A kArton nem egy egyszerű képzőművészeti galéria, annál sokkal több. Kozma Péter felismerve Magyarország lemaradottságát olyan "ízlés nagyhatalmakhoz" képest, mint Japán, Skandinávia vagy éppen Olaszország, miután szert tett egy szép számű magángyűjteményre, úgy döntött, hogy felveszi a harcot, és a magyar emberek számára is lehetővé teszi, hogy ráérezzenek a művészet ízére, bevállalva, hogy néha falakba ütközik. A recept viszont működőképesnek tűnik, hiszen 16 éve ad helyet fiatal művészeknek, különböző vizuális alkotóknak. Nemrég éppen Töttös Kata legújabb Szépség című kiállításán voltunk a kArtonban. Komornik Eszter, a galéria vezetője nemcsak missziójukról mesélt, hanem arról is, hogy mi lett I. Világháború korából fennmaradt márványkorláttal, vagy hogy mi köze a helynek a képregényekhez.
Mi a kArton Galéria missziója, mire specializálódtatok, és egyáltalán hol a helye a budapesti galériák között?
A galériát 2001-ben hozta létre Kozma Péter; az ő magángyűjteménye volt az alap, ami az évekkel egyre csak bővült – ehhez mérten nem is kereskedelmi, hanem alapítványi galéria vagyunk, ami elsősorban pályázatokból tartja fenn magát, nem pedig eladásokból. Eredetileg két hely funkcionált volna egymás mellett: a képregény és karikatúra múzeum és egy kortárs galéria. Jelenleg e kettő között billeg a mérleg: az elmúlt több mint másfél évtizedben számos képregényes kiállítást szerveztünk, de fotók, installációk, festmények és szobrok is ugyanúgy megfordultak nálunk a lehető legkülönbözőbb művészektől. Ettől függetlenül a kArton a mai napig meghatározó helyet foglal el a hazai képregényes szcéna életében, hiszen számos tematikus programnak ad helyet; ilyen a Képregény Kedvelők Klubja és egyéb workshopok, előadások, illetve gyakran keresnek meg minket külföldi együttműködések kapcsán is. Ez az egyetlen ilyen galéria az országban, és a korábban rendezett aukcióinknak elvitathatatlanul nagy szerepe volt abban, hogy a képregények is belépjenek Magyarországon a műtárgypiacra. Azt is mindig fontosnak tartottuk, hogy fiatal, frissen végzett művészeknek és különböző vizuális projektnek is lehetőséget biztosítsunk: tavaly például nálunk volt megtekinthető Magyarország legnagyobb egybefüggő matricafala az Inspiral Matrica Napok keretében.
Ismerd meg a galéria nem mindennapi történetét!
Nálatok nagy szerepe van a térnek is. Egy belvárosi lakás alakult át egy belsőépítészeti műremekké. Mi ennek a története?
Már egy ideje keresték a helyet a galériának, de valahogy nem akart összejönni a dolog. Aztán 1999-ben Péter felesége az Alkotmány utcában sétálva észrevett egy ablakpárkányra kitámasztott tortaalátétet, amire zsírkrétával fel volt írva, hogy „eladó”. Rögtön hívta Pétert, aki az uszodából rohant át és fürdőgatyában, két csöpögés közt meg is vette azt – szóval szerelem volt első látásra. Ezután kétévnyi felújítás következett: egybenyitották a házmesterlakást és a régi lépcsőházat, és egy olyan modern, hangulatos teret hoztak létre, ami amellett, hogy remekül betölti funkcióját, bármikor visszaépíthető lakássá. Nyugodtan mondhatjuk, hogy maga a galéria épülete is egyfajta műremek, ami tele van múltbeli mementókkal: a mosdó vörösmárvány tömbje például az átalakítási munkák során bukkant fel, és az I. világháború előtti lépcsőház korlátjából készült. Egyébként nehéz nem szeretni a teret, hiszen nagyon más, mint a kortárs galériák legtöbbje, rengeteg benne a felfedeznivaló; nem csak a látogatók rajonganak érte, de itt dolgozni is szuper.
Van jól körülírható közönségetek?
Kiállítása válogatja, hiszen nyilván más közönséget vonz be egy nemzetközi szinten is ismert Nyári István, mint az elképesztően sikeres Négy Negyed, ahol négy fiatal alkalmazott grafikus legfrissebb munkáit lehetett megtekinteni. Nekünk nincsenek saját művészeink, próbálunk a lehető legszélesebb merítéssel dolgozni, ezért a látogatóink is folyamatosan cserélődnek, de persze van egy erős bázisunk, akik megbíznak a kArton által prezentált minőségben és rendszeresen visszajárnak.
Töttös Kata Szépség kiállítása
Hogy látjátok, ma milyen az emberek viszonyulása a művészethez? Ilyen szempontból is nyílik Budapest?
Az emberek kilencven százalékát nem érdekli, hogy van-e képzőművészet, vagy egyáltalán művészet, és sokan ennek hangot is adnak. Mégis, ha sokáig nem éri őket semmilyen vizuális hatás, egy idő után leromlik a kedvük, magukba fordulnak, sivárabbá válik a környezetük, elkezd nekik hiányozni, még ha nem is tudják pontosan, micsoda. A művészetet nem lehet megenni vagy meginni, teljesen másképp fogyasztható, ezért akár a feleslegesség illúzióját is keltheti, pedig ettől lesz gazdagabb az életünk. A mi dolgunk az, hogy megteremtsük a kínálatot: ösztönözzük a művészeket, hogy alkossanak, bemutassuk, kiállítsuk, értékesítsük őket és ezzel kialakuljon egyfajta igény az emberekben a művészet iránt, és a következő generációkat már ne meggyőzni vagy becsábítani kelljen, hanem saját belső késztetéssé, sőt, elemi szükséggé váljon, ami nélkül nem tudják elképzelni se magukat, se az életüket.
Ezek szerint nem eléggé motiváltak az emberek általánosságban?
Az a tapasztalat, hogy egyre nehezebb kimozdítani az embert a négy fal közül, hiába kínálunk egyre több és jobb tartalmakat. Ettől függetlenül továbbra is arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a művészet bőven túlmutat a kanonizált képeken és irányzatokon: mind a művészek, mind a fogyasztók lépjenek ki azokból a bejáratott narratívákból, amikhez szoktak, és merjék felvállalni a maguk stílusát, véleményét. Nincsen objektív igazság vagy szépség – galériaként mi is csak azt tudjuk megmutatni, ami szerintünk jó és működik.
Töttös Kata és Wahorn András a megnyitón
Töttös Kata Szépség című kiállítása kapcsán jártunk nálatok. Mit jelent számotokra az ő művészete? Miért pont őt hívtátok meg?
Ahhoz, hogy valaki jó és eszmeileg is értékes művész legyen, nem elég technikailag tökéletesre csiszolni a képeket, kell az a plusz, ami egyrészt megkülönböztet a többiektől, másrészt a saját stílusoddal és az általad közvetíteni kívánt üzenettel, hatással is önazonossá tesz. Kata művészetében megvan az a plusz érzékenység és mondanivaló, ami a „technikai” festők sorából átemeli őt a „gondolkodó” művészek közé. Ez az attitűd teljesen egybevág a galéria alapgondolatával, ezért nagyon örülünk, hogy nálunk mutatta be legfrissebb festményeit. Már csak azért is, mert Kata képei nem csak szépek, de okosak is.
Mi lesz a következő dobásotok?
Május közepén nyílik egy igazán kiváló karikaturista, Császár Tamás emlékkiállítása, Császár alapítója és meghatározó személyisége volt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (másnéven MÚOSZ – a szerk.) Karikaturista Szakosztályának valamint a Képzőművészek És Iparművészek Szövetsége KOKSZ-műhelyének (Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely- a szerk.), emellett a galéria szakmai életében is hatalmas munkát vállalt éveken keresztül. A kiállítás kurátora a tavaly elhunyt művész pályatársa, a Munkácsy Mihály-díjas karikaturista, Tettamanti Béla, a projektet pedig a Szerencsejáték Zrt. támogatja, mivel Császár volt a szakmai vezetője a velük együtt szervezett karikatúrapályázatnak 2013-ban.
Nézz meg még több képet Töttös Kata kiállításmegnyitójáról!
Még több fotó a kArton Galéria Facebook oldalán.
