Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Virágnyelven - Floral Centrepiece kiállítás

2019. március 05. - absolut_hu

1b8a4186_p_rakossy.jpg

Február 21-én egy különleges kiállítás nyílt a Deák Erika Galériában. A Floral Centrepiece fókuszában a virág állt, egy örök visszatérő és mindig megújuló motívum. Annak formális, szimbolikus, politikai és esztétikai heterogenitásának lehettünk szemtanúi. A kiállítók között viszont most nemcsak képzőművészeket találtunk, hanem költőket is. Sárvári Zita, kurátor mesélt nekünk a kiállítás hátteréről, arról, hogy mi inspirálta őt a megszervezésére, és mi alapján választotta ki a művészeket:

Mi áll a Floral Centrepiece mögött?

„A kiállítás egy nagyon egyszerű művészeti témával, a virág mindig visszatérő és soha ki nem apadó motívumával foglalkozik. A vizuális alkotások mellett versek is megjelennek a kiállítótérben, teljesen egyenrangú testvérmúzsaként. A textualitás beemelése a kiállításba azért is volt fontos számomra, hogy az olvasás intim befogadói gyakorlata a vizuális művek befogadására is hatással legyen. Tetszik a virág elsőre pozitív olvasatának szimbolista kettőssége: azaz, hogy egyszerre hordozza magában a születés és az elmúlás gondolatiságát, ami egy olyan pátoszos tragikum, ami igazán a sajátom és mindig is szerettem volna körbejárni az érzést egy kiállítással. Elég sok mű foglalkozik a kiállításon az emlékezet különböző formáival, használ vanitas szimbólumokat, vagy különböző gender-érzékeny kérdések megválaszolására, elsősorban női attribútumok kifejezőjeként használja a virág különböző manifesztációit.”

1b8a8557_p_rakossy.jpg

Inspiráció

„Még 2018-ban rendeztem egy kiállítást UnBound – The Unexpected Constellation címmel, ahol az egyik kiállító művész Papp Anna-Bella egyik novelláját is kiállítottam, és nagyon jól működött a poézis és szöveges tartalom azon a kiállításon is. Tulajdonképpen tökéletesen kiegészítette, értelmezte a műveket és azok egymáshoz való viszonyát és átkerült az egész befogadói attitűd egy teljesen új dimenzióba. A versektől is valami hasonlót várok ezen a kiállításon. A versek számomra, akárcsak a zene, vagy a táj (sic!), mindig nagyon szubjektív. Nagyon nagy hatással van a befogadásukra az éppen aktuális lelkiállapotom, és előszeretettel használom is őket lelkiállapot-módosításra. Ezt a számomra katartikus, magával ragadó érzést akartam átvinni a vizuális művekre is ezzel a kurátori gesztussal.”  

1b8a8677_p_rakossy.jpg

 Miért pont ők?

„A Deák Erika Galéria nagy galériának számít, mégis a téma feldolgozásához kicsi. Túl sok mű hiányzik a kiállításról. Ennek ellenére igyekeztem azoktól a művészektől, akikkel együtt dolgozunk és azoktól a művészektől, akiknek nagyon tisztelem a munkásságát és amikor csak lehet beépítem bizonyos műveiket kiállítási programjaimba válogatni olyan műveket, amiken valamilyen formában megjelenik a virág, miközben igyekeztem bemutatni több pozíciót is a tudományostól, az eufémikuson át, a memento mori festői témájától, a gyermeki és költői helyzetekig bezárólag. A kiállításon helyet kapott egy élő virágcsokor is, Klenyánszki Csilla eddig csak fotókon és applikáción létező alkotása (https://vimeo.com/148494424), amit direkt erre a kiállításra materializáltunk. A fehér virágokból összeállított monokróm csokorban az a pláne, hogy a megnyitó végére elszíneződött, a kiállítás végére pedig el is szárad.”

A kiállítók a következők voltak: A.K. Blakemore, Csató József, Ember Sári (Molnár Ani Galéria), Gáldi Vinkó Andrea, Kemény Zsófia, Kiss Adrian (Art + Text), Klenyánszki Csilla (Trapéz Galéria), Moizer Zsuzsa, Pósalaki Anett, Simon Márton, Szűcs Attila , Alexander Tine. Csató Józseffel már megismerkedtetek a megnyitó napján itt a blogon, most pedig három másik izgalmas művész következik, akiktől többek között megtudtuk, miért mondtak boldogan igent a felkérésre, kinek vagy minek a hatására léptek a művészi pályára, és hogy inspirálja őket Budapest az alkotás során. Jöjjön Kemény Zsófi, Moizer Zsuzsi és Pósalaki Anett.

keme_ny_zso_fi.jpg

Kemény Zsófi

Hogy kapcsolódnak a munkáid a kiállítás témájához?

Van olyan kifejezés, hogy „koincidens módon”? Elkezdtem írni egy verset, ami elég hosszú és szövevényes lett, és virágok nyíltak benne. És ugyanazon a héten kaptam a kérdést: bejönnék-e a Deák Erika Galériába megnézni, hogy tudnék-e kapcsolódni a Floral Centrepiece című kiállítás képzőművészeti anyagához. Úgy igazán eddig még nem írtam virágokról. Egyetlenegyről sem.

Miért fontos számodra, hogy része lehetsz a kiállításnak?

Már első hallásra is nagyon tetszett Sárvári Zitáék ötlete, hogy egy alapvetően képzőművészeti kiállításon, egy galéria terében versek is ki legyenek állítva. Alig várom, hogy a közönség reakcióiból megtudjam, hogy képes-e a vers is megalkotni maga körül azt az aurát, amit egy kép. Műtárggyá válik-e attól, hogy a falra kerül? Ez egy csodás kísérlet, alig várom, hogy meglássuk az eredményét.

Kinek vagy minek a hatására léptél erre a pályára? Vannak példaképeid?

Erre túl könnyű lesz válaszolni: apukám is író. Sőt olyan író, aki leginkább verseket ír. Verseket, dalokat, elolvasható és eljátszható történeteket kitalálni és formába önteni olyan dolog, amit születésem óta naponta gyakorolok. Rengeteg példaképem van, de a legnagyobb vágyam az, hogy ne hasonlítsak túlságosan senkire.

Mi az a három dolog, amire szükséged van az alkotáshoz?

Idő, idő és idő. Tényleg nem kell hozzá semmi más, mondjuk technikailag internet, mert alapesetben laptopon, vagy telefonon, google drive-ban írok, de ha nincs, akkor elő tudom venni a papírt és a tollat, és ha az sincs, még mindig ott van az agyam. Ha éppen az sincs velem – olyankor, remélem, nem dolgozom.

Számodra mit jelent a siker?

Elsősorban annak az örömét, hogy valami, amit csináltam, olyan lett, amilyennek szerettem volna. A külsődleges siker, vagyis az, hogy a munkám másoknak is tetszik, és hajlandóak az idejüket, sőt, a pénzüket is rááldozni, az biztosítja a szabadságomat.

Hogy inspirál Budapest?

Százszázalékosan. Általában arról írok, amit ismerek, és abban a környezetben mozgatom a szereplőimet is, amiben élek, vagyis Budapesten. Kicsit aggaszt is, hogy ennyire kötődöm ehhez a városhoz, néha megkérdezem magamtól, hogy egyáltalán el tudnék-e képzelni magam vagy a szereplőim köré valami más várost, és általában nemmel válaszolok. (Még akkor is, ha már két regényben is rommá lövettem szegényt.)

1portre.jpg

Moizer Zsuzsa

Hogy kapcsolódnak a munkáid a kiállítás témájához?

A kiállítás témája a virág, ami a képzőművészet gyakori és időről-időre újrafogalmazott tárgya. Engem is foglalkoztat ez a motívum, ezért az utóbbi pár évben gyakran megjelenik a képeimen. Nagyon személyes módon kapcsolódnak a munkáim a kiállítás témájához. Nálam a virág sokszor nem csak virág, hanem egy kinyíló, összekapcsolódó, fénylő teremtmény, ami olyan mintha nem növény, hanem emberi lény lenne.  Máskor pedig talán emberi szerv, vagy a testen belül élő belső táj egy része. 

Miért fontos számodra, hogy része lehetsz a kiállításnak?

Örülök a lehetőségnek, mert olyan munkákat tudok bemutatni, amik teljesen újak, az elmúlt egy évben készültek, és ez a széria még nem volt sehol sem kiállítva. A másik ok pedig az, hogy nagyon izgalmas a kiállításon szereplő munkák sokfélesége. Képek, installáció és versek is szerepelnek, mind a virágokhoz kapcsolódva. A sok különböző alkotó egyéni gondolata a virágról nagyon érdekes eszenciát hoz létre, aminek örülök, hogy én is részese lehetek. 


Kinek vagy minek a hatására léptél erre a pályára? Vannak példaképeid?

Nem emlékszem olyan hatásra, ami erre a pályára terelt. Inkább azt tudom megfogalmazni, hogy mindig is éreztem hogy szeretnék valamilyen kreatív dolgot csinálni. Sok dolgot kipróbáltam gyerekkoromban és rengeteg dolog érdekelt, majdnem minden, ami kézműves, vagy esztétikával kapcsolatos. Aztán ez letisztult bennem és ösztönösen terelődtem a képzőművészet felé. Minden nőt példaképemnek tekintek, aki mert nagyot álmodni és meg is valósította azt. 

moizer_kep1.jpg

Mi az a három dolog, amire szükséged van az alkotáshoz?

Egy hely, ami nyugalmat áraszt, napos-világos, anyagok amikkel dolgozom, és a teljes jelenlétem.

Számodra mit jelent a siker?

Számomra a siker az, ha azt csinálhatom, amit szívből szeretek.  

Hogy inspirál Budapest?

Tíz éve élek Budapesten. Lassan alakult ki a városhoz fűződő viszonyom. Most már ki tudom mondani, hogy látom és érzem a helyem ebben a városban és othonommá vált. Vannak itt saját helyeim, amikez már sok emlék köt és emberek, akiket nagyon szeretek. Ez a melegség érzés az, ami inspirál. 

apself_04.jpg

Pósalaki Anett

Hogy kapcsolódnak a munkáid a kiállítás témájához?

Alapvetően is elég természetközeli embernek tartom magam, így ezek a témák mindig is közel álltak a szívemhez, jelentésükben és esztétikájukban egyaránt. Ez a virágos sorozat például a gyász személyreszabhatóságáról szól. Amikor elköltöztem Magyarországról, így emlékeztem meg azokról, akiket elvesztettem, minden nap fotóztam egy virágot az emlékükre.

Miért fontos számodra, hogy része lehetsz a kiállításnak?

Óriási lehetőségnek és megtiszteltetésnek tartom, hogy ilyen neves galériában mutathatom meg magam, ilyen kvalitású művészek mellett. Illetve nagyon jó visszaigazolás is ez számomra, hogy másoknak is érdekes lehet az, amit csinálok.

Kinek vagy minek a hatására léptél erre a pályára? Vannak példaképeid?

Ez egyfajta belső indíttatás volt számomra, már a kamerával való első találkozásokkor nyilvánvaló volt, hogy jól kijövünk majd egymással a késöbbiekben is.

ap_05_web.jpg

Mi az a három dolog, amire szükséged van az alkotáshoz?

Kellek hozzá én, a világ, ami körbevesz, és a kamera, ami összeköt minket. Ez amolyan fordítóként is működik bennem, ahogy észrevettem. Megkeresem azokat a részleteket, amik felkeltik a figyelmem vagy összezavarnak, és megkeresem bennük a nyugvópontot, hogy megörökíthessem.

Számodra mit jelent a siker?

A siker talán a folyamatos fejlődés lehetősége. Hogy akarok is tovább menni és meg is tehetem.

Hogy inspirál Budapest?

Mivel én vidéken születtem, kiskorom óta vágyam volt itt élni. Mondhatni egy csúcs volt, amit meg kell hódítani és hiába sikerült, ez a gondolat a mai napig kellemes érzéssel tölt el.