Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Vintage: stílus és életérzés - Interjú Stefánkovits Fannival

2017. június 20. - absolut_hu

stefankovits_fanni_portre.jpg

Stefánkovits Fanni olyan, mintha egy 90-es évekbeli kult filmből lépett volna ki, és ez nemcsak a kék/zöld haja vagy a tökéletesen stylingolt megjelenése, hanem az őt körüllengő lazaság miatt is van. Évek óta vezeti az Antifactory Vintage helyet, gondosan kiválogatott használt ruhák és kiegészítők tömkelegével. Aki azt gondolta, hogy a 2000-es években beindult vintage őrületnek gyorsan vége lesz, nagyot tévedett, a most csütörtökön nyíló felújított és elköltöztetett üzlet is ezt cáfolja.  Fanni a ruhák iránti rajongásáról, az új irányról, és zenei projectjéről is mesélt nekünk.

Honnan jön a vintage ruhák iránti szenvedélyed?

Először az anyukám és a nagymamám cuccai között turkáltam, ott kezdődött minden. Aztán nagyon rákaptam. Ekkor voltam 14 éves. Egy idő után aztán nemcsak magamnak vásároltam a ruhákat, hanem minden olyan dolgot begyűjtöttem, ami megtetszett. Már a gimiben körvonalozódott, hogy valamilyen módon ruhákkal szeretnék foglalkozni, de akkor még nem tudtam, hogy konkrétan hogy.

Számodra mit jelentenek a vintage ruhák?

Például azt az izgalmas pillanatot, amikor találok egy különleges darabot. A vintage ruhák arra is jók, hogy kifejezzük magunkat. Ráadásul a minőségük is sokkal jobb, mint a most futó fast-fashion daraboknak. Vintage ruhát hordani nagyon személyes dolog. Mindegyiknek külön története van. Fura dolog, nincs jó memóirám, de arra mindig emlékszem, hogy mik voltak nálam, és amikor meglátom valahol bármelyik ruhámat, nagyon boldog vagyok. Az sem ritka eset, hogy egy buliban odajön hozzám valaki, és elmeséli, hogy milyen örömmel hordja.

Még több vintage!

Te is látod azt a tendenciát, hogy szépen alakul ki egy olyan réteg, akik megválogatják, hogy mit vesznek meg attól függetlenül, hogy mennyi pénzük van?

Igen, egyre inkább. Vannak olyan vásárlóim, akik simán megengedhetnék maguknak, hogy akár 10-szer annyi ruhát megvegyenek, de már csak azokat választják ki, amik tökéletesen passzolnak hozzájuk. Magamon is észreveszem, hogy egyre jobban meggondolom, hogy mit tartok meg. Pedig elég nagy gyűjtő vagyok, imádok felhalmozni dolgokat. Mostanra viszont eljött az idő, amikor inkább továbbadok valamin, ha nem hordom. Arra viszont figyelek, hogy olyan kapja, aki értékeli. (nevet)

Mekkora a gyűjteményed egyáltalán?

Mondhatjuk úgy, hogy tetemes mennyiségű ruhám van. (nevet) Imádom a kabátokat, ötven darab biztos lóg otthon. És az a legdurvább, hogy tudom, hogy milyen ruháim vannak.

fanni_sneakpeak_logozott.jpg

Öt évvel ezelőtt egyszercsak nyitottál egy lakásboltot. Találkoztál már előtte ehhez hasonlóval?

Egy gimis barátnőmmel csináltam, teljesen spontán módon. Addig csak lakásétteremről hallottam. Mivel bent voltunk a belvárosban, adta magát a dolog. Először csak a barátainknak tartottunk "garázsvásárt", aztán ahogy egyre többen érdeklődtek, és írtak róla, megszűnt a privát jellege. Amúgy ez elég fura helyzeteket is szült. Egyszer például vasárnap arra keltem, hogy pár külföldi srác csenget. Lementem köntösben, vásárolni szerettek volna.

Van pár ismertebb vintage üzlet a városban. Hogy viszonyultok egymáshoz? Mindenkinek van saját karaktere?

Akár a régi akár az újabb vintage boltokat nézzük, mindegyiknek megvan a saját stílusa, ezért sosem gondoltam, hogy rivalizálni kellene egymással. A ludovikás lányokkal például csináltunk közös kampányt is. Mivel a saját szelekciómat adom át, ami az én ízlésemet tükrözi, abból indulok ki, hogy a többiek is így csinálják. Ha be kell határolnom az én üzletem stílusát, akkor azt mondom, hogy a 90-es évek hatása már az elejétől kezdve jelen van. A többiek inkább a 70-es, 80-as éveket képviselik. Persze az univerzális darabok mindenkinél megtalálhatóak, úgyhogy ha egy fekete bőrdzsekit szeretne valaki, akkor valószínűleg mindannyiunknál talál.

antifactory_facebook.jpg

Antifactory Vintage hangulat

Külön izgalmat visz a sztoriba, hogy felpimpelt ruhákat is lehet kapni az Antifactoryban.

Vannak bőrdzsekik, amikre festettem, de csináltunk már saját logós pólókat is, és olyan is előfordult, hogy a vintage darabokat logóztuk meg. Tervben van egy saját hímzett kollekció is, és kapható pár magyar márka is a vintage készlet mellett.

Adta magát, hogy egyszercsak befogadtál magyar márkákat?

Ők amúgy is a barátaim. (nevet) Persze azért arra is próbálok figyelni, hogy inkább olyan tervezők legyenek nálam, akik nem találhatóak meg a budapesti design üzletekben. Fontos még, hogy minőségi ruhákat áruljak, jó árérték arányban, és passzoljanak az általam képviselt vonalhoz.

Kik lesznek az új üzletben?

Akik már fixen vannak, Mojzes Dóri és a Bettina Nem.

Milyen az új hely?

Egy kicsit letisztulunk, komolyabb hangot ütünk meg mostantól. A helyiség nagyobb és világosabb lesz, ezáltal átláthatóbb is. Persze pár dolog megmarad; ilyen a neon feliratunk, ami hozzátartozik az Antifactory Vintage-hez. Az a cél, hogy az emberek könnyebben megtalálják a nekik való darabokat. Azt látom, hogy valójában az okozza a legnagyobb nehézséget számukra, hogy rátaláljanak a megfelelő darabra. És ezért jó vintage üzletbe járni, mert ezeknek a boltoknak is eleve az a feladatuk, hogy már egy leszelektált készletet ajánljanak a vásárlóknak.

Még mindig nagy a különbség a befogadás szempontjából a külföldiek és a magyarok között?

Úgy látom, hogy nem. Akik most gimnazisták, már abszolút mernek máshogy öltözködni. Simán bevállalják az extrémebb dolgokat is. Emlékszem, én annak idején furának számítottam a saját generációmban.

Egyáltalán mi számít vintage-nek?

Azt mondják, hogy 15 év az a határ, ahol már használjuk a vintage kifejezést. A 90-es évek már bőven annak számít, és lassan következik a 2000-es évek. Szerintem jövőre megjelennek a hegyes orrú cipők és a strasszos, kissé piacos felsők, nadrágok, persze felturbózva. Engem ezek a dolgok nagyon szórakoztatnak!

Milyen a kapcsolatod Budapesttel?

Sokan kérdezték már, hogy miért nem megyek külföldre. Nekem már van tapasztalatom abban, hogy milyen egy másik országban élni, úgyhogy tudok viszonyítani. Én jól érzem magam itt, az elmúlt években már annyira belaktam ide magam, hogy nincs kedvem ezen most változtatni. Itt vannak a barátaim, akik bármiben segítenek, és megvan a kapcsolatrendszerem is, akikkel együtt tudok dolgozni. Itt érzem magam otthon.

Merrefele mozogsz a városban?

Úgy építettem ki az életemet, hogy a boltom és a lakásom nagyjából egy környéken legyen, úgyhogy általában ott mozgolódom én is. És mivel ez a belváros, bulizni is ide járok. Ez biztos valami tudatalatti dolog. (nevet) Persze vasárnaponként, amikor nem vagyok az üzletben, szívesen kirándulok, mert a természet tölt fel a legjobban. Újabban viszont nemcsak a bulizás jelenti a szórakozást, hanem egyre inkább belemélyedek a dj-zésbe is, Technokool néven játszom, saját sorozatunk van Bettina Nem-mel Nemkool néven. Legközelebb a megnyitóm napján, június 22-én hallhattok játszani a Lärmban.