Fotók: Piti Marcell
Szeptember 23-án vasárnap az Ékszerek Éjszakája utolsó programján azért is volt nagy öröm számunkra ott lenni, amellett, hogy egy nagyon jó hangulatú bulival zárhattuk az eseményt, hanem azért is, mert három különösen tehetséges ékszertervező kapott szakmai elsimerést. A KÉK - Kortárs Építészeti Központban szervezett FINISSAGE program során három díj (Marie Claire, FISE, ÉÉB) került kiosztásra Visy Dóri, Szilágyi Sapi és Biró Zsófia Gizella nyertek el. Most mindhármójukkal megismerkedhettek kicsit közelebbről, előtte azonban jöjjön pár pillanatkép az eseményről.
Most pedig jöjjenek a díjazottak.
Fotó: Glódi Balázs
Visy Dóri, a dorivisy márka alapítóját gyerekkora óta elbűbölték az érdekesebbnél érdekesebb tárgyak, amiket édesanyja külföldi útjairól hozott. Ez a rajongás azonban nem merült ki a csodálatban; Dóri gyakran fűzött gyöngyöt, és próbált ki különböző kézműves technikákat. Végül az ékszerek iránti szeretete a firenzei Alchimia iskolába vezette, az ottani szellemiséget pedig visszahozta Magyarországra, és mai napig az alapján alkot.
Miért pont az ékszertervezésnél kötöttél ki?
Mindig szerettem a szép tárgyakat, az ékszereket. Édesanyám külföldi útjairól mindig hozott magának egy-egy érdekesebb darabot, ezek voltak az első inspirációim. Kislány koromban állandóan kézműveskedtem, például gyöngyöt fűztem, tehát a kézművesség előbb volt meg, mint a tervezés. Ugyanez volt később is a sorrend: a Pénzverőben, kis ötvöstanulóként napestig fűrészeltem, reszeltem, forrasztottam, míg meg nem tanultam mesteremtől a szakma legapróbb titkait. Csak ezután jött Firenze, az Alchimia iskola, ahol a tervezést oktatták és a szellem szabadságára neveltek az ottani művész-tanárok.
Milyen ékszereket készítesz? Milyen anyagokkal dolgozol?
Kezdetben sokféle anyaggal próbálkoztam, aztán lassan rájöttem: az ékszerkészítés alapanyagai évszázadok óta nem véletlenül a nemesfémek és a drágakövek. Értékállóak, színük-fényük örök. Ha időtálló, viselője egyéniségéhez illő egy-egy ékszer formája is, sokáig örömet okoz. A kollekciók azért fontosak számomra, mert mindig egy-egy határozott gondolat van mögöttük. Az ékszereimet egy érdekes kettősség jellemzi: anyaghasználatában, mesterségbeli megvalósításában konzervatív, gondolatiságában és formavilágában pedig egyszerre mai és időtálló.
Kollekciókban gondolkodsz?
Igen, nagy élvezetet jelent egy-egy kollekción belül a különböző ékszerváltozatok kitalálása, elkészítése. A Jade Shelter kollekció központjában a védelem, a spiritualitás áll, az Ocean Glass mondandója is erős, de kevésbé bonyolult: az óceánok szennyeződésére, pusztulására hívja fel a figyelmet, cselekvő módon. Egy kollekció hangsúlyt ad a gondolatnak, a nyilvánosság számára is ütősebben lehet prezentálni.
Fotó: Glódi Balázs
Mi a legnagyobb kihívás számodra az ékszertervezésben, és mi adja a legnagyobb örömet benne?
A legnagyobb kihívás a folyamatos megújulás. A legnagyobb öröm pedig, ha látom egy ékszerem friss tulajdonosának szemében a boldogságot: "igen, ilyet szerettem volna, ez valóban én vagyok".
Honnan meríted az inspirációt az alkotásaidhoz?
Örök inspirációs forrás a természet. Szörfözöm, síelek, kirándulok; a fizikai fáradtság pihenteti az elmét, a folyton változó környezet látványa pedig új ötleteket, gondolatokat ad. A budapesti tanulmányaim alatt Kecskés Viktortòl, Firenzében pedig Peter Bauhuis-tól tanultam a legtöbbet. De hat rám mindenki, aki ékszert szeretne tőlem, és megismerem a vágyait, a gondolatait.
Milyen a kapcsolatod Budapesttel?
Itt születtem, ez az én városom. Mindig vágyódom vissza, ha épp sokáig távol vagyok. Szeretem, hogy minden hangulathoz találni egy kis városrészt. Ha épp nyüzsgésre vágyom, be tudok menni a belvárosba, ahol biztosan találok ismerőst. Ha pedig nyugalomra van szükségem bármikor el tudok barangolni a budai hegyekben.
Mi a három kedvenc budapesti helyed?
A legkedvencebb helyem a Tündér-szikla, ott tudok a legjobban kikapcsolni és rendezni a gondolataimat. A másik a Madách tér és környéke. Kávézók, éttermek, boltok - többek közt a saját kis boltunk is ott található. Rengeteg az ismerős, ott mindent megtalálsz. A harmadik pedig a Budai Vár. Innen van a legszebb kilátás Budapestre, szuper kis titkos helyek vannak, és nagyon szeretem a macskaköves utcácskák hangulatát. Olyankor úgy érzem, mintha egy másik korban lennénk.
Szilágyi Sapinak SAPI márkájával egyik fő mozgatórugója, hogy vicces, kedves tárgyaival jó pillanatokat szerezzenek másoknak. Az első ékszer, amit készített egy zsiráf alakú gyűrű volt; azóta már inkább a bogarak foglalkoztatják, ezek visszatérő motívumként jelennek meg. Számára az egyik legjobb érzés, amikor látja, hogy ékszerei jó otthonra találnak.
Miért pont az ékszertervezésnél kötöttél ki?
Tizennégy évesen részt vettem a Budai Rajziskola egy ötvös kurzusán. Nagyon jó élmény volt elkészíteni életem első, egyébként zsiráf alakú gyűrűjét. Később még gondolkoztam más szakmákon, de visszahúzott a szívem az ötvösség felé.
Milyen ékszereket készítesz?
Nagyon sokfélét. Leggyakrabban ezüstöt használok, de nem zárkózom el más anyagoktól sem. Legutóbb például kerámiából terveztem ékszereket Rácz Rebekával kooperálva. Tárgyaim gyakran vidámak, viccesek, kísérletiek, de olykor letisztultság és az elegancia dominál bennük. Nem szeretem kétszer ugyanazt az ékszert elkészíteni, jobban izgat a tervezés és a tesztelés, továbbfejlesztés. A különböző bogarak és rovarok vissza-visszatérő motívum nálam.
Mi a legnagyobb kihívás számodra az ékszertervezésben, és mi adja a legnagyobb örömet benne?
Amikor megrendelésre dolgozom, mindig rettentően szoktam izgulni, hogy vajon tetszeni fog-e az munkám a megrendelőnek. Csodálatos érzés, amikor látom, hogy igen, és tudom, hogy jó dolga lesz az ékszeremnek, mert sokat lesz viselve.
Honnan meríted az inspirációt az alkotásaidhoz?
A történetek inspirálnak, és szeretek mosolyt csalni a tárgyaimmal az emberek arcára. Egy véletlenül meghallott sztori a buszról épp annyira tud inspiráló lenni számomra, mint egy jó előadás. Szeretem kicsit detektívnek érezni magam, nyomozni, utána járni dolgoknak. A barátaim hatnak rám talán a leginkább, de valójában bárkinek és bárminek a hatása alá tudok kerülni, ha nem figyelek oda.
Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mit szeretsz benne? Hogy inspirál?
Nagyon szeretem Budapestet. Mindent és annak az ellentétét meg lehet találni itt. Szeretem, hogy folyton változik, és mindig tartogat felfedezni való helyeket. Tetszik, hogy egyszerre jelen van a nyüzsgés és a nyugalom is. Itt mindig találok a hangulatomnak megfelelően programot.
Mi a három kedvenc budapesti helyed?
Néha zavar a tömeg, ilyenkor inkább a kevésbé divatos, eldugottabb helyeket keresem. A Szúnyog-szigetet idén nyáron fedeztem fel, azóta gyakran visszajárok. Nehéz kiemelni helyeket, olyan sokhoz fűződik szép emlékem. Szeretek sétálni és közben megfigyelni a várost, amely körülvesz. De a Gül Baba utcát például maga a helyszín miatt szeretem, nagyon hangulatos. Illetve nagyon érdekesnek tartom a Keleti pályaudvar környékének kontrasztosságát.
Biró Zsófit először formatervező szeretett volna lenni, de az élet úgy hozta, hogy az ékszerek jobban elkezdték érdekelni, ékszertervezőként sokkal szabadabban ki tudja fejezni magát. Nem szereti behatárolni magát az alapanyagok terén sem. A tervezési folyamatot mindig egy gondolat előzi meg, ez adja egy-egy kollekció alapkoncepcióját is.
Miért pont az ékszertervezésnél kötöttél ki?
Kiskoromban formatervező akartam lenni, mert rettenetesen bosszantott, amikor egy használati tárgy formája nem illeszkedett a funkciójához, vagy ha csak úgy tudtam felbontani egy tejesdobozt, hogy a rosszul megtervezett csomagolás miatt kifröccsent. A véletlenek azonban úgy alakították az életemet, hogy a tárgytervezés háttérbeszorult és helyette az ékszerekre fókuszáltam inkább. Szerintem az volt az oka, hogy ez a műfaj sokkal inkább expresszív és nagy szabadságot ad.
Milyen ékszereket készítesz? Milyen anyagokat használsz? Kollekciókban gondolkodsz?
Az anyaghasználatról nem vagyok felismerhető, mert változó, hogy milyen alapanyagot használok. Ez attól függ, hogy mi az ötletem és ahhoz milyen fizikai tulajdonságú anyag illik. A mondanivalóm határozza meg az ékszer méretét, színét, felületét, tapintását vagy akár a szagát is. A tervezés csírája mindig egy olyan gondolat, ami foglalkoztat, a köré építem fel az ékszereket. Az azonos témára készült darabokat hívhatjuk kollekciónak.
Mi a legnagyobb kihívás számodra az ékszertervezésben, és mi adja a legnagyobb örömet benne?
Azt szeretem benne a legjobban, hogy a saját önfejlődésem állomásait látom a munkáimban. Folyamatosan tanulok valamit magamról, másokról és a világunkról. A kihívás az benne, hogy ez a folyamat nem mindig zökkenőmentes, ezért gyakran ki kell lépnem a komfortzónámból.
Honnan meríted az inspirációt az alkotásaidhoz?
A család számomra vissza-visszatérő téma. Elég kemény és kíméletlen tudok lenni velük szemben, talán az ékszerekkel próbálom kompenzálni. Ez egyfajta kommunikációs eszköz, csak nem száll el, mint egy kimondott szó.
Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mit szeretsz benne?
Budán nőttem fel csendes környéken. Imádtam, hogy a zöldből pár perc alatt a belvárosba jutok és fordítva. Budapest nem túl nagy és nem túl kicsi. Pont annyi információ ér, amennyit még be tudok fogadni. Nem őrülök meg, de nem is unatkozom. Hajlamos vagyok a lábamat bámulva elrohanni minden mellett, de a városunk szépsége gyakran figyelmeztet, hogy álljak meg egy kicsit.
Mi a három kedvenc budapesti helyed?
Nagyon szeretem a budapesti fürdőket, főleg télen, amikor hideg van. A külföldi barátaimnak mindig ajánlom is! Nehezen tudok kikapcsolni, ezért szeretek filmet nézni, különösen a művész mozik kínálatát részesítem előnyben. Budapest óriásit fejlődött a vendéglátásban, ezért szívesen iszom meg egy kávét vagy ebédelek a barátaimmal, már szerencsére sosem csalódok a belvárosi éttermekben.
