A TYPOJAM workshopokkal, táborokkal, előadásokkal és kiállításokkal köti össze a világ grafikusait. Célja, hogy lehetőséget nyújtson a hazai vizuális művészeknek más nézőpontokból is felfedezni különböző kreatív területeket. Április 5-én Mono Grinbaum tartott előadást a Fuga Galériában, ahol többek között művészetének fejlődéséről mesélt. Ezt követte egy két napos workshop, aminek egyik főszereplője az Absolut palack volt. Hogy mi történt az Absolut üvegekkel, és egyáltalán mitől olyan nagy durranás Mono, a lenti interjúban kiderül, mint ahogy az is, hogy pontosan miről is szól a TYPOJAM projekt.
MONO GRINBAUM INTERJÚ
Miről szól az anti-branding szemlélet, amit képviselsz?
A márkák elleni harc steril vállalkozás. Azt gondolni, hogy ott bújik meg a gonosz, az igazából abszurd. Amit tehetünk az tulajdonképpen a tömegmédiában található kommunikációs formák alakulásának és fejlődésének a megkérdőjelezése lehet. Itt jön a képbe a Brandingfobia, az üzenet rugalmasságával és formájával való munka. Meddig lehet tulajdonképpen egy márka formáját/alakját változtatni anélkül, hogy az megváltozzon vagy megbomoljon. Egy neo-dadaista megkérdőjelezési mód ez, mely a következő hipotézist állítja elő: meddig engedjük, hogy a márkák megjelöljenek bennünket.
Hogy jellemeznéd pár szóban a mono stílust?
Szeretek a munkámról úgy gondolkozni, hogy az egy keveréke a tanult alkalmazott művészetnek és a pop kultúrának. Az inputjaim a street art nagy mestereinek festészetéből jönnek. A generációm tagjaként a punk rock világában nőttem fel, de közben tradicionális buenos airesi iskolákba, illetve az állami egyetem építészet, tervező és városrendezés szakára jártam. Azt gondolom, hogy a vizuális és verbális kommunikáció ereje az ötvözésben van. Az elit és a tömegek irodalmában. Az utca és a divat színeiben.
Tudj meg mindent Monoról és az INK DAY workshopról!
Mik a legmeghatározóbb, legkedvesebb hatásaid?
A kortársak, az izmusok, a beat irodalom, az „átkozott” költők, mint például Verlain, Rimbaud vagy Corbiere, de ott vannak William Burroughs cut and paste-jei, a punk rock és a dub és a Bauhaus. Muszáj megemlítenem a Dadát és Christian Marclayt, a street artot. Közben nagyon inspirál az utazás is, vagy az ételek. Négy évig volt egy saját éttermem, ami név és reklám nélkül pörgött be. Ez is egyfajta kísérlet volt.
Rengetegféle márkának, helynek tervezel arculatot – kezdve éttermektől egészen a kormányzati szervekig. Nem gondolkodtál még sosem el azon, hogy jobb lenne inkább egy tematikára ráállni?
Mint vizuális szakmabeli és tervező nem tudok és nem is akarok csak egy munkaterülettel elköteleződni. Újabb kihívásokat és eszközöket kíván meg tőlem a lényem. Ha egyszer elhatározod, hogy kiszakadsz a két dimenzióból, a munkád új dimenziókat nyer. Az arculat tervezői nem sokban különbözik a belsőépítészeti és docensi munkaköreimtől. Amikor egy jótékonysági intézmény, egy étterem vagy egy zenekar felkér, tudja, hogy halmozott értékem a projektbeli nyughatatlanságomban gyökerezik. Őszintén úgy gondolom, hogy az idő zsarnok és teljes mértékben ki kell élveznünk a tapasztalatokat. Vajon lehetséges lenne mindig csak akció filmet nézni, csirkét enni, és egy újságot olvasni egész életünkben?
Elég sok kollabot csinálsz. Mi alapján választod ki az alkotótársakat?
Szeretek olyan emberekkel együttdolgozni, akikkel nem csak táplálkozunk a közös munkából, hanem a munkán túlmutató csere is végbemegy közöttünk. Nekem inkább az emberi minőség számít jobban, mint a projektbeli kiteljesedése az illetőnek. Néhány kiemelkedő munka után a választás formája természetesen és folyékonyan zajlik. Van elég tapasztalatom, hogy lássam, már akár néhány óra közös munka után, hogy a kollaboráció csak egyszeri lesz vagy folyamatos. Mindkét forma vonzó számomra, és mindkét esetben nagyszerű lehet a kimenete a dolognak. Jelenleg egyedül dolgozom, de vannak állandó grafikai alkotó társaim, nyomdászok, illusztrátorok vagy fotósok, szakembereim a hanggyártásban, zenészek és hangmérnökök, valamint építészeim. Szeretem a munkámat mások kezében hagyni, még ha csak pár órára is. Ebben a kis krízisben valami új keletkezik, a munkámnak új formái és víziói születnek meg bennem.
A fordításért köszönet Balla Mártának.
Ismerd meg a TYPOJAM történetét és misszióját! Major Lajos mesélt nekünk:
Mi a TYPOJAM és hogy hoztad létre?
A TYPOJAM egy hosszú egymásra találás sorozataként jött létre. Miután ’utazó tervezőként’ megismerkedtem különböző vizuális területen dolgozó tehetségekkel, úgy éreztem, hogy itthon is lehetőséget kellene adni a hazai fiatal grafikusoknak, hogy szélesítshessék látókörüket. Jelenleg egy meglehetősen nagy csapatot tartok össze, különböző ’tipográfiai jamboreekat’ szervezünk itthon és külföldön. Nagyon nagy a csapat. Tagja például Alexander Vasin, aki az orosz Typomania fesztivált szervezi, Novokrescsenszkov Tamás, ő letterpress nyomtatással foglalkozik és Közép-Európa egyik legnagyobb nyomdagépgyűjtője, Márkus Mónikával és Bodó Judittal indítottam közösen a tokaji táborunkat. A TYPOJAM csapatához tartozik még a RISO specialista Szigeti Árpi, Benoît Bodhuin betűtervező, a HELMO-s srácok Thomas és Clément, Malte Martin grafikus, Peter Bankov plakáttervező, a Szent Kávé lányai Csenge valamint Renya, Hermann Andrea az Absoloot-tól és Molnár Gyula a Magyar Plakát Társaságtól. Ezenkívül pedig van egycsomó ember, aki három éve segíti a munkánkat.
Mi a missziótok?
Az egyedi tipográfiai, grafikai és vizuális irányokat szeretnénk bemutatni különböző műhelymunkák segítségével nemzetközi szinten.
Hogy látjátok a magyar grafikusokat világszinten? Mind felkészültségben, tehetség és lehetőségek terén?
Erős vizuális alapokról indulunk, ezalatt értem Kepes, Moholy-Nagy, Vasarely munkásságát, aminek az ismerete kivételes lehetőséget biztosítana a külföldi kollégákhoz képest. Ehhez kellene a magas színtű magyar vizuális oktatás. Közben viszont büszkeséggel tölt el, hogy magyarként olyan emberek újították meg a kortárs vizuális nyelvet, mint mondjuk Tibor Kalman, Bela Borsodi, Hantai Simon. Az elmúlt években több olyan pozitív megnyilvánulás is elindult Budapestről, amire nemzetközi szinten is felkapták a fejüket. Ilyen Balla Dóra és tanítványainak a munkái, a de_form, Ál Tamás, Pápay Fanni, Neszmélyi Réka grafikái, Katyi Ádám betűtervei, Szombat Éva vagy Klenyánszki Csilla fotói és a ZINA körüli illusztrátor csapat. Nagyon bizakodó vagyok, és remélem, hogy minél több nemzetközi együttműködés fog születni!
Miért pont Mono-t hívtátok meg? Mi az, amiben ő annyira kiemelkedő és miért volt fontos, hogy találkozzon a hazai fiatalokkal?
Mono Grinbaum-ot a tavalyi párizsi Fête du graphisme fesztiválon ismertem meg, ahol az egyik meghívott vendég volt. Nagyon örültem, hogy sikerült elcsábítani Budapestre. A munkái pont kardélen táncolnak, nem lehet őket sem street-art-nak, sem alkalmazott grafikának, sem trash-nek, sem pedig haut-nak nevezni. Nagyon egyedi utat jár be, és példaértékű az önmenedzselése, ahogy nekitámad a hatalmas divatházaknak és végül pont ők lesznek, akik látva az eredményeket visszafoglalkoztatják vagy visszavásárolják a munkáit. Ez a hozzáállás példaértékű lehet a magyar alkotóknak és azt gondoljuk, hogy sokat tanulhattak tőle a három nap alatt.
Mik voltak a workshop legjobb pillanatai?
A workshop egy többlépcsős tervezői folyamat volt, aminek a végén egy emblematikus design formának az Absolut Vodka-nak készítettünk csomagolástervet és plakátot, amit RISO technikával nyomtattunk ki, két színnel neon pinkkel és arannyal. Első lépésben anyagtanulmányokat készítettünk az INKSTUDYST által biztosított akril festékekkel fekete-fehérben. Amúgy ez egy teljesen magyar fejlesztésű festék. A résztvevők közben egyenesben tehettek fel kérdéseket a fejlesztőmérnöknek Nagy Daninak, aki arról is mesélt nekik, hogy milyen újdonságok és irányok várhatók a közeljövőben. Számomra, mint szervezőnek a legizgalmasabb az volt, hogy a magyar résztvevők mellett Spanyolországból, Németországból és Kínából is érkeztek együttműködők. Ezt leginkább annak köszönhetjük, hogy a Slanted című német tipográfia magazin régóta követi a különböző akcióinkat.
Mi a következő nagy dobás a részetekről?
A következő rendezvényünk most május végén lesz Moszkvában a TYPOMANIA fesztiválon, ahol a Balassi Intézettel közösen egy kiállításon mutatjuk be BODROG GUIDE zine-ünket és egy hetes workshopot is csinálunk a DEMON-PRESS-vel, akik az egyik legjobb letterpress műhelynek számítanak Oroszországban. Közben már szervezzük a harmadik táborunkat, ami az előzőekhez hasonlóan a Tokaji régióban, Bodrogkisfaludon lesz szeptemberben francia és orosz résztvevőkkel, amit a nemzetközileg meghirdetett Чёрный план / Black Plan kiállítás is követ. Ebben az évben tervben van még egy októberi bostoni, és franciaországi grafikai workshop, amit szintén most készítünk elő. A következő nagy dobásnak egy izlandi grafikai kiállítást, előadást és workshop-ot tervezünk 2018-ban, hasonlóan, mint a Kortárs Orosz Tipográfia vagy a mostani argentin előadás és workshop a FUGA-ban. A jövőben pedig tervben van egy dél-koreai grafikai tervezés Na Kim-vel és egy a Hollandiában élő cseh tervezők bemutatása Tereza Ruller-vel. Bízunk benne, hogy megfelelő támogatót találunk a céljaink eléréséhez!
Ilyen volt a workshop:
