Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Not your aranyvirágszál! - Interjú a Verkstaden lányokkal

2016. március 30. - absolut_hu

absolutxverkstaden2_logozott.png

Tavaly szinte fogalom lett a „Verkstaden lányok” kifejezés. Sokan azt hiszik, hogy a Verkstaden egy újabb divatmárka a budapesti pezsgő design színtéren, pedig annál sokkal több. Ez egy műhely, sőt mondhatni egy család, ahol kreatív, bátor lányok egyszerűen csak alkotnak. Itt nincs szigorú üzleti terv, nincsenek magasra törő célok, csak az alkotás szabadsága van. Az érzésé, hogy csinálnak valami jót, valami olyat, ami előreviszi a világot. És nemcsak azért, mert mások számára már értéktelen ruhákat hoznak ismét hordható állapotba, hanem mert mindemellett egyéniséget is visznek a mindennapokba. A Verkstaden mozgalom mindazokról a fiatal lányokról szól, legyen az a két alapító, Pálma vagy Panna, vagy a velük dolgozó grafikusok, akik mernek hangot adni a gondolataiknak és a kreativitásuknak. Pálma és Panna többek között erről az életérzésről mesélt nekünk.

Hogy kezdődött a Verkstaden sztori?

Pálma: 2009-től 2011-ig Svédországban, Malmöben éltem. Mint köztudott, a design eléggé alappillére a régiónak, így nem lehetett nem inspirált állapotba kerülni ettől a közegtől. Ott találkoztam először fizikailag a szitanyomással, és egyből úgy éreztem, hogy tök jól ki tudnám fejezni magam ezzel a technológiával. Amikor hazajöttem, az ott megspórolt pénzből beruháztam az első kör festékbe, eszközökbe, majd megcsináltam a pincénkben a műhelyemet, miközben elkezdem magánúton tanulni a szitanyomás mesterségét. Egy idős bácsi szitaműhelyébe jártam fel Csillebércre, ott lestem el a csínját-bínját ennek a szakmának. Ekkor még nem voltak olyan elterjedtek itthon a szitanyomott vászontáskák, úgyhogy ez egy szuper felületnek bizonyult ahhoz, hogy gyakoroljak. Akkoriban még csak a saját grafikáimmal készítettem cuccokat. Ezeket árultam pont egy bolhapiacon a Fogasházban, amikor elöször találkoztunk Pannával!

12011338_910735905674381_7933091912435467044_n.jpg

Hol tartott akkor itthon a szitanyomás?

Pálma: A szitanyomás egy nagyon régi technológia, ennek nyilván már volt kultúrája itthon. De ezzel a szabad stílussal és a vászontáskákkal egy induló hullámot kaptunk el. Visszaemlékezve, vagy kétszáz darabot el is ajándékoztam azonnal, mert egyfajta küldetésnek éreztem, hogy elterjesszem! Ezen kívül pedig szerintem ez egy nagyon jó felület arra, hogy a grafikákon keresztül elmondhassuk a világnak, amit akarunk, emellett pedig eleve benne van a környezettudatosság is, ha mondjuk arra gondolunk, hogy ezzel is mehetünk bevásárolni a nejlonzacskók helyett.

Ismerd meg a Verkstaden lányok történetét!

Panna: A környezetudatosság már az elejétől kezdve fontos szempont volt nálunk. Nemcsak egy “táskabizniszként” tekintettünk rá, annál sokkal komplexebb dolgot szerettünk volna kihozni a közös munkából. Szerencsére Pálma nem zárkózott el a kollaborációk elől, sőt.

Panna, téged mi fogott meg abban, amit Pálma képviselt?

Elkezdtünk beszélgetni, összebarátkoztunk, és megbeszéltük, hogy meglátogatom a műhelyben. Kiderült, hogy van egy közös hobbink: mindketten használt ruhákat újítottunk fel már akkor. Ebből aztán csináltunk a Verkstadenen belül egy közös márkát, a Second Go-t. Egyik délután leültünk, kitaláltuk a nevet, elővettük a fényképezőgépet, megnyitottuk az InDesignt, és már készen is álltunk! (nevet)

Pálma: Ez tényleg így volt! Összeültünk egy délután, és nagyjából azonnal el is keztük a közös munkát! Egy borzalmas pop-dal hatására meg is lett a név (nevet), majd a logó és az első darabok. Szerintem amúgy nagyon sok dologhoz így kellene hozzáállni az életben. Bízni a megérzéseinkben és egyszerűen csak belevágni!

Panna: Eléggé adta magát a dolog. Persze mindenki csinál ilyesmit: például, ha kiszakad a ruhád, befoltozod, vagy mondjuk találsz valami jó ruhát egy turkálóban, van, hogy átalakítod. A szekrényeink már tele voltak, úgyhogy elkezdtük kiválogatni, és átalakítgatni a ruhákat. Itt ki tudtuk élni magunkat, az sem volt baj, ha kicsit extrémebbre sikerült egy-egy darab.

Pálma: Aztán amikor már bővült a csapat grafikusokkal, eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha ezekre a ruhákra is nyomnánk mintákat. Ezzel jött egy olyan csavar a Second Go-ba, amit már nem feltétlen tud mindenki megcsinálni! Meg is nőtt az érdeklődés a cuccaink iránt.

Panna: Itt már nemcsak kész grafikákat tudtunk egy meglévő felületre nyomni, hanem színes anyagokat szitáztunk, amikből aztán különböző dolgokat varrtunk. Ezáltal el tudtunk menni egy sokkal kreatívabb irányba. Így lettek a zsebekből kikandikáló minták vagy a könyökvédők, de csináltunk bugyikat is, mondjuk azokat csak viccből. (nevet)

verkstaden_03.png

Verkstaden Facebook

A ruháitok kapcsán nagyon fontos elem a környezettudatosság. Ti miért tartjátok ezt fontosnak?

Pálma: Ha egy dolgot kellene kiemelnem a sok aktuális probléma közül, akkor ez az, hogy szinte mindent Ázsiában gyártanak. Van ez az I Made Your Clothes hashtag kampány, ahol egy ilyen feliratú táblával lefotózzák azokat, akik készítették azokat a ruhákat, amiket mi megveszünk. Sok esetben azt is ráírják a táblára, hogy ők maguk mennyit kaptak a termék elkészítéséért, majd ezt követően mi európaiak mennyiért vásároltuk azt meg. Elképesztő! A kampány célja, hogy szembesüljünk azzal, hogy kik ők, és milyen körülmények között dolgoznak. Erről amúgy az elmúlt időszakban voltak durva kampányvideók és teljes filmek is. Ezt a jelenséget nagyon nagy problémának tartom, és nemcsak azért, mert igazságtalanul bánnak ezekkel az emberekkel, hanem azért is, mert ezzel a tömeggyártással elveszik tőlük és tőlünk is a ruhakészítés örömét ezek a nagy cégek. Ez a hatalmas méreteket öltő tömeggyártás ráadásul rengeteg logisztikával és környezetszennyezéssel jár. Én amondó vagyok, hogy legyen inkább kevesebb ruhánk, de az lehetőleg helyben, fair trade módon készüljön el! És bár a saját vállalkozásom ellen is beszélek ezzel, de akkor is úgy gondolom, hogy nem kell agyba főbe vásárolni.

Panna: A Second Go-nál 100%-ban minden újrahasznosított. Olyan anyagokat használunk fel, amiket mások kidobnának, vagy turkálókban végezték. Tulajdonképpen a név is arra utal, hogy ezekben darabokban még van lehetőség. A mi esetünkben itt van egy kis érzelmi szál is, mert a régi dolgok rendelkeznek olyan történetekkel, amik akár megindítják az embereket, arról nem is beszélve, hogy szépek is. Kár lenne, ha a szemétben végeznék. A lényeg, hogy nem görgetjük tovább a fast fashion kereket, hanem gyakorlatilag abból gazdálkodunk, ami végül is hulladék másoknak.

Pálma: A Verkstadenen belül vannak persze saját tervezésű, újonnan készített cuccok is, - nem csak Second Go - amik bár nem újrahasznosított anyagokból készülnek, de fontos, hogy mind helyben.

verkstaden_02.png

Second Go kollekció

Az, hogy a környezettudatosság ennyire előtérben van nálatok, még mitől lesz a Verkstaden sajátos a budapesti design életben?

Pálma: Talán észrevehető, de a ruhákon látható grafikáknak van egy elég szabad, kicsit odamondom stílusa. Ezek, és ezáltal a termékek is, attól válnak igazán sajátossá, hogy az alkotók aktuális érzelmi állapotait, életeseményeit, belső képeit vagy éppen frusztrációit jelenítik meg. Vagy végső soron persze bármit, amiről megszavazzuk, hogy király! Egyébként teljesen spontán, hogy a Verkstadennél éppen ki rukkol elő valamivel. Amennyire a lehetőségeim engedik, én nyitva tartom a kapukat elég sok minden és sok mindenki előtt. Ebből is következik, hogy a Verkstaden inkább egy nyílt baráti társaság és nincsen szigorú munkarend sem. Azt szeretem, ha őszinte valami, és nem izzadságszagú!

Panna: Hívtak már minket Riot Girl kollektívának, és azt hiszem van is ebben valami. Az biztos, hogy ez egy nagyon emberarcú dolog. Az egész alulról építkezik, így közvetlenebbek is vagyunk talán, mint a legtöbb tervező. Én egyébként nem is mondanám kizárólag egy márkának magunkat. Már a névből is következik, hogy ez valami több, hiszen ez egy svéd szó, ami azt jelenti: a műhely. Ez nagyon sok mindent megenged nekünk.

Pálma: Azt is mondhatjuk, hogy ez egy filozófia, valami, ami azt üzeni, hogy alkotni jó. Bár eredetileg egy svéd üzlet koncepciója inspirált, ahol a boltban készültek az emberek szeme láttára a dolgok, de aztán szépen apránként továbbgondoltam, mi mást is foglalhatna magában még ez az egész. Április 1-május 1-ig részt veszünk a Nyitva Fesztiválon, ami lakatlan üzlethelyiségeket hoz össze különböző projektekkel a fesztivál egy hónapjára, többek között azzal a céllal, hogy ezek a projektek élőben is kipróbálhassák az ötleteiket. Ez egy iszonyúan izgalmas lehetőség most számunkra, hiszen most a valóságban is tesztelhetjük a Verkstaden koncepcióját. Üzlet és műhely egyben, amit végre megnyithatunk a külső érdeklődők felé is! Szeretném majd a bolt kínálatát is úgy kialakítani, hogy ezeket a folyamatokat tükrözze!

verkstaden.png

Verkstaden

Ehhez egy különleges helyszínt választottatok, ami talán a Paulay utca legizgalmasabb épülete. Mi ez?

Pálma: Egy műemlékről van szó, az Első Pécsi Bőrgyár 250 éves épülete, ami persze már sok-sok évvel ezelőtt bezárt. Mi egy 100 négyzetméteres hodályba költözünk be, ez volt a bőrgyár cserző műhelye. A helyiségen három másik projekttel osztozunk majd; a pakk_arttal, a Heinrich Alkotói Szinttel és a Hurrikan Press-szel.

Panna: Azt szeretnénk, ha ez nemcsak egy üzlet lenne, hanem egy közösségi tér is egyben. Minden héten szervezünk egy-egy minikiállítást, hétvégente workshopolunk, mesélünk majd a szitanyomásról, meghívunk különböző grafikusokat, akiket érdekesnek találunk, de videóvetítéseket és filmezést is tervezünk. Ez jó alkalom arra, hogy bemutassuk mindenkinek, amit a mindennapokban csinálunk.

Pálma: Gyakorlatilag próbára tehetjük így az egész koncepciót, páldául azáltal, hogy a közönséggel együtt készítünk el különböző dolgokat. Ez egyébként jellemző a mi alkotási folyamatainkra is. Összejön a csapat, és előfordul, hogy még mi sem tudjuk előre, hogy mi sül majd ki belőle. Sok minden született már így meg, ezért ezeket az alkalmakat nem lehet nem izgatottan várni! Persze azt valamennyire lefektetjük, mi mentén szeretnénk haladni technológiailag, de mindenkinek meg lesz adva a lehetőség, hogy az általunk szervezett workshopokon a saját ötleteit valósítsa meg.

absolutxverkstaden4_logozott.png

A magyar design élet jelen pillanatban pezseg. Ti szeretnétek ezzel az egy hónapos fesztivállal valami hiányt betölteni, vagy úgy tekintetek magatokra, mint ennek a design színtérnek egy újabb színfoltja?

Pálma: A legeslegnyomósabb indok, amiért ezt az egészet csinálom egyszerű: egyszerűen ez tesz boldoggá. Szó sincs hiányról vagy arról, hogy ne ismernénk el a magyar tervezőket, bár egyébként szerintem design eseményekből sosem elég! Ha arra gondolok, hogy mi lenne, ha valaki előjönne egy hasonló projekttel, mint például a Second Go, tudom, hogy egyből az lenne az első gondolatom, hogy de jó, csináljunk valamit együtt! Valahol minden hasonló dolgot kezdeményező csapatot a barátunknak tekintünk. Egyébként meg egyszerűen szeretnénk mi is kifejezni magunkat.

Panna: Az, hogy tudunk valami újat mutatni az embereknek, talán úgy nyilvánul meg a leginkább, hogy szembejönnek az utcán az általunk készített ruhák, és jó visszajelzéseket kapunk. Én nem gondolom azt, hogy nekünk hatalmasra kellene nőnünk. Szeretem azt a családias, műhelyhangulatot, ami nálunk van. A Second Go alakulásánál volt bennünk olyan motiváció, hogy valami olyat csináljunk, ami nem arról szól, hogy valamire rárakjuk a designer címkét, és jó drágán eladjuk. Egyszerű az egész: használt ruhákat alakítunk át, teszünk menővé, és adjuk tovább elérhető áron. Ezek nem vintage darabok, hanem szimpla ruhadarabok, amikre ráraktunk egy mintát, vagy bármit és szimplán jól néznek ki. Fontos, hogy a közönségünk megmaradjon, mert ők tudnak azonosulni a világunkkal.

Pálma: Az én életemet már eléggé kitölti a Verkstaden és az ekörüli sok tennivaló, ráadásul két iskolát is emiatt kezdtem el a közelmúltban. Szóval én azért bízom benne, hogy ez a sok energia egyszer megtérül, ez az egész pedig nagy(obb)ra nőhet egy nap! Persze mindamellett, hogy közben megtartja az emberarcúságát és az eredeti céljait.

absolutxverkstaden5_logozott.png

Hogy érzitek magatokat Budapesten?

Pálma: Mint kezdő vállalkozó, sok olyan dologra kell koncentrálnom, ami egyáltalán nem a kreativitásról szól, emiatt előfordul, hogy gyakran találom magam hullámvölgyben. De van bennem lendület, ami mozgat a kezdeti nehézségek ellenére is. Az biztos, hogy a magyar emberek rendkívül kreatívak, pont attól, mert nem vagyunk olyan gazdag nemzet, kevés pénzből is meg tudunk oldani dolgokat sok kreativitással, és ez sokkal inspirálóbb, mintha minden adott lenne.

Panna: Budapestben nagyon értékelem, hogy számtalan olyan program van, mint a miénk is, vagy mint például a Nyitva Fesztivál most áprilisban. Ezek sok változást elősegítenek azáltal, hogy lehetőséget teremtenek. Itt vagyunk most négyen, a négy projekt, beletesszük, amit tudunk, és ha a budapesti kreatívok krémje ugyanúgy odateszi magát, és kitartással dolgozik, akkor még nagyon sok jó dolog fog születni. Rengeteg olyan kezdeményezés van most Budapesten, amik érdemesek a figyelemre, és lehet, hogy más városokban nehezebben valósulnak meg pont azért, mert kicsit komolyabban veszik magukat. Nekem ez a lazaság tetszik Budapestben. Például, hogy vállat vonsz, és nyitsz egy boltot.

Pálma: Sokat utaztam és éltem több helyen is külföldön, de én mindezek ellenére itt képzelem el a jövőmet, mert egyszerűen szeretek itt lenni.

A Nyitva Fesztivál megnyitója április 1-jén, pénteken 6 órától lesz, ahol az Absolut is gondoskodik a jó hangulatról. Gyertek!