Amikor Mózes Laura elindította a LAMOPPE márkát, egyszerűen hagyta magát sodorni az eseményekkel. Nem készült márkastratégia, még csak kollekciókat sem tervezett. Belevágott, és közben hagyta, hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Hogy mi hozta meg a sikert, nem lehet pontosan tudni; a figyelemfelkeltő, de nem túl misztfikált minták; vagy esetleg az, hogy egyre többen nyitnak a hazai iparművészek felé a lakberendezés terén is? A párnák mintáinak viszont akkora sikere lett, hogy saját vásárlói inspirálták arra, hogy elkezdjen hátizsákokat készíteni. Úgy tűnik az elmúlt tíz évben megtett kacskaringós út egy olyan állomáshoz vezette 3 évvel ezelőtt, amiben igazán megtalálta önmagát. Erről is mesélt amellett, hogy megosztotta Budapest egyik legtitkosabb helyszínét is velünk. A lenti interjúban persze ki is derül, hogy hol található.

Hogy kezdődött a LAMOPPE története?

A blogomból nőtte ki magát, ahol különböző otthoni sufnituningjaimat posztolgattam. Elkezdett valahogy minden második poszt a párnákról szólni. Mindenfélét varrtam rájuk különböző  anyagokból, és teljesen beszippantott a textil megmunkálás. Talán  azért is volt izgalmas maga a párna, mert már a formája alapján is lehet úgy ránézni, mint egy képre. Amióta az eszemet tudom, kompozíciókban és színekben gondolkodom. Ennek némiképp elletmondóan geográfus szakon kötöttem ki a felsőoktatásban, hogy aztán vagy tíz évig közelébe se menjek semmiféle kreatív területnek.

Mi adta a lendületet a váltáshoz?

Sokan mondják, hogy a szülés egyfajta transzformáció, és én is így éltem meg. A semmi máshoz nem viszonyítható testi élmény a személyiséget is átgyúrja, és bennem például ilyen energiákat, csatornákat nyitott meg. Ötleteim voltak és eltökélten meg akartam őket valósítani, ráadásul mindig is imádtam autodidakta módon tanulni, a fejlődést megélni. Valamiben elmélyülni pedig ennek kiváló terep. Hogy a valami miért pont a textilezés, mintatervezés lett, jó kérdés.

A párnák után miért pont táskákat kezdél el varrni?

Egyik dolog hozta a másikat, mint minden a márka történetében. A vásárlók felől jött az igény, többen jelezték, hogy szívesen látnák ezeket a mintákat táskákon. Mivel mindig is hátizsákos voltam, ráadásul én magam sem találtam olyan városi hátizsákot, ami jó méretben, mégsem olyan, mint egy túrahátizsák, biciklizni is kényelmes benne, minden belefér, és még jól is néz ki, elhatároztam, hogy belevágok. Valójában egyszerre indultam ki a saját és a vásárlóim igényeiből. Egyébként azóta is folyamatosan fejlesztem a terméket. Elkezdtem vízálló anyagból varrni, és mivel  minden visszajelzést komolyan veszek, sokat tudok bíbelődni az  arányokat, méretek, felhasznált textilek összeállításával.

Érdekel, hogy tervezi Laura a mintákat?

Forrás: LAMOPPE Facebook

Minden egy kézben összpontosul. Hogy van ennyi mindenre időd?

Sehogy. Idén sikerült is egy részét a munkáknak kiadnom, bár így is beleteszem a maximumot, szeretek és tudok is sokat dolgozni.  

A minták elég sokrétűek. Mi inspirál téged? Egyáltalán hogy néz ki a tervezés folyamata?

Színekből,  kompizíciókból indulok ki mindig. A csíkos és a geometrikus kollekció esetében egyszerűen csak leülök és elkezdem digitálisan rajzolni a variációkat. Amikor eljön a pont, hogy úgy érzem, így jó, el is készül. Teljesen ösztönös a tervezési folyamat. Volt egy időszak, amikor felmerültek ilyen kérdések, nem túl sokféle-e  a LAMOPPE mintavilága, lehet-e így egységes egy brand. Azt gondolom most is, hogy  őszintébb, ha vállalom azt, hogy  sokféle, hiszen ez vagyok én. Ugyan rendszeresen tisztogatok a könyvtárban, a mintákat nem aszerint szórom ki, hogy stílusukban nem illenek össze társaikkal, hanem hogy bennem nem mozdítanak már meg semmit.   

Akkor mondhatjuk, hogy ráfekszel a flowra, és csak kísérletezel?

Igen, bár mostanában azt vettem észre, hogy egyre inkább úgy  történik, hogy bizonyos minták betagozódnak egymáshoz, és maguktól kialakulnak sorozatok.

Van budapestes sorozat is. Ennyire menő lett Budapest?

Mindenképpen menő lett, bár ezt nem az alapján látom, hogy sok termék fogy az adott sorozatból, hanem hogy bejönnek ide az üzletbe az emberek, és áradoznak a városról. Ez a folyamat már évekkel ezelőtt elindult, és azóta csak egyre inkább nő a népszerűsége.

Vannak örök kedvencek a párnák és a táskák között?

Bár nagyjából hasonló arányban fogynak a különböző mintájú párnák és táskák, azért örök kedvenc nálunk is van; ilyen a rombuszos sorozat és a színes háromszöges mintás darabok.

Talán van egy olyan tendencia, hogy az emberek elkezdtek érdeklődni az egyedibb dolgok iránt. Ez a lakberendezés terén is megjelenik. Te is így érzed?

A márka kapcsán is tapasztalom, hogy van bizonyos réteg. Ez egyébként nem is egyértelműen arról szól, hogy ki engedheti meg magának anyagilag. Az átlagember is egyre nyitottabb arra, hogy magyar tervezőktől vásároljon. Úgy érzem, hogy az elmúlt években beépült a köztudatba, hogy jó kézműves termékeket venni. Elérhetőek lettek az iparművészek a nagyközönség számára.  Ez nagyrészt persze a WAMPnak köszönhető. Eredetileg az embereknek kellene megtalálni minket, így viszont van lehetőségünk, hogy megmutassuk magunkat.

Már említetted, hogy a közeljövőben a táskákat tervezed fejleszteni. Mit érzel, mennyi van még bennük? Lehetséges, hogy jönnek majd új termékek is?

Egészen addig, amíg el nem kezdtem a textiltervezést, egyik dologból ugrottam bele a másikba. Sok mindent kipróbáltam, sokféle dolgot tanultam. Most simán el tudom képzelni, hogy ebben maradok. Annyira sok impulzus ér, és annyi visszacsatolást kapok, hogy azt érzem, jó az amit csinálok. Most amúgy is még bőven fejlődési szakaszban van maga a márka is.

Kiknek szól a LAMOPPE?

Nagyon örülök, hogy van egy egyre nagyobb magyar bázisunk, annak ellenére, hogy a külföldiek által frekventált belvárosban vagyunk. Ez fantasztikus, és maga a tudat, hogy elérhető a termék, nagyon jó érzéssel tölt el. Már az elején is az volt a célunk, hogy minél több emberhez eljussunk, és ne csak egy szűk réteghez. Olyan terméket szerettem volna létrehozni, amit én is szívesen hordanék vagy megvennék.

Te hogy érzed magad Budapesten? Szintén nagy rajongója vagy?

Imádom, annak ellenére, hogy most éppen a Balatonnál lakunk. Viszont itt születtem, itt nőttem fel. Nagyon sok emlék köt ide, rengeteg pontján albérleteztem már,  és minden alkalommal, amikor jövök, örömmel teszem. Ez általában heti két  nap. Amit a fekvésén kívül nagyon szeretek benne, az az, hogy rendkívül jó a közlekedés, akár gyalogosan akár tömegközlekedve.  Az is tetszik Budapestben, hogy vannak elfelejtett, de mégis nagyon izgalmas pontjai, még akár a Margit-szigeten is, és rajongója vagyok a  lépcsőzetes rakpartnak is.  

Vannak kedvenc pillanataid a városban?

Mondjuk amikor autóval jövök át a Lágymányosi hídon, és a harmadánál felnézek. Hihetetlen, milyen gyönyörű maga a híd és a háttérben a MÜPA!

És mi a kedvenc helyed?

Az elfelejtett óriási ősfás belső park  a Nagy Diófa utca és a Kazinczy között. Sokáig ott laktam, nagyon jó volt a lakóközösség is .  Fákat ültettünk, tollasoztunk, és örültünk a hihetetlen szerencsénknek, hogy  egy ilyen titkos kertre ébredünk nap mint nap.