Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Nőként egy férfias világban – Interjú Mátravölgyi Viviennel

2016. június 20. - absolut_hu

matravolgyi_vivien_portre_logozott.png

Fotó: Boldog Attila

Mátravölgyi Vivien vendéglátó családból jön, ahol valahogy magától értetődő volt, hogy az összes lány ezen a területen köt ki. Vivi ma már nemcsak a pultban mozog otthonosan, de igazi mestere lett a koktélkészítésnek is. Még akkor is, ha a szerénység nehezen engedi neki, hogy annak nevezze magát. Folyamatosan figyel, tanul és inspirálódik. Szeret alkalmazkodni a szezon nyújtotta lehetőségekhez, így az italaiban gyakran előfordulnak friss gyümölcsök, zöldségek. Jelenleg a KIOSKban találjátok meg, ahol a konyhával összedolgozva alkotja meg különlegességeit. A lenti interjúban most jobban megismerhetitek a város egyik legbájosabb bartenderét.

Mi volt a legextrémebb vagy legfurább koktél, amit csináltál?

Nem tudom, hogy kinek mi számít a legextrémebbnek, de ami hirtelen eszembe jut, az egy jagermeisteres koktél volt, amit egy versenyre készítettem. Volt benne egy bizonyos puerh tea, ami már magában nagyon extra, de így ez a kettő együtt meg pláne. Ha valahogy jellemeznem kell az italt, azt mondanám, hogy nagyon száraz és férfias.

Mit szeretsz a legjobban a bartenderkedésben?

Azt, amikor lehet kreatívoskodni, új dolgokat kitalálni, és ha ez valakinek tetszik is, akkor pozitív megerősítésként még jobban arra sarkall, hogy jó úton járok. A másik rész, amit nagyon szeretek, amikor érdekes emberekkel találkozom, vagy nem mindennapi helyzetekben beszélgetünk arról, hogy ki mit csinál az életben.

Mesélj arról, hogy mi vonzott az italok közelébe, és hogy kerültél a pultba!

Nagyon egyszerű vonatkozása van, csakúgy, mint a nővéreim is, én is a vendéglátást választottam. Azt is mondhatjuk, hogy beleszülettünk ebbe, hiszen apukáméknak volt egy üzlete, és így adta magát a helyzet, hogy követjük őket. Nem feszültem rá, egyszerűen csak így hozta az élet.

A bartenderkedéssel sok esetben együtt jár az éjszakázás. Te amúgy is éjszakai bagoly vagy?

Nem mondanám. Nyilván sokat járok az éjszakába, ezt azért nem tagadhatom, 23 évesen nagyon élem ezt, de itt a KIOSKban nem jellemző, hogy hajnalig itt vagyunk. Úgy gondolom, hogy a bartenderkedésnek nem mindig az éjszakába nyúlás a lényege. Persze volt olyan munkahelyem, ahol teljesen átmentünk az éjszakába, és azt ideig-óráig lehet bírni, de pár év alatt teljesen kimeríti az embert. Amúgy ott sokszor el is vész az egész lényeg, mert hajnali négykor nem biztos, hogy Negronit kérnek tőled, sokszor egy vodkaszódával is beérik. Persze ezt is szívesen megcsináljuk, mert nemcsak koktélokból áll a világ, de ezekben a helyzetekben nem sok tudásra és kreatívitásra van szükség.

Érdekel mik Vivi kedvenc budapesti helyei?

Akkor azt lehet mondani, hogy a kreatívkodás – a versenyeken kívül -, inkább azokon a helyeken állja meg a helyét, amik picit nyugisabbak? Egyáltalán mennyi ilyen hely van itthon, itt Budapesten?

Nem mondom, hogy csak ott lehet, ahol nincs éjszakai élet, ez nyilván attól az embertől is függ, aki ott dolgozik. Hogy mennyit akar ebbe belefektetni és a mellette állók is hozzásegítik-e ehhez, mert azt azért fontos tudni, hogy nemcsak rajta múlik. Úgy gondolom, hogy itthon is egyre több ilyen hely van, folyamatosan nyílnak újak, kicsik, nagyok egyaránt. Ahol már van konyha, ott még könnyebb kreatívkodni, mert egymástól tanulunk. Én például nagyon sokat tanultam a Bábelben annak idején, és ugyanez a helyzet a KIOSK konyhájával is, arról nem is beszélve, hogy a technikai dolgokhoz is hozzásegítettek. Szerencsére egyre több olyan hely van, ahol kreatív emberek vannak, és a kreativitásukat ki is tudják élni.

Ahogy most itt elmondod, elég magas színvonalú helyeken dolgoztál és dolgozol most is. Ez tudatos volt a részedről, vagy csak belecsöppentél?

Az elején nem volt tudatos, aztán ahogy jöttek ezek a helyek, úgy próbáltam egyre inkább tudatosítani. Elkezdtem nézni, hogy mi áll hozzám közelebb, vagy hogy milyen emberek dolgoznak ott, és mit képviselnek. Nekem az első olyan munkahely, ahol azt mondtam, hogy most tényleg megfeleltem magamnak és egy olyan helyre kerültem, ahol azt gondoltam, hogy ezt a színvonalat jó lenne megtartani, az az Il Bacio volt, és annak is a L’Occhio része. Ekkor döntöttem el, hogy nem fogok egy utolsó bárba elmenni, hogy csak vodkaszódákat adjak. Egyrészt azért, mert nem arra van szükségem, másrészt azért, hogy tanuljak. Ott egyébként nagyon sokat fejlődtem, és folyamatosan azon járt az agyam, hogy ezt hogy tudom tovább vinni.

vivi_werk_logozott.png

Szerintem sokan azt gondolják, hogy nincs ebben semmi extra, ott álltok, belelöttyintitek az összetevőket, összerázzátok és ennyi. Pedig ez közel sincs így. Mi az, ami számodra nagy kihívást jelentett a bartenderkedésben?

Nekem az első kihívás az volt, hogy miután megtanultam a sztenderd koktélokat, és eljutottam arra a pontra, hogy már saját magam is ki tudtam találni italokat, rá kellett jönnöm, hogy mit, hogyan, mivel lehet összeegyeztetni. Hiszen azért megvannak a minimális szabályok. Amikor apránként rájössz arra, hogy mi mihez passzol, és aztán ezt tudod hasznosítani a saját kreációidban, ez jelenti az első kihívást, az első lépcsőfokot. A másik nagy kihívás talán az, hogy nőként megálljam a helyemet egy bárban, ahol csak férfiak vannak körülöttem. Nyilván azt a stílust sem kell mindig felvenni, de annyira nőnek sem kell lenni, és ezt is elég nehéz összeegyeztetni.

Említetted, hogy versenyeztél már. Mennyire érzed jól magad egy ilyen helyzetben?

Nem szeretek versenyezni. Egyetlen egy versenyen indultam, és nem is nagyon tervezem, vagy ha mégis, csak nagyon ritkán megyek majd. Túlságosan izgulós vagyok. Félek, hogy nem lesz elég jó az eredmény, és nézőként azon is mindig ledöbbenek, hogy egyesek milyen jó előadók. Ha magamat összehasonlítom velük, úgy érzem, sehol sem vagyok. Még ha tudásban meg is van nálam, ami bennük, az előadásmódban nem vagyok olyan erős. Szerencsére az első és egyben eddigi utolsó versenyem jól sikerült, megnyertem, úgyhogy egyáltalán nem mondhatom, hogy rossz élmény volt, de nem célom, hogy versenyeken induljak és megmérettessem magam.

Milyen jellegű italokat szeretsz készíteni? Nyilván a vendégtől sok minden függ, de mi történik akkor, ha szabadkezet kapsz?

Nincsen egy séma, hogy milyet szeretek készíteni, igazából nem az alapján készítem az új italokat, hogy mi az én ízlésem, hanem nagyon sokszor az alapján, hogy megfigyelem a vendégkört, hogy kik járnak hozzánk, és milyen italokat kérnek. Abszolút nincsen a fejemben, hogy akkor most csak keserű vagy édes italokat csinálok.

Ezek szerint akkor a KIOSKban találhatunk olyan italokat, amiket te találtál ki. Milyen gyakran vannak új koktélok?

Nálunk két nagyobb szezon van, ezt követi az itallap is; egy nyári-tavaszi és egy őszi-téli. Az aktuális nyári éppen most készült el. Különböző részekre osztottuk: nyári, hungarikum, karibi és KIOSK koktélokra. Utóbbira jellemző, hogy egy hagyományos koktélt kicsit átvariálunk. Múlt ősszel voltak havi ajánlások is, amik nekünk is nagyon jók, mert még jobban felfrissítjük velük ezt az egész légkört, amiben dolgozunk és arra sarkalljuk egymást, hogy találjunk ki új dolgokat, és a vendégek is örülnek, mert változatos az itallap. Amúgy kell a balansz, ha van egy édes koktél, akkor kell, hogy legyen egy kontraszt a másik oldalon.

Hogy tudjátok egymást inspirálni? Van némi verseny van, vagy inkább támogató a légkör?

Inkább kikérjük egymás véleményét: jó-e, nem lett-e túl savanyú, mert az, hogy mi hogy látjuk, csak egyfajta nézőpont. Nagy összeülések igazából nincsenek, inkább csak akkor, amikor már azt beszéljük meg, hogy konkrétan mi legyen az itallapon. Ha megvan az ízvilág, a pohár, jön az utolsó rosta, a főnökség. Itt szerencsére ők is nagyon értenek ehhez, és jó nézőpontot tudnak adni az egészhez.

Ezt úgy kell elképzelni, mindannyian elkezdtek dolgozni a pult mögött, leültök és végigkóstoljátok egymás italait?

Igen, nagyjából így néz ki. Az, hogy ki mennyire kreatív, kinek mennyi ötlete van, ez egyénfüggő, nincs megszabva, hogy kitől hány ital kerül fel a menüre.

Vannak kedvenc alapanyagaid?

Vannak! Sok előnnyel jár, hogy van mögöttünk konyha. Egyrészt, mert friss alapanyagokkal tudunk dolgozni, másrészt, hogy könnyen képbe kerülnek a szezonális zöldségek, gyümölcsök. Vegyük a tavaszi vagy a kora nyári szezont, jönnek sorban az izgalmasabbnál izgalmasabb alapanyagok, a rebarbara, az eper, a málna, a füge. Kimondottan kedvencem nincsen, mostanában nagyon rá voltam kattanva a yuzura. Azt mondtam, hogy ezt el kell tenni télire is valamilyen formában, annyira zseniális.

Mi az a négy ital, amit most elkészítesz nekünk?

Az Absolut sztenderdek közül a Sea Breeze-t és a a Mule-t választottam, de mindkettőben van egy kis csavar, az utóbbinak ezért az Absolut KIOSK Mule nevet adtam. A Sea Breeze egy könnyű nyáresti koktél, amíg a mule-t egy kis chilivel dobtam fel, amitől egészen fűszeres lett. A másik két ital a KIOSK különlegességei közé tartozik. A Pearl Jam nem hiába kapta ezt a nevet, almalekvár van benne, az Al’mondo pedig egy könnyed, hűsítő ital, házi mandula sziruppal és mentával.

Te szeretsz eljárni helyekre kimondottan olyan célból, hogy kipróbálj új dolgokat? Egyáltalán hol inspirálódsz?

Én úgy gondolom, ha fejlődni szeretnénk, azon kívül, hogy előadásokra járunk, tanulunk, vagy akár könyveket olvasunk, nagyon is kell az, hogy más helyekre elmenjünk, folyamatosan figyeljünk. Itthon utoljára az Urban Tigerbe mentem ilyen céllal, és borzasztó jó inspiráció volt. Ilyenkor nem egyedül megyek el, hanem barátnőkkel, és figyelem, hogy ők hogy fogadják az egészet, mi szerint választanak. A másik, ami fontos szempont nálam, hogy mik vannak egy itallapon, milyen irányzatokba mennek el. Ha például külföldre utazom, ott is mindig megnézem a leghíresebb, hírhedtebb vagy legjobbnak mondott helyet.

Neked van kedvenc ízvilágod?

Persze, abszolút van! Inkább a kesernyés és savanykás ízeket szeretem. Nem vagyok egy old fashion típus, akkor már inkább a Negronira mondom azt, hogy az én vagyok.

Szereted Budapestet?

Nagyon érdekes, hogy két évvel ezelőttig úgy voltam, hogy mindenképp el akarok költözni, és valahol külföldön szeretnék élni, tanulni, dolgozni, teljesen mindegy hol, csak nem itthon. Ez az érzés fél évente vissza-visszajött. Aztán egyszercsak megváltozott. Most konkrétan imádok itthon lenni, és szerelmes vagyok Budapestbe. Hogy ez minek köszönhető, nem tudom biztosan, de valószínűleg annak is, hogy megtaláltam a helyemet. Ha a báréletet vesszük, jó látni, hogy maga Budapest fejlődik, a fiatalok próbálják alakítani a várost, más irányba vinni ezt az egészet, és hál’ Istennek, nagyon sok kreatív ember él itthon, Budapesten. Nem gondolom, hogy ez egy rossz város lenne.

Ha van egy kis szabadidőd, és tudsz töltődni, akkor mit csinálsz Budapesten?

A barátokkal vagyok, vagy úszom. Érdekes, hogy ami másnak a futás, az nekem az úszás, engem az kapcsol ki. Ha gondolkodni szeretnék, akkor is elmegyek úszni. 13 évig versenyszerűen csináltam.

Hova érdemes elmenni úszni Budapesten?

Én eléggé uszoda-párti vagyok, a Komjádit mondanám, vagy a szigetet, az egész gyerekkoromat ott töltöttem. Még strandolni is oda járok, annyira szeretem. Ezenkívül túrázni is imádok, az Őrség a kedvencem.