Fotók: Halász Jácint

A Highlights of Hungary 2013 óta keresi és díjazza az előző év legizgalmasabb, legnagyobb hatású hazai tartalmait, az embereket mozgató fontos ügyekeit, történeteit és projekteit egy szakmai kurátor csapat és közönségszavazás alapján. A projektet a Super Channel hívta életre, és az volt a fő céljuk vele, hogy egy olyan sorozatot indítsanak, ahol kategóriák nélkül tudnak színes képet adni a teljes hazai kreatív és civil szféráról. A kurátorok által nevezett csapatok, kreatívok vagy éppen civil szervezetek közül végül a közönség által választottak kerülnek be a díjazottak közé. Mi három olyan Absolut kedvencet mutatunk be nektek, akik még nem szerepeltek az oldalon.

Horváth Lóczi Judit művészete nem egykönnyen behatárolható, ami valószínűleg onnan ered, hogy tanulmányai során a képzőművészeten kívül több más területbe is belekóstolt, legyen az a tájépítészet, a grafika vagy éppen a művészeti menedzsment. A figurális ábrázolástól indulva jutott el a geometrikus absztrakcióig, miközben a szobrászat és a festészet határait feszegetve hozta létre egyedi vizuális nyelvezetét. A művész számára az alkotás egyfajta terápiaként működik, térbeli kiterjedésű festményei különböző problémaköröket dolgoznak fel. Nagy rajongója Budapestnek, így örömmel osztotta meg velünk kedvenc helyeit, miközben arról is mesélt, hogy mi ad neki motivációt évről évre, illetve azt is elárulta, hogy milyen általános iskolai élmény segített neki megtalálni a sajátos stílusát.

Tíz éve alkotsz hivatásszerűen. Mi az, ami újra és újra segít a művészeted fejlődésében?

Az elmúlt 10-12 évben több művészeti iskolát is elvégeztem, és a legtöbbjük nagyon sokat adott; fantasztikus mesterekkel találkoztam, akiknek köszönhetően új és új szeleteit ismertem meg a művészetnek, vagy a művészeti hozzáállásnak. Az iskolákban megszokott nyitottságot igyekszem megőrizni azokban az időkben is, amikor épp nem tanulok. Ha felfedezek egy újabb technikát vagy anyagot, azt sorozatokban vesézem ki, és a végén mindig jön valami újabb ötlet, vagy több is, ami mentén továbblépek, ami új lökést ad és egy újabb sorozat születhet belőle. Nyitott szemmel járok, igyekszem követni a körülöttem történő dolgokat a képzőművészetben, designban, divatban, építészetben, zenében és más művészeti ágakban.

Mik azok a személyes élmények, amik a 2019-es évben foglalkoztatnak a művészeted szintjén?

Tavaly nyár végén átköltöztem az otthoni műteremből egy új helyre, amely végre lehetőséget teremt arra, hogy több munkát is csináljak egy időben vagy, hogy nagyobb méretű munkákat is elkészítsek. A rendrakás még mindig tart, de alig várom, hogy ebben a nyugodt és rendezett térben alkossak idén. Ezen kívül konkretizálódott egy kiállítás ahol Márton Enikő és Bernáth Dániel képzőművészekkel, illetve Mártonffy Melinda kurátorral dolgozhatok együtt, mindezt egy fantasztikus galériában. Ez a következő nagy projekt, amin minden nap gondolkodom, dolgozom. A témákat illetően minden bizonnyal maradok a személyes történeteknél, és mintegy terápiaszerűen kidolgozom őket magamból.

Milyen út vezetett a figurális ábrázolástól az absztraktig?

Erről a kérdésről eszembe jut egy általános iskolai, ott is alsó tagozatos emlék, amikor a tanár azt kérte, hogy absztraháljunk egyszerű geometriai formákká egy zöldséget vagy gyümölcsöt. Én egy tv paprikát rajzoltam meg, és az áttranszformálást annyira élveztem, hogy a mai napig emlékszem rá. Nem csinálok mást ma sem. Most már jobban izgat az, hogy a saját vizuális nyelvemre átírjam a látványt, mint hogy lemásoljam azt. Persze közben megtanultam a klasszikus analitikus rajztechnikákat, mert úgy gondolom, hogy csak egy biztos tudású rajzoló tud hiteles absztrakt műveket alkotni. Ha nincs biztos alap, valahogy kilóg a lóláb.

Mennyire jellemző rád, hogy intuitív módon alkotsz? Vagy inkább a tudatosság jellemzi a munkamódszeredet?

Mindkettő tetten érhető az alkotási folyamatomban. Általában sok-sok skicc után kezdek bele egy munkába, de ha közben bevillan egy ötlet, akkor nem ragaszkodom foggal-körömmel az előre kitalált vázlathoz.

Budapest hogy inspirál az alkotás során? Egyáltalán inspirál?

Nagyon is. Boldog vagyok, hogy itt élhetek, ebben a sokszínű, gyönyörű, de mégis emberléptékű városban. Csak kilépek az ajtón és már futok is, hogy lemozogjam a rossz energiákat. Vagy ha elindulok este a városba, nagyon nehéz választani a sok megnyitó, koncert, előadás közül. Budapesten nagyon pezsgő a képzőművészeti élet, sok lehetőség adódik egy művésznek. Remélem, ez mihamarabb nyilvánvalóvá válik nemzetközi szinten is.

Mit szeretsz Budapestben?

Budapestben a diverzitását szeretem a legjobban, és azt, hogy emellett sokszor gyalogosan elérhető távolságok vannak. Illetve, hogy még mindig biztonságos helynek számít.

Mi a három kedvenc helyed, és miért?

Nagyon nehéz háromra szűkíteni! Szeretem a Bartók Béla utat és a Gellért-hegy oldalát. Ez az én szűkebb környezetem, és öt éve alakítjuk a Kult 11 Egyesülettel, hogy egy igazán élhető, művészetekben és gasztronómiában gazdag környék legyen, ahol azonban a mindennapos ügyintézés is lehetséges. A második az Ybl Budai Kreatív ház, a volt Kaszinó épülete. Egy számomra mindig is kedves épület felújításával jött létre, csodaszép, igényes hely lett belőle. A kiállítótér és bisztró mellett pedig beszélgetéseket, konferenciákat is befogadnak, sokszor művészeti témában. A harmadik hely egy igazi kuriózum Budán: az Avar presszó. Szerintem ezer éves, egy igazi jó kiskocsma, ahol mindig kedvesek és nyáron a hatalmas gesztenyefák árnyékában ülve lehet beszélgetni. A kedvenc menüm: rozé fröccs melegszendviccsel.