Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

UnBound - The Unexpected Constellation

Interjú a művészekkel

2018. október 25. - absolut_hu

44389174_10156739126578351_6483021183603179520_o.jpg

Fotó: Csudai Sándor

Folytatódik az Art Moments egyik kiemelt programjaként megvalósult UnBound - The Unexpected Constellation kiállításról szóló anyagunk.  A koncepcióról és a kurátori munkáról itt mesél Sárvári Zita, Barabás Zsófival készült interjúnkat pedig itt találjátok.  Papp Anna-Bella, Kiss Adrán és Bruno Baptistelli számára is volt pár kérdésünk, a velük készült beszélgetést most olvashatjátok. Aki nem volt ott a megnyitón, az október 30-ig még megtekintheti a HybridArt Space-ben, sőt aznap 18:30-től az egész csapattal találkozhat, akik tárlatvezetést tartanak. 

a-b_papp.jpg

Papp Anna-Bella, Untitled, 2016, a művész és a Modern Art London engedélyével

Papp Anna-Bella

Papp Anna-Bella, Romániában született, jelenleg Antwerpenben él. A Kolozsváron és Amszterdamban tanult művész egységes méretű agyagtábla objektjeivel nagy nemzetközi sikereket ért el az elmúlt években. Munkái nem csak komoly magángyűjteményekben találhatóak meg, hanem olyan nagy intézmények gyűjteményében is, mint például a The Met. Irodalmi esszéi és papírmunkái mellett leginkább ezekről az egyszerű, törékenynek ható, egy-egy motívumot vagy formát felmutató égetett agyag objekjeiről ismert. Uniformizált könyv-szerű táblái az anyagban rejlő határtalan lehetőség következtében végtelen variációs spektrumon mozognak a teljesen egyszerű geometrikus megoldásoktól a figurális, kézzel karcolt motívumokig.

Művészként mi számodra a legnagyobb inspiráció?

Amikor még gyermekkoromban a szüleim és nagyszüleim ha unatkozni véltek látni, megkértek, hogy csináljak valami szépet. Olyankor egyből hasznosnak éreztem magam, még akkor is, ha alkotás helyett igazából a körülöttem történő dolgok megfigyelésére és megörökítésére törekedtem leginkább.

Hogy mutatnád be a művészetedet? Mik a legnagyobb hatásaid?

A mai napig ugyanez foglalkoztat; hogy az idő úgy teljen el, hogy abból valami kézzelfogható is maradjon. Mivel a szüleim fényképészek, már gyerekkoromban szoros kapcsolatba kerültem ezzel a művészeti ággal, ami nagy hatással volt rám. A másik fontos hatásom a kötődés és a beilleszkedési vágy a hovatartozás szüntelen kérdéssessége miatt, ami abból adódik, hogy a kisebbség részeként nőttem fel. Arra törekszem, hogy egy olykor oda nem illő név ellenére, munkáim elfogadhatók legyenek azokban a kontextusokban, amikben megfogalmazódnak. Az évek során különböző helyeken éltem, és ha belegondolok, akkor egyértelműnek tűnik az, hogy munkásságom ezekhez igazodva más-más nyelveken és helybeli művészeti nyelvezetek átvételén keresztül, mint egy-egy képmásuk keresése után megy végbe. De ez önmagában még természetesen nem elég, vagy inkább túl megfontoltnak hathat. Egyszerűen az ottlét és az ahhoz kapcsolódó élmények, tehát mindig a minden lenne a legpontosabb magyarázat és egyben a befolyásoló ok is.

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?

A legnagyobb siker az, ha érdeklődést kelt az, amit csinálok, és úgy gondolom, hogy ahhoz hogy valami valakinek felkelthesse érdeklődését, és azon túl még a tetszését is elnyerje, felismerhető kell legyen és mintegy családias érzést kell keltsen.

pappa-00151-d1-300.jpg

Mi motivál téged?

Általában a kíváncsiság motivál; folyton akadnak új dolgok, amiket még nem tapasztaltam, nem próbáltam ki, vagy amikkel tudom, hogy még ezután kellene szembesülnöm. De valamilyen szinten az is megszokássá válhat, ha folyton valami újat szsertnénk mutatni. Talán már elértem egy bizonyos kort, amikor nehéz lenne a művészetet abbahagynom.

Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg számos új terven dolgozom. Példának okáért csak azt az egyet említem meg, amelyik szerintem a leginkább kapcsolódik az UnBound kiállításhoz. Eddigi munkáim nagyrésze tőlünk nyugatabbra készült és ott is került bemutatásra, de lennének azért olyan dolgok is amik értelemszerűbbek és hatásosabbak lennének otthoni közegekben. Éppen ezért szeretnék a közeljövőben, saját nézőpontomból kiindulva vagy akar kollaboratív módon is, a külföldön dolgozó művész identitásával foglalkozni, és elgondolkozni ennek jellemzőin.

Mit szeretsz legjobban Budapestben?

A múltheti látogatás alkalmával fedeztem fel csak a Földalattit, és nagyon megtetszett.

img_7941.JPG

Kiss Adrián

Az egyik legfiatalabb feltörekvő képzőművész, akit nem lehet hagyományos műfaji keretek fogalomkészletével bemutatni, és aki magabiztosan használja a legkülönfélébb mediális fogalmazásmódokat témái kidolgozásául. Nagyméretű és egyszerű, leginkább absztrakt formavilágú munkái lehetnek hegesztett acél installációk vagy varrt műbőr kép-tárgyak, nem ritka a fénycsövek alkalmazása sem, de természetben talált elemek, mint a kő vagy a hordalékfa is előfordulnak nála. Különös figyelmet szentel a prózai hétköznapok olyan egyszerű tárgyainak is, mint egy kosárlabda, egy ventilátor, vagy egy váza, amelyeket újrakontextualizálva épít be műveibe.

Rengeteg minden hat rád, szinte bármilyen tárgyat be tudsz építeni az alkotásaidba. Mi az a gondolatiság, ami összeköti ezeket az elemeket, ami sajátosság teszi a művészetedet?

Általában az inspirál ezekben a tárgyakban, ahogyan kapcsolódnak az emberekhez. Például a kerámiavázákban nem a funkció érdekel, hanem az, hogy az alkotójuk nő volt-e vagy férfi, milyen szándékkal készítette őket, belevitte-e a saját érzéseit, vágyait az alkotói folyamatba. Engem elsősorban a forma érdekel és az ehhez kapcsolódó intenciók, ezt szeretném kiemelni, láthatóvá tenni úgy, hogy egy bizonyos környezetet készítek fényekkel, tárgyakkal és anyagokkal.

 Van olyan művész, akinek a munkássága nagy hatással volt a művészeted fejlődésére?

 Nem a művészetből inspirálódom. A design, a divat, a kortárs tánc, vagy véletlenszerű kompozíciók hatnak rám a mindennapokból.

001-9.jpg

Sorozatokban gondolkodsz vagy az elkészült tárgyakat csoportosítod egy-egy téma, esetleg üzenet köré?

Projektekben gondolkodom, nem sorozatokban. Komplex érzéseket szeretnék átadni, ami egy tárgyban nem megy, ezért tárgy-együtteseket készítek. Ezek az installációk egy tervezési folyamat eredményei, ahol egyszerre dolgozom minden munkán különböző vizuális és egyéb inspirációkból kiindulva. Bár az alkotások egyszerre készülnek el egy adott projekt vagy kiállítás keretében, egyenként is megállják a helyüket. Nagyon érdekes látni, ahogy a munkák kikerülnek az eredeti környezetükből, és máshogyan viselkednek az eltérő kontextusokban. Például egy korábbi, prágai egyéni kiállításra készített Dunyha 2 című munkám most új megközelítést kapott a Hybridart Space-ben más művészek munkái mellett.

Még pályád elején jársz. Mennyire tudatosan építed magad?

Igyekszem rövid és hosszú távú célokat kitűzni, de előfordul, hogy újra kell fogalmaznom ezeket, mert a képzőművészeti pálya nem egy egyenes út.

Előszeretettel foglalkozol különböző társadalmi kérdésekkel. Mik azok a területek, amik különösen érdekelnek, amik hatással vannak a munkáidra?

A gender-kérdés különösen foglalkoztat, a nemi identitás, a társadalmi szerepek, a nőies-férfias minőségek és nemi jegyek: ezek jelennek meg a munkáimban néha banális vagy akár vulgáris képekben.

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Hogy inspirál? Mit szeretsz benne? Vannak-e kedvenc helyeid?

Szeretem, hogy Budapest egy nagyon élhető város, és gyakran meg tud lepni. Itt töltöttem az utóbbi négy évemet, és sok inspiráló emberrel találkoztam, viszont elképzelhető, hogy a közeljövőben külföldön folytatom.

bruno_baptistelli_artportre_photo_hamu_e_s_gye_ma_nt_me_sza_ros_la_szlo.jpeg

Fotó: Mészáros László (Hamu és Gyémánt)

Bruno Baptistelli

A Sao Paoló-i születésű képzőművész négy éve él Budapesten. Művészete a városi terek funkcióinak aprólékos megfigyelésén és abból levont következtetésein alapszik. Tevékenysége hasonlatos a városi archeológia gyakorlatához, csak ő éppen jelenünk egyes aspektusairól nyújt átfogó kulturális és szociológiai képet. Az új közeg számára egy olyan terep, ahol alkalmazhatta korábbi művészeti gyakorlatát és friss szemmel tekinthetett egy kiaknázatlan terepre. 

Ki vagy mi hatott rád a leginkább abban, hogy a művészetet válaszd hivatásnak?

Ez a döntést legalább tizenöt évvel ezelőtt meghoztam. Akkoriban a művészet testesítette meg számomra a szabadságot, és azt az erőt, ami segít jobbá tenni a világot.

Művészeted a városi terek funkcióinak aprólékos megfigyelésén alapul. Hogy látod Budapestet?

Az aktuális munkáim mindig ahhoz a helyhez köthetőek, ahol éppen tartózkodom. Mivel ezek általában városok, ezért az alkotásaimban is inkább az urbánus karakterjegyek jelennek meg. A munkásságom alapját az emberek és az általuk elfoglalt terek közötti kapcsolat adja. Hogy ezek hogy viszonyulnak egymáshoz, legyenek azok tárgyak, az építészet, a társadalom. Valójában ezek alakítják egymást. Budapestben azt tartom nagyon izgalmasnak, hogy hol és milyen módon tudják a mindennapi életünket befolyásolni a különböző képes felületek, például az épületek mintái, egy lomtalanítás, a szupermarketekben kapható termékek vagy éppen szórólapok. Ráadásul rám még azért is van az átlagosnál nagyobb hatással Budapest vizuális képe, mert nem ismerem a nyelvet.

05.jpg

MC, mixed media, 40 x 30cm, 2018

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?

Szerintem a siker több szinten megjelenhet, de most egy olyat emelnék ki, ami a művészetemhez köthető. A legmegtisztelőbb dolog, ami művészként ért az, hogy a São Pauloban található Pinacoteca megvásárolta gyűjteményébe az egyik alkotásomat. Ez a város legrégebbi múzeuma, 1905 óta létezik. Azáltal, hogy az egyik munkám bekerült ide, olyan érzésem van, hogy a művészetem még a halálom után is fentmarad, és látható lesz sok-sok ember számára. Számomra az a legnagyobb boldogság, ha látom a munkám gyömölcsét, még akkor is, ha nem egy konkrét cél lebeg a szemem előtt közben.

Mi motivál művészként?

Hogyha valaminek a részese lehetek, legyen az Briziliában vagy Budapesten.

Min dolgozol most?

A közeljövőben bizonyos területeken fejleszteni szeretném a tudásomat. A divatot fogom megcélozni, és újraélesztem a zenei dolgaimat is.

Mik a kedvenc helyeid Budapesten?

A Fekete Kutya, a Központ, a Tinta, a Csendes bor bárjának, a Csende Társnak a terasza a Károlyi kert mellett, de például nagyon szeretek átsétálni a budai oldalra az Erzsébet hídon, aztán lekanyarodni a Citaderlla alatt a Gellért tér felé.