Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Felszállásra készen - JETLAG interjú

2016. november 23. - absolut_hu

jetlag_01.jpg

“Új ígéretes formáció a láthatáron!” – szólhatna a szalagcím, de ez nem ilyen egyszerű. Milyen az, amikor két gyerekként a zenei életbe csöppent srác sok éven át sikeres mainstream rockzenekar élén végigjárja a rocknroll jó és kellemetlen oldalát. Felnőnek, és valami újat szeretnének alkotni. Keresik a motivációt és végig viszik, amit akarnak, energiát nem sajnálva. Ez nemcsak egy friss, új formáció, hanem két ember kemény munkája, tudatos, stratégiával megtámasztott profi project, tehetséges segítők részvételével. Molnár Tamás a mondjuk ki, elég megosztó Anti Fitness Club énekeseként, Czoller Bence pedig a szintén mainstream felé kacsingató The Hated Tomorrow-ban tapasztalta meg a zenészlét lényegét; valami nagyot, izgalmasat alkotni. A JETLAG-gel ez a céljuk.

Idén alapítottátok a JETLAG-et, szigorúan két személyes formációról beszélünk…

Molnár Tamás: Bencével turnéztunk közösen annak idején, és már akkor tudtuk, hogy jó lenne csinálni valamit közösen. Ennek akkor jött el az ideje, amikor az AFC-t feloszlattam.

Czoller Bence: Nagyon sokat agyaltunk a névválasztáson, jöttek a borzasztóbbnál borzasztóbb nevek. Érdekes módon Tominak a legelső ötlete a JETLAG volt, de jóideig nem láttunk benne potenciált, aztán amikor Ausztráliából jött haza, beugrott neki újra. Másodszorra teljesen betalált nálunk.

Molnár Tamás: Megint kiderült, hogy mindig az első ötlet a legjobb.

Zeneileg tettetek egy 180 fokos fordulatot.

Molnár Tamás: Ez is a koncepció része. Egyáltalán nem gondolkodtunk klasszikus zenekari felállásban, az volt a célunk, hogy a megszólalással a dalokat szolgáljuk ki, nem pedig fordítva. Így teljesen a fantáziánkra van bízva, hogy milyen zenei környezetben szólalunk meg, és nem kell a zenekar felállásától függővé tenni a hangszerelést. Lehet, hogy ez elsőre furcsának tűnhet, de azt hiszem korábban sem volt jellemző ránk, hogy önismétlésekbe mentünk volna bele. Mindig úgy találtuk meg a motivációt a zenében, hogy az újdonságokat kerestük. Amikor elkezdtük összerakni a zenekart, voltak olyan dalok, amik klasszikus megszólalásban realizálódtak. Ekkor megálltunk egy pillanatra, és elgondolkodtunk rajta, hogy biztos ezt akarjuk-e, hiszen ilyet már csináltunk, ez abszolút a komfortzónán belül van.

Czoller Bence: Persze ebben az is közre játszott, hogy elkezdtünk új műfajokat hallgatni, és ezekből folyamatosan inspirálódtunk.


Molnár Tamás: A rocknroll attitűd úgy gondolom megmaradt. Sajnos a rockzene eléggé megfulladt az elmúlt néhány évben, nem történt semmi olyan újszerű, amiről nekem a rocknroll szól. Ez a 3 szó nem merül ki számomra gitárzenét játszó szűknadrágos, hosszúhajú, dühösen kiabáló zenekarokban. Ennél sokkal több; egy életstílus, egy progresszív megközelítés, amihez mi úgy tudunk hűek maradni ebben a pillanatban, ha elektronikus zenét játszunk.

Mi az a future classic electro pop?

jetlag_02.png

Akkor ez így kereken a future classic electro pop?

Molnár Tamás: Ebbe a 4 szóba azért elég sok minden belefér. (mosolyog) Ha megnézzük az eddigi dalainkat, mindegyikben fel lehet fedezni valami mait. A vintage szintikkel kooperáló elektrótól kezdve a tropical / deep house-ig. Vagy itt az új dalunk, ami valamiféle future bass vonalon mozog.

Czoller Bence: Ennek az az érdekessége, hogy itthon inkább a DJ-k, producerek csinálják ezeket a stílusú zenéket, mi pedig színpadra visszük, ahol élőben, zenekarként szólalunk meg. Mindemellett Tomi magyar szövegeket ír a számokra. Zeneileg ettől lesz egyedülálló és érdekes a Jetlag.

Molnár Tamás: Szeretünk az utolsó képkockáig kitalálni mindent. Ez nem az az ösztönös sztori, amikor kutyasétáltatós ruhában megy fel az ember a színpadra. Ebben minden vizuális perverziónkat ki tudjuk élni. Hogy ez pontosan mit takar, azt majd mindenki láthatja a január 21-i akváriumos debüt koncertünkön.

Hogy oszlanak meg köztetek a munkafolyamatok? Mennyire vagytok egy hullámhosszon, vagy vannak-e összefeszülések, amik aztán visznek előre benneteket?

Czoller Bence: Nincsenek egymásnak feszülések. Tomi általában akusztikus gitáron megírja a dalt, majd lemegyünk a stúdióba, ahol kap egy hangszerelést. Ezt együtt rakjuk össze, és utána jön csak a dalszöveg.

Molnár Tamás: Teljes mértékben együtt gondolkodunk, a hangszerelésben és a vizuálban egyaránt. Mivel Bence alapvetően hangosítással foglalkozik, értelemszerűen a szípadi megszólalás inkább az ő asztala, a dalszerzés az enyém, a közösségi médiás vizuált pedig újfent Bársony Bencével találjuk ki.

Amikor kijött az első videoklipetek a Karszalagok, sok cikkben találgatták, hogy kik lehetne a produkció mögött.

Molnár Tamás: Ez is a koncepció része volt, nem véletlenül alakítottuk így.

Féltetek az előítéletektől?

Czoller Bence: Tiszta lappal szerettük volna kezdeni. Azt akartuk, hogy ne azért legyen hírértéke, mert AFC Tomi új zenekáról van szó, hanem azért, mert ez egy új, izgalmas dolog. Aztán jöhet a csavar, hogy két olyan arc áll mögötte, akiket abszolút rockzenei közegből ismerhet a közönség. Ez kicsit az a nem mered kategória, de mi merünk. Persze teljes titokban tartani nem tudtunk mindent, inkább a médiának szólt ez a titokzatoskodás. A körülöttünk lévő szakmabeliek azért tudtak róla, hiszen nyilván mi is szívesen meséljük, hogy éppen min dolgozunk. Az viszont jólesett, hogy beszéltek róla. Ha nem lett volna téma, jobban zavart volna. (nevet)  Alapvetően arról, hogy két rockzenész összeáll, és csinál egy elektronikus projektet, eleve nehéz nem beszélni. A korábbi zenekaraink sem a langyos vízben vegetáltak, mindig igyekeztük feszegetni a határainkat. Megjegyezhető, markáns, és semmiképp se lehessen elmenni mellette lehunyt szemmel- ez az ars poeticánk a Jetlaggel is.

Amikor elkezdtetek zenélni, még kisgyerekek voltatok. Mit hoztatok magatokkal ezekből az évekből?

Czoller Bence: Elképesztően sok tapasztalatot. Rengeteg helyen játszottunk, szürreális sztorikat éltünk meg, néha teljesen indokolatlan helyszíneken, olykor irgalmatlan tömeg előtt, időnként nem létező körülmények között álltunk színpadra.

Molnár Tamás: Megedződtünk. Ma már nem sok mindenen tudunk meglepődni.

Czoller Bence: Folyamatos problémamegoldás van. Most már teljesen más fejjel állunk egy klipkészítéshez is. Szeretünk koncepcióban gondolkodni.

Ez viszont őrült nagy meló. Valójában egyszerre több ember munkáját végzitek. Hogy bírjátok?

Molnár Tamás: Ezt itthon csak egyféleképpen lehet csinálni: ha az ember fanatikus, eltökélt és imádja azt, amit csinál. Abban a pillanatban, amikor elkezded számolni a pénzt és a belefektetett energiát, mérlegre teszed, hogy mennyi térül meg ebből, akkor már baj van. Azt szoktam mondani, hogy a dalszövegírás a munkám, a zene és a zenekar pedig a hivatásom.

Czoller Bence: Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor a fejben megjelent ötlet megvalósulni látszik.

Molnár Tamás: A kishitűség csírájában el van fojtva, csak nagyban gondolkodunk. Mikor az első pillantásra lehetetlennek tűnő ötleteket mégis realizálni tudjuk, büszkeséggel tölt el minket. Folyamatosan keressük a határainkat és rendre átlépjük azokat. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Bence hangmérnökként dolgozik, én dalszövegíróként ténykedem, így kompromisszumok nélkül valósíthatjuk meg az elképzeléseinket. Ezzel kelek, ezzel fekszem, így teljes emberként tudom vinni a produkciót, amiben hiszek.

Én azt gondolom, hogy ez is a jövő. Ennek ellenére még mindig sok zenekar várja a megváltást a kiadóktól. Ti hogy látjátok? Abban is volt tapasztalatotok.

Molnár Tamás: Nézd, van akinek így is működik. Ismerek olyan zenekarokat, akik mindenféle komolyabb stratégia nélkül az élvonalba tudnak jutni és ott is maradnak, mert tehetségesek, és jó zenét játszanak, de mi nem adjuk meg a lehetőségét annak, hogy a terv hiánya miatt vérezzen el a zenekar.

Czoller Bence: Szeretünk részt venni a produkció minden pillanatában, elveszni a részletekben az elképzeléseink nyomán.

jetlag_03.jpg

Milyen a Jetlag világa?

Molnár Tamás: Alapvetően az üzenet az, hogy nincs lehetetlen. A felfedezés szabadsága, az alkotás öröme a inspirál. Két rockzenész, akik életre hívnak egy elektropop projecktet, és így feszegetik a határaikat a komfortzónán kívüliség jegyében. Ez érvényes egyébként az éjszakai életre is. A végletekig szeretjük megélni azt. (nevet)

Erre lesz is egy jó alkalom holnap a Secretroomban. Mire készültök?

Molnár Tamás: Megrángatjuk a bulifát, meghúzzuk a póniló farkát. (nevet) Komolyra fordítva egy kiállítás kapcsán megmutatjuk Bársony Bencével közösen készített fotóinkat, és az új klipünk is itt debütál, szóval ünneplünk.

Miért pont Bence?

Czoller Bence: Bence egy új irányt képvisel, az ő esetében nem az átlagos zenekari fotózásról beszélhetünk, mer szürreális lenni. A képei gyakran a lehetetlen kategóriát merítik ki, így abszolút kapcsolódik a JETLAG szellemiségéhez. Mondhatni egy láthatatlan zenekari tagként kezdett el működni mellettünk, hiszen a történet vizuális része is közel olyan fontos, mint a zene.

Hogy töltődtök, ha éppen nem zenével?

Molnár Tamás: Utazással. Az akkor is működik, ha pihenésről van szó, de akkor is, ha alkotni szeretne az ember.

Czoller Bence: A januári koncert után biztos, hogy elmegyünk pár hétre.

Mi az, amit nagyon szerettek Budapestben?

Molnár Tamás: Egy elképesztően színes, és nyitott multikulturális olvasztótégely ez. Minden kelet-európaisága ellenére harapni lehet a levegőben a szabadságot. Éjszaka.

Mik a kedvenc helyeitek?

Molnár Tamás: A Secret, Akvárium, Gozsdu háromszöget mondanám, és persze végül a kihagyhatatlan "afternálam" (nevet)