Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Absolut StudioFlow - A sokszínűség nyomában

2018.06.24. Szatyor Bár és Galéria

2018. július 19. - absolut_hu

36391989_1905971056137180_7733644574194663424_o.jpg

A június hónap hivatalosan a Pride hónapja, így nem csoda, hogy ebben az időszakban fokozottan előtérbe kerülnek olyan fogalmak, mint az elfogadás és a tolerancia. A magazinoktól kezdve, a különböző TV műsorokig ilyenkor könnyen belefuthatunk olyan eszmecserékbe, amik tovább tágíthatják a világról alkotott véleményünket, és közelebb hozhatnak minket embertársainkhoz. Hiszen az élet attól szép, ha izgalmas, sokszínű és az emberek békességben élnek egymással. Persze szép utópia ez, de mégis, miért ne tehetnénk azért, hogy kicsit közelebb kerüljünk ehhez az álomképhez? Az Absolut StudioFlow júniusi beszélgetésére Csalár Bence három olyan vendéget invitált a Szatyorba, akik több szempontból is érdekeltek ebben a témában.

A szereplők:

Marge, énekesnő, aki évek óta jelen van a hazai zenei életben, és ezalatt az idő alatt több oldalát is megmutatta nekünk. Elég csak a DAL-ra gondolni, ahol országos imertségre tett szert, egy jóval visszafogottabb arcát ismerhettük meg. 2014 óta sok változáson esett át, mind a külseje, mint pedig a zenéje; színesebb, felszabadultabb és játékosabb lett művészete. Marge a szabad önkifejezés fontosságát színpadi megjelenései által is bátran közvetíti, dalszövegei érett gondolkodásról tanúskodnak, amit élettapasztalatai alapoztak meg. Tíz országban élt, többször is olyan közegben bontogatta szárnyait, ahol több kontinen művészei fordultak meg. Sokszínű családja révén már egészen fiatal korától természetesen mozog különböző vallású és származású emberek között. Zeneterapeutaként szívesen foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel, több nemes célért is kiállt már nyíltan.

Steiner Kristófnak a gyerek-szinkronszínészként és a VIVA műsorvezetőjeként indult karrierje. Ahhoz, hogy érzékeny, nyitott és empatikus emberré váljon, édesapja Steiner Gyula is sokat hozzátett. Ő volt, aki az egyik első magyar buddhista közösség alapította. Kristóf kreativitása az elmúlt tíz évben teljesedett ki; a 2000-es évek végén az ország egyik legfrissebb lifestyle magazinját, a PEP-et főszerkesztette, majd Tel-Avivba költözött, ahol létrehozott egy magyaroknak szóló lapot. Egészen fiatal korában lett vegetáriánus, ma pedig több fantasztikus szakácskönyvvel az ország egyik fontos vegán gasztrónagykövete. A Kristóf konyhája mára túlmutat a két említett könyvön, workshopokat tart, de megtalálható különböző vegán feszteken is. 2005-ben coming outolt, acélból, hogy erőt adjon azoknak, akik nem merik felvállalni másságukat. Ő a legjobb példája annak, hogy lehet a legtermészetesebb módon kezelni azt, ha valaki az átlagtól eltérően más szexuális beállítottságú. Ezért is szeretjük.

Hegedűs Dóra, divattervező a DoraHegedus megalkotója leginkább merész témaválasztásairól, szabászati megoldásairól híres. Fő inspirációs forrását a különböző szubkultúrák adják, legújabb kollekcióját a sci-fik világa ihlette. Szívesen játszik a gender szerepekkel, az önkifejezés szabadságát gyakran a nemi szerepek fölé helyezi. Elmondása szerint még karrierje elején jár, de már sokan a legizgalmasabb fiatal tervezőként tartják számon itthon. 

Jöjjenek a beszélgetés legizgalmasabb témái!

36444009_1905971372803815_601146197096267776_o.jpg

 A social media korlátoz vagy szabaddá tesz?

Kristóf: Én már kamaszként erre a korra vágytam; amikor az emberek elkezdenek magukért beszélni, és nem kell kiadókhoz, TV csatornákhoz alkalmazkodva kommunikálnunk. Mára eljutottunk arra a pontra, hogy azok a cégek, akik húsz éve a zeneTV-nél milliókért hirdettek, jelenleg a social media influenszerekkel dolgoznak együtt. Szerintem ez egy csodálatos dolog! A mai világban rajtunk múlik minden. Én tapasztaltam, hogy egy TV-nél mennyire be van határolva egy embernek a szerepköre. Többször is előfordult, hogy úgy vágtak meg egy-egy mondatomat, hogy az teljesen mást jelentett, mit, amit én mondani szerettem volna, egyszerűen azért, mert ők eldöntötték, hogy nekem mi a karakterem az adott műsorban. Miután ezt felismertem néhány év alatt, és kiléptem belőle, sokáig nem tudtam itthon felszabadult lenni. Harminchat éves koromra jutottam el odáig, hogy már itthon is úgy megyek végig az utcán, mint Tel-Avivban; hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam.

Új kultúrák jótékony hatása

Kristóf: Az első komolyabb változást az az utazás hozta az életembe, amikor a papámmal elmentünk Indiába. Az út miértje is nagyon fontos volt számomra, hiszen édesanyám előző évben halt meg, és az ő hamvait vittük magunkkal, de közben pont azt az időszakomat éltem ekkor, amikor a TV-zésnek köszönhetően teljesen kifacsarva, nagyon rossz lelkiállapotban voltam. Nehezen viseltem az első pár napot kint, de aztán egy ponton megfordult az egész, és azt kezdtem érezni, hogy nehéz lesz visszazökkenni a nyugati komformista, modernista társadalomba, amit addig annyira magaménak éreztem. Nagyon sokat nyitott rajtam az az út, és akkor tapasztaltam meg először, hogy én inkább szemlélője vagyok ennek az egész életnek, és nem a fogyasztója. A másik meghatározó élményem London. Kilencen laktunk egy viktoriánus házban az akkor még kissé veszélyes, de éppen felemelkedő Hackney városrészben. Charity shopokban vásároltunk, minden nap hajnalig ültünk a konyhában, főztünk és beszélgettünk. Volt bangladesi lány, skót fiú, de ott élt velünk Zentai Márk is, aki a magyar popkultúrából kiábrándulva éppen jazz zenészkedett. A harmadik meghatározó hely az életemben természetesen Tel-Aviv, ahol sok mindenben nyíltam, de a legfontosabb változás mégis az, hogy ott alakult ki bennem az az ellenállás, hogy bárkit be lehessen határolni címkék alapján.

Dóra: Londonban három-négy hónapot töltöttem, ami nagyon meghatározó volt nekem is. Sok mindent tudtam onnan meríteni. Hihetetlen volt látni, hogy mennyire szerteágazó a férfi divat kint. Itthon az iskolákban sem jellemző az a sokszínűség, ami Londonban természetes. Most viszont nagyon szívesen mennék Japánba vagy Los Angelesbe. Amúgy nagyon szeretek utazni, Stockholmban éreztem azt, hogy otthon vagyok. Így még sosem éreztem magam külföldön. Jövőbeli tervem, hogy kiköltözzek egy kicsit, kíváncsi vagyok, hogy mit tudnék ott kezdeni magammal. Stockholmban is azt tapasztaltam, mint Londonban; hogy mindenki abba öltözik fel, amibe szeretne, és ez ott annyira természetes. Kedvesek az emberek egymással, teljes a nyitottság.

Marge: Kilencedik osztályos voltam, amikor először éltem külföldön, ezt követte még kilenc másik ország. Az éneklés végig fontos része volt ezalatt az életemnek. A legelső lemezemet angol nyelven írtam, amikor Brüsszelben laktam. Vicces, mert a magyar akcentusomra még rájött a francia is, a nevelőpapám pedig német, így az is hatással volt rám. Az említett album annál a kiadónak a gondozásában jött ki, ahova a Massive Attack és a Morcheeba is tartozott. Sokat koncerteztem külföldön, amit nagyon élveztem. Amikor hazajöttem, és magyarra váltottam, az volt igazán nehéz. Most eszembe nincs, hogy angolul készítsek dalokat, és nyissak külföld felé, már nem hajt az, hogy világsztár legyek, én csak énekelni szeretnék ott, ahol épp lennem kell. Persze, ha az élet máshova sodor, akkor az is jó. Egyszer Egyiptomban akartam tölteni egy fél évet, ami aztán kitolódott, mert annyira jó volt az ottani zenészekkel együtt dolgozni. Ez azért is lett különleges élmény, mert a formációban mindenféle vallású ember volt; például egy izraeli menekült, egy popkeresztény zenész vagy éppen egy salgótarjáni cigányhegedűs. Nagyon szép volt ezt a sokszínűséget pont egy olyan helyen megmutatni, ahol egyáltalán nem nyitottak erre, sőt, küzdenek a sokszínűség ellen. Egyébként akkor ott mi nyitottuk meg az első liberális könyvesboltot is.

36369065_1905971396137146_2814234710333456384_o.jpg

Elfogadás, tolerancia, sokszínűség Magyarországon

Kristóf: Akkor mentem el, amikor nagyon nehéz volt itthon. Tíz évvel ezelőtt még ott tartottunk, hogy a huszonéveseknél is tabutéma volt, ha valaki nem a megszokott szexuális beállítottságú volt. Akkor  még működtek a meleg szórakozóhelyek, most meg egy helyen, együtt szórakoznak az emberek. Régen rendszeresen értek atrocitások, ma már sokkal kedvesebbek itthon az emberek, és nagyon jó tapasztalataim vannak, mindenféle korosztályból. A főzéseimre péládul simán eljárnak nagymama korú nők is, és gyakran fel is hozzák, hogy mennyire örülnek, hogy elkezdtem ezekről a dolgokról nyíltan beszélni. A cégek is egyre aktívabban állnak ki az LMBTQ közösség mellett. Fontos, hogy az ember észrevegye a pozitív változásokat.

Marge: Ami szerintem nagy kérdés még itthon az elfogadással kapcsolatban, az a roma téma. Bár ma már sok területen jelen van a cigánykultúra; a zenében, a divatban vagy akár a főzésben, de engem leginkább az foglalkoztat, hogy mennyire kell őket a mi kultúránkba beintegrálni.

Kristóf: Nagyon fontos kérdés, és ezzel én is gyakran szembesülök Tel-Avivban. Már eleve a zsidóság is nagyon sokszínű; a marokkóitól egészen az orosz származású zsidókig, sokféle ember él egymás mellett, más anyanyelvvel, gyökerekkel. Izrael, mint állam próbálja egy ernyő alá vonni őket, amiben részt is vesznek, de közben mégis van egy határ, amikor már kártékonnyá válik a dolog. Aztán ott vannak a plesztinok, a beduinok, akiknek időként felajánlja az állam, hogy várost épít számukra, ők mégis maradnak a sivatagban, és inkább kecskét tenyésztenek. Mert nekik így a jó, ez az ő kultúrájuk. Nekem, mint aki a konvenciók lerombolásában hisz, ez egy nagyon fontos kérdés. Egyfelől szeretnék mindnekit egyszerre látni magam körül, de közben nem tartom jó ötletnek, ha a dzsungelben élő, banánleveleket viselőt törzsekre ráerőltetnénk, hogy menjenek a szupermarketbe vásárolni.

36396806_1905971099470509_2142452484654759936_o.jpg

Diszkrimináció mindenkiben van?

Marge: Pont tegnap este éltem meg ezt egy koncerten. Nagyon nehéz átkattintani az ember fejében ezeket a dolgokat, még akkor is ha alapjában véve elfogadó. Mostanában éppen azt tanulom, hogy mennyire fontos bocsánatot kérni. Azt vettem észre, hogyha ezt sikerül teljes szívből megtennem, ha csak gondolat szintjén is, használ, és a következő hasonló szituációban már máshogy reagálok.

Kristóf: Az elfogadás kérdése azért nehéz, mert ezzel a természetünk ellen megyünk. Minden kirekesztés abból fakad, hogy félünk attól, ami nem olyan, amit megszoktunk, amit ismerünk. Ha rajtakapjuk magunkat, az már nagy előrelépés. A kabbalah azt tanítja, hogy a legtöbb problémánk a reaktív természetünkből fakad. Az a feladatunk, hogy ezt felismerjük, mert ebből csak rossz származhat. A következő lépés pedig, hogy proaktívak legyünk.

 

 

 

 

süti beállítások módosítása