Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

A téma, ami senkit nem hagy hidegen - Tolerance Poster Show Budapest

Magyar művészek Q&A

2019. június 06. - absolut_hu

10.jpg

Forrás: Tolerance Posters hivatalos oldal

Június 7-én, pénteken az Anker’tben a Pride Nyitópartyján hivatalosan elindul Budapesten is a Pride hónap. Aki pedig csatlakozik hozzánk, egy különleges kiállításnak is szemtanúja lehet. A Tolerance Poster Show-t Mirko Ilic, világhírű grafikus és illusztrátor (A vele készített interjúnkat itt olvashatod.) hívta életre több, mint száz grafikussal együtt, ami most itt, Budapesten is hadat üzen a gyűlöletnek. Mivel magyar résztvevők is vannak a művészek között, akik ráadásul komoly múlttal rendelkező nagy pályát bejárt művészek, mi most megkerestük néhányukat, és nagy örömünkre meséltek a projekthez való kötődésükről, elárulták melyik a kedvenc plakátjuk a kiállításon, és kedvenc budapesti helyeiket is megtudtuk tőlük.

Ez jön most!

korolovszky_anna_kaprazat_szkene.jpg

Korolovszky Anna Q&A

Miért fontos számodra ez az együttműködés?
Mert nem lehet eleget beszélni erről a témáról. Van, amikor már a szó nem elég, és a szavak helyett a képek jobban célba érnek. A plakát ereje rendkívüli tud lenni, mert jobban bevésődik, más és több aspektusból közelíthető meg vele egy ennyire érzékeny téma. Ez a felkérés amit kaptam, hogy plakátot készíthetek ehhez a fontos üzenetet hordozó, a világ rengeteg pontján megforduló kiállítássorozathoz, egy egyedülálló lehetőség volt, hogy kifejezhessem a véleményemet a tolerancia tematikájával kapcsolatban. Nemcsak tervezőgrafikusként, emberként is kötelességem tenni, küzdeni a társadalmi problémák megoldásáért.

Hogy kapcsolódik a munkád a kiállítás témájához? Mi adta az inspirációt hozzá?
Az inspirációt a mindennapok adták, amit Magyarországon tapasztalok, látok, hallok. Ijesztő, ahogyan ebben az országban az emberek többsége gondolkozik. Az elfogadás, mint olyan, nálunk nagyon nehezen megy. És teljesen mindegy hogy kiről, miről beszélünk. Cigányokról, zsidókról, melegekről, hajléktalanokról, bevándorlókról…elszomorít és dühít hogy itt tartunk 2019-ben. Sokat gondolkoztam, hogy honnan közelítsem meg ezt a fontos témát, és rájöttem mindegy hogy hova nyúlok: etnikai, vallási hovatartozás, szexuális orientáció, tetkós, kék hajú, biciklis, tarisznyás bölcsész tolerálása, ez az ország nem tud büszkélkedni semmivel, ami az elfogadást illeti. Egyáltalán nem tudtam semmilyen pozitív üzenetre koncentrálni, mert úgy éreztem illúzió lenne vagy hazugság, így inkább az intolerancia felől közelítettem meg a témát. Az elsődleges jelentése, elolvasva a feliratot könnyen megfejthető: NO Tolerancia in Hungary. Minden felkért alkotónak a saját anyanyelvén fel kellett tüntetni a plakáton a tolerancia szót. A plakát másodlagos jelentése pedig egy kicsit árnyaltabb. Egy olyan magyar szimbólumot használtam, amiről egy külföldi is könnyedén assszociál Magyarországra,; ez a paprika. A két paprika negatív tere egymás mellett megfordítva egy stoptáblát formáz. Elég elkeserítő, mert bár szeretem ezt az országot, de most már akárhova utazom, sajnos elég kellemetlen arra válaszolni, hogy honnan érkeztem.

anna_korolovszky_hungary.jpg

Melyik a kedvenc plakátod a kiállításról, amit másik művész készített, és mi fogott meg benne?
Több kedvencem is van, de Orosz István plakátját nagyon szeretem. Érzékeny, tele van apró finomságokkal, és rengeteg gondolatot ébreszt bennem. A kapcsolatok instabil szerkezete, a közösségek szövevényes, ingatag dinamikája pont olyan a plakátján, mint maga az élet: egy közös társasmező, amit mindenki alakíthat, tehát mindenkinek van benne felelőssége. Az emberek egymásra ható gondolkodása, az egymás cselekedeittől függő, folyamatosan változó mikrokörnyezetünkért felelősek vagyunk, rajtunk múlik a végkifejlet, mert a változást csak magunk idézhetjük elő.

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mi a kedvenc három helyed?
Szeretem Budapestet, ahogy nyüzsög, lüktet, imádom az előző évszázadban épült házakat, azok homlokzatait, kapuit. Romantikus érzelmek kötnek az Andrássy úthoz, főleg a Vörösmarty-Bajza-Kodály körönd vonalához, elvarázsol az Epreskert. És a multikulti jegyében egy hatalmas kedvencem a Kőbányai piac rejtett kis utcácskái, az eldugott vietnámi büfékkel és zöldségesekkel.

molna_r_gyula_ku_lda_s_anna_1.jpg

Molnár Gyula Q&A

Miért fontos számodra ez az együttműködés?

Mirkot régóta ismerem, mint szervező alkotót. Számtalan meghívást kapok a világból innen-onnan, amelyek globális társadalmi problémákkal foglalkoznak. Egy alkotó tervezőnek ezeket fel kell vállalnia, és magától is kötelessége ezekre reflektálni. Néhány éve egy kilenc darabos sorozatot készítettem az empátiáról, és ennek az első darabja is a tolerencia volt, de nem az, ami itt szerepel. Így örömmel fogadtam Mirko felkérését.

Hogy kapcsolódik a munkád a kiállítás témájához? Mi adta az inspirációt hozzá?

A bankfiók előtti járdán, ahova járok, van egy nagyon elesett, kissé béna, piktogramszerű, nekem szívszorítóan szomorú, sérült, mocskos, gyalogos forgalom jelzés:“Apa egy gyerekkel”. Olyan, mint az utcára került szegények, vagy az otthonukat elveszített családok. Ez az anomália, hogy ott a bank előtt van, és mi taposunk, járunk rajtuk, nekem a Tolerancia hiányát jelenti. A gyermekszegénységen, az otthontalanságon, a sérülésen taposunk minden nap. Ezt dokumentáltam, mert a hírközlő kábel csak körbekerít, de mindennapi hírt nem közöl. Ez részben lokális probléma.

gyula_molnar_hungary.jpg

Melyik a kedvenc plakátod a kiállításról, amit másik művész készített, és mi fogott meg benne?

Az izreali művész, David Tartakover plakátja az egyik legőszintébb válasz, egyben kemény szembenézés, csak álcázott jópofasággal. Kemény és őszinte!

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mi a kedvenc három helyed?

Budapest az szerelem, hiába voltam nagyon sok helyen a világon. Első kedvenc helyem, ahol élek a Keleti Károly utca és környéke, Marczibányi tér, a Millenáris, Lövőház utca és a Fény utcai piac. Itt minden van: nyugalom, dinamika, szegénység, gazdagság, természet, város, fiatalság, öregség, és ez mind egyszerre. A piac ennek a fő reprezentációja. A második az Erzsébet híd és a látvány onnan. A harmadik pedig a Kazinczy utca környéke a múltjával és a jelenével.

 borders_d.jpg

Orosz István  Q&A

Miért fontos számodra ez az együttműködés?

A tolerancia miatt. Amikor Mirko meghívott a kiállítók közé, azt kérte, hogy a plakátra az anyanyelvemen írjam ki a tolerancia szót. Ezt a gesztust a tolerancia szép példájának tartottam, és azonnal igent mondtam.

Hogy kapcsolódik a munkád a kiállítás témájához? Mi adta az inspirációt hozzá?

A tolerancia ingatag, sérülékeny dolog, amit újra és újra föl kell építeni magunkban, és segíteni kell, hogy másokban is felépüljön. Szándékom szerint ezt ábrázolja a plakát.

istvan_orosz_hungary.jpg

Melyik a kedvenc plakátod a kiállításról, amit másik művész készített, és mi fogott meg benne?

Tarek Atrissi, libanoni kollégám plakátját szeretem legjobban. Ki volt állítva már a legelső, huszonhárom plakátot tartalmazó tárlaton, ráadásul közel az én munkámhoz. A város nevét most nem írom ide. Azt sem, mit ábrázol, aki akarja, megtalálja a neten. A felirata: Az ismeretlentől való félelmet cseréld föl a kíváncsisággal. Tarek plakátját a kiállítás során többször újra kellett nyomtatni, mert ismeretlenek leszaggatták. Nemcsak a grafikát szeretem, igazolni látom általa, hogy foglalkoznunk kell a toleranciával.  

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mi a kedvenc három helyed?

Az 58-as villamos egykori végállomása a Zugligetben, a Szabó Ervin Könyvtár és a Csepel Művek.

A június 7-i Pride nyitóparty belépő megvásárlásával a fesztivált támogatod, és ha benne vagy az első 500 érkező között, köszönetképpen vendégünk vagy egy Absolut long drinkre.