Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Régi és új közösségek, Rákóczi Kartell és Rákócziterezés a Mindspace-szel - Interjú Vida Verával és Kobrizsa Ádámmal

2019. május 22. - absolut_hu

mindspace_02.jpg

Gunther Dóri, Kobrizsa Ádám, Major Réka, Pusztai Lola, Vida Vera, a MIndspace csapatának egyrésze

Sok szempontból jó a VIII. kerület rehabilitációja, de azért van hátránya is; például teljes közösségek tűnhetnek el idővel. A Mindspace azért alakult tíz évvel ezelőtt, hogy hozzátegyen az élhető városhoz, de sokáig csak a körúton belső részeire koncentráltak. Aztán Vida Vera csatlakozásával egy sokkal nagyobb kihívásokkal és talán izgalmakkal is teli útra léptek, ezzel elindult a Csarnok-negyed értékeinek újra felfedezése. Vera az elmúlt közel tíz évben rengeteget tett Budapestért, többek között oszlopos tagja volt a Kolorádó Fesztivál szervezőbrigádjának, évekig szervezte a Toldit. A figyelme viszont egyre inkább a városközponttól a VIII. kerületre irányult. A Józsefvárosba járt általánosba és közel tíz éve ott is él. Mindig ez volt számára a legotthonosabb pontja Budapestnek. Nemrég 180 fokos fordulattal minden eddigi projektjéről levált, és egy ideje a Mindspace stratégájaként az alapítóval Kobrizsa Ádámmal és a mára szépen kibővült csapattal közösséget épít a Rákóczi tér környékén. Hogy miért fontos a dzsentrifikáció moderálása vagy, hogy miért költözik át egyre több fiatal a menőnek tartott budai kerületekből a Józsefvárosba? Ezekre is választ kaptunk. Mint ahogy arra is, hogy miért annyira különleges a VIII. kerület.

Sokan elvágyódnak a VIII. kerületből, Vera, te viszont itt érzed otthon magad. Mi az, amit ennyire tud Józsefváros?

Vera: Ez egyébként érdekes, mert innen elvágyódnak az emberek a budai kerületekbe, onnan pedig egyre többen költöznek ide be; szóval “senki nem azzal van, akivel szeretne lenni”, ahogy a Csaknekedkislány egyik dalszövegében is hallható. Mindenki a romantikát keresi. Annak, aki itt nőtt fel a Szigony utcában, nagy dolog, ha egy utcában fák vannak, azok pedig, akik ideköltöznek, nem mondom, hogy a katasztrófaturizmus miatt teszik, de az biztos, hogy valamiféle balkáni romantikát látnak benne. Lehet, hogy pont azt érzik, hogy azzal, hogy idejöttek a kreatív fiatalok, valami jó dolog van alakulóban, és ők ennek az első gólyái lehetnek. A Nagyvárad téren nőttem fel, a Diószegi utca és az Orczy kert sarkán volt a suli. Ezután tíz évig laktam falun, és pont a vidék dinaminkáját  látom a VIII. kerületben is. Egyértelműen az itteni játékszabályok szerint kell működni, és a Rákóczi térre ez kifejezetten igaz.

Mi az, amitől úgy érzed, hogy ez a te világod?

Vera: Sokkal sallangmentesebb minden. Udvariskodás még a körúton belül van, de itt már nem feltétlenül jellemzőek a tiszteletkörök és ez az én attitűdömhöz közel áll. Persze én is szeretek „fancyskedni”, az is hozzátartozik ahhoz, aki vagyok, de ha mondjuk választanom kell, akkor hiába van sok jó hely Nyugaton, ahova szeretek is járni, de valami miatt Albániát vagy Grúziát jobban kedvelem. Budapesten belül pedig a VIII. kerület a kelet számomra. Aztán még az teszi annyira érdekessé, hogy belső kerülethez képest nagyon diverz. Eddig a Nap utcában éltem, az egyik legszegényebb házban, mégis a Corvin Pláza mellett, ahol egy párhuzamos valóság alakult ki az évek alatt a radikális dzsentrifikáció következtében. Most pedig egy kertes házban lakom a VIII. kerület szélén, a Tisztviselőtelepen. Minden reggel, amikor felkelek, és főzök egy teát, ki tudok feküdni a függőágyba, ha pedig aszály van, locsolni kell a füvet, hogy ne égjen ki. De ott a kínai piac, megintcsak egy külön világ, vagy a Százados úti művésztelep, aminek a létezéséről sokan nem is tudnak, ahogy a Kolóniáéról  sem. (A MÁV Gépgyár kolónia, ami eredetileg 1908-ban épült a MÁV munkásainak és tisztségviselőinek, de itt működött a 90-es években a híres hírhedt Fekete Lyuk is. - a szerk.) Ezek mind különálló és megfogható városi közösségek, és sokukon, a városvezetésnek hála szó szerint végigmegy egy bulldózer. Ez a dzsentrifikáció a Corvin mozitól indul, és első körben a Füvészkert magasságáig tart majd, de aztán jön az Orczy Projekt, ami szintén egy irreálisan drasztikus beavatkozás lesz. Ezt megállítani semmiképpen nem lehet, csak moderálni.

Ádám, tudom, hogy a Lumen kapcsán neked is erős kötődésed van a kerülethez. Milyen érzésekkel vágtál bele a Rákóczi téri projektbe, amikor Vera errefele terelt benneteket?

Ádám: Friss lendülettel és kellő izgalommal. Valós kíhívásnak éreztem elhagyni a Palotanegyed már-már megszokott miliőjét. Mint egy rendes randevú, ahol kicsit hülyén érzed magad az elején.

Vera, te hogy csatlakoztál a Mindspace-hez, és hogy változott azóta a szervezet kommunikációja?

Vera: Egyre inkább azt éreztem, hogy a lelkemben, a szívemben és az intellektusomban is van egy kielégítetlen rész, szerettem volna érzékenyebb dolgokkal is foglalkozni. Végül radikális döntést hoztam; minden eddigi munkámat, projektemet otthagytam. Kobrizsa Ádám már előtte is fűzött, hogy dolgozzunk együtt, így igent mondtam neki végül. Jelenleg három dologgal is foglalkozom a szervezeten belül; kommunikációval, stratégiával és programszervezéssel. Többször találkoztam már európai uniós pályázatokkal, és mindig jót derültem vagy sírtam azon, hogy lehet profán dolgokat eltávolítani a valóságtól azzal, hogy úgy fogalmazod meg, amivelelveszik az értelmük és az értékük. Az, hogy ha egy padot kiteszel egy bolt elé, és “placemakingnek” hívod, nemcsak mások, hanem te magad is eltávolodsz tőle,. Lehet, hogyha kevésbé ragaszkodsz a szakzsargonhoz, akkor többre mész. Nekünk, itt a VIII. kerületben urbanisztikai kifejezéseketpuffogtatni nehogy felesleges, de kimondottan ártó is lehet. A Mindspace-szel az volt az első ügy, amit el szerettem volna érni, hogy egy szimpatikus és közérthető szervezet legyünk. Ha ez  az alap megvan, akkor ezután jöhet a szakmai progresszivitás, a társadalom kritika, vagy bármi más. . Számomra nagyon izgalmas játék volt. Mert ha szofisztikáltan fogalmazol meg valamit, arra jön egy értelmiségi, akár hipszter támogató közeg. De ha profán dolgot csinálsz kitartóan, akkor megjelenik egy tömeg, akik nyitottabbak az egyszerűbbre, mint mondjuk a szépre vagy a direkt mély mondanivalóra. Csinálhatsz te egy MOME-n végzett grafikussal rizográf plakátot, amit sokszor kell is, de van, amikor egy Times New Romannal kiírt A4-es fénymásolt papírral sokkal többre mész. Mindent összevetve leegyszerűsítettük a dolgokat. Egy közösségi reggelit is meg lehet úgy fogalmazni, hogy az emberek megértsék, hogy itt nem arról van szó, hogy éhes vagy és nincs hol enned, hanem arról, hogy jó együtt kajálni zenére.

Mi a Mindspace esszenciája? 

Vera: Az egyik célunk a dzsentrifikáció moderálása, és ezt a legegyszerűbb módon ingatlanhasznosítással tudjuk elérni. A Rákóczi Kartell nevű projektünk kreatív kisvállakozásokat inkubál, aminek feltétele a környéken lakók bevonása, vagy a környékre való reflektálás. A Verkstaden például szita workshopokat tart. Nagyon nehéz megfogalmazni, de az biztos, hogy a humor és az önirónia lételemünk, és én úgy látom, hogy sok hozzánk hasonló szervezetnél ez nincs meg. A már említett közérthetőség szintén nagyon fontos, ahogy az érzékenység is.

mindspace.jpg

Ádám, mik voltak a félelmeid és mik voltak a legkellemesebb meglepetések?

Ádám: A legnagyobb félelmem csak annyi, hogy mit keresek itt. Többen megkerdézték, hogy mi közöm ehhez az egészhez, miért akarunk itt bármit is. A legkellemesebb meglepetéseim ugyanerre a kérdésre érkeztek válaszul. Haveri viszony a biztonsági őrökkel, a felügyelőséggel, az árusokkal. Egyszerűen annyi időt töltöttünk ott, hogy elfogadtak, befogadtak. Teljesen világos, hogy jószándékú őrülteknek tűntünk, de két tél alatt sem tűntünk el. Meglepetésként éltem meg, hogy kiraktak minket, de minden nap megkérdezik, hogy mikor jövünk vissza és persze nem tudom a választ, de lelkesen locsoljuk a növényeinket, és igyekszünk optimistán jelen lenni.

Mennyire terveztek előre?

Vera: Mivel pályázatokból tartjuk fent magunkat, elvárás, hogy előre tervezzünk. Minden projektünknek van lejárata. A Csarnok-negyeddel kapcsolatban nekünk az volt a víziónk, hogy elkezdjük, kiépítünk egy rendszert, ami egy idő után az önkénteseink segítségével önműködővé váik. A csarnokos projekteket hosszú távra terveztük, de a jelenlegi helyzet miatt, ezt el kell engednünk egy időre. (Április végén a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatóságaúgy döntött, hogy a vásárcsarnokokban lévő rendezvényeket az európai parlamenti választások, illetve az önkormányzati választásokig felfüggeszti.- a szerk.) Most éppen októberig látunk el a Csarnok-negyedben, de ez nem jelenti azt, hogy közben ne történhetne bármi.

6.png

Ilyen volt a Rákóczi Reggeli

Nem érzitek néha szélmalomharcnak ezt az egészet?

Vera: Ha nem lettünk volna kitartóak vagy sokszor fesztelenek, nem lennének ezek az eredmények. Amikor megjelentünk a Rákóczi téren, UFO-ként néztek ránk, főleg, hogy egy olyan rendszerbe léptünk be, ahol mindenkinek megvolt a szerepe, amit minimum tíz-tizenöt év alatt vívtak ki maguknak az emberek. Erre idejön a jópofa rasztás srác, meg a furcsa ruhás lány? Ez mindenképpen gyanús volt a térieknek; ebből adódóan igen, meg kellett küzdeni az elfogadásért, de azzal, hogy kitartóak voltunk és nem tudtak ránk ragasztani politikai stigmákat, elértük, hogy többnyire szimplán kedvelnek, és közben kedvesen hülyének néznek. Nem értik, hogy szombat reggelente miért megyünk oda, akár másnaposan is, egy hosszú pénteki buli után, és rakjuk ki az asztalokat és a székeket, miért rakjuk be a zenét. De egy idő után elkezdtek nyitni felénk. Meglepő volt az is, hogy mennyire nyitott volt a csarnok igazgatósága, akikkel végig nagyon jó kapcsolatban maradtunk, ahogy a felügyelőséggel is. Persze most, hogy az úgymond sikeres másfél év után egyszercsak megvonják az engedélyt, el kell gondolkodni azon, hogy harcoljunk-e tovább, vagy kezdjünk bele valami újba. Én azt mondom, hogy mindig azt kell csinálni, amit éppen lehet.

A csarnok árusai hogy fogadtak benneteket?

Vera: Ezt nem úgy kell elképzelni, ahogy azt a szociológus teszi álmában; hogy kiteszünk ikeás asztalbakokat, mindenki odaül majd, és egyből barátság születik a 90 éves cigány bácsi a 20 éves vászontáskák lány között. Ez egy lassú folyamat volt. Nem értették, hogy mit csinálunk; az egyik fele azt hitte, hogy ételt osztunk, a másik, hogy ételre gyűjtünk. Volt, aki odajött és megkérdezte, hogy hol kell fizetni. De ha van egy csapat, akik kitartóan odamegy, megnézi mit talál az asztalon, ha nincs valami, elmegy, és hoz a boltból, majd leül és eszik a másikéból is, akkor ez evidenssé válik. Inkább a fiatalok jöttek oda kajálás miatt, az idősek inkább csak zenét hallgattak, trécseltek velünk, vagy nézelődtek. De ott volt a növénycsere, ami elég nagy meglepetést okozott nekem. Azt hittem, hogy majd megjelennek a Pinterest mániás lányok, de szerencsére kiderült, hogy a környéken lakók talán még jobban lelkesedtek náluk. Volt, aki felhívott minket a lakásába, hogy segítsünk levinni a növényeit, aztán kiderült, hogy nem is eladni akarja, hanem csak megmutatni másoknak. Így lett egy kiállítás rész is. Nagyon fontos, hogy ilyenkor gyorsan tudjon az ember reagálni. Ha mennek a reggelik, akkor először a havonta egyből kétheti egyet kell szervezni, ha meg még jobban pörög, akkor akár hetente. Ha meg nem működik, akkor nem csinálod tovább. Egyszerűen nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani annak, amit előre kitaláltál.

rakocziterezes.jpg

Hogy kell elképzelni a közös munkát a Mindspace csapaton belül?

Vera: Mielőtt csatlakoztam, Ádám és Zsargó Szilvi csinálták, és körülöttük volt egy mindspaces holdudvar, akik segítettek nekik. Ez tíz évig így működött, de a mostaniakhoz képest kisebb léptékű projektjeik voltak. Tavalyelőtt nyáron írtam egy koncepciót a szervezetnek, amivel  a Mindspace kilépett a körúton kívülre, így indult a Rákócziterezés. Ezután pedig ahogy egyre nagyobb lett az elérésünk, népszerűbbek a programjaink, sorra jelentkeztek a gyakornokok, önkéntesek. Jelenleg különböző munkacsoportok működnek a Mindspace-en belül, külön-külön projektfelelősökkel.  

Ádám, neked mi volt az eddigi legkedvesebb alprojekt az elmúlt időszakban?

Ádám: Én nehezen tudom magam belehelyezni magam az általunk szervezett eseményekbe, mert állandóan ott van az az érzés, hogy ki-hogy érzi magát, mi van még hátra egy-egy esemény végéig. De idén a Rákocity Rekreáció, a növényoázis, két alkalommal is agyoncsapott; elképesztően jól működött ez a nagyon egyszerű képlet. Többször zárás után ott maradtam és egyszerűen elsüllyedtem a nyugágyban.

Mivel telik a nyaratok?

Vera: Június elején több nemzetközi konferencián is részt veszünk, például ott leszünk egy nemzetközi csarnok és piac konferencián Londonban, ahol egy elég menő ponton, a londoni polgármester beszéde után tartunk majd előadást. Aztán megyünk Valenciába, és amikor ezeket letudtuk, akkor az itthoni nyarunk a Rákóczi vakációval indul. Idén az utca, a street art, a break dance és más utcakultúrára jellemző dolgok lesznek a középpontban. Ezzel azt szeretnénk közvetíteni, hogy lehet menő és hasznos időtöltés a gangelés. Ez az egyik legkeményebb projektünk, és szerintem ennek is van a legnagyobb értéke.

Vera, mik a kedvenc helyeid itt a VIII. kerületben?

Vera: A kedvenc vendéglátóegységem a Rákóczi Étterem. Ott még tudják, hogy milyen  a régi vonalas vendéglátás, ahol a külföldieket lassabban szolgálják ki, téged meg gyorsabban. (nevet) Itt még lehet találkozni az autentikus VIII. kerülettel. A másik nagy kedvencem a Kínai Piac, ami számomra nagy misztikum, a jobbnál jobb kajáldáival, a vietnámi bácsival, aki tököt termeszt, de olyan is van, aki állatot tart a Ganz telepen. A harmadik pedig legyen egy utca; nem tudok választani a Nagyfuvaros és a Diószegi között, mert mind a kettőnek nagyon jó hangulata van.

Ádám, te mit szeretsz a legjobban a VIII. kerületben és mi a három kedvenc helyed, és miért?

Ádám: Azt, hogy ismerem egy részét és van egy csomó része, amit nem. Tényleg rengeteg órát töltöttem a Mikszáth téren, nagyrészt tudom, hogy ki hova fog leülni, köszöngetek, mint valami öreg bácsi a szembejövőkre. Nagyon sok időt töltöttem el azzal, hogy nagyjából megismerjem a negyed történetét. Kicsit mintha érteném is a lelkületét. A Mikszáth tér mellett a Köztársaság / Pápa 2 tér, és a Víg utca. Jó emberek élnek itt.