemenjen, hogy ők is elégedettek legyenek; mert hogy a közönség az lesz, abban biztos vagyok.
Fesztivál fotók: Szemerey Bence
