Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Több, mint nosztalgia - Interjú Lakatos Balázzsal

2019. január 18. - absolut_hu

lakatosbala_zs.jpg

Az YKRA (ejtsd eek-rah-nak - a szerk.) szinte megjelenésével egy időben az egyik legmenőbb márka lett a Madách tér környékén. Ráadásul pont előfutára volt annak a tendenciának, hogy a fiatalok újra felfedezték maguknak a túrázást, a természetjárást. Lakatos Balázs szülei révén élt New Yorkban és Jugoszláviában is gyerekkorában. Ezek a kint tartózkodások mind hozzátettek ahhoz, hogy létezik az YKRA. Ma már világszinten 60 üzletben kaphatóak az egykori csehszlovák, NDK-s túrazsákokra hajazó táskák, és még az is lehet, hogy egyszer olyan nevek mellett fogják emlegetni a magyar márkát, mint például a Levi’s vagy a Converse. Balázs most mesélt nekünk első lépéseiről a saját márka indítása felé, elárulta az YKRA sikerének titkát, és azt is megtudtuk, hogy az utóbbi időszakban miért lehet itthon ritkábban találkozni ezekkel a táskákkal.

Azért az nem mindennapi, hogy valaki már tizennégy éves korában arra készül, hogy saját márkája lesz. Ezt gondolom a több évig tartó New York-i kint tartózkodás is inspirálta. Mikor fogalmazódott meg ez benned, és egyáltalán milyen márkát szerettél volna létrehozni?

Nyaranta hazajártunk, egyértelműen látható volt a különbség a két ország között. Magyarországon már megtörtént a rendszerváltás, de teljesen máshogy mentek a dolgok, mint most. Itthon nem volt kvázi semmi, ott pedig egy átlag 14 éves már fogyasztónak számított. Ez nagyon szembetűnő volt számomra. Sok menő amerikai márkáról itthon még csak nem is hallottunk. Van is egy sztorim; akkoriban a rapet, hiphopot hallgató srácok körében elterrjedt az extra bő farmernadrág, de mivel 300 dollárba került, nem is álmodhattam róla, hogy kapok egy olyat a szüleimtől, így amikor egyik nyáron megint hazajöttünk, és megtudtam, hogy az egyik nagynéném varr, egyből megkértem, hogy készítsen nekem egyet vitorlavászonból. Ő aztán felvilágosított, hogy ha megcsinálja, akkor az olyan lesz, hogy lerakjuk, és megáll magában. Így végül lemondtam róla. (nevet) A szobám falait teleragasztottam a különböző magazinok hirdetéseivel, és arról ábrándoztam, hogy egyszer lesz egy farmermárkám. Annyira komolyan hogy minden részletet kitaláltam hozzá; Wantednak neveztem el, és rajzoltam hozzá logót is, sőt, még névjegykártyám is volt.

Adott még másfajta alapot New York?

A World Trade Center mellett volt egy üzleti suli, ahova nagy lelkesedéssel kezdtem járni, de nagyon hamar rájöttem, hogy nem az én világom. Lehetőséget kaptunk arra, hogy különböző bróker cégeknél gyakornokoskodjunk. Emlékszem, voltam bent párszor, és akkor éreztem, hogy ilyen helyeken soha nem akarok dolgozni.  A suliban viszont részt vettünk egy izgalmas projektben, ami egyben egy verseny is volt; kaptunk 20 dollár hitelt, amiből el kellett indítanunk egy saját vállalkozást rendes üzleti tervvel. Nagyon élveztem, jól is szerepeltem, második helyezést értem el azza, hogy a suli előtt a reggeli csúcsforgalomban a World Trade Center metrómegálló kijáratánál 50 centes nyakkendőket árultam. (nevet) Aztán elapadt a lelkesedés, egy pár évig apukám béna nyakkendőket kapott karácsonyra, és egy jó időre ezeket az ambícióimat is felre tettem. Csak a 20-as éveim elején kezdtek újra ébredezni.

Az köztudott, hogy te vagy az YKRA mögött, de azzal csak kevesen vannak tisztában, hogy annak idején te varrtad és kísérletezted ki a táskákat.

Egy időben Anna Zaboeva műhelyében dolgoztam, és ott vált számomra világossá, hogy jó megoldóképességgekkel rendelkezem, emellett pedig szerettem rajzolni és álmodozni. Ezekből adódóan jött az ötlet, hogy tervezek egy táskát. Először lerajzoltam a fejemben lévő ötleteket, mértem, szabtam, és végül összevarrtam. Hatalmas élmény volt, hogy kitalálok valamit, leülök, elkészítem, és ott egy általam legyártott termék.  Ezt aztán lépésről lépésre tökéletesítettem, ahogy kitapasztaltam a hibáit. Nagyon jó időszak volt; a Telep éppen akkor nyitott, és a pincében több barátom is hasonló dolgokat csinált, akikhez többször lementem lógni, és alkalmanként tanácsot kérni. Pont volt egy üresedés, úgyhogy hívtak, hamár úgyis ott vagyok folyamatosan, miért nem költözöm be. Éppen nem volt munkám, és úgy éreztem, hogy ez a tökéletes időzítés, hogy belevágjak egy sajár márka alapításába. Aztán minden nagyon gyorsan történt, pár hónap alatt bepörgött a dolog. Emlékszem, amikor beadtam az egyik barátom üzletébe a táskákat, már az első pár napban el is ment kettő. Ez nagy önbizalmat adott, doppingként hatott, így a következő egy évet a pincében töltöttem, ahol elkészítettem az első ötven YKRA táskát.

48420494_2185775021454790_3751998161799872512_o.jpg

A MÁTRA MINI

Miért pont ilyen lett az YKRA világa? Volt esetleg otthon ilyen hátizsákotok?

Éltünk egy ideig Jugoszláviában is, amikor gyerek voltam.  A többi keleti blokk-beli országhoz képest nagyon nyugati volt. Nekem az iszonyatosan jó emlék, a legszebb éveimet töltöttem ott, ami a gyerekkoromat illeti. Ráadásul a jugoszláv dizájn nagyon menő. Az ott látott túrahátizsákok nagyon megmaradtak bennem, úgyhogy amikor elkeztem tervezni, sok gyűjtést csináltam, és egyszercsak összeállt a fejemben a táska, ami megszemélyesíti ezt az egész életérzést.  Szerintem ez is sokat hozzátesz az YKRA sikeréhez: egy ideát testesít meg, ezért sokan tudnak egyből kapcsolódni hozzá már akkor, amikor először megpillantják. Valószínű ők is ezeket a vintage túrazsákokat látják maguk előtt olyankor.

Emlékszem, hogy szinte alig jelent meg a márka, és máris nagyon menő lett.

Először ez nagyon jól jött nekünk, de félév elteltével, amikor már minden ötödik emberen ilyen táska volt a belvárosban, hirtelen elkezdték cikizni, lehipszterezni az YKRAt. Egyszercsak túl sok lett. Mi erre reagálva pár évre el is tűntünk itthon. Szerettünk volna növekedni, de mivel hosszútávon gondolkodtunk, úgy döntöttünk, hogy nem csépeljük el a márkát, és nem árasztjuk el ezt a kis magyar piacot vele, mert akkor pár év múlva lehúzhatjuk a rólót. Inkább elkezdünk külföldön terjeszkedni. Az elmúlt hét évünk végül is erről szólt. Meg arról, hogy a termékpalettát bővítettük, az alaptáskák mellé bekerültek új modellek, és megjelentek a kiegészítők is. Most évente körülbelül 5000 táskát adunk el, és jó pár ezer kiegészítőt, lassan utóbbi válik a fő profilunkká.

YKRA SUMMER TRIP from ykra on Vimeo.

Hány boltban található meg az YKRA?

Jelenleg 60 üzletben vagyunk jelen  világszerte. Mindig arra koncentráltunk, hogy menő boltokba keruljenek a termekeink.. Németország kiemelten fontos piac számunkra, az elején évekig jártunk oda a SEEK vásárra. A mai napig kaphatóak a táskáink abban a berlini üzletben, ami elsőként árult YKRA-t. Kint ezek a táskák bőven a megfizethető kategóriába tartoznak, ráadásul  kiemelkedően jó minőségűek, gyakran jön ezzel kapcsolatban a visszajelzés. Persze ez már annak a folyamatnak az eredménye, hogy mind a technika, mind pedig az anyaghasználat szemponjából kitapasztaltuk, hogy mit hogy érdemes csinálni. Mindent meg kellett tanulnom, a tervezéstől kezdve a gyártási folyamaton át egészen a cég vezetésig. A sikerünk legjobb mércéje szerintem, hogy a mai napig létezünk. Ez a mai világban nagy szó, az elmúlt időszakban több olyan külföldi márka is csődbe ment, akik példaképként lebegtek előttünk. Azt látni, hogy mi nemcsak, hogy létezünk, de még mindig dinamikusan növekszünk, nagyon jó érzés. Manufaktúraként indultunk, amiből aztán lett egy kis gyártócég, és ha így haladunk, akkor remélhetőleg sikerült megalapozni azt, hogy legyen egy világszinten ismert magyar márka, ami stabilan megmarad a nemzetközi piacon. Ez a hét év viszonylag kevés idő egy ilyen brand életében, igaz, nekünk ez nagyon hosszúnak tűnik, de célunk, hogy olyan márkák közé tartozhassunk, amiknek örökérvényű darabjai vannak, persze kis szezonális kollekciókkal kiegészülve. Jó lenne, ha 50 év múlva is létezne még az YKRA, úgy, hogy nem válik tömegtermékké, hanem ugyanazt képviseli, amit ma.

Tudatos, hogy picit a trendek ellen mentek?

Igen, semmiképpen nem szeretnénk beállni azoknak a márkáknak a sorába, amik elárasztják a piacot a termékeikkel. Szerintem az árazásunk is szerencsés olyan szempontból, hogy az emberek átgondolják, hogy miért veszik meg, és fontos nekik a minőség, amit tőlünk meg is kapnak. Nálunk ez az egyik legfontosabb a hitelesség mellett. Mi például javíttatjuk a termékeket. Bármelyik országban élsz, ha ott felveszed egy helyi cipésszel, ruhajavítóval a kapcsolatot, akkor elküldjük neki a szükseges anyagokat, és kifizetjük a javítást. Mivel klasszikus eljárással készülnek a táskáink, ezért nagyon egyszerű megjavítani azokat. Számunkra fontos, hogy az emberek évekig tudják hordani a termékeinket, nem tartom jó megoldásnak, hogy mindent egyből kicseréljünk.

Mennyire fontos, hogy magyar tematikára épüljenek a szezonális kollekciók?

Semmi nincs kőbe vésve, de fontosnak érezzük, hogy olyat mutassunk fel, amit hitelesnek érzünk. Addig leszünk sikeresek, amíg jó minőségű, autentikus táskákat készítünk. Megtanultuk a régi kritkákból, hogy nem biztos, hogy jó irányba visz minket, ha nem figyelünk kellően oda, hogy mik az értékeink, vagy hogy jelenünk meg. Amikor új kollekciót tervezünk, akkor általában az egyik tehetséges grafikus barátunkkal dolgozunk együtt. Szerencsére elég sok van belőlük. Ez nekik is jó, hiszen világszinten megismerik a munkáikat. Elég keresettek a szezonális kollekciók, és mivel limitáltak, gyorsan elkapkodják a termékeket. Az, hogy magyar vonatkozású tematikákra épülnek, egyrészt egy kikacsintás a magyar vásárlók felé, ezzel szeretnénk kedveskedünk nekik, másrészt egy nyugat-európai vagy japán fiatal számára különlegesek, mondhatni egzotikusak ezek a minták, témák. Ha belegondolunk nem is csoda, hiszen ez a világ sokáig zárva volt a nyugati emberek előtt, és számukra az újdonságként hat az, amit mi alapnak veszünk, vagy sokáig talán le is néztünk. Mostanra már eltelt annyi idő, hogy jóérzéssel, nosztalgiával tekintünk arra a vizuális kultúrára, ami valójában a gyerekkorunk lenyomata. Ráadásul mostanában megint felkapott lett a Kék túra útvonal, tömve vannak a kirándulóhelyek, újra van kultúrája a túrázásnak.  

insta1-1-1024x1024.jpg

A BAKONY kollekció darabjai

Hogy látod, mennyire véges vagy éppen kifogyhatatlan ez a téma?

Kifogyhatatlan erőforrásaink vannak ezen a téren, de azt fontos, hogy minden esetben csak inspirálódunk a régi korok jellegzetes tárgyaiból vagy éppen plakátjaiból, a minták mindig sajátok. Minden alkalommal jó kihívás, hogy mennyire sikerül megidézni úgy azt a hangulatot, mintha abban az időben készült volna.

Van kedvenc mintád, vagy olyan grafikus, akivel különösen szeretsz együtt dolgozni?

Csordás Levi ilyen, bármilyen témát találok ki, pár perc alatt közös hullámhosszra kerülünk. Az eddigi kedvencem a tavalyi KEMPING’73 kollekció, de az idei nyári is nagyon izgalmas lesz, ahol a 70-es évek balatoni vitorlázásait idézzük majd fel.

Budapesttel milyen kapcsolatod?

Tíz éve költöztem haza Párizsból hat év kint tartózkodás után, és bevallom őszintén, a mai napig rám tör a honvágy, de a hazaköltözésem idején annyira aktív volt ez a város, hogy azt éreztem, valami nagyon elindult, és itt a helyem. Azt gondolom, hogy pont jókor indítottam el a márkát. Nagyon szeretem Budapestet, főleg Budát, ami most, hogy már családom van, sokkal élhetőbb számomra. Pesten már kicsit turistának érzem magam, pedig jó pár évet eltöltöttem a VII. kerületben, például a Wesselényi utcában és a Madách tér környékén. Jó időszak volt az is, csak most már másra vágyom. A napjaim nagy részét a XIX. kerületben töltöm, és éppen nagyon élvezem, hogy be tudok sétálni az irodánkba a kis kertes házas utcákon keresztül. Ez egy kis burok a Gellért-hegy és a Svábhegy körzetében, ami pont egy nagyon élhető Budapest. Aztán Budapestnek sok másik arca is van, amiket szintén szeretek. Annak idején sokat jártam Újpestre és Kőbányára, ami nagyon izgalmas volt. Nagyon sokszínű ez a város, emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, mennyire szürke volt; csak a piros trolik, a kék buszok és a sárga villamosok vittek bele egy kis színt. Egyébként vicces, hogy az YKRA táskáknak is ez a három alapszíne. (nevet)

Mik a kedvenc helyeid?

A Keletet nagyon szeretem, aztán az egyik kedvenc titkos helyem a Citadella mellett található park. Imádom a Czakó Kertet és a Tabánt. Szeretek a Várban sétálgatni, az éjszaka a legizgalmasabb, főleg a Halászbástya; olyankor nincs ott senki, kihalt az egész. Érdekes, hogy nekünk mennyire banálissá tud válni egy Lánchíd vagy egy Szabadság-híd, pedig ezekért más több ezer kilométert utazik. Ha pedig valamiért még szívesen átmegyek Pestre, akkor az a Pizzica a Nagymező utcában. (nevet) Édesanyám négy évig élt Rómában, többször meg is látogattuk, és olyankor mindig azt éreztem, hogy mennyire szívesen laknék ott, de nagyon nehéz itt hagyni Budapestet. Most annyi sok jó dolog van itt.