A Žagar a hazai zenei élet egyik legmeghatározóbb elektronikus formációja most már tizenöt éve, Zságer Balázs pedig az egyik kulcsembere. Bár a filmzeneírás is az élete része, mi most inkább a zenekaráról faggattuk, amivel új lemezre készül. A Kolorádó Fesztiválon egyébként ebből is kapunk egy kis ízelítőt. Persze azért még szó esett egy új projectről is, és azt is elárulta nekünk, hogy melyik helyeket szereti legjobban Budapesten.

Pulzus néven alapítottátok meg annak idején a Žagart, aminek a nevét egy év után megváltoztattátok. A névvel együtt változott valami az eredeti koncepcióhoz képest?

 Pulzus néven csak pár koncertet játszottunk, az első lemezünk már Žagar néven jelent meg. Annak idején még nem annyira volt kitalált koncepció, egyszerűen csak szerettünk együtt játszani és valami újat kreálni. A debüt albumunkon inkább az addig felhalmozódott zenei hatások voltak érezhetőek.

A Wings of Love annak idején nagyot robbant, az év dala lett. Utólag visszatekintve mit gondolsz arról a számról? Sokan a mai napi azzal azonosítanak benneteket. Ez zavaró?

Miért lenne zavaró, a mai napig szeretjük ezt a számot. Nagyon jó kollektív energiák halmozódtak fel benne már a felvételek alatt, talán ettől működik még ma is. Emellett olyan prominens arcok méltatták mint Laurent Garnier, José Padilla vagy Busy P. Egyébként nemrég elkészült egy 2017-es remixe is a számnak, a Stil vor Talent-es Kellerkind újragondolt változata hamarosan meg is jelenik.

Érdekel mik Zságer Balázs kedvenc helyei Budapesten?

Mik a legfontosabb változások, amik 2001 óra végig mentek a hazai zenei életben mind a kiadói területen, mint pedig az elktronikus zenében?

Kiadókról meg zenebizniszről nem szívesen beszélnék, mert annyira már nem izgat a téma, az elektronikus zene viszont egyre progresszívebb, és igazán nagy teret enged a kisérletezésnek és az önkifejezés egy szabadabb formájának. A változás az egyik legfontosabb dolog a művészetben, és ehhez az elektronikus zene jó platform, experimentálisabb mint valaha.

A nemzetközi szemlélet és jelenlét mindig is fontos szerepet játszott a zenekar életében. Mik a reális esélyei egy magyar produkciónak nemzetközi szinten?

Hivjuk inkább határok nélküli szemléletnek, a zene szerencsére olyan univerzális műfaj, ami nem köthető nemzetiséghez, vagy nyelvhez - akármennyire is szeretnék ezt egyesek szabályozni vagy határok közé szorítani. Emellett mi mindig inkább a szubkultúrális közegekben gondolkodtunk, nem nagyon érdekelnek az instant mainstream sikerek. Másrészről a zene mindig megtalálja a saját közönségét, a világ sok pontján vannak rajongóink.

Lehet azt mondani, hogy a Žagar magán viseli a kelet-európai identitást bármilyen módon?

Régebben érdekeltek az ilyen identitásra épülő megközelítések, de már rég nem ezt tartom fontosnak. Inkább a spirituális és pszichedelikus vetületek érdekelnek, és már csak azok a zenék izgatnak, amik megdolgozzák a tudatalattit és bevonzanak. Sokkal fontosabbnak tartom a flow-élményt, mint a mindenféle belemagyarázott mögöttes tartalmat.

Mi a receptje annak, hogy egy több, mint 15 éves produkció fent maradjon egy ilyen kicsi országban, egy ilyen kicsi piacon, ilyen sokáig? A tagok, akik közül szinte mindenki a mai napig tagja a zenekarnak együtt nőttek fel, váltak érett felnőtté. Hogy sikerült megtartani a közös utat?

Csak is az azonos érdeklődés tud fent tartani egy kreatív közösséget. De azért nálunk is voltak változások, az év elején Bootsie kivált a csapatból. Ez az ő döntése volt és már tavaly tudtuk, de a 15 éves jubileumi évet még együtt róttuk le. Az szóba se jött, hogy helyettesítsük bárkivel is, ez a változás is inkább egy új zenei megközelítés felé indukált minket. Ákos például a basszgitár mellett billentyűs hangszerek és kontrollerek mögé állt és Tibi sem csak akusztikus dobokon játszik. Szóval ez a változás is egyfajta kreatív injekcióként hatott a zenekarra.

Az utolsó nagylemez 2013-ban jött ki. Készül a legújabb album, amiről a Kolorádó Fesztiválon hallhatunk már pár számot. Merre mozdultatok tovább zeneileg, és mi a vezérfonal a számírás során?

Igen, egyelőre egy új lemezen dolgozunk, amelynek a nagy részét még a megjelenés előtt élőben játszuk majd a Kolorádón. Ez számunkra is új, mert ilyesmit még nem nagyon csináltunk. A lényeg, hogy élőben kísérletezgetünk az új számokkal, amelyek még kialakulatlanok és kötetlen a felépítésük, szerkezetük. Ez izgalmas számunkra is és talán az emberek is értékelik, ha valami ott születik meg a szemük láttára a színpadon. Az még kérdéses, hogy mikor és milyen formában fog megjelenni.

A zenekar mellett dj szetteket is tolsz alkalmanként, és sok területen kipróbáltad magad a zene világában. Van valami újdonság, ami most nagyon foglalkoztat?

 Igen, az utóbbi időben szeretek djzni, egy-egy set előtt nagyon sok zenét meghallgatok és új számokkal, előadókkal találkozom, amik inspirálnak a saját munkáimban is.

Emellett Genser András barátommal elindítottunk egy új elektronikus projektet is Changing Grey néven, ezzel az acttel is fellépünk több nyári fesztiválon, többek között a Kolorádón is.

A Kolorádó Fesztivál azt üzeni nekünk, hogy kicsit térjünk vissza a természetbe. Számos Žagar vizuált, borítót és klipet látva, azt gondolom, hogy tőletek sem áll távol ez a szemlélet. Neked mennyire van benne a mindennapjaidban?

Ha a mindennapjaimban nem is, de az egyik legüdítöbb dolognak tartom a természetbenjárást. Jó néha kilépni az ember komfortzónájából vagy egyszerűen csak kimenni az erdőbe, ez valahogy már nagyon kiskoromban belém ivódott, apámmal sokat jártam a somogyi erdőket. A Kolorádón például kifejezetten tetszett tavaly, hogy nincs térerő és a srácok a mobilsimogatás helyett kénytelenek a körülöttük lévő dolgokkal foglalkozni.

Hogy viszonyulsz Budapesthez?

Még mindig bírom ezt a várost, szeretem bizonyos szubkultúráit, de a szépségén is mindig elcsodálkozom, mikor a hajnali fényben átautózom a Margit -hídon. Az underground klubokból még lehtne több, de alakul a helyzet. A külföldi ismerőseimnek is nagyon bejön Budapest, sokan Párizshoz és Berlinhez hasonlítgatták.

Mi a három kedvenc budapesti helyed, ahova mindenképpen elvinnéd a külföldi vendégedet? És miért ezek azok?

A Nagybányai erdő melletti Apáti sziklához vagy Normafára, a Fellini bisztróba a Római partra meg talán egy városligeti bolhapiacra. De szeretem a Vásárcsarnokot, a Margitszigetet és a Gül-Baba türbéjét is. Ezek a helyek talán olyan aspektusból láttatják a várost, amit az útikönyvekből nem annyira kap meg egy idelátógató.

A Žagar június 10-én a Székelykapu színpadon lép fel a Koloradó Fesztiválon! Nézd meg a teasert!