Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Elgondolkodtató divat - Interjú Zsigmond Dórával

2016. november 14. - absolut_hu

zsigmonddori_portre_logozott.png

Zsigmond Dóra nem mondhatni, hogy a könnyebbik utat választotta, amikor férfiaknak kezdett tervezni, de kitartóan építi márkáját a ZSIGMOND DORA mensweart. 2014-ben feltörekvő designerként a Gombold újra döntőse lett, azóta tervezőként is sokat fejlődött, és úgy érzi, hogy az üzleti részt is egyre biztosabban viszi, így biztos, hogy hamarosan helye lesz a vezető nevek között. Ráadásul ruháinak egyre több a női rajongója, és annak ellenére, hogy az idei Mercedes Benz Fashion Weeken nemcsak férfi modellek mutatták be az új kollekció darabjait, kitart amellett, hogy a ZSIGMOND DORA menswear fiúknak, férfiaknak szól, és valljuk be, pont ez adja az igazi pikantériáját a dolognak. Fő inspirációjának olyan szociográfiai problémákat tekint, amik van, hogy a múltba nyúlnak vissza, de mindenképpen kapcsolatban vannak a jelennel. Jelenleg a hétvégi Marie Claire Fashion Daysre készül, közben pedig nagy örömünkre szánt időt arra, hogy meséljen magáról és arról, hogy mi inspirálja kollekcióit.

Miért pont férfimárkát alapítottál? Mi vezetett erre a nem éppen szokványosnak nevezhető útra?

Nálam talán azért is alakult így, mert nekem nem gyerekkori álmom volt a tervezés, viszont már gyerekkoromban is rengeteg ötletem volt, szerettem a kreatív megoldásokat és elfoglaltságokat. Akkor már komolyabban foglalkoztam a rajzzal, és az egyik rajzelőkészítőn találkoztam a ModArt egyik tanárával Tóth Istvánnal, aki annyira nagy hatással volt rám, hogy a divattervezésnél kötöttem ki. Ő terelgetett a suli felé is, és végig mentorként jelen volt a tanulmányaim alatt. Az pedig, hogy miért férfiruhákkal foglalkozom? A diplomakollekcióm kiválasztásánál dőlt el, hogy férfiaknak fogok tervezni. Egyrészt nem sokan foglalkoznak ezzel, másrészt nagyobb kihívást jelent. Sőt, a megújulás szempontjából is sokkal több lehetőség van benne.

Magyarországon tervezőnek lenni eleve kihívás.

Igen, elég nagy kitartás kell hozzá, hogy a kudarcok ellenére is jól vedd az akadályokat. Szerencsére nekem nem sok kudarcom volt, inkább nehézségeknek vagy akadályozó tényezőknek hívnám őket.

Itthon a tervezői színtéren szinte hiánycikk a férfiruházat. Milyen előnyök és hátrányok származnak abból, ha valakinek férfi márkája van?

Az egyik előny, hogy jobban le lehet fedni a piacot, és könnyebben rád találnak. Közben meg hátrány is, mert nehezebben kerülsz be a köztudatba, mert kevés teret adnak a férfi kollekciók bemutatására.

Érdekel, hogy inspirálja Dórit a szocialista realizmus az Y és Z generáció tükrében?

Van egy-két ismertebb férfi divatbloggerünk, akik nagyon divatérzékenyek, de ez nem annyira jellemző a többségre, az úgymond átlag férfiakra. Neked mik a tapasztalataid?

Nagyon konzervatívak, és nehezen veszik rá magukat a vásárlásra. A másik nagy igazság a nőkhöz képest pedig, hogy sokkal inkább a funkcionalitást helyezik előtérbe. Nem azt mondom, hogy a kinézet utolsó szempont, de fontosabb, hogy praktikus és könnyen beszerezhető legyen a ruhájuk.

Ezeket a szempontokat megpróbálod beleépíteni a kollekciódba, vagy fontosabb, hogy szárnyaljon a fantáziád?

Is-is. Nyilván a konzervatív férfiakat nem tudom megcélozni a ruháimmal, és így én ezt el is engedem, viszont azoknak az igényeit, véleményét, akik az elmúlt években érdeklődtek a márka iránt, beépítem. Akik nyitottak az általam tervezett ruhákra, azok véleménye nagyon fontos számomra, és szeretem befogadóan venni az észrevételeiket.

A Gombold Újra sikere óta eltelt két év. Az akkori Dórihoz képest milyen a jelenlegi?

A két évvel ezelőtti Gombold Újrán a diplomakollekciómmal jelentem meg, azóta szépen kifejlődött a dolog, és idén sikerült elérnem, hogy saját bemutatóm is volt a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe eseményén, és ez meghatározza a márka fejlődését is. Egy márkának nagyon fontos az üzleti stabilizálódás, amiben szintén történtek előrelépések. Egyre többen ismerik, és már itthon is kapható az Antonym és a Mono Fashionben a webshop mellett. És hogy én miben változtam? Sokkal tapasztaltabb lettem, és megismerkedtem a szakmával. Mert az, hogy átlásd a divatszakma működését azért is fontos, mert ha ez megvan, akkor nincsenek felesleges körök sem a tervezés során. Persze egy új szín vagy akár anyag eleve próbálkozást jelent, de azóta sokkal céltudatosabban tudok tervezni.

zsigomddori_backstage_01.jpg

Fotó: Gulyás Pálmi

Milyen szóval tudnád leírni a márkát?

Az angol “raw” szó, aminek a jelentése “nyers”, több szempontból is nagyon illik rá. Ha az anyagfelhasználást veszem, természetes, durvább felületű, nyers hatású anyagokat igyekszem felhasználni, és a nyersség a márka identitásában is fellelhető; ez még egy kiforratlan dolog, itthon mindenképpen új, és az új generációnak készülnek a ruháim.

zsd_lookbook.jpg

Azt tudom, hogy a 2015-ös kollekciód a magyar férfi népviseletből merítetted. Inspiráció terén mennyire határolod be magad? Egy bizonyos körben mozogsz, vagy akár egymástól teljesen különböző dolgok is hatnak a ruháidra?

Olyan körben meghatározott, hogy a technikai részében, magában a kivitelezésben mindenképpen nagy szerepet játszik a magyar népi kultúra. A kézműves technikák használata minden kollekciónál megjelenik. Tehát az aprólékosság és a részletgazdagság innen ered, a szellemi inspirációja pedig mindig egy szociográfiai probléma köré épül. Nekem nagyon fontos, hogyha egy múltbéli inspiráció az alap, párhuzamot vonjak a jelennel. Ahogy a tervezés során egy régi sziluettet átalakít valaki egy modernné, úgy egy témát is át kell ültetni a jelennel való összefüggésekkel együtt.

Akkor ezek szerint nem is mennél vissza az időben, ha lehetőséged adódna rá?

Nem hiszem, mert bár vannak kedvenc helyeim, és többször elképzeltem, hogy milyen lehetne ott lenni 150 évvel ezelőtt, de most itt a legjobb ezeken a helyeken, ennyi ismeret birtokában és a tudás ekkora mértékű birtokolhatóságában.

A jelenlegi kollekciónál hogy jelenik meg ez a koncepció?

A szocialista realizmust, vagyis ennek a tárgyi hagyatékait, épületeit, szobrait, egyéb tárgyait vettem alapul. Az Y és Z generáció nagyon újszerűen kezeli ezeket a hagyatékokat, és igazából abban láttam az inspiráló erőt, ahogy ők ezt beépítik a mindennapjaikba, annak ellenére, hogy az életkorukból adódóan teljesen kimaradtak ebből a korszakból. És itt jön az ő inspiráló üzenetük is; hogy ne hagyjuk magukra ezeket az épületeket, ne tagadjuk meg a létezésüket, hanem vegyük észre, tanuljunk belőle, és építsük be a mindennapjainkba, feldolgozva ezeket és egy modern esztétikai minőségbe emelni. És erre nagyon jó példa a már említett két új generáció, akik nagyon menőn tudják ezt kezelni. Például oly módon, hogy ezen építészeti hagyatékokat fotózási díszletként használják tematikusan.

zsigmonddora_backstage_3.jpg

Fotó: Gulyás Pálmi

Vannak kedvenc épületeid Budapesten?

Nagyon sok van, de nem tudnék egyet kiemelni. Már csak azért sem, mert valójában az eklektikussága fog meg Budapestnek. Ahogy egy klasszicista templom együtt tud működni egy modern minimál tervezésű irodaházzal.

Hol szeretsz töltekezni?

Például itt, a Feketében. (nevet) Aztán sokat szeretek sétálni, például gyakran átsétálok a hidakon. Nagyon szeretek utazni is. Tömegközlekedős is vagyok a sétálás és a biciklizés mellett. Ahogy az épületek inspirálnak, ugyanúgy inspirálnak azok a hétköznapi helyzetkomikumok, akár egy beszélgetés, amiket elcsípek mondjuk egy buszon. Itt elsősorban olyan klisékről van szó, amik hallatán már egyből kitalálod, hogy ki mit fog mondani. Tény, hogy nem mindig pozitív hangulatú beszélgetések tanúja vagyok ilyen esetben, de én ezeket is szeretem, megindítóan hatnak rám.