Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest


Az ABSOLUT bemutatja

YOULI: Better Than Me

2018. augusztus 24. - absolut_hu

35051071_1089461274526322_7323837958954418176_o.jpg

 Fotó: Fodor Kinga - Three Wolves Studio 

Az Absolut mindig is szeretett olyan dolgok mellett kiállni, amik ha merészen is nyúlnak érzékeny témákhoz, erőt és bátorságot adnak az embereknek, hogy kiteljesítsék önmagukat. A YOULI zenekar Better Than Me dala arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy milyen sérüléseket tud okozni egy gonosz megjegyzés, egy rosszul kimondott kritika. Az Absolut büszkén állt a YOULI mögé, és segített a számra készült videóklip elkészítésében, amit a Keyframe Productions-zel közösen álmodott meg a márka és a zenekar.

Nézd meg milyen lett!

Tovább

PRE-PRIDE PARTY az Akváriumban

Beat Dis interjú

_73a0341.jpg

Rengetegen készülünk a szombati Budapest Pride-ra, a városban itt-ott már látni a szivárvány zászlót az ablakokban. Június 1-jén, amolyan bemelegítésképpen az Akváriumban tartották az esemény hivatalos előparty-ját, ahol olyan neves, és nyitottságukról híres formációk léptek fel, mint az AGAVOID, Yinna, a Crisis Sound System, az Anima Sound System és a Beat Dis. A Beat Dis tizenhat éves pályafutása alatt mindig masszívan hozta azt a magas színvonalat, legyen szó a lemezekről, videoklipekről vagy éppen koncertekről, ami a nemzetközi piacon is simán megállja a helyét. Tavaly szinte teljesen kicserélődött a csapat; és aki kicsit is otthon van a hazai zenei undergroundban, tudja, hogy csupa hiteles és tehetséges, nagy multú zenész csatlakozott Csigó Tamáshoz, az egyetlen megmaradt alapítótaghoz. Többek között erről beszélgettünk vele, de szó esett még a készülő szólóanyagáról és Budapesttel való kapcsolatáról is.

Tizenhat éve van a Beat Dis a pályán. Az eredeti felállásból már csak te vagy. Mik voltak a legmélyebb és legmagasabb pillanatok?

A legmagasabb pillanatokat kisebb-nagyobb sikerek elérése közben éltük meg, lehetett ez akár egy próba, vagy fesztivál fellépés vagy a stúdiómunka. Sok időt töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. Soha nem mentünk bele olyan dolgokba, amihez nem volt kedvünk, emiatt aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy nem léphetünk tovább. Ebben aztán elfáradt mindenki. Amikor ez felszínre került, számomra az volt a legmélyebb pillanat.

Tavaly megújult a zenekar. Az új zenészek hatására hogy változott a zene, mit hoztak a “közös kalapba”?

Szőcs Gergő barátomnak köszönhetően komolyabb lett a dolog, mint egy sör melletti tervezgetés. Kellett az ő energiája, eltökéltsége is ahhoz, hogy most az új album felvételeinél tartsunk. Nem másodlagos dolog természetesen zenei sokszínűsége, és hangszeres tudása, ami élvezetessé teszi a munkát. Mohácsi Matyi basszustémáit imádom, rengeteget tesz az ő játéka is a kezdetleges zenei témákhoz, amiket kiviszek a próbaterembe. A billentyűket és a gitártémákat egyelőre én írogatom, de ezeknek kidolgozásában is kapok majd segítséget Vághy Tomitól és Dure-tól. (Ejtsd: gyur – a szerk.)

Sokan az internetet teszik felelőssé a zeneipar hanyatlásáért és átalakulásáért. Ti annak idején ingyen letölthetővé tettétek a lemezeiteket. Neked mi a személyes véleményed erről a változásról, az internet hatásáról?

Mint neten szörfözgető, új zenék után kutató zeneimádó felhasználó, csak jó dolgokat tudok az internetről mondani. Véleményem szerint egyre brutálisabban működik a zeneipar. Persze lehet, hogy nem a kiadók zsebében, hanem magánszemélyekében landol a pénz. Egy sima Soundcloud feltöltésből el lehet érni akár 250 milliós Youtube nézettséget. Nem látom persze a hátterét, de gondolom profi teamek dolgoznak a háttérben. Azért kazetta, CD és bakelit lejátszóm is van otthon, szeretek úgy is zenét hallgatni, sőt tervben van jó pár fizikai hanghordozó beszerzése a közeljövőben.

Tovább

Tuti recept nincs, csak intuíció - Interjú Lotfi Begivel

lotfibegi_portre_logo_zott.jpg

Lotfi Begi ma az egyik legfelkapottabb producer itthon. Az általa készített remixek szinte biztos a rádiók lejátszási listáin kötnek ki, legtöbb esetben a legelőkelőbb helyeken. Legtöbben a Compact Discoból ismerik, de azt csak kevesen tudják, hogy az elektronikus zene mellett, a keményebb műfajokért is rajong, jó ideig pedig a legnagyobb nevű zenekarokkal dolgozott koncertszervezőként. Itthon általában sokrétűnek kell lenni annak, aki érvényesülni szeretne a zeneiparban, és pont emiatt az elmúlt húsz év kitermelt magának jó pár olyan kulcsfigurát, akik a zenészlét mellett fontos szerepet töltenek be a háttérmunkálatokban is; menedzserkednek, szerveznek, kiadóban dolgoznak. Begi ennek a „klubnak” az egyik oszlopos tagja. Május 26-án a Yellow Budapest ELYXIR II. partyján lép fel, ennek apropójából beszélgettünk vele a kezdetekről, rajongásról, tét nélküli alkotásról és Budapestről.

Lassan húsz éve foglalkozol zenével. Sosem volt olyan érzésed, hogy elég volt, váltasz?

Érdekes, mostanában többször előkerült ez a téma a velem készített interjúk során, remélhetőleg nem azzal a célzással, hogy ideje lenne abbahagynom. (nevet) Nekem egyszerűen létkérdés a zene. Lehet, hogy ezek most nagy szavaknak tűnnek, de el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak. Soha nem történt meg velem, hogy elbizonytalanodtam volna. Lehet, hogy a szüleimnek voltak olyan gondolataik, hogy majd kinövöm, és lesz valami más „rendes” munkám, ezért hagytak, hogy azt csináljam, amit szerettem volna, de az elejétől kezdve nagyon komolyan gondolom ezt az egészet, így maradtam a zenélésnél. Ha mégis valami folytán váltanom kellene, akkor a konyha felé venném az irányt, mert a főzés a másik olyan terület, amit nagyon szeretek. Ez viszont csakis akkor történhetne meg, ha arra lennék kényszerítve.

Ezalatt a hosszú idő alatt viszont szinte minden területét megjártad a zeneiparnak. A saját produkcióidat azért tudod annyira profin vinni, mert zenei háttérmunkásként megtanultad a receptet, vagy a zenélés által megtapasztalt dolgok segítettek abban, hogy jól végezd a dolgodat, például a Magneoton/Warnernél, ahol A&R pozícióban dolgoztál egy ideig?

Mindig ösztönösen csináltam a dolgaimat, emellett pedig van benne egy céltudatosság is az elejétől kezdve. Az álmaim eléréséhez végéig kellett járnom azt a bizonyos szamárlétrát, amit manapság úgy látok, hogy a fiatalok szívesen megúsznának. Plakátot ragaszkodtam, szórólapot osztottam az elején, hogy egyről a kettőre jussak. Egyébként pont egy ilyen munka kapcsán sikerült bekerülnöm a Hegyalja Fesztivál szervező csapatába. Elkaptam az irodájukban egy beszélgetést; éppen külföldi zenekarokat kerestek. Szóltam nekik, hogy akkor majd én hozok. A kezdeti döbbenetet nevetés követte, aztán a főnök mégiscsak azt mondta, hogy tessék, van egy hetem, hogy szerezzek egy nagyobb nevű külföldi zenekart. Leültem a gép elé, felkutattam az általam ismert bandákat, és megkerestem a Sepulturat, akik igent mondtak. Teljesen meseszerű a történet, de tényleg így volt! Azon a nyáron játszottak is a Hegyalján. Ez az eset végleg tudatosította bennem, hogy az ember bármit elérhet, csak hinnie kell benne, és keményen dolgozni mellé. Az általad említetted kapcsolódásnak biztos van logikája, és az, hogy én azért tudom-e ennyire effektíven intézni a saját produkcióimat, mert beleláttam a háttérmunkába, simán benne lehet a pakliban. Ami miatt viszont abbahagytam azt, azért van, mert rájöttem, hogy azt az energiát, amit a különböző zenekarokba fektettem, saját magamra is felhasználhatom, ez pedig jóval nagyobb megtérüléssel járhat.

Gondolom, sok élménnyel is gazdagabb lettél. Ki volt rád a legnagyobb hatással?

Nagy élmény volt olyan zenekarokkal együtt dolgozni, akiket gyerekkoromban bálványoztam, és közülük is Lemmy (Lemmy Kilmister, a Motörhead egykori énekese- a szerk.) a legnagyobb. A legutolsó budapesti koncertjén, ami a Szigeten volt, engem hívott, hogy szerezzek már neki pár dolgot a Terror Házából. (Lemmy köztudottan nagy rajongója volt a II. világháborús relikviáknak. - a szerk.)

Tovább

Platz Terasz nyitóbuli Szabó Ádámmal

platz_05.jpg

A Budapest Platz számára az év egyik legfontosabb pillanata, amikor végre kinyit a terasz, éppen ezért minden alkalommal ezt hivatalosan is megünneplik a Platz Terasznyitó Party-val. Idén az Absolut Elyx is ott volt az eseményen, a hely vezető bartendere Nagy Gyula Csuszka pedig különleges Elyx koktélokkal készült külön erre az estére. Az egyik ital, a Mango’N’Pepa háttérsztoriját itt olvashatjátok.

platz_03.jpg

Szombaton az Absolut Elyx mellett Szabó Ádámé volt a főszerep. A Csillag születikben és X-Faktorban is megfordult fiatal harmónikás-énekes srác egyáltalán nem egydimenziós művész. A szólókarrier után jelenleg a Yes Yes élén egy teljesen új oldalát mutatja. Az együttesre hamar felkapták a fejüket a hazai kritikusok is, hiszen a modern elektronikus alapra építkező zene egyik meghatározó eleme a dubstep harmónika sound. A terasznyitóra akusztikus műsorral készült Ádám. Mi a beállás előtt beszélgettünk vele zenéről, tapasztalatokról és Budapestről.

Az év eleje nagyon sűrű volt a Yes Yes számára. Egyrészt sikeres, másrészt ott a tény, hogy hajszálon múlt, hogy nem jutottatok ki az Eurovízióra. Ezt ilyenkor hogy dolgozza fel az ember?

Én már többször feldolgoztam azt az érzést, hogy majdnem sikerült, mert gyakran előfordul velem, hogy a különböző tehetségkutatókon második vagyok. Ilyenkor ez nekem pluszt is ad, mert annak ellenére, hogy nem én vagyok az abszolút nyertes, sok pozitív mellékhozadéka van egy ilyen megmérettetésnek. Ezek a dolgok olyan többletet adnak, ami lehetővé teszik a fejlődést. A jelenlegi helyzetben a különböző felkérések, amiket azóta kaptunk, pont ilyenek; idén nyáron például sok helyre megyünk zenélni. Ez nekünk felér egy első hellyel. Egyébként az AWS-nek meg nagyon szurkolunk, mert abban az esetben, ha nem mi nyerünk, mi is őket választottuk volna. Már csak azért is elégedettek vagyunk, mert tudjuk Tomival (Katona Tamás, a Yes Yes dobosa - a szerk.), hogy milyen sokat dolgoztunk azért, hogy elérjük ezt a második helyet. Nekem pedig még azért nagyon jó érzés, mert ez most egy teljesen úgy formáció volt, és az, hogy elsőre ilyen sikeres lett, egycsomó pozitív energiát ad.

Alapból ennyire pozitív személyiség vagy, vagy ebben van egy adag tudatosság is?

Nekem már az lenne a fura, ha nyernék! (nevet) Persze nagyon örültem volna, ha mi képviselhetnénk az országunkat, ez szívügyem is, de ilyenkor arra gondolok, hogy még nem jött el az én időm. Ha pedig ez soha nem jön el, akkor sem leszek csalódott, mert sok olyan előadó vagy zenész van, akiknek nem kell versenyt nyerniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ez a hozzáállás egyrészt ösztönösen jön belőlem, de közben az ész érvek mentén lépek ilyenkor tovább.

Mennyire jelentett számodra nagy változást, hogy most alkotó közösségben dolgozol?

A Yes Yes Katona Tomiból és belőlem áll jelenleg. Eleve mi vagyunk az ötletgazdái és a kivitelezői a produkciónak. Nekem Tomi biztonságot ad. Szólóelőadóként eléggé izgultam, még akkor is, ha ez nem kimondottan látszott rajtam. Utólag visszanézve a felvételeket, én látom magamon. Most a Dalban egyszer sem éreztem ezt. Tomi ráadásul nemcsak a zenekarban a támaszom, hanem jó barátom is egyben. Örülök, hogy mellettem van, nem sajnálom tőle a reflektorfényt egy kicsit sem. A barátságunk még a kollégiumi időszakból ered, hét éve legjobb barátok vagyunk. Nagyon könnyed vele a munka. Mindent meg tudunk beszélni, úgyhogy az, hogy ketten vagyunk, nekem csak pozitívummal jár.

Tovább

„Több nőt a zenébe!” - Interjú Horányi Julival

horanyi_juli_portre_logozott.jpg Horányi Juli nem szimplán énekesnő, inkább jelenségnek neveznénk; saját elmondása szerint kicsit harsány, de nekünk inkább határozott fiatal nőnek tűnik, aki amellett, hogy tudatos, valahogy ösztönösen tudja, hogy merre haladjon. Folyamatosan figyel, tanul, és szívja magába az életet, amiből aztán dalok születhetnek. Sokan az X Faktorból ismerik, pedig régóta a pályán van, három éve pedig a YOULÏ élén. Sokan nem tudják, de jelmeztervezőként is sikeres, több díjat tudhat magáénak, jelenleg viszont csak a zenére koncentrál. Különösen kellemes beszélgetőpartner, aki őszintén, lelkesen mesél magáról, eddigi tapasztalatiról és a zenéről.

Ha az ember végigpörgeti a közösségi média oldalaidat, feltűnik, hogy nagyon karakteres látványviláguk van. Mennyire van benne a te kezed a YOULÏ vizuáljában és képi világában?

Abszolút én határozom meg, igaz, vannak alkalmak, amikor együtt dolgozom másokkal. A március 8-i bulin például lesz egy VJ, Visnyovszky Janó, aki amúgy jó barátom. Nem ez az első közös munka vele, hiszen már több klipet is csináltunk együtt. A YOULÏ látványvilága az én ízlésemet tükrözi, és a kreatív tartalmakat is én csinálom. Ebbe beletartoznak a grafikák, a gifek és a plakátok is.

Ha már itt tartunk; milyen Horányi Juli világa?

Jó eklektikus! (nevet) Sok minden belefér, mert eleve sok minden tetszik. Mindig nagyon nehéz a saját alkotásaimról, főleg a vizuális tartalmakról beszélnem, mert nehéz szavakkal elmondani. Nagyon szeretem a nagyon modern, letisztult dolgokat, de közben imádom a reneszánszot és a barokkot is. Tanultam művészet- és viselettörténetet, ezáltal sok korszakot tanulmányoztam, és ezek mind benne vannak az én vizuális látásmódomban. És ott van mellette, amit a díszlet- és jelmeztervezésről tanultam. Eleve odavagyok a teátrális látványvilágért! Színházban nőttem fel, kicsi korom óta ez a közeg vesz körül, így ez az előadásmódomban és a vizuálban is erősen ott van. Szerintem ha akarnék sem tudnék valami realista dolgot kitalálni akár öltözködésben, akár színpadképben, mert a hatást szeretem. Azokat a dolgokat, amik megmozgatják az érzelmeket, a gondolatokat. Ez lehet egy erős smink, egy feltűnő szín, esetleg egy különleges forma.

Mekkora a különbség a színpadi és a mindennapi, rohangálós, ügyintézős éned között stílusilag?

Stílusilag nincs, arra viszont figyelek, hogy mentálisan különválasszam a színpadi énemet a mindennapitól. Fontos, hogy amikor hétköznap jövök-megyek, a színpadi szerepkört letegyem. Egyedül a színpadon van helye a színpadias viselkedésnek, a mindennapi életben ugyanolyannak kell lennem, mint bárki másnak. Néha ezt nehéz szétválasztani, és kicsit veszélye is ennek a szakmának, hogy ez a kettő könnyen összemosódik. Ha valaki lejön a színpadról, de nem tudja ott hagyni a színpadi énjét, akkor ebből lehetnek kisebb megőrülések, túlkapások. Amúgy én a hétköznapokban is feltűnő ember vagyok, annak ellenére, hogy nincs feltűnési viszketegségem; egyszerűen ez vagyok én. Éppen zsűrizem egy tehetségkutató versenyen, és akárhányszor megérkezem, a társaim sokszor mondják, hogy már messziről kiszúrnak, ha jövök. (nevet) Ez nem tudatos a részemről, csak valahogy az a sok minden, amit tanultam, és ami bennem van, látszik rajtam, ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy közöm van a művészetekhez és a szerepléshez. Egyébként maga a színpad számomra egy szent hely, és ünnepként élem meg, ha felléphetek. Ennek a különleges pillanatnak mindig próbálom megadni a módját. Ezt az öltözködéssel is szeretném kifejezni.

Érdekel mit jelent Juli számára a feminizmus?

Tovább

Utazz techno-ra! - Interjú Finskittel

finskit_logozott.jpg

Finskitet még tinédzserként kapta el az elektronikus zene szeretete, de még várnia kellett, amíg valójában a DJ pult közelébe juthatott. 2010-es debütálás után el kellett telnie egy kis időnek, amíg megtalálta zeneileg is az útját. Azóta már több országot megjárt kissé elszállós tánczenéjével. Kicsit több, mint egy éve jelent meg első EP-je a német Emerald & Doreen Recordings gondozásában. Pénteken ő is ott játszik majd az újrainduló HOMERUN sorozat nyitóbuliján. 

Mesélnél azokról a pillanatokról az életedben, amik meghatározták a zenével való kapcsolatodat?

Nem ugranék vissza nagyon az időben, inkább azokról pillanatokról mesélek kicsit, amik hirtelen eszembe jutnak. 17 - 18 éves koromban az iskolának köszönhetően olyan barátaim lettek, akik akkor már “DJ”-ként játszottak különböző házibulikban. Aztán persze később saját, kisebb bulikat szerveztek mindenfelé. Ezekkel a srácokkal jártunk az akkor még létező Patexbe, később jött a Supersonic Technikum, hogy csak pár helyet említsek. Itt vonzott be az elektronikus zene igazán, mert addig elég vegyes stílusban hallgattam mindenféle zenét. Később szintén egy barátom révén kerültem road-ként egy zenekarhoz. Pár év alatt már beletanultam az egészbe és kisebb zenekarokat hangosítottam rendezvényeken. Itt kerültem közel az élő zenéhez és a színpadi dolgokhoz. Az egyetemi időszak alatt megint a fogyasztói oldalra kerültem vissza. 2010-től indult be nálam a “DJ” vonal és party szervezés az akkori Fogasház révén. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, nagyon szerettem ezt az időszakot. 2014-ben teljes ösztöndíjat nyertem az Improba (Impro School zenei producer képzés- a szerk.), és innen már nem volt megállás.

Mikor álltál először a DJ pultba? Milyen volt az első szetted és milyen érzések kavarogtak benned?

Volt pár vicces kezdeti próbálkozás, amit azért nem sorolnék ide. Az igazi elsők egyike, ha jól emlékszem 2010 körül az akkori Fogasházban volt. Egy barátommal együtt kezdtünk neki ennek az egésznek. Nagyon szerettünk volna egy bulit összehozni, és szerencsénkre adott volt hozzá minden. Eléggé izgatottak voltunk, hogy milyen lesz a fogadtatás, de a siker nem maradt el. Akkor még nem volt semmi koncepció, csak a kedvenc számainkat játszottuk, amiket egyébként is állandóan hallgattunk. Abban az időszakban elég aktív volt a társaságunk, sok fesztiválra meg mindenféle bulikba jártunk együtt, hasonló zenéket hallgattunk.

Érdekel, hogy milyen a travel-house?

Tovább

Best Art Vinyl

Szavazz az év legizgalmasabb borítójára!

006_1.jpg

Az Art Vinyl minden év novemberében meghirdeti a Best Art Vinyl válogatást, ahol design szakértők és a zeneipar képviselői szavaznak az év 50 legjobb lemezborítójáról. Az Art Vinyl alapítójával Andrew Heepsszel itt olvashatjátok az interjút. Budapesten a Tipton Eyeworks szervezésében láthatjuk idén is a kiálltást, ahol a szavazás most egy sokkal interaktívabb szintre lépett, hiszen maguk a látogatók is letehetik voksukat a nekik leginkább tetsző borító mellett egészen január 30-ig.

001-2.jpg

002-2.jpg

004-2.jpg

010.jpg

Nézd meg az elmúlt évek nyertesei közül az ABSOLUT KEDVENCEKET!

Tovább

Először a zene, csak aztán a külsőségek - Interjú Methaval

metha_logozott.png

Metha az elektronikus zenei underground egyik meghatározó alakja itthon. A kezdetektől azon dolgozik, hogy a színtér minél izgalmasabb és hitelesebb legyen. Missziójának része kiadója, a Be Massive és azonos nevű bulisorozata, ahova olyan fellépőket szervezett már le, akik világszinten is a legnagyobbaknak számítanak szakmai körökben, vagy éppen friss tehetségek.
Pénteken az Akváriumba az ír DJ/producer párost, a Loco & Jam-et hozza el nekünk az Illegal Control csapattal közösen. A lenti interjúban ikonokról, szakmáról és a kedvenc budapesti helyeiről is mesél.

Több, mint tizenöt éve vagy a pályán, valószínűleg annak hullámhegyeivel- és völgyeivel. Mi volt az a pont, amikor érezted, hogy ebből valami komoly lehet?

Talán még a Monoban. (A 2000-es évek második felében az egyik legmeghatározobb elektronikus zenéket egybeolvasztó klub volt- a szerk.) Akkor még hétköznapi állásban dolgoztam, és mellette csütörtökönként csináltam a sorozatot. A második év után megengedték, hogy havonta egy külföldi DJ-t is elhívjak hétvégén. Mindeközben olyan előadókkal találkoztam, akik nagy hatással voltak arra, hogy elkezdjek saját zenéket írni. Például Fine Cut Bodies, aki akkor kultikusnak számított nekem egyik példaképem volt! Azóta már Amerikában ír filmzenéket. Ő bátorított, hogy ne húzzam, halasszam. 2011 környékén aztán bele is vágtam. Bevallom, sosem éreztem, hogy most valami nagy dolog történik, szintről szintre léptem, és minél jobban bele látok, annál jobban látom, mennyi mindent nem tudok még. 2007-11 környékén breakbeat bulikban mi voltunk a legerősebbek, majd jött néhány változás. Egyre több 4/4 zenében találtam meg azokat a hangokat, amik megfogtak, és bár a kezdetektől a sorozatban helyet kaptak a 4/4 zenék, átbillent a mérleg, és a breakek háttérbe kerültek. Így szükséges volt, hogy az este más nevet is kapjon. Emellett pedig eljött az idő, amikor a munka mellett már nem tudtam az egyéb feldatokat is elvégezni, legyen az nyomdába szaladgálás, matricázás, bookingok koordinálás, plakátolás vagy egy külföldi fellépő kísérgetése. Miután leredukáltam a "hétköznapi" munkámat, egyre több időt kezdtem fektetni a zeneírásba és a buliszervezésbe, és egyszercsak ez lett a főállásom.

Sokan, akik elkezdenek zenélni, azt várják, hogy majd jön egy menedzser, aki befuttatja őket. Nálad ez máshogy alakult. Ez mennyire tudatos döntés a részedről?

Egyrészt kicsi a piac itthon, menedzserek sem nagyon vannak, és fontos nekem, hogy rálátásom legyen a dolgokra. Magyarországon inkább az a jellemző, hogy mindenki saját magának szervezi a dolgait, aztán ebből kialakulnak kölcsönös kapcsolatok. Természetesen nekem is a 15 év alatt szövődött egy kapcsolati háló, ami jól működik, és folyamatosan bővül . Már a kezdetekkor azt a stratégiát követtem, hogy egyszerűen bekopogtattam különböző helyekre, hogy lehet-e zenélni. Az összes fellépésem így jött az elején. Aztán szép lassan jöttek felkérések is. Egyszer például egy nagyon pici kávézóban játszottam. Ez még annyira az elején volt, hogy alig tudtam pontosan keverni VINYL-ről. (nevet) Meglátott egy szervező, és meghívott Berlinbe játszani; ott egy hétig fizette a szállást, és mai viszonylatban is elég komoly gázsit kaptam. Nem is akartam elhinni. A 2001 és 2008 közötti időszakomra jellemző breakek, amiket játszottam, iszonyat energiát, minőséget képviseltek. Ez Berlinben is működött.

Érdekel, hogy melyik DJ 800 éves angliai birtokán járt Metha?

Tovább

A Látogató - PAJOR TAMÁS KLIP PREMIER

screen_shot_2017-11-14_at_12_35_37.png

Tavaly a II. Magyar Klipszemle közönségdíját, amit az Index-szel és az Absoluttal közösen hirdetett meg a szervező csapat, Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte meg. Új klipje, A Látogató a Klipszemlén elnyert díjjal már az Absolut támogatásával készült el, és hogy milyen lett, az itt és most ki is derül. 

Sztori a sztoriban - érdekességek a forgatásról:

Eredetileg egy teljesen más klip készült volna, de sok gondolkodás és egy előzetes próba során bebizonyosodott, hogy az eredeti koncepció, valamint egy már legyártott díszlet nem alkalmas a gyakorlatban az elképzelések megvalósítására. A próbát ráadásul még jól meg is hiúsította egy vihar, de végül pont így lett jó.

A készítőknek 1200 statisztát kellett koordinálni, ráadásul az volt a cél, hogy egy snittben oldják meg a felvételt, ami egyáltalán nem volt könnyű célkitűzés.

A légifelvétel sohasem egyszerű műfaj; figyelni kell a terepakadályokra, rádiós interferenciára, egyéb légi “járművekre”- madarakra, repülőkre. Minden repülésben van kockázat, de ez a szépsége is egyben. 

screen_shot_2017-11-14_at_12_36_13.png

NÉZD MEG A VIDEOKLIPET!

Tovább

Mindenről tudni - Interjú Prieger Zsolttal

prieger_zsolt_portre_logozott.jpg

Vannak olyan zenészek, akikre a magyar zenei élet alappilléreinként tekintünk. Ilyen Prieger Zsolt is. Az a generáció, amelyik a Pepsi Szigetre járt, még jól emlékszik, hogy milyen volt felnőni a fesztivállal és a jelenlegi nagy zenekarokkal együtt. Az Anima Sound System is ilyen név, kikerülhetetlen lett az elmúlt húsz évben. Első nagy slágerüket a 68-at Törökországtól kezdve Párizson át Dél-Amerikáig a legváratlanabb helyeken hallhatjuk random. Ráadásul Zsoltnak valahogy ösztönös tehetsége van a megújuláshoz, és ezért lehet az, hogy az új generációhoz is megtalálja az utat mindenféle erőlködés nélkül. Az Anima-beli és produceri munkái mellett ír is, feleségével pedig kisfilmeket készít. A lenti interjúban viszont nemcsak erről esik szó, hanem kicsit benéztünk a felszín alá is.

Tavaly múltál 50, de a lendület cseppet sem változott. Például a mai napig figyeled az új zenéket, trendeket. Képben vagy. Ez ennyire természetes?

Még jobban szeretnék képben lenni. Az életem meg nem versenyfutás az idővel, a „munkámat" is inkább szenvedélynek fogom fel. Ez nem feladat, hanem folyamatos élvezkedés, mindenről tudni, rajongani az új zenékért, új versekért, új színházi darabokért, beszélgetni a fiatal pályatársakkal, együtt zenélni velük, tanulni tőlük. És ez nekem jó elsősorban, de persze szeretek helyzetbe hozni embereket, mert rengeteg nagyon teheséges fiatal van, és nemcsak zenében, hanem színházban, kortárs komolyzenében vagy a költészetben is. Csak körül kell nézni és figyelni.

Nagyon szerteágazó a zenei ízlésed: Bartók, Laibach, Miles Davis, Lou Reed, The Stooges, a Sex Pistols, DJ Assault, csak pár név a nagy hatások közül. Ez neked, mint producernek valahol ki nem mondott kötelességed is?

Szerintem ez nem kötelesség, így létezem gyerekkorom óta. Nem tudok egyfajta sítlusért rajongani, nemcsak a zenében van így, hanem az irodalomban vagy a fociban is. Dylan-en és a punkon szocializálódtam, aztán jött a new wave és Bowie, aki szintén a nyitottságával és szivacstermészetével hódított meg, onnan meg nincs megállás: Public Enemy,  Ligeti György, Kurtág György, Bach vagy a Farbwechsel dj-k, nekem ugyanaz az élmény, nem tudok és nem is akarok rangsorolni, hagyom, hogy megérintsen mindegyik. Nem tudok dönteni Dosztojevszkij, Bukowski, Thomas Pynchon vagy Térey János között, mert mindegyik a lelkem más és más szegmensét érinti meg. És ahogy mondtam, ugyanez van a focival is: miért kellene választanom Törőcsik András Újpesti Dózsája, az Ajax fiataljai vagy éppen a Messi vezette Barcelona szeretete között?

Mik a legnagyobb különbségek a 30 évvel ezelőtti és a mostani Prieger Zsolt között?

Semmi. Talán a mostani lelkesebb és nyitottabb, meg több mindennel foglalkozik. A harminc évvel ezelőtti is nagyon sok mindent csinált, de most vagyok erőm teljében, dalokat írok, újságcikkeket publikálok, verseket írok nap mint nap, ki tudja már hányadik felállású és stílusú Animát - most éppen kortárs techno- és a videokunst által megérintett formációt majdnem teljesen új tagsággal - állítok színpadra, közben falom a könyveket és a feleségemmel kisfilmeket csinálunk.

Nézd meg az új Anima album teaserét!

Tovább
süti beállítások módosítása