Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Modern kori polihisztor - Interjú Fegyverneky Sándor Jr-ral

2016. március 25. - absolut_hu

fegyverneky_02.png

Fegyverneky Sándor Jr. nap mint nap emberek különböző arcait jeleníti meg, fontos pillanatokat kap el, dokumentál. Annak idején, amikor a fotózást választotta hobbijaként már egyből ez érdekelte; megtartani a pillanatot, az emlékeket. Először csak magának, majd az utókornak. Jó benne, úgyhogy hamar beszívta a szakma. Az amúgy zenei háttérmunkásnak készülő srác egyik pillanatról a másikra összenőtt a kamerájával. Szereti, amit csinál, ráadásul a zene sem maradt el teljesen, a hangmérnöki széket felváltotta a DJ pult.

Remélem a következő kérdés nem lesz olyan nehéz, mint a „Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?”. Nálad mi volt előbb: a zene vagy a kép?

A zene volt! Mindig is nagyon nagy örömet adott a zenehallgatás! Talán azért is, mert otthonról ezt hozom. Édesapám, aki zeneiskolába is járt, sokat vitt koncertre, és valahogy megszerettem. Gimnázium után el kellett indulni valamilyen pályán, úgyhogy kipróbáltam pár dolgot. Például tanultam multimédiafejlesztőnek is, de nem találtam a helyemet. Amikor meghallottam, hogy van olyan szakma, hogy hangmérnök, egyből megtetszett. Nem vagyok zenész, hiszen sosem tudtam hangszeren játszani, de technikailag átlátom a dolgokat. Mivel érdekelt is ez a része, egyszerűen kézenfekvő volt. El is végeztem itthon egy iskolát, aztán kimentem egy másikba Miamiba egy évre. Amikor visszajöttem, elkezdtem dolgozni egy stúdióban.

Mi változott meg Miamitól?

Azért fontos külföldre menni, és ezt mindenkinek mondom, mert úgy jössz haza, hogy egy külsős szemével is tudod nézni, hogy mi van itt. Minél messzebb mész, annál jobban átlátod, hogy mennyivel másabb a világ máshol. Egy idő után berendezkedsz, és amikor visszatérsz, jobban el tudod helyezni a saját világodat. Ez sokat segített abban, hogy jobban elnavigáljam magam. Akkoriban írtam is kint egy blogot, amit sokan olvastak. Ennek volt még egy olyan hozadéka, hogy sokan megkerestek közös munkára, mert úgy érezték, hogy menőnek számít az, hogy voltam Miamiban. Nem feltétlenül tudtam többet a munkáról, annál inkább az életről és a világról, de az biztos, hogy jót tett a karrieremnek. Közben belekerültem a filmes és reklám hangutómunkákba. Számomra ezek nem voltak kreatív munkák, ráadásul zenével szerettem volna foglalkozni, stúdiózni, koncerteket keverni. Az viszont nem nyújtott elég perspektívát.

fegyverneky_logozott.png

Hogy lettél fotós?

Úgy, hogy a hobbim felé fordultam. Mivel folyamatosan kiraktam a Facebookra a fotóimat, egyre többen rámírtak, hogy milyen jók a képeim, szeretnének velem dolgozni. Bár előtte nem gondoltam rá, hogy így lesz, de elkezdtem munkaszerűen fotózni. A videózás is hasonlóan természetesen jött, a technika fejlődéséből adódóan. Csak át kellett kattintanom a gombot.

Sodródó típus vagy?

Nem megyek a dolgok elébe, inkább próbálom azt megoldani, ami jön, vagy összekötni, ami körülöttem van.

Amikor elkezdted a fotózást, mi volt, ami a legjobban érdekelt benne?

Mindig is szerettem képeket nézni. Akkor még filmre kezdtem el fotózni. Inkább dokumentalista szemszögből álltam hozzá. Meg akartam örökíteni azokat az élményeket, amiket átéltem. Például egy nyaralásról. Ezt persze megpróbáltam minél szebben kivitelezni, hogy az élmény tovább fokozódjon. Amikor bejött a digitális fotózás, egyre több fotós munkáit láttam, és rájöttem, hogy az átlagnál jobb képeim vannak.

Tegyük egymás mellé a fotózást és a videózást. Mikben látod a legnagyobb különbségeket a kettő között?

Jóval kevesebb eszközzel lehet jó fotót csinálni, mint egy szép videót. Komolyabb technika kell hozzá és környezetigényesebb is. A fotónál sok mindent meg lehet csinálni utómunkában, amíg a videóban jóval nehezebb eltüntetni egy-egy apróságot, amire nem volt energia, hogy a helyszínen megoldódjon. Nagyon szeretem a fotóban azt, hogy tudással és tapasztalattal egy-egy helyzetben nagyon jó eredményt lehet elérni. A videózásnál jobban rá vagy hagyatkozva olyan dolgokra, ami nem a te tapasztalatod és tehetséged. A videó esetében a jó tartalom is elengedhetetlen, amíg egy kép úgy is lehet szép, hogy komolyabb háttértörténete lenne. Egy videót csak akkor nézünk végig, ha a tartalom is érdekes.

Van olyan élményed, amit ki tudsz emelni?

Mindig izgalmas, és én mindig izgulok még a kisebb feladatok előtt is. Nagyobb munkák előtt pedig nem is nagyon tudok aludni. Egy reklámfilm fotózásomat tudnám itt kiemelni. Egy dán mobiltársaságnak a nagy kampányához egy híres autóversenyzőről és egy nemzeti hősnek számító triatlonfutónőről kellett portrékat csináljak a legkülönbözőbb helyzetekben két napon keresztül. Azért sem volt egyszerű, mert mindig csak pár percre tudtak elszakadni a forgatástól, nekem pedig előre megvoltak a beállítások, hogy miket kell hoznom. Ráadásul mindig állt mellettem egy art director, aki figyelte a munkámat, hogy teljesítem-e a kiadott feladatokat. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor mekkora a nyomás! Szóval miközben futott a futónő, kattintottam a sorozatfotókat, egyszercsak lemerült a gépem, és emiatt a kártya használhatatlanná vált. Ráadásul egy erdő közepén voltunk! A gép nem olvasta be a kártyát, úgyhogy gyorsan csiholtam internetet, és próbáltam venni egy olyan programot, ami vissza tudja hozni a képeket a kártyáról. Ja, csak nem volt nálam pénztárca, mert ilyenkor arra nincs szükség, ezért az ember nem is viszi magával. Végül egy barátom segített ki telefonon. Letöltöttem a programot és megmentettem a képeket. Eddigi munkásságom legnehezebb percei voltak! De ha már élményről beszélünk, nekem az is nagy örömet okoz, ha ismert írókkal, zenészekkel dolgozhatok. Most már másodszor mentem az Artisjus díjátadójára, ami azért is izgalmas, mert csak pár percem volt jó képeket készíteni a díjazottakról.

Most mi mozgat legjobban? Min pörögsz?

Elsősorban alkalmazott dolgokat csinálok, és mivel a hobbiaim váltak a megélhetésem forrásaivá, ezért nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy a fotózás és a DJ-zés munka. Ráadásul ki is merem jelenteni, hogy kiélem magam az alkalmazott feladatokban, úgyhogy teljesen saját projekteket nem is kezdek el, mert megpróbálom mindig beletenni magam teljesen abba, amivel éppen megbíztak. Így is teljesen sajátomnak érzem ezeket a munkákat. Hogy ezek közül pedig mi okoz igazán nagy örömet? Annak nagyon örülök, hogy a D. Tóth Krisztával csináljuk a WMN-en ezeket a kisfilmeket. Nemrég Sándor Máriával készítettük el a legújabbat. Ő az egészségügy jobbátételén munkálkodik, és jó érzés, hogy ilyen tartalmak készítéséhez járulok hozzá. Kriszta látásmódja meg amúgy is közel áll hozzám, és az is fontos számomra, hogy nagyon sok emberhez eljutnak ezek a videók.

fegyverneky_03.png

Mit csinálsz, amikor töltődni szeretnél?

Hiába munka a DJ-zés, az jelenti számomra a feltöltődést. Az első munkáim között is ez szerepelt még gimi után. A Hősöknek voltam a DJ-je, velük mentem mindenhova. Ezt amúgy nagyon élveztem, rengeteg helyen voltunk, sokat utaztunk, sokat láttunk. Színpadon lenni olyan élmény, amit nem lehet semmi mással pótolni. Egy idő után megpróbáltam kiszállni ebből, mert rájöttem, hogy a nappali karrieremet nem feltétlenül pozitívan befolyásolja. Az éjszakázás és a bulizás elvesz a koncentrációból, pláne, ha másnap forgatás van. Nem is zenéltem egy ideig, mert amúgy is, ha valamivel foglalkozom, akkor abba szeretem teljesen belerakni magam. Így a fotózás és videózás mellett maradtam. Egy idő után viszont annyira hiányzott az a fajta adrenalin és maga a buli is, ami számomra leginkább akkor működik, ha zenélek is. Ilyenkor muszáj, hogy jól érezzem magam a színpadon, az emberek azt kell lássák, hogy ez a csávó is jól érzi magát, ekkor tudnak ők is bekapcsolódni. Nekem ez nem is megy nehezen, mert nagyon szeretem a zenét és azt is, hogy megmutathatom az embereknek azokat a zenéket, amik nekik is örömet okozhatnak.

12308829_1045790065471680_7318754668904423289_n.jpg

Forrás: Onehundred

Sok zenei videót készítesz. Neked mi az ideális munkafolyamat? Mennyire folyjon bele maga az előadó, a zenekar?

Sokszor a következőképpen zajlik le a folyamat: „Figyu Sanyi, fel akartunk venni magunknak egy videóklipet, mert az egyikünk elég ügyes, de nem annyira sikerült. Nincs annyira pénzünk, tudnál segíteni?” Na ilyenkor úgy megyek oda, hogy ok, de akkor én csinálom! (nevet) Persze ez némi sarkítás! Az a legjobb, amikor az, akivel együtt dolgozom, átlátja, amit csinálok, és hozzá tudja tenni azt, ami neki fontos, és amibe én nem látok bele. A zenét hallva az ember társít vizualitást, aztán utánanéz, hogy a social media oldalakon milyen fotókat posztolnak, esetleg, hogy milyen az előző videójuk. Ez viszont ahhoz kevés, hogy teljesen beleláss egy zenekar vagy előadó világába. Nekem például sokat segít, hogy a a barátnőm, a Kata animáció szakra jár a MOMÉra, és most csinálja a master diplomáját. Ő nagyon vizuális, és rengeteg videót, grafikát, rajzot néz, és mutat nekem. Az sokkal absztraktabb és inkább az esszenciáját adja egy-egy stílusnak vagy irányzatnak, amire aztán fotóban és videóban is rá lehet állni. A lényeg, hogy én tőle tudom, hogy mi a menő, aztán később én is rájövök erre, csak valahogy ő előbb veszi észre ezeket.

Budapestet hogy örökíted meg?

Sajnálom, hogy Magyarország nagyon Budapest centrikus, és minden itt történik. Kevés alkalmam van a városon kívül csinálni valamit. Amikor sikerül végre eljutnom vidékre, az nekem mindig nagyon érdekes utazás. Az emberek is kicsit mások. Én például mindig bírtam, hogy a kisvárosokban az emberek sokkal nyugodtabbak és közvetlenebbek. Lehet, hogy ez sztereotípia, de ezt tapasztaltam. Amit Budapesten a legjobban szeretek, az a közösség, ami itt van. Akárhányszor külföldön voltam, mindig megtaláltam, hogy az adott város miért jobb, mint Budapest, de visszatérve mindig arra gondolok, hogy összességében itt a legjobb minden. Mert lehet, hogy itt minden kicsiben van, vagy bizonyos dolgok nem annyira fejlettek, de jó szinten van minden, és az emberek sokkal többet hoznak ki a kevesebből.

602032_588255064547125_762927545_n.jpg

Ninja a tetőn fotósorozat

Te mit teszel hozzá Budapesthez?

Ha a zenét nézzük, akkor azt, hogy egycsomó buliban játszom, és ezáltal sok emberhez eljut, a zenei világ, amit képviselek, befolyásolni tudom a városlakóknak a hangulatát vagy ízlését. Egy-egy szórakozóhelyen megfordul 300-400 ember a szettem alatt, és az mindig nagy érzés, amikor hatok az emberekre. A zene már csak ilyen. Mintha a DJ pult egy hangulatátivivő eszköz lenne, ahol az ember beállítja, hogy mit akar eljuttatni az ott lévőkhöz. A másik felfoghatatlan érzés, amikor arra gondolok, hogy lehet, hogy most valahol a városban valaki hallgatja valamelyik mixemet.

Hogyha egy képként kellene Budapestet megjeleníteni, akkor hogy nézne ki ez a kép?

Ez így nagyon nehéz. Elsőre az emberek meg az épületek jutnak eszembe, mert nagyon sokat jövök - megyek a városban robogóval, és az nagyon jó arra, hogy a városban lássam az épületeket és az utcákat panorámában és mozgásban. Az egész olyan filmszerű. Amikor meg megérkezem, akkor az emberekkel találkozom, akik megtöltik a várost. De ha mégis kell választanom, akkor legyen egy szórakozóhely, ami előtt iszogatnak az emberek.