Fotó: Fodor Kinga - Three Wolves Studio 

Az Absolut mindig is szeretett olyan dolgok mellett kiállni, amik ha merészen is nyúlnak érzékeny témákhoz, erőt és bátorságot adnak az embereknek, hogy kiteljesítsék önmagukat. A YOULI zenekar Better Than Me dala arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy milyen sérüléseket tud okozni egy gonosz megjegyzés, egy rosszul kimondott kritika. Az Absolut büszkén állt a YOULI mögé, és segített a számra készült videóklip elkészítésében, amit a Keyframe Productions-zel közösen álmodott meg a márka és a zenekar.

Nézd meg milyen lett!

Mivel nagyon fontosnak tartjuk a szám üzenetét, szerettünk volna többet megtudni a háttérsztorijáról. Horányi Juli, a csapat frontembere őszintén mesélt nekünk azokról a helyzetekről, amik a dalt inspirálták.

Mik voltak azok a saját tapasztalatok, amik miatt megírtad a Better than me-t?

A téma, amiről szól a szám mondhatni gyerekkorom óta jelen van az életemben. Eleve nagyon érzékeny vagyok erre, úgyhogy annak idején nem viseltem jól a bántó, leértékelő kritikákat, amik általános iskolában és később a gimnáziumban is értek. Azt gondolom, hogy ebben a korszakban ez különösen sérülést tud okozni az emberben. Nálam az is közrejátszott, hogy egy kicsit kilógtam az osztályomból. Ennek több oka is volt: művészcsaládban nőttem fel, és már eleve emiatt furcsán néztek rám, ráadásul elvált szülők gyerek voltam, ami abban az időben egyáltalán nem volt még jellemző. Az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy szolfézsra, zeneórára jártam. A társaim azt nsem értették, hogy minek megyek fellépésekre. Főleg ezek miatt éreztem azt, hogy nem passzolok bele a közösségbe.

Milyen típusú gyerek voltál?

Elég rebellis alkat voltam. (nevet) Én voltam az, aki a suli WC-ben cigizett, vagy éppen telefirkálta a padot, amit aztán egyszer az egyik tanárnőm az egész osztály előtt szó szerint le is kapartatott velem, hogy példát statuáljon. Szóval sokszor kerültem ciki helyzetbe, és az ellenőrzőmbe is gyakran került beírás. Később persze ahogy értem, rájöttem, hogy ha kicsit szociálisabban viselkedem, nem kerülök ilyen zűrös szituációkba, és megtanultam azt is, hogy mi a különség, amikor valaki leértékel, és amikor objektív, segítő szándékű kritikát fogalmaz meg velem kapcsolatban.

Az, hogy eleve művészpályán mozogsz, elkerülhetetlenné teszi az irigy, rosszindulatú kritikákat.

A művészpálya ilyen; sok emberrel találkozol, akik okosnak hiszik magukat, becsmérelnek, befolyásolni próbálnak. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi médiában vagy más internetes felületeken az emberek folyamatosan véleményeznek kommentek formájában. Már sokat gondolkodtam azon, hogy miért van az emberekben a kényszer, hogy ítélkezzenek a másik felett, miközben ha ők lennének a másik helyzetében, egyáltalán nem biztos, hogy jobban csinálnák.

A számot egy konkrét sztori triggerelte?

Igen. Volt egy munkatársam, akinek sosem tudtam elég jó lenni, mindig csak kritizált. Aztán végül odáig jutottunk, hogy annyira sokat éreztette velem, hogy béna vagyok, hogy az is lettem. Teljesen elbizonytalanított. Egyszercsak elegem lett ebből, feldühödtem, leültem a zongorához, és kiírtam magamból az érzéseimet. A Better than me-ben fogalmaztam meg, hogy „Ha ennyire okos vagy, vedd a kezedbe a mikrofont, állj fel a színpadra, írj dalokat, és mutasd meg, hogy te hogy csinálnád!”

Better Than Me videóklip werkfotó  Készítette: Fodor Kinga - Three Wolves Studio 

Ez a dal adta a lökést is, hogy kimássz ebből a helyzetből?

Akkor hoztam egy döntést, hogy megszakítom vele a kapcsolatot. Ez nem ment azonnal, el kellett telni bizonyos időnek, amíg teljesen kikerült az életemből. Mindesetre ez a dal sokat segített. Ma már tudatosan kerülöm az ilyen típusú embereket; már nagyon kis idő után felismerem őket. Szerencsére ma már nem is kerülnek az életembe, maximum távolabbi ismerettség kapcsán, az pedig nincs hatással rám. Tudatosan figyelek rá, hogy akikkel nap, mint együtt vagyok, hasonló gondolkodásúak és jószándékúak legyenek.

A művészvilágban elég nagy kihívás ez, nem?

Általánosságban a művészek amúgy is jobban vonzzák azokat az embereket, akik szeretik őket letaposni, kihasználni. És ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a művész más kasztba tartozik, hanem ha racionálisan nézzük, ők sokkal érzékenyebbek, finomabbak, sérülékenyebbek az átlag embereknél. Pont ezért is van kapcsolódásuk az esztétikához. Ezek a lehúzó, energiavámpír típusok pedig szinte rájuk tapadnak; nem hagyják őket kiteljesedni, elbizonytalanítják és kikészítik őket, mert ők abból táplálkoznak. Nem csoda, hogy a művészek között annyi függő van; egyrészt nagy rajtuk a nyomás, másrészt ezek az emberek teljesen tönkreteszik őket. Egy idő után elviselhetetlenné válik az élet, és muszáj valamivel egybetartani magukat. Sajnos emiatt nagyon sokan tönkremennek. Hálistennek én nagyon hamar felismertem ezt, és ma már tudatosan távol tudom tartani magam tőlük.

A számmal mit üzensz?

Fel szeretném hívni az emberek figyelmét arra, hogy figyeljenek egymásra, ha kritzálnak is, akkor azt objektíven tegyék, ne alázzanak, sértsenek meg másokat.

Biztos voltak és vannak az életedben olyan emberek, akik fontos segítőid az utadod. Kik ők? Természetesen a teljesség igénye nélkül.

Szerencsére mindig voltak ilyen emberek, nélkülük valószínűleg nem tartanék itt. Az anyukám ilyen; rá mindig mindenben számíthatok. A tavalyi lemezmegjelenés idején Bérczes Ádám segített sokat. Bubnó Lőrincre, zenész- és szerződtársamra is mindig támaszkodhatok, segít a nehézségeken továbblendülni, az apukám és a párom is mindig mellettem áll, bármi van, és még Lakatos Timit említeném meg, aki fontos segítőm.