Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Őszintén figyelni – Interjú Ódor Andrással

2017. szeptember 02. - absolut_hu

o_dorandra_s_portre_logo_zott.jpg

Valószínűleg Ódor András sem gondolta volna, amikor elment vendéglátózni, hogy húszas évei közepére Budapest egyik legkomolyabb iskolájában oktat majd, miközben sorra nyeri a komoly versenyeket, és megnyitja első bárját, ami egyből kettő lesz. Ahogy már sok helyen olvashattuk és hallhattuk, a siker kulcsa a tudás, a szorgalom, a kitartás és a szerencse. Bátran kijelenthetjük, hogy egyiknek sincs híján, viszont van még valami, ami lehetővé tette, hogy mára azzá váljon, aki. Ez a kíváncsiság. Az emberek felé irányuló őszinte odafigyelés, ami mind a szakmai, mind pedig a mindennapi életében segít neki abban, hogy ne fogyjon ki az ötletekből és a motivációból. A vele folytatott beszélgetés kulcsgondolatai is ezek köré épülnek, ahogy a lenti interjú is mutatja.

Mi a legfontosabb dolog, amit a szakmád adott neked az eddigi karriered során?

Hogy a saját bárjaimat terelgethetem. Persze amikor elkezdtem ismerkedni a bartenderséggel még nem gondolkoztam tudatosan erről, ahogy az sem fogalmazódott meg bennem, hogy saját helyet szeretnék nyitni. Úgy tudnám leginkább szemléltetni, hogy a karrier olyan, mint egy pici gyerek; amennyi impulzus éri, úgy formálódik a személyisége. Annak idején azért vetettem bele magam ebbe, mert kellett a pénz, és az azért tény, hogy a vendéglátozás könnyű pénzkereseti lehetőség. Ahogy szépen sorban megismertem a szakmájukban kiemelkedő embereket, úgy inspiráltak, hogy tanulnom, versenyeznem kell, és aztán ennek az egésznek a kifutása lett az, hogy saját bárt szerettem volna nyitni. Ez nyolc évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem.

Az önálló bár együtt jár a szabadsággal?

Nem kimondottan. Ez trükkös dolog, mert amíg alkalmazottként dolgozol egy bárban, akkor neked annyi dolgod van, hogy bemész, felsetupolod a pultodat, tehát felkészülsz az estére, majd beállsz dolgozni, és a vendégé vagy. Nekem annyiból nehezebb a dolgom, hogy az én feladatom biztosítani a vendéget, akit ki lehet szolgálni. Ennek kell megtalálnom a módját különböző programokkal, eseményekkel. Persze megvan ennek is a szépsége; például rengeteg új embert ismertem meg ezáltal, és többek között azért ilyen színes és szép ez a szakma. Múltkor pont azon gondolkodtam, hogy még mi mindenbe vághatnék bele, de arra jutottam, hogy nem tudok mást, nagyon szeretem a vendéglátást.

Ehhez viszont örökmozgónak kell lenni, nem?

Nem vagyok egyszerű eset. (nevet) Erre szükségem van a motivációhoz. Kellenek a visszajelzések, a boldog emberek, vagy éppen a negatív kritika, ami jelzi, hogy még lehet hova fejlődni. Szükség van még a pofonokra is, és persze a többi bárra, amik folyamatosan nyílnak, mert így láthatod, hogy ki mit valósított meg. Én ezt nagyon élem. A Barside-ban például hétfőnként van egy eseménysorozatunk, az Artist Monday, ahol minden héten egy másik bárból meghívott bartender felkészül három itallal, amit lehet tőle kérni pár órán keresztül, amíg tart a program. Most tartunk a tizenötödik esténél, és nagyon durva, hogy minden személy teljesen más életstílusba tereli az eseményt azáltal, hogy teljesen más atmoszférát teremt.

Akkor lehet azt mondani, hogy ez a belvárosi bartender közeg összetartó?

Szeretném ezt hinni, és a mostani tapasztalataim alapján ezt is gondolom. Még egy bartender sem mondta, hogy nem jön. Mindenki boldogan igent mondott. Buliként fogjuk fel, ami arra is jó, hogy megismerjük egymást.

Hogy érte el András lépésről lépésre, hogy ma a város egyik legkomolyabb bárját terelgeti?

Mik az eddigi karriered legfontosabb mérfölkövei?

Én ezeket a mérföldköveket személyekhez kötném. Azért az elősztori is fontos: Szentesen kezdődött minden, először ott kerültem be egy bárba, ahol önállóan készíthettem koktélokat. Azon a helyen kaptam igazán kedvet ehhez az egészhez. Aztán Szegeden folytattam; itt átlagban napi száz italt készítettem. Ezután elég sokat utaztam, közben versenyeztem, és ezalatt az időszak alatt ismertem meg Haraszti Ferit Bledben egy versenyen, ahol ő is indult. Ő mesélt nekem a Boutiq’barról, ahol akkor dolgozott. Összehaverkodtunk, és engem is érdekelt, hogy milyen ez a hely, úgyhogy feljöttem egy estére bulizni meg dumálni. Ezután volt egy angliai köröm, ahol nem igazán éreztem jól magam, és amikor ez szóbakerült, Feri meghívott dolgozni egy új bárba, amit akkor irányított. Ekkor költöztem fel Budapestre, és mondhatni ez az első komolyabb és egyben stabil mérföldkő. A következő személy, aki nagy hatással volt a karrieremre, Morafcsik Péter, aki meghívott az iskolájába először oktatni, aztán ahogy telt az idő egyre több mindent bízott rám, így nemcsak, mint bartender tudtam fejlődni, hanem az üzleti részből is sokat láthattam. Először még a Trafiqban head bartenderként is dolgoztam, de aztán átmentem a suliba teljes állásba. Innen vezetett az út a saját helyekhez, vállalkozásokhoz, és a negyedik mérfölkőhöz a Black Swanhoz. Az, hogy az embernek saját bárja van, más aspektusba helyezi a szakmát is. Megtanít arra, hogy kell igazán odafigyelni a vendégre.

Mesélj a Black Swanról és a Barside-ról!

Négy barátommal összeálltunk azzal a céllal, hogy megcsináljuk Budapest legkomolyabb bárját. Ez lett a Black Swan. Időközben jött egy lehetőség, hogy itt a Madách utcában is létrehozhatunk izgalmas dolgokat: ez lett a Barside.

A Black Swan esetében mit szerettél volna megvalósítani?

Nagyon figyelünk a magas minőségű szervízre. A bárosaimtól azt várom el, hogy maximálisan teljesítsenek: ebbe tartozik a szép tálalás és a jó kommunikáció. Ehhez teremtettük meg a feltételeket: az oktatást, tehát tudnak fejlődni, a nagy szortimentet, ami azt jelenti, hogy több száz italból dolgozhatnak, a két állásos kényelmes bárpultot, a teret és az atmoszférát.

 Mik a két hely legfontosabb karakterjegyei?

A Black Swan egy klasszikus art deco bar. Ezeknek komoly történeti hátterük van: amikor a 30-as években kezdtek felszabadulni a szesztilalom ideje alatt elkobzott, lezárt készletek, az akkori építészeti trend alapján kezdtek új bárokat nyitni olyan jellegzetes dekorelemekkel, mint a metszett tükrök, üvegek, a bronz vagy a mélybarna színek és a famintázatok. Mi ebben a stílusban építettük meg a bárt. Így a jó szervízt a különleges környezettel tudjuk párosítani. A Barside teljesen más világ: mondhatni, hogy DIY, ugyanis mindent én csináltam az édesapám és a barátnőm apukájának a segítségével. Amúgy teljes más is a funkciója is. Ez egy showroom, ami azt jelenti, hogyha valaki bejön az utcáról egy koktélra, és ízlik neki, akkor itt az alapeszközöket, kiegészítőket és italokat meg tudja hozzá vásárolni, hogy aztán otthon is el tudja magának készíteni. Nem egy szimpla koktélboltról beszélünk, mert itt van lehetősége megtanulni, hogy készül az adott koktél, és egy kicsit beleláthat a bartender szakma kulisszái mögé. Ezzel is kulturalizálni szeretnénk a báros fogyasztást. Ez nemcsak nekünk jó, hanem a többi bárnak is; mert ha itt új élmény éri őket, akkor már a másik helyen is meglesz az igényük a jó italra. Ráadásul még az is benne van, hogy a vendég el tudja mondani, hogy mit szeretne, vagy különbséget tud tenni jó és rossz ital között. Ha otthon is készít alkalmanként ilyet, tudja, hogy milyennek kell lennie.

És működik?

Az a legviccesebb az egészben, hogy igen.

dsc00012.jpg

Mi tesz valaki nagyon jó bartenderré?

Ha figyel a vendégre. A báros hiába kérdezgeti a vendéget, ha nem figyel rá, akkor nem ér az egész semmit. Lehetsz te bármennyire jó bartender, ha nem működik a kommunikáció, akkor hiába tudsz jó italt készíteni. Ami a te fejedben jó, még az is lehet, hogy nem fog neki ízleni. Az impulzusok és a figyelem nagyon fontos ebben a szakmában, és a srácoknak is mindig azt mondom, hogy jól érezhetik magukat, de fitten és kipihenten dolgozhatnak csak.

Neked mi jelenti a legnagyobb kihívást?

A bárosaim ösztönzése, hogy kimagasló szervízt adjanak, és így motiválni tudják abban a vendéget, hogy jó italt válasszon.

Mi a négy ital, amit készítesz nekünk?

A két Absolut sztenderd ital közül az egyik az Espresso Martini, ami személyes kedvencem. Ez egy wake-up típusú ital, ami délelőttől egészen hajnali kettőig működik, mivel élénkít, frissít, alkoholtartalmú, és feldobja a napodat. Nagyon szeretem a kevert italokat, a nap bármely szakában szívesen készítem és fogyasztom őket. Közben pedig amennyire egyszerű az Espresso Martini, annyira nehéz elkészíteni, mert ha nincs például elég krémje, nincs tökéletes habja, akkor hiába az egész. Tipikus példája az egyszerűbb néha több történetnek. A másik Absolut koktél a Moscow Mule, egy kellemes, fűszeres long drink, ami szintén minden helyzetben megállja a helyét; legyen nyaralás, bulizás a városban, vagy mondjuk egy teraszon való ücsörgés, nem tudsz vele betelni. Nincs benne más, csak vodka, gyömbérsör és lime; nem telít el, a leglazítóbb ital szerintem. Az egyik saját egy Hermitage, ami egy martini twist. Van benne barack bitter, vodka, vermouth és egy kis lime cordial, hogy meglegyen a tökéletes összhang. Ez kicsit csajos, édeskés koktél, ami közben frissít is. A másik saját italom a Believe nevet kapta, és ez hajaz leginkább a mai trendre. Kicsit misztifikált koktél. Absolut Vodka variánsokból készül; a citromos és a körtés Absolut adja az alapját, ehhez jön a bodzalikőr és egy kis citromhéj. Ezt érlelőüvegben érleljük, friss kaporral, petrezselyemmel, snidlinggel, és abból szervírozzuk, majd a tetejére bodzahab kerül. A neve a trükkösségére utal, mert azt hiszed, amikor fogyasztod, hogy ez egy egyszerű ital, pedig ez egy vodka variáns.

Honnan inspirálódsz? Sokan a netet használják.

Soha nem használom. Nekem az utazás és a visszacsatolás adja az inspirációt. Már egy estéből rengeteget lehet tanulni. Mivel mi itt bent dolgozunk, sokszor a vendég friss szemként olyan dolgokra világít rá, amire nem is gondolnánk. Az is előfordul, hogy a valaki felhozza, hogy otthon milyen jó ételt csinált, és már abból is simán elindul egy kreatív folyamat a fejünkben. Van is egy kis füzetünk, ahova egyből felírjuk a visszacsatolásokat és az ötleteket. Itt jön megint a képbe, hogy mennyire fontos, hogy egy bartender figyeljen a vendégre.

Milyennek látod Budapestet?

Nagyon aktívnak, de ha nyugalomra van szükséged, akkor is minden adott. Nagyon sok a zöldövezet. Van itt a kerületben egy falfestés, ami egy hatalmas Budapest térképet ábrázol, és az V. és VII. kerületre irányuló nyíl mellé oda van írva, hogy „Budapest nem ekkora”. Szuper, hogy itt a bulinegyed, de vannak olyan gyönyörű peremkerületek, erdők vagy sziklás területek, hogy el sem hiszed, hogy még a városban vagy. Innen például csak húsz percet kell sétálni, és az Erzsébet-hídon túl már ott zubog le a víz a Gellért-hegy oldalán. Imádom benne ezt a kettősséget.

Töltődésre milyen tippjeid vannak?

A Normafa maga a megnyugvás; ki tudsz feküdni, ha van kutyád, megfuttathatod. Ha meg nagyobb kalandokra vágysz, akkor elmehetsz Csillebércre, vagy Sasad fölé az erdős részre, de ha ahhoz van kedved, akár túrázhatsz egyet a Sas-hegytől egészen a Hármashatár-hegyig. Mi már többször lesétáltuk a barátnőmmel és a kutyánkkal.

És ha nyüzsögni szeretne az ember?

Akkor a VII. kerület. Ott vannak a Segway, a rolleres túrák, sőt még a hopon hopoff buszokat is tudom ajánlani, mert mi kipróbáltuk, és sokszor tátottuk a szánkat, hogy mik vannak ebben a városban.

Ha Budapest koktél lenne, milyennek képzelnéd el?

Egy fűszeres long drinknek, mert abban van tartalom, és valamilyen zöld dísz kerülne a tetejére.