Czeilinger Petra az Orcar Barban találta meg azt a közeget, ahol igazán el tud merülni a koktélok világában. Már rég túllépte kezdeti álmát, hogy legyen egy saját itala. Ma már szinte minden nap kitalál valami különlegességet. Szeret az emberekkel beszélgetni, és az egyik legizgalmasabb dolog számára a szakmájában, ha kitalálhatja pár mondat után, hogy vajon mit inna szívesen vendége. Többek között erről is beszélgettünk vele, és ha már az Oscarban voltunk, azt is megkérdeztük tőle, hogy mi a kedvenc filmje.

Mi fogott meg a bartenderségben?

Miután se vegyész, se pszichológus nem lettem, egy barátnőm kapcsán láttam bele a vendéglátózásba, ebbe az éjszakai nyüzsgésbe, ami egyből megfogott. Ahogy lett lehetőség, jelentkeztem is az első munkámra, ahova már tapaszalattal rendlekező embert kerestek. Persze nekem nem volt, de nem akadályozott meg abban, hogy megpróbáljam. A barátnőm megmutatta a legfontosabb dolgokat, én meg elmentem a próbanapra. Fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni, de elég jól megoldottam. Kávézóból koktélbárba kerültem, majd a Tip Top Bárban kezdtem dolgozni, ami amúgy egy menő rooftop bár volt pár évvel ezelőtt. Onnan egyenes út vezetett az Ötkertbe, később pedig a Bobba. Ott két év elteltével rájöttem, hogy valami nyugisabb helyre vágyom; ahol van időm foglalkozni a vendégekkel, és el tudok készíteni egy italt úgy, hogy ahogy azt illik; minden részletre odafigyelve.

A kezdeteknél mi volt a fő motiváció; hogy minél többet megtudjál a koktélok világáról vagy hogy saját koktélokat találj ki?

Már az elején nagyon foglalkoztatott, hogy legyen egy saját italom. Akkor még csak ez volt a cél, de azóta szinte minden nap kitalálok egy új koktélt. Kóstoltam már annyit, hogy rengeteg ízt ismerek, amikből tudok dolgozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent tudok, bőven van még mit tanulni, de ez nem is baj, mert nagyon szeretem a gasztronómiát. Gyakran főzök, és próbálok ki új recepteket. Ez a bárpult mögötti munkámra is érvényes.

Érdekel mi a különbség a pultos és a bartender között?

Sokan nem értik a bartender és a pultos közötti fogalmat.

Lényegében semmi különbség nincs a kettő közt, talán a legszembetűnőbb az az, hogy minden bartender pultos, de nem minden pultos bartender. (nevet) A bározás nemcsak a sörcsapolásról és a fröccsökről szól, mint a pultozás, a vendég van a központban. Tudj neki ajánlani, kommunikálni vele, ha kell, hallgatni. Egy bártender látványosabban dolgozik. Ezen kívül folyamatosan tanul, képezi magát és mindig tud valami újat mutatni.

Koktéltörténetből melyik a kedvenc korszakod?

A XIX. század, XX. eleje. Az igazi klasszikusokat kedvelem, elsősorban minden olyan italt, amit keverőpohárban kell elkészíteni.

Melyik ízvilág áll hozzád a legközelebb?

Hosszabb italokban a kesernyés ízvilágot szeretem, de ha röviditalokról van szó, akkor csak és kizárólag a fűszeres rumok jöhetnek szóba.

Az, hogy milyen italt szeretsz készíteni, kitalálni, összefügg azzal, hogy neked mi a kedvenc ízvilágod?

Nem feltétlenül. Inkább a metodika fog meg; maga a folyamat, ahogy elkészítem az adott italt. Az ízvilág teljesen mindegy. Ha egy koktél egyben van, akkor csak finom lehet.

Mi volt a legutolsó kihívás?

Minden este egy újabb kihívás. (nevet) A munkám során túl nagy kihívásokkal még nem szembesültem, de az elkövetkezendő években igyekszem majd minél többe beleszaladni. Amúgy ez az interjú, ez volt a legutolsó. (nevet) Bármennyire is furán hangzik, nem vagyok szereplős alkat. Hiába vagyok előtérben a pultban, más érzés, mint egy fotózással egybekötött interjú.

A saját italok kapcsán mi inspirál általában?

Az illatok, az ízek, de olyan is van, hogy ránézek egy üvegre, és onnan jön a késztetés, hogy az legyen a kiindulópont. Ilyenkor felkapok egy másikat, összeszagolom, passzol, nem passzol, kipróbálom azt, ami ott helyben megtetszik, és a végén megszületik egy ital. Persze néha az is előfordul, hogy olvasok a neten egy új párlatról, és az mozgatja meg a fantáziámat. Elkezdek gondolkodni, hogy mi passzolna hozzá a már ismert alapanyagok közül.

Munkán kívül is sokat foglalkozol a koktélkészítéssel?

Az utóbbi pár hónapban igen. Az, hogy olyan helyen dolgozom, ahol van időm arra, hogy gondolkodjak ezen, sőt, el is várják, teszteljek, inspirálódjak, adja magát a helyzet. Lesz új itallapunk, és már alig várom, hogy összerakjuk.

Milyen az ideális itallap?

Nem túl hosszú, mindenféle alapszeszből tartalmaz többféle koktélt, megtalálható rajta a keserű, édes és a savanykás ízvilág is. Fontos, hogy mindenki találjon legalább egy olyan italt rajta, ami megfogja.

Mi az a négy koktél, amit elkészítettél nekünk, és miért pont ezeket választottad?

Az első egy Bloody Mary volt, méghozzá saját verzió. Nem én vagyok az egyetlen, aki sherryvel készíti, de azért nem túl gyakori. Tettem még bele zellert, amit mások inkább csak díszítésként használnak. A balzsamecettől egy picit édeskés íze lesz, amit jól balanszba hoz a tabasco, a só és a bors. Így megtartja az igazi jellegét. Azért választottam ezt a koktélt, mert kimondottan szeretem elkészíteni. Amikor valaki kér egy Bloody Mary-t, akkor mindig én csinálom, a többiek már tudják, hogy imádom, úgyhogy egyből átpasszolják. Throwing technikával készítem, ami egy ilyen fűszeres italnál zseniálisan felszabadítja az aromákat. A Cosmopolitant azért készítettem, mert a kezdetek óta töretlen siker a koktélok között. Igazi klasszikussá nőtte ki magát, de nagyon könnyű elrontani. Az esetében különösen fontos, hogy jól eltaláljuk az arányokat. Ez egy férfias ital, plusz cukrot egyáltalán nem tartalmaz, így egyáltalán nem édes, hiába utalhat erre halvány rózsaszín színe. Hozta már vissza hölgy vendég, hogy nem elég édes. Tettem bele neki cukorszirupot, és boldog volt. (nevet) Persze színe és a pohár miatt a hölgyek imádják, és arról se feledkezzünk meg, hogy ez a Szex és New York hivatalos itala is. Az egyik saját italom egy málnás koktél, amit a Chambord inspirált. Ez egy francia likőr. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert színét, illatát és ízét tekintve is izgalmas, intenzív összetevő. Készítettem hozzá egy házi vaníliás málna pürét. Ezekhez nagyon passzol az Absolut Elyx borsos jellege és vaniliás lecsengése miatt, a mentától pedig friss lesz az egész. A végén egy pici szódával fellazítom. Már az idei nyári szezonra készülök vele. A másik italom is új kreálmány. Szinte minden ízjegy megtalálható benne: az édes, a savanyú és a keserű is. Remek harmóniában van a vodka a vermuttal, ami határozott fűszerességet kölcsönöz az italnak, a citrom megadja a savanykás jelleget, és itt kerül még bele a cseresznye, mely édes, ám enyhén kesernyés is. A végén a tojásfehérjének köszönhetően kapunk egy lágy, selymes textúrát.

Mi a legjobb abban, hogy bartender vagy?

Hogy új és érdekes emberekkel találkozom minden nap. Szeretem, hogy kísérletezhetek, hogy szabad kezem van itt egy-két dologban. És a kollégáimat is imádom!

Milyen hely az Oscar?

Itt nagyon személyes a kapcsolat a vendég és a bartender között, mindenkire nagyon figyelünk. Egyre gyakrabban tűnnek fel régi arcok, akik a tulajdonosváltás előtt jártak ide. Kezd újra régi fényében tündökölni a hely, még így a jó idő és a nyár közeledtével is egyre sűrűbbek és mozgalmasabbak az estéink.

Mi a kedvenc filmed?

Nehéz kiválasztani egyet. Négy film van stabilan a laptopomon, az A nyolcadik utas: a Halál, Ponyvaregény, a Chaplin féle A diktátor és a Stalker. Imádom a korai sci-fiket, háborús filmeket, de a horrorokat és az európai alkotásokat is nagyon szeretem.

Mit szeretsz Budapestben és hova jársz feltöltődni?

Itt születtem, és a mai napig szeretek Budapesten élni, mert egyszerűen csodálatos, főleg éjszaka. Nincs olyan nap, hogy ne lenne valami rendezvény, esemény valahol. Buda kedvesebb volt számomra mindig, ezt csak megerősítette bennem a pesti éjszakában ledolgozott időszak. Sok a nagyhangú külföldi legénybúcsús társaság, ami ellepte a belvárost. Szórakozni már ritkábban járok, de azért lehet velem találkozni a pult túloldalán is néha. (nevet) Ha feltöltődésre vágyom, megfogom a kutyámat és elráncigálom a Pilisbe, nyáron víz mellé, vagy ha olyanom van, bemegyünk vele meg egy-két baráttal valami kellemes, teraszos helyre, ismerősöket, volt kollégákat meglátogatni, italozgatni.