Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Urban Heroes kiállítás a Blitz Galériában

Művész interjúk 1. rész

2018. szeptember 18. - absolut_hu

40365448_1494807923997920_43692285690380288_o_1.jpg

Még a héten (szeptember 21-ig) látogatható a Blitz Galériában az Urban Heroes kiállítás, ami a hazai urban art legizgalmasabb művészeti gyűjtötte össze. Amíg Londonban már mindennapos, hogy a street art művészek bekerülnek a legfontosabb aukciósházakba, és kiemlekedően magas leütésekkel találnak gazdára munákik, addig itthon ezt a művészeti ágat, főleg a graffitit, sokan még mindig a vandalizmus egyik formájának tartják. Ez a kezdeményezés nemcsak azért fontos, mert legitimizálja az urban artot hanem azért is, mert így lehetőségük van az alkotóknak arra, hogy a műgyűjtő réteg elé kerüljenek munkáik. Mi most kiválasztottunk néhány művészt, akikkel most kicsit jobban megismerhedhettek.

gyarmati_portre_02jpg.jpg

GYARMATI ZSOLT

Gyarmati Zsolt több, mint húsz éve dolgozik képzőművészként. A kétezres évek elején kialakult pánikbetegsége kapcsán tapasztalta meg, hogy az „ecset”, azon túl, hogy önkifejezési eszköz, terápiás célra is használható. Korai képeire leginkább az aprólékos és bonyolult digitális tervezettség a jellemző, az idő múlásával azonban egyre inkább a minimalizmus felé mozdult. Londoni és berlini képviseletének köszönhetően egyre több képe talál otthonra külföldi magángyűjteményekben, de a magyar közgyűjteményekben is fellehetők alkotásai. A lenti interjúban többek között mesélt nekünk a rá jellemző alkotási folyamatról, a képei által kiváltott pillanatnyi megnyugvásról, és természetesen a Blitz Galéirában látható munkáiról is.

Számodra a művészet terápia, amit fel is vállalsz, nyíltan kommunikálsz. Úgy tudom, hogy mindennek a kezdete a pánikbetegséged volt. Hogy ismerted fel annak idején, hogy ezek a képek segítenek neked?

Valóban az alkotás folyamata segített nekem abban, hogy legyőzzem a démonjaimat, de ezek nem csupán a saját magam által kreált szörnyek, hanem mások félelméből is táplálkozó kinyilatkoztatások. A festményeimen megjelenő kétdimenzióba fagyott jelek tanulmányozhatóvá válnak azáltal, hogy belefagynak a kép terébe, így fokozatosan elveszítve félelmetes jellegüket.

A munkáidban ott a káosz, a társadalomkritika és a saját félelmeid; ezek keverednek egymással. Nádudvari Noémi azt mondja a rólad készült portréfilmben, hogy a képeidet látva őt kimondottan nyugalom tölti el. Célod a feloldozás?

Túltelítettségükben – egy tetszőleges ponton – ideiglenesen lefékezett pillanatoknak nevezném a munkáimat. Talán frissességük is ebből a látszólagos esetlegességből fakad. A képek gyakran korábbi alkotásokból nőnek tovább, nem ritkán éveken keresztül készülnek; rétegek rakódnak egyre az előző rétegekre. Genealógiájuk végül alig felfejthető, s mivel a folytathatóság illúzióját is keltik, elmondhatom, hogy ha egy horizontális időtengelyen próbálnám kijelölni a helyüket, origópontjuk behatárolhatatlan lenne, ahogy a sík másik végpontja is a végtelen felé mutatna. Szóval nem hiszem, hogy magukban hordoznák a feloldozás alapegységeit, de talán segítenek megragadni, megérteni a pillanatot ezáltal egy pillanatnyi megnyugvást adva.

gyarmati_02.jpg

Hogy folyik nálad az alkotás? Változott ez az elmúlt 20 évben?

Munkamódszerem egyébként az egyik legszívósabb hagyományú művészeti hozzáállásból ered: saját koromat teljességre törekvő mértékben, és inkább intuitív módon igyekszem megismerni, majd a lehető legtöbb vonatkozásban utánozni. Konstrukcióim nem csak rögzített kompozíciók, hanem további lehetséges formák eredetét is magukban hordozzák. Óhatatlan, hogy ez egyfajta túlzsúfoltságot eredményez, de ez a túlzsúfoltság számomra nem cél, sokkal inkább szükségszerűség. A valós tér pixelezése persze érdekes kérdés. Gondolkodhatunk akár tízméteres, de tized-milliméternyi pixelekben is, ez csupán elhatározás kérdése. Ettől még az irányelv az adott, vagyis elsősorban pixelkre bontott figurákat festek. Korai képeim aprólékos és bonyolult digitális tervezettsége mára inkább a minimalizmus felé mozdult el: általában a figuráim frontális nézetet vesznek föl, és törekszem arra, hogy jellegzetes, pár kockából felismerhető ikonikus alakokat ábrázoljak. Ahogy a világunk az egyre teljesebb digitalizáltság felé tart, úgy adja át a lekerekített, naturalizáló formaadás is egyre inkább a képkockákból építkező véglegességnek a teret a festményeimen. Munkamódszerem, az alkotás folyamata tehát változik, alakul, csak a pixelek állandók.

Szívesen beszélsz a saját munkáidról, vagy inkább másokra hagyod?

Persze, nagyon szívesen beszélek a munkáimról, hiszen ilyenkor önmagamról is beszélek, a kettő egy és oszthatatlan, de nagyon fontos az interpretátorok, művészettörténészek, szakírók szerepe is a művészek életében, hiszen a művészi kánon nélkülük elképzelhetetlen.

Mennyire változó, hogy meddig készül egy festmény?

Teljes mértékben kiszámíthatatlan, vannak munkák, amik tíz évnél is hosszabb alkotói folyamat végén készülnek el. Egyszer Paksi Endre Lehel (művészettörténész- a szerk.) mondta egy megnyitómon, hogy csak azok a munkák „menekülnek meg”, amiket eladok, mert amíg a műtermemben vannak folyamatosan fennáll a veszélye annak, hogy átfestem őket.

gyarmati_01.jpg

Gyakran játszol a két és három dimenzióval. Mi ennek a jelentősége?

2009-ben Berlinben a CHB-ban volt egy önálló kiállításom a Pictoplasma Konferencia szervezésében. Létrehoztam egy olyan installációt, ahol betonkockák kötéllel csatlakoztak a festményekhez, olyan ikonográfiát alkalmazva, amelyek az információs zajt szülő és zajban élő világ bemutatását hivatottak elvégezni, a „veszélyes tematika” jegyében. A betonkocka a testet, a festmények a lelket az összekötő kötél pedig a szellemet volt hivatott prezentálni. A vizuális zajba kényszerítettség és az abból fakadó trauma és annak feldolgozása többszörösen hangsúlyosan jelentek meg a művekben, ennek az elemnek és az ebből eredő interpretációs lehetőségeknek a szerepe nagyon fontos volt akkor számomra. Igen, ezek 3D kiterjedésű művek voltak és valahol itt indult el a kiterjesztett valóság ábrázolhatóságának kérdése bennem. Persze idővel ez változott, de volt egy hosszabb időszak amikor szinte csak ilyen típusú műveket készítettem.

Milyen gyakran van szükséged arra, hogy megmutasd magad? Egy kiállítás után lezárod azt a szakaszt, és aztán “új lapot” kezdesz?

Ez nem szükségszerűség, hanem felkérések kérdése. Előfordul, hogy egy évben annyi felkérésem van, hogy egy idő után kicsit belefásulok, de egy művész mégis a kiállításokból, a pozitív visszacsatolásból töltekezik, ezért szükséges is bizonyos időközönként megmutatni az új munkákat. Arra, hogy milyen gyakran, nincs jó recept, egyszerűen vannak többet és kevésbé foglalkoztatott művészek. Azt sem gondolom, hogy a foglalkoztatottság művészi kvalitás függvénye lenne, egyszerűen csak megtörténnek a dolgok. A művészet nem fejlődik, a társadalom, a minket körülvevő környezet változik, és a művész által ezekre adott reflexiókat nem lehet két kiállítási ciklus közé beszuszakolni.

gyarmati_05.jpg

Van kialakult műgyűjtő köröd?

Elsősorban külföldi magángyűjteményekben munkáim, de több munkám fellelhető magyar közgyűjteményekben is. Jelenleg német nyelvterületen egy profi szakemberekből álló, nagyon lelkes berlini ügynökség képvisel, de Londonban és Párizsban is van ügynököm, ezek sokat segítenek az eladásokban. Természetesen vannak magyar gyűjtőim is, de mivel az általam képviselt vizuális textus igen partikuláris, ezért elsősorban külföldi kapcsolataim erősek.

Mit láthatunk tőled a Blitzben?

A képi formába öntött „zaj” egy-egy képi elembe való koncentrálódásának lehetünk szemtanúi a Blitz Galériában kiállított festmények kapcsán. Egy összekötő kapocs, hogy pixelekből építkeznek, és mindegyikkel a kifordult, abszurd értékrendre kívánok rámutatni, amely ma már evidenciává lett, pedig ez messze áll a kultúránk alapját képező krisztusi tanításoktól, a rajtuk látható nyers gesztusok itt egyfajta indusztriális jelleggel telítődve kapnak ellentétes előjeleket.

Budapest hogy hat a művészetedre?

A kortárs művészek gondolkodásának szerves része a személyes tapasztalat, a hétköznapi megfigyelések, így vagyok ezzel én is. Budapest abszolút hatással van rám, a mindennapjaimra, az életemre és ezzel együtt az általam kiábrázolt valóságra is.

screen_shot_2018-09-17_at_11_49_04.png

VOID GERGELY

A ’81-es születésű Void Gergely az X generáció tagjaként gyerekkorát még abban a világban élte meg, amit nem szippantott be teljesen a digitális forradalom; ahol nem voltak okostelefonok, tabletek, de sokáig még internet sem. A 90-es években a rendszerváltást követően jelentek meg a graffitik a különböző épületeken, vonatkocsikon. Gergőre nagy hatással volt ez a szabad és friss önkifejezési forma, így egy idő után, hogy ő is használni kezdte. A Színes Város egyik projektjeként a ,,Buda, vagy Pest?” falfestményt például három másik alkotóval (Petyka, Transone, Fork) készítette. Mi viszont nemcsak erre az alkotásra voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy jelen pillanatban mi inspirálja, hogy látja Budapest fejlődését, és mit láthatunk tőle a Blitz Galériában az Urban Heroes kiállításon.

Hogy találtál rá a graffitire, mint önkifejezési formára?

A 90-es évek elején láttam először itthon is graffitiket. Tetszett a műfaj szabad szelleme és újszerű megközelítése az önmegvalósításnak.

Mesélnél a Buda, vagy Pest? tűzfalfestményről? Milyen technikákkal dolgoztatok, mennyire terveztétek meg előre a koncepciót, hogy alakult a kép alkotás közben?

Diszperziós falfestékekkel és spray-festékekkel dolgoztunk a murálon. Volt előzetes tervezés, de tulajdonképpen mind a négyen a saját stílusunkban alkottunk. A kép a terveknek megfelelően alakult, kisebb eltérések voltak csak.

void_02.jpg

Amennyiben nem felkérésről van szó, számodra mi az ideális idő, amit egy-egy alkotásra szánsz?

Elég változó. Függ a mérettől és a témától. Van, ami pár perc alatt elkészül és van, hogy évek kellenek egy-egy vászon befejezéséhez.

Mi és kik inspirálnak éppen most?

Az emberek körülöttem és főleg a természet. Elég sok minden érdekel, ezért folyamatosan változik, hogy éppen mi inspirál.

Mesélnél a Blitzben látható munkáidról? Miért pont ezek kerültek be?

Ezeket a képeket az idei Törökbálinti Művésztelepen festettem, a legkisebb kivételével. Szeretek új munkákat vinni, ha meghívnak kiállítani, és ezek voltak a legfrissebbek.

Csapatban vagy egyedül szeretsz jobban alkotni?

Inkább egyedül, de szeretek kollaborálni is, főleg barátokkal, cimborákkal.

void.jpg

Hogy látod Budapestet? Jót tett neki a turizmus fellendülése vagy pont, kiveszett belőle valami, esetleg elveszítette kelet-európai, underground jellegét?

Ennek vannak pozitív és negatív oldalai. Én szeretem a változatos környezetet, és ebbe a turisták is beletartoznak. A kelet-európai jelleget nem lehet kiölni Budapestből, sem az emberekből.

Vannak személyes kedvenc helyeid a városban?

Mostanában a Hrabal és Bohémia cseh sörözőket szoktuk látogatni a barátaimmal.

Számodra mitől Budapest Budapest?

Ez túl összetett kérdés. Mindentől, ami itt van.

 

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása