Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Éledező LMBTQ élet Budapesten - Interjú Erdei Zsolttal

2018. szeptember 11. - absolut_hu

erdeizsolt.jpg

A Humen Magazin 2011-es indulása óta sokat változott a meleg közösség megítélése Budapesten; úgy tűnik az emberek egyre nyitottabbak. Egy dolog viszont hiányzik; az a fajta pezsgő meleg közösségi élet, ami a 90-es években volt jellemző a városra. Erdei Zsolt, a Humen Media vezetője évek óta azon dolgozik, hogy ezt az űrt egyre inkább betöltse, valamint hogy minél több platformon lehetőséget nyújtson a párbeszédre a melegek és a heterók között. A héten zajló Humen Fesztivál apropójából ültünk le vele beszélgetni. Zsolt többek között arról mesélt nekünk, hogy látja ő az LMBTQ közösség jelenlegi megítélését, milyen űrt szeretne betölteni a város turisztikai életében, és honnan hova jutott el Humen Fesztivál az elmúlt három év alatt.

A Humen Magazin 2011-es indulása óta Budapest és a benne élő emberek is sokat változtak. Te mit tapasztaltál az elmúlt hét évben; miben fejlődött, miben lett más?

Az biztos, hogy hét év alatt rengeteg minden változott. Sokan mondják, hogy a 90-es években pezsgő meleg élet volt Budapesten, ami aztán egyre inkább lecsengett. Arra az időszakra nem emlékezhetek, hiszen még gyerek voltam, a napjaim nagy részét az töltötte ki, hogy suliba jártam (nevet), de ha visszagondolok, hogy mi volt a helyzet 2011-ben, amikor elindult a Humen, emlékszem, hogy sokkal több ilyen jellegű szórakozóhely és bár volt, mint most. Teljesen átalakult a meleg élet, viszont az emberek, és az emberek szemlélete az abszolút elindult a nyugat-európai irányba.

Te hogy látod, mennyire elfogadó a város az LMBTQ közösséggel?

Nekem személy szerint soha nem volt semmilyen problémám. Régen együtt laktam egy meleg párral, és amikor a szomszéd 50-60 körüli szomszéd hölgy egy véletlen folytán megtudta, hogy ők együtt vannak, egy pillanatra meglepődött, de következő nap is ugyanolyan kedvesen köszönt. Egyébként érdemes a régi társasházakat megnézni, ott nagyon vegyes a kör a lakókat illetően. Ezeken a helyeken senkinek nincs problémája a meleg közösséggel és az elfogadással. Alapvetően úgy gondolom, hogy Budapesten ezzel nincsen baj. Vidék azért más, bár az olvasóktól hozzánk eljutó információk alapján ott is elindult a változás. Szeged, Pécs és Győr kimondottan jön fel Budapest mellé, ami szerintem főleg abból adódik, hogy egyetemi városokról van szó.

Mit gondolsz, minek tudhatók be ezek a változások? 

Köszönhető egyrészt a generációváltásoknak, másrészt annak, hogy egyre több külföldi van Budapesten, és nem csak turistaként, hanem expatként is. Szerintem egészen addig nincsen gond, amíg az ember kizárja azt, amit a környezete – az ő véleményével egyébként ellentétesen – mondani akar neki, és kizárólag azzal foglalkozik, amit ő gondol. Sokszor ez probléma, mert az emberek befolyásolhatóak. Ezt szoktam is figyelni, akár ha egy tárgyalásra megyek, vagy ha beülök egy taxiba; szerencsére nem találkozom negatív reakciókkal. Hat-hét évvel ezelőtt egy ügyfélnek rengeteg dolgot el kellett magyarázni arról, hogy mi is ez az LMBTQ célcsoport, egyáltalán miért van szükség a magazinra, ma pedig odamész és tudja, sőt, természetes neki! Az emberek sokat utaznak, egyre többet látnak, illetve az is segít, ha valaki pár évet külföldön él vagy tanul teljesen más környezetben, ahol új dolgokat ismer meg. Ezek a tapasztalatok pedig nem csak minket érintően változtatták meg ezeknek az embereknek a világképét, a nézeteit, hanem minden másban is.

A Humen Magazin 2011-ben egy űrt töltött be. Milyen volt elindulni, mennyire gyorsan lettetek ismertek? Volt, vagy van-e hasonló jellegű magazin a piacon? 

Amikor mi elindultunk, akkor volt még egyetlenegy, ami program magazinként funkcionált, előtte pedig a Mások, ami talán a legelső ilyen magazin volt Budapesten, és nagyon sokáig működött is. Lifestyle típusú magazint viszont nem csinált még senki. Nem voltam ott az alapításnál, nagyjából két hónap után kapcsolódtam be a lapba, de akkor még csak nagyon szűk körben, kifejezetten LMBTQ helyeken volt elérhető a Humen. A tematikája persze változott valamennyit az évek során, tartalomban a duplájára nőtte ki magát, de az alapkoncepció megmaradt a mai napig. 

page_1_thumb_large.jpg

A Humen Magazin júniusi számának borítója

Milyen széles körben ismerik most a magazint, és hogy jutottatok el idáig?

Az első évünk egy próbaév volt, aminek a végén történt egy tulajdonosváltás, és a csapat nagy része is lecserélődött. Akkor húztunk egy vonalat, és elhatároztuk, hogy kiléptetjük a lapot ebből a szűk körből és a nagyközönség elé visszük. Az volt ugyanis a probléma, hogy az emberek nagy része, akiknek szólt, nem ismerték a magazint, hiszen nem jár mindenki szórakozni, bárokba, meleg helyekre. Felvetődött a kérdés, hogy milyen irányba induljunk el. Először olyan kulturális intézményekben kezdtük terjeszteni a lapot, mint a Művész Mozi, a Toldi vagy a Ludwig Múzeum, később pedig jött a Trafó. Szerintem ez nagyon jó vonal, ugyanis így egyszerre érjük el a saját, LMBTQ közösségünket és másokat is. Egy művész moziba más szemléletű, nyitottabb, elfogadóbb emberek járnak, akik nem feltétlenül az LMBTQ közösség tagjai, de olyan visszajelzéseket kapunk tőlük, hogy a cikkek és interjúk által közelebb tudnak kerülni ehhez az egészhez, beleláthatnak ebbe az életbe. Most már a kulturális intézményeken kívül működik még a klasszikus, ingyenes lapok terjesztése éttermekben, kávézókban, bekerültünk pár fitness terembe is, most pedig az irodaházas terjesztést kezdtük el, olyan nagy, nyitott, melegbarát cégeknek, mint például a Prezi. A lap most már tulajdonképpen bárhol elérhető, most oda jutottunk, hogy az összes darabszámnak a 15 százaléka található kifejezetten LMBTQ helyen. Ebből a szempontból egyediek vagyunk, mert európai viszonylatban sehol máshol nem érhető el ingyenes LMBTQ életmódmagazin ennyire széles körben, mint nálunk, Magyarországon. Azt is mondhatjuk, hogy a Humen kapocs az LMBTQ emberek és a heterók között. A kezdeti párbeszéd, amit céloztunk, már sokkal nagyobb körökben mozog. 

Hogy állítjátok össze a tartalmat?

2015-ben fogalmaztuk meg az új szlogenünket: ez nem egy magazin melegeknek, hanem egy melegmagazin mindenkinek. Ezt a jelmondatot mindenbe átültettük; a Pink Budapest Guide-ba és a rendezvényeinkbe is. Ez egyben egy nagy kihívás is nekünk, mert nem szeretnénk azt, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a melegek mindent csak maguknak csinálnak; magazint, fesztivált, vagy gondolhatunk akár a Pride-ra is. Mi pont arra törekszünk, hogy mindenkihez szóljunk.

Hogy mutatnád be a Hument annak, aki még nem találkozott vele? Milyen tartalmat talál benne? 

A lap három részre van osztva: rózsaszín, zöld és kék részekre. A kultúra részt a magazinban mindig az adott programok határozzák meg, legyen ez egy film vagy színházi előadások, kiállítások. Könyvekről 99 százalékban csak LMBTQ témájúakról írunk. A zöld rész kifejezetten LMBTQ témákkal foglalkozik. Van benne emberkép, amiben bemutatunk egy-egy, valamilyen témában kiemelkedő vagy érdekes személyt. Steiner Kristóf rovata és a Drámakirály rovat inkább magánéleti témákat dolgoz fel, a Play Safe pedig a biztonságos szexről szól, de olvashatunk történelmi cikket is, akár visszapillantást az LMBTQ történelemben. A harmadik rész középpontjában az életmód áll; ebbe belefér a divat és a sport, az utazás és a gasztronómia. És van még hat oldal, ami angol nyelven íródik, ez leginkább az expatoknak szól. Ebben mindig van egy interjú és van egy aktuális téma. 

kvartett.jpg

Lakatos Márk és Bocskor Bíborka a Kvartett című darabjának ajánlója a Humenonline-on

Mesélj a Humen Fesztiválról! Idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre az esemény. Miben lesz ez más, mint az előző kettő? 

2013-ban volt az első szárnypróbálgatásunk, egy hosszúhétvégés program. A Művész Mozi visszakereste és újra műsorra tűzte az elmúlt két év LMBTQ témájú filmjeit. Ezen kívül rendeztünk egy koktélestet, a Ludwig Múzeumban pedig tárlatvezetésre lehetett jönni. Ezután kicsit elhalt a dolog, aztán 2015-ben megalapítottuk a Humen Médiát. Erre azért volt szükség, mert mindenki csak a Humen Magazint ismerte, pedig mi ennél sokkal több vagyunk. Van egy naponta frissülő online portálunk, egy guide-unk, és még csomó mindennel foglalkozunk ezeken kívül. Próbáltunk ebből kiszakadni, ezért négy divíziót hoztunk létre; ezek a nyomtatott, az online felületek, a turisztika és az események. A negyedik, a Humen Event volt a legkisebb üzletág, mert akkor még nem igazán volt benne tartalom. Kezdtük először a szakmai rendezvényekkel, létrehoztuk a Pink Marketing Brunchot, ami kifejezetten a marketing szakmának szólt, arról, hogy mi is ez a célcsoport, hogyan kell kommunikálni, mi a pink money, mi a pink marketing. Olyan volt ez, mint egy edukációs reggeli. Ezután pedig szépen sorjában jöttek a rendezvények. 

Akkor az alapötlet egy filmfesztivál létrehozása volt…

Igen, tulajdonképpen 2015-ben jött az ötlet, hogy csináljunk egy filmfesztivált, bár már két éve hezitáltunk ezen, a rizikó és a tapasztalat hiánya miatt. Aztán 2015-ben leültünk beszélgetni róla, majd 2016 év elején elhatároztuk, hogy belevágtunk. Elmentünk a Budapest Filmhez, ahol elmondtuk az ötletünket. A Budapest Filmtől abszolút pozitív fogadtatást kaptunk: mondták, hogy rengeteg fesztiváljuk van, rengeteg témában, de ilyenben még nincs, ezért nagyon szívesen fogadják ezt. Első évben hat filmet hoztunk el a fesztiválra. Olyanokat, amiket még nem mutattak be Magyarországon, és mi is mindössze egy vetítésre kaptuk meg a jogokat. Ami nagyon fontos volt, hogy kellett magyar felirat, amit mi csináltunk meg. Az első évet nagyjából 75 százalékon zártuk. Nekünk nem volt tapasztalatunk, nem tudtuk, hogy ez jónak számít-e vagy sem. A mozitól az a visszajelzés jött, hogy ez abszolút jó részvételi arány, induló fesztiválnál pedig pláne! Tavaly volt a második fesztiválunk 97,5 százalékos zárással. Itt már kiegészítő programok is voltak; kerekasztal beszélgetések, amikre két film előtt került sor; és a Humen Kanapé, amivel minden este lehetett fotózkodni a moziban, majd később még  három másik helyen is.

Az idei Humen Fesztivál kicsit nagyobb szabású lesz, mint az eddigiek. Hirtelen jött a bővítés ötlete, vagy ezen is régebb óta hezitáltatok már? 

Már akkor nagyobb terveink voltak a fesztivállal, amikor három évvel ezelőtt elindítottuk. Szerettük volna, hogy több legyen, mint egy filmfesztivál és idén jutottunk el arra a szintre, hogy azt érezzük, a filmes téren van már annyi tapasztalatunk, hogy most már bővíthetünk, és szervezhetünk több kiegészítő programot is. Idén is maradnak a filmek; szintén hat LMBTQ témájú alkotást fogunk bemutatni. És hiába a tapasztalat, azért adódnak még nehézségek, amikkel meg kell birkózni. Ilyen például, hogy figyelembe kell venni a mozi befogadóképességét, de a filmforgalmazókkal való megállapodás sem olyan egyszerű. Néha az jelent gondot, hogy olyan nagy a produkció, hogy nem éri meg elhozni egy ekkora fesztiválra, máskor pedig épp az ellenkezője, hogy annyira kicsi a gyártó, hogy egész egyszerűen ellehetetlenül vele a kommunikáció.

Milyen egyéb programok várják az érdeklődőket a filmek mellett? 

Amikor gondolkoztunk, hogy mi legyen még a fesztiválon, a színház magától értetődőnek tűnt. Két színházi előadást sikerült leegyeztetnünk: az egyik az Orlai Produkcióval a Leszámolás velem című monodráma, a másik pedig a Táncórák, Józan Lászlóval és Ulmann Mónikával, ami a Rózsavölgyi Szalonban lesz. A Trafóval hat éve nagyon jó a kapcsolatunk, ezért velük is elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen közös programot tudnánk szervezni, ami végül egy kortárs táncelőadás lett.  Idén is szervezünk kerekasztalbeszélgetést, többet is; az egyik a svájci filmünkhöz, a Mariohoz fog kapcsolódni, ami meleg focistákról szó. A film előtt a sport és a homofóbia kapcsolatáról beszélget  Sipka Dávid nyíltan meleg testépítő és influencer, Várhelyi Enikő, a QLIT és az Atlasz Sportegyesület szervezésében megvalósuló asztalitenisz edzések szervezője, és Török Benjamin ultrafutó, aki a napokban véget ért 10. Gay Games nemzetközi LMBTQ sporteseményen ezüstérmet szerzett a férfi maratoni futásban. A másik beszélgetést egy brazil film előtt tervezzük. A Súlyos színek című film a cam szexes tematikára épül, a beszélgetés témája pedig a prostitúció és a szexuális úton terjedő betegségek összefüggése. Nagyon fontos nekünk az edukáció; az, hogy amellett, hogy csinálunk egy kulturális és szórakoztató rendezvényt, valami pluszt is át tudjunk adni általa.

Mesélj Budapestről! Milyen számodra itt élni, mit szeretsz benne, és milyen a kapcsolatod a várossal? 

Nagyon szoros kapcsolatom van a várossal, főleg turisztikai szempontból áll hozzám nagyon közel. Már 2016-ban megfogalmazódott bennünk, hogy Budapest turizmusát elkezdjük LMBTQ irányból népszerűsíteni, és tavaly sikerült elindítani komolyabban is ezt a projektet.  Tudni kell rólam, hogy két dolgot imádok: utazni és enni. Ha ez a kettő összekapcsolódik, akkor aztán igazán boldog vagyok! Nagyon szeretek új embereket megismerni, beszélgetni velük. Így indult a Pink Budapest projekt is; beszélgettem külföldön emberekkel és kiderült, hogy nem nagyon ismerték Budapestet. Most már szerencsére eljutottunk oda, hogy nem keverik össze más várossal, nem társítják más országhoz, el tudják helyezni a térképen, de ennyi. Budapest népszerűsítése abszolút a szívügyem. Jelenleg több turisztikai szolgáltatót is sikerült ebbe bevonnunk: csak pár név a listáról: Zsidai Csoport, Szamos, Mellow Mood Hotels, Casati Budapest Hotel, Costes éttermek, Lupa tó, Kiosk, Beefbar, Leo, RiverEide, Alterego Club, Memento Park, Hilda Étterem, Rainbow Link, TourEast Tours. Ezeknek a szolgáltatóknak a bevonásával alapítottunk egy turisztikai egyesületet, aminek az a célja, hogy Budapestet propagálja. Komoly szelekció alapján választottuk ki, hogy kikkel szeretnénk együtt dolgozni, kik azok, akikről úgy gondoljuk, hogy ennek a célcsoportnak az igényeit ki tudják szolgálni, és akikre nyugodt szívvel azt tudjuk mondani, hogy LMBTQ-barát szolgáltatók. Ennek az oka, hogy a célcsoporton belül elég komoly elvárás van a szolgáltatások, és azok minősége kapcsán, amihez meg kellett találni a megfelelő szolgáltató-partnereket Budapesten. A célunk az, hogy a minőségi turizmust erősítsük. Nem utazási iroda vagyunk, nem adunk el semmit, Budapestet népszerűsítjük LMBTQ turisták számára, hogy minél többen látogassanak el ide. 

Pontosan hogy?

Júniusban jött ki az első videónk a Pink Budapest projekt kapcsán, ami az első LMBTQ témájú image film Budapestről. Csináltunk egy sajtótúrát, ahova meghívtunk három LMBTQ újságírót Németországból, Spanyolországból és Hollandiából. Mindhárman azt mondták, hogy nem tudták, hogy Budapest ilyen gyönyörű, és nem gondolták volna, hogy ennyi minden van benne, ennyire sokszínű, és ennyire jó itt lenni. Szeptemberre szervezzük a következő túrát. Ezt az évet arra fordítjuk, hogy a Pink Budapest weboldalát és Budapestet promózzuk itt Európában, a nagy projekt pedig ezt követően az, hogy eljussunk vele a tengeren túlra, Távol-Keletre, Ázsiába is. 

Neked mi tetszik Budapestben?

Az tetszik, hogy elkezdett élni. Nagyon jó programok vannak, rengeteg hely, bár, étterem, szórakozóhely nyílt. Kezd igazi világvárosi hangulata lenni. Tök jó kimenni az utcára, akár csak leülni egy parkban. Az én kedvenc helyem például a Március 15. tér. Ami nekem nagyon fontos, hogy bárhol vagyok, mindig nyitott szemmel járjak. Azt szoktam mondani, hogy ami jó, azt ide kell importálni, ami pedig itt jó, azt innen kell exportálni!

 

süti beállítások módosítása