Fekete Fruzsi ékszerei az alkotás élményének visszatükröződései. Többek között a közte és tárgyai közötti intim kapcsolat adja azt a többlet értéket, ami ezeket a darabokat a műalkotás szintjére emeli. Esetében mindig egy gondolatiságból indul ki a tervezési folyamat. Nem gondolkodik klasszikus értelemben vett kollekciókban, de a kortárs ékszerek esetében ez egyáltalán nem ritka. A H6 csoport tagjaként elkötelezetten dolgozik azért, hogy az emberek elkezdjenek másként tekinteni ezekre a tárgyakra, az általuk szervezett Ékszerek éjszakájának is ez a fő célja. Veszprémi Gabriellával most egy különleges kiállításra készül; közös kollaborációjuk ereménye a LAYERS OF IMPRESSIONS, amit június 11-én bárki megtekinthet a FISE Galériában. Fruzsival nemrég beszélgettünk az intuíció és a tudatosság balanszáról, az alkotás szeretetéről és természetesen arról is, hogy folyt a közös munka Gabival.

Sokan nem tudják, hogy mi ékszer és ékszer között a különbség. A konceptuális ékszerek például nem feltétlenül öltöztetni akarnak, teljes más értéket képviselnek. Jól látom, hogy te pont a határmezsgyén mozogsz?

Ami számomra nagyon fontos, hogy mindig legyen egy gondolat a tárgyak mögött, amikor elkezdem megtervezni azokat. Ez lehet belülről jövő élmény, esemény vagy akár találkozás egy új anyaggal; ilyenkor ezt próbálom megfogalmazni az ékszeren keresztül. Nem a vásárlói igényből indulok ki, hanem reménykedem, hogy az általam készített ékszer másnak is tetszeni fog, érti, esetleg kellemes élményekre emlékezteti, és elkezd kötődni hozzá.

A tavalyi diplomamunkádban egy izgalmas témával foglalkoztál, amit művészként a saját bőrödön is megtapasztalsz. Mi volt ez pontosan?

Az egész koncepció onnan indult ki, hogy megtapasztaltam magamon, hogy egy intuitív mozdulat az, ami egyszer csak egy formát eredményez, és aztán azt tudatosan formálom tovább úgy ékszerré, hogy az hordható legyen. Az kezdett el foglalkoztatni, hogy az alkotói folyamatban ez milyen arányban van jelen, illetve, hogy melyik részében hagyatkozom inkább a tudatalattimra, és mikor érkezik el az a pont, amikor már tudatosan alkotok. A szakdolgozatom is erről a vizsgálatról szólt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az elkészült tárgyak a tudatos és tudatalatti alkotás dinamikus mozgását szimbolizálják. A fehér rész az intuíciót jelképezi, a keret pedig egyértelműen a tudatod. Nagyon fontos szerepet játszik a kereten belüliség vagy éppen kívüliség, ami egyértelműen jelenik meg az ékszereken.

Az Impressions diplomamunka egyik darabja

Végül milyen konklúzióra jutottál?

Egyenlőséget véltem felfedezni, de a tárgyakon látszik, hogy az intuíció nagyobb teret nyer magának. (nevet) Szeretem, ha valami spontán alakul ki a kezeim között, a koncepcióm mindig azon alapul, hogy milyen közel áll az alkotó a tárgyhoz. Az én esetemben ez megvan, bár használok eszközöket, de ha mondjuk a Leaves kollekciómat vesszük, azokat az ékszereket is egyesével méhviaszból készítem el, és viaszveszejtéses öntéssel lesz belőle kész tárgy. A diplomakollekciómnál, az Impressionsnél szintén kötetlen kézzel alakítottam ki a formákat. Azt az élményt szerettem volna megörökíteni, amit a készítés során érez az alkotó. A rajtuk látható lenyomatokon, amiket egyébként ősi tárgyakon is láthatunk, is látszik, hogy közvetlen kézzel készültek. Ez plusz esztétikai élményt nyújt.

Sokféle anyaggal dolgozol. Van bármi közös bennük?

Leginkább a plasztikus és gyúrható anyagokat szeretem; azok közül jöhet szinte bármi. A legelső ékszerek, amik ezt a folyamatot elindították, a porcelánnak egy gyúrható, plasztikus verziójából készültek, viszont azok műtárgyak maradtak, főleg azért, mert túl nehezek. Viszont nem mondtam le arról, hogy egyszer hordható ékszerek is szülessenek ebből a vonalból, egyelőre keresem a megfelelő anyagot hozzá.

Egyáltalán kollekciókban gondolkodsz?

A divat területén ékszerkollekciónak hívjuk azt, amikor ugyanabból a stílusú ékszerből van nyaklánc, fülbevaló, esetleg gyűrű, tehát tudatosan kitalálja a tervező, hogy a kollekció egyes darabjait hogy variálja különböző színekkel, esetleg kövekkel. Én nem ilyen értelemben használom ezt a kifejezést. Nálam a kollekció alapját mindig egy adott gondolat adja, és azok az ékszerek tartoznak bele, amik ennek a gondolatiságnak a kivetülései. A Leavesről elmondhatom, hogy az már kollekcióvá nőtte ki magát, az Impressions pedig inkább a kortárs ékszer kategóriába tartozik. Azt inkább bross gyűjteményként írnám le, de ékszercsoportnak is hívhatjuk.

A Leaves mögött mi a koncepció?

Emlékszem amikor egyetemistaként vízionáltam, hogy mit kezdek majd azzal, amit ott tanulok. Azt képzeltem, hogy lesz egy több darabból álló egység, ami valójában egy gondolatiságon alapuló műtárgyként van jelen. És aztán ezt fogom méreteiben úgy leredukálni, hogy az is tudja viselni, akitől távol áll a kortárs ékszer vonal. A Leaves kollekció pont ilyen lett, ami érdekes aha élményként ért. Egyébként az első darabok nagyobb méretű brossok voltak, amiket Valenciaban készítettem, és a koncepció szintén az alkotó és a tárgy közötti kapcsolatra épült. Nem volt előre kitalált koncepcióm, egyszerűen egy tudatalatti repetatív folyamat során alakultak ki a formák, az egymásra sorolt szirmok. Ez pedig határtalan alkotói szabadságot adott nekem. Később lépett be a tudatosság olyan szempontból, hogy ki kellett találnom, hogy az egyes ékszerek, hogy lesznek bárki számára hordhatóak. Egyébként terveim között szerepel, hogy a porcelán ékszerek mellett az Impressions darabjait is hasonlóan tovább fejlesszem. Ennek az is az oka, hogy itthon a brossnak egyáltalán nincs létjogosultsága.

Nyaklánc és fülbevalók a Leaves kollekcióból

Vannak itthon ékszer gyűjtők olyan értelemben, ahogy a képzőművészet területén?

Nagyon ritka itthon, de azért megemlítenék itthonról két kortárs ékszer gyűjtőt; ők Spengler Katalin és Simonyi Istvánt, akik amúgy az Ékszerek Éjszakáján is részt vettek; díjakat adták át és előadást tartottak. Mi azon dolgozunk ezzel a rendezvénnyel, hogy az ékszereket műtárgyként is elfogadottá tegyük.

A június 11-i Layers of Impressions kiállítás is ezt sugallja, hiszen a FISE Galériában rendezitek meg. Hogy találtatok egymásra Veszprémi Gabriellával?

Tisztán emlékszem, hogy éppen az Oktogonon sétáltam, amikor megkaptam Gabi emailjét, amiben leírta, hogy szeretne velem együtt dolgozni. Én akkor nem hittem el, hogy ennyire szerencsés vagyok! Gabi 2017-ben diplomázott a Layers kollekciójával, ami elkészítése során bőrhulladékot használt. Már régóta szeretett volna ékszert ezekből, és az Impressions brossokat látva azt érezte, hogy neki pont arra van szüksége, amilyen gondolatisággal nyúltam az anyagtársításhoz. Felmerült bennünk a kérdés, hogy akkor ezt most hova szeretnénk pozicionálni, hiszen a divat és a művészet határmezsgyéjén mozgunk mindketten. A FISE Galéria alkalmas arra, hogy megmaradjon a művészi tartalom még akkor is, ha egy picit elmozdulunk a divat irányába.

Milyen gyorsan találtátok meg a közös hangot?

Mindkettőnk pont ugyanarra gondolt, úgyhogy egyből. Elképesztően könnyedén ment a közös munka, és velünk tényleg megtörtént, hogy mire én kimondtam valamit, ő már megcsinálta. Tárgyakkal üzengettünk egymásnak, és így alakultak ki a végleges formák. Nekem egyébként ez volt az első kollaborációm.

Ízelítő a Veszprémi Gabriellával közös kollekció ékszereiből

Lehettél volna filozófus, szociológus vagy akár pszichológus. Miért pont az ékszereknél kötöttél ki?

Szerintem elég egyértelmű, hogy érdekel a pszichológia, főleg az alkotás lélektana, de nekem muszáj alkotnom és létrehoznom dolgokat, mert engem lenyűgöz az egész folyamat. Nagyon izgalmas, hogy különböző anyagokkal foglalkozhatok, amiből aztán egy teljesen új tárgy születik. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennél kötöttem ki. Még akkor is élvezem, amikor bosszant, hogy nem úgy sikerül valami, ahogy szeretném. Ennek ez is a része.

Van olyan külföldi ékszertervező, akinek szerinted olyan különlegesek és izgalmasak a munkái, hogy azt mindenkinek látni kellene?

Engem Karl Fritsch nagyon inspirál. Elképesztőek az ékszerei; ő az, aki teljesen máshogy fogja fel még a klasszikus ékszert is. Nagyon szeretem hosszasan nézni a tárgyait, ha alkalmam van rá. Pár évvel ezelőtt Münchenben a Schmuck -on (Az egyik legjelentősebb nemzetközi kortárs ékszer esemény.- a szerk) láthattam élőben az ékszereit.

Ezek szerint nemzetközi eseményekre is jársz?

Nemrég jöttünk haza a H6-tal (Hat fiatal kortárs ékszertervezőből- Börcsök Anna, Fazekas Veronika, Horányi Kinga, Neuzer Zsófia, Tengely Nóra és Fekete Fruzsi – álló csoport - a szerk.) az Athéni Ékszer Hétről, ahol közös kiállításunk volt. Én az Impressions darabjait vittem, és azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon jó élményekkel jöttünk haza. Tavaly pedig Valenciában voltunk kiállítani.

Fruzsi egyik személyes kedvence

Egy ilyen külföldi jelenlétnek milyen hozadékai vannak?

Teljesen változó. Ami nekem nagy élmény volt Athenban, hogy a külföldi alkotók úgy jöttek oda, hogy már ismerték a munkáimat és a nevemet. Reménykedem benne, hogy elindultam azon az egyébként hosszú úton, ami a külföldi gyűjtőkhöz és a galériákhoz vezethet.

Van, ami lenyűgöz Budapestben?

Az állatkert. Talán az a legkedvesebb hely számomra a városban. Persze, ez egy kibúvó, hiszen pont nem szerves része a városnak, de éppen ezért. Az egy teljesen más világ, ahova jó elmenekülni a városból.

A kiállításon az Absolut is jelen lesz.