Múlt pénteken Simom Márton Herbert Aniko Belső horizont kiállításán olvasott fel a Dalok a magasföldszintről kötetéből, abból a verses kötetből, ami Anikot képei megfestésére inspirálta. A felolvasást Gyarmati Gábor karakteres, de mégsem tolakodó basszusgitárjátéka tett még izgalmasabbá, a teljes élményhez pedig az Absolut is hozzátett a welcome drinkekkel. Még utoljára végig nézhettük a Marci soraival kiegészült akvarell festményeket, ahol a színek különös harci táncot jártak egymással, ahogy már megszokhattuk Haniko munkái esetében. Az, hogy a képzőművész és a költő világa mennyire hasonló, már abban is megnyilvánul, hogy mindketten rajonganak a japán kultúráért. Ez egyébként érződik is alkotásaikon. Mi most arra voltunk kíváncsiak, hogy ők hogy látják egymást.

Fotók: Edőcs Kati

Aniko Q&A

Mikor olvastad Marci verseit először, és mi volt az első gondolatod velük kapcsolatban?
Valami ilyesmit érzek sokszor én is.

Hogy kapcsolódnak Marci versei a te képeidhez?
Tintával, akvarellel és vízzel. (nevet)  Viccet félre téve, papírképeket festettem, és az általam kiemelt sorait írtam rájuk kézírással.

Mit találsz a legizgalmasabbnak Marci írói munkásságában?
Legfőképp, hogy önazonos és a hétköznapi érzéseket, jeleneteket köti össze némi japán világgal.

Ha Marci versei színek lennének, mik lennének azok?
Eddig három kötete jelent meg. Az én vizuális világomból látva a színei jó értelemben fakulnak. Jönnek a szép rétegek egymásra, a színes szürkék és néhol, váratlanul felbukkan egy életteli folt is.

Mi a legjobb a Marcival közös munkában?

Minden. (nevet)

Mi az a három budapesti hely, ami szerinted tetszene Marcinak, és ajánlanád neki?
Elsőként igyon egy jó kávét a Pozsonyi út környékén, ott rengeteg jó kávézó van; például az Ébresztő, a Double Shot, a My Green Cup vagy a Sarki Fűszeres. Vagy elsétálhatna a Japán kerthez a Margit-szigeten, úgy gondolhatná, hogy ír egy jó haikut, de aztán mégsem, de végül mégis, csak nem éppen azt. Végül a Petite Planet Kokedama workshopjait ajánlanám neki. Ez mondjuk elég szürreális, de merjünk nagyot álmodni. 

Marci Q&A

Mikor láttad Aniko képeit először, és mi volt az első gondolatod velük kapcsolatban?

Amikor szólt, hogy dolgozik ezen a projekten utána nem sokkal, ha jól emlékszem. Már az elejétől nagyon szerettem őket, nagyon örültem neki, hogy valaki ilyen bátran nyúl ehhez az anyaghoz - és ilyen jó dolog sül ki belőle.

Hogy kapcsolódnak Aniko képei a verseidhez?

Szerintem leginkább szabad asszociációk utján. De erről ő tudna pontosabbat mondani. A mondataim a képek részeivé válnak, ennyi biztos.

Mit találasz a legizgalmasabbnak Aniko művészetében?

Mindazt, amit a hasonló ízlésünk ellenére teljesen másképp gondol, mint én.

Ha Aniko képei versek lennének, milyen szavakkal írnád le azokat?

Felszabadítóak.

Mi a legjobb az Anikoval közös munkában?

Bár az eredménye valamelyest közös lett, a munka külön zajlott. Én évekig írtam ezeket a szövegeket, amik 2010-ben megjelentek, ő pedig 2012-ben kezdett belőlük képeket csinálni. De azt nagyon szeretem, hogy mennyire tehetséges és átgondolt, hogy abban megbízhatok, amit ő kitalál.

Mi az a három budapesti hely, ami szerinted tetszene Anikonak, és ajánlanád neki?

Csupa olyasmi jut eszembe, amiket szerintem jól ismer: a Margit-sziget, a Hajógyári vagy valamelyik tetőteraszos hely itt a belvárosban. De lehet, hogy simán csak a Normafa és kész.