Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Aki tanítja, igenis tudja - Interjú Kovács Dániellel

2015. június 12. - absolut_hu

150415_4077.jpg

Kovács Dániel esetében nem volt egyértelmű, hogy bartender lesz. Hiába végezte el a Mojito Mixeriskolát, hobbiként tekintett jó ideig az egészre. Aztán az élet az UriMuriba sodorta, és onnan nem volt megállás, beszippantotta a belváros. Jelenleg a Trafiqban találkozhattok vele a bárpult mögött, de egyre nagyobb szerepet játszik az életében a tanítás is. Italai legalább annyira karakteresek, mint ő maga.

Hogy lesz az ember bartender?


Egyszer csak jött egy telefon, hogy be kellene ugranom egy bárba. Két hét múlva már én vezettem a helyet. Aztán nem sokkal ezután megint csengett a telefon, és elhívtak az Andrássy úton éppen akkor nyíló UriMuriba. Innentől pedig már mindenki ismeri a sztorit. Két év alatt sikerült egy legendát építenünk, ami nem indult másból, mint öt faszi állt bent a körpultban fehér pólóban, ültek körülöttünk a nők, és ment a vakítás. Azóta voltam pár helyen, többek között a 360 Barban, és lettek saját projecktek is, de mindig a belvárosban maradtam. Egyszerűen itt a helyem. Nekem két dolog számít: hogy tudjak keresni és hagyjanak alkotni. Ez most lehet, hogy furán hangzik, de összefügg a kettő, mert ahol van pénz és igényes a tulajdonosi kör, ott arra is áldoznak, hogy a koktélba friss gyümölcs kerüljön. Érdekes módon a végén visszakerültem oda, ahonnan elindultam, most a Mojito Mixeriskolában tanítok.

Számodra mik azok az alapvető dolgok, amik szükségesek ahhoz, hogy jól érezd magad, mint bartender?


Nekem nem lehet határokat szabni. Ha valaki alkotni akar, akkor azt nem szabad korlátok közé szorítani. Szerencsére az elejétől kezdve úgy alakultak a dolgok, hogy kikérték a véleményemet, és nem végrehajtanom kellett. Persze ezért sokat dolgoztam.

Mennyire tudod magadat kiteljesíteni az adott szórakozóhelyen, ahol dolgozol?


A szórakozóhelyek többségében megindult egyfajta bartender forradalom, amit a gasztroforradalom is hozott. Ennek a már említett UriMuri is része volt, karöltve pár hellyel, például a Boutiq’barral. Mostanra kezd visszaállni a régi helyzet, a vendégek megint inkább csak longdrinkeznek. Az a feladatunk, hogy valahogy mégse engedjük, hogy ez kiölje a kreatívitást. Ezért kell olyan egyszerű és könnyen emészthető dolgokat csinálni, amikben mégis ott a csavar.

A bartenderek ma már túlvannak azon, hogy tudnak mondjuk 50 koktélt. Más a hozzáállás, mint régen. Ez csak a gasztroboomnak köszönhető?


Bár a koktéloknak nagy kultúrája van külföldön, hozzánk a 90-es években csak a “pálmafás” verziók jöttek be, nagyrészt a Balatonon nyaraló németek hatására. Az, hogy ennyit fejlődött a koktélkultúra itthon nem a gasztroforradalomnak köszönhető, hanem pár bartendernek, akiknek már nem volt elég, hogy ananászlevet öntsenek az italba. Nekünk valami más kell. Az, hogy az emberek igenis tegyenek különbséget két vodka között, hiszen mindegyiknek más íze van.


Ez az új hozzáállás mennyire alakult ki külföldi hatásra?


Csak a magam nevében tudok beszélni. Nekem nem onnan jött, hanem hogy nagyon fiatalon elkezdtem borokkal foglalkozni, de sajnos a 7 éves korom óta tartó allergia miatt nem érzem az illatokat, így ez a szenvedély nem tudott kibontakozni. A gasztronómiát viszont imádom, ebből merítek sokat, és ezt vezetem át az italokra.

trafiq-1195.jpg

Miért ezt a négy italt készítetted el?


Az Absolut Greyhound nagy kedvencem, mert a grapefruit fanyar, kesernyés, mégis visz egy édes citrusvonalat. Ezzel az itallal tökéletesen megmutatható, hogy mit tesz egy itallal, ha a megfelelő minőségű alapszesszel nem teszünk mást, mint feltöltjük másfél deci friss grapefruittal. És itt a hangsúly a friss szón van, mert hiába veszed le a boltok polcairól a legminőségibb gyümölcslevet, csak az igazi grapefruitnak van grapefruit íze. Ezt a koktélt bárki kipróbálhatja otthon. A másik Absolut ital is nagyon közel áll az ízlésemhez; szintén fanyar, kesernyés. A gasztro az édes, savanyú, sós íztextúrán mozog. Így van ez a koktéloknál is. Úgy, ahogy egy finom falat után is elmosolyodsz. Az édes és a savanyú variálásával jön ez a cirkuláció; mindenhol bizsereg a szád, és muszáj egy picit elmosolyodnod. Ezért választottam az Emmas Campari-t, mert a passion fruit is savanykás, és nem édes, ahogy sokan gondolják! Nagyon régóta mozgatnak a zöldséges italok, szódák. Ha az Absolut Elyxet vesszük alapul, ez illatában, ízében a vajas kenyérre emlékeztet, vagy ha máshonnan közelítjük meg, azt is mondhatjuk, hogy rezes íze van. Mivel az Elyx nagyon kívánta a sósat, édeset, a sima vodkaszóda kapott paradicsomot. Nem szerettem volna hosszúra megcsinálni; egyharmad része a vodka a feltöltő anyagnak, ami csak víz. Kibontja a vodkánkat, és ebbe pikk-pakk beleázik a koktélparadicsom. Ez teljes balanszt alkot. Ezennel meg is született az Elyx Summer Tales. Mindenkinek csak ajánlani tudom hozzá a vajas kenyeret. A legtöbb ital az édes - savanyúra épül. Én szeretek bevetni egy harmadik ízt. Erre nagyon jó példa a másik saját ital, az Oh, Camille. Egy kellemes nyári délután találtam ki, amikor egy teraszon ücsörögtem. Pont mellettem volt egy teásdoboz, ráböktem a kamillára, és beleáztattam a vodkába. Kicsi Camparival meghúztam, majd hozzáadtam tonikot a frissítő hatás kedvéért. Csináld meg otthon, ülj ki a naplementébe, kortyolgasd el, és tuti kérsz még egyet. Megnyugtat, igazi békítő ital.

Azt lehet mondani, hogy a saját ízlésed dominál az általad kiadott italokban?


Sokan azt mondják, hogy a vendég az első. Azt kér, amit akar, neked pedig meg kell csinálnod. Megint gasztrós párhuzammal jövök; bemész a Zona étterembe, ott van Huszár Krisztán, és egy rántott húst kérsz tőle. Van minden a konyhán, meg lehetne csinálni, de ha Krisztián összállít egy étlapot- a saját kreálmányaival-, amiben benne van ő maga, és ettől olyan a konyhája, amilyen, akkor nem kérsz tőle rántott húst. Én az italoknál is így gondolom. Persze most, hogy a mixersuliban tanítok, Tivadar (Bíró Tivadar, a Mojito Mixeriskola vezetője- a szerk.) nagyon jó mentor, és visszarántott a földre. Ebben a szakmába is, ahogy mindegyikben, nagyon fontos az alázat. Figyelni kell a vendég igényeit, és ki kell szolgálni, de azt is vallom, hogy azért vagyunk egyéniségek a pult mögött, hogy meg tudjuk mutatni, hogy milyen a mi világunk. Csak így tudom az én italomat adni. Meg kell találni az egyensúlyt: ne állj be a sorba, de közben legyél alázatos is.

Lehet azt mondani, hogy a tanításban teljesedtél ki?


Abszolút. Ha valaki megkérdezi, hogy mit csinálok, akkor elmondom, hogy a hétvégén a Trafiqban vagyok. Egyszerűen elfelejtem, hogy hétköznap a Mojitoban tanítok, mert annyira nem munkaként élem meg. A pozitív visszajelzések pedig megtöltik az egészet. Úgy érzem, hogy kimondottan pedagógus típus vagyok, de a hagyományos pedagógus oktatás az állami szférában nem vonz. A szakmán keresztül, amit végül választottam, mégis ki tudom élni ezt a vágyamat.

Nem tévedek, ha az gondolom, hogy te itthon jól érzed magad?


Én azt mondtam, hogy nem fogok elmenni itthonról, hogy megcsináljam az életemet. Persze sokszor nehéz, és nem állítom, hogy néha nem bizonytalanodom el, de kitartok az elhatározásom mellett, amíg tudok. Ha élnék is külföldön, egy-két évet, azért tenném, mert szimpatikus az a századforulós vonal, amikor több helyen éltek, tanultak az emberek. Emigrálásról viszont szó sem lehet.

Mi az, amit Budapest ad neked?


Mindent. Ez a város lüktet. Az URIMURI óta a belvárosban élek, és nincs olyan sarokkő, amit ne ismernék. Ez egy kicsi falu. Mindenhova csak gyalog megyek, békében vagyok, gyönyörű dolgokat látok folyamatosan, és ez a vizuális inspirációhoz sokat ad. Ugyanúgy szeretem a VIII. kerület Palotanegyed építészetét, mint a Parlament környéki házakat és a monumentalitást.

Milyen a tökéletes koktél?


Ami mindent beindít. Mint a tökéletes falat. Leülök ebédelni, megeszem az ételt. Szuper. Megiszom hozzá a bort. Szuper. Amikor ez a kettő jól működik együtt, kinézek az üveportálon, és elmosolyodom. Szerintem ez kell az italoknál is. Egy tökéletes italban minden íz benne van.