Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Best Art Vinyl

Szavazz az év legizgalmasabb borítójára!

2017. november 23. - absolut_hu

006_1.jpg

Az Art Vinyl minden év novemberében meghirdeti a Best Art Vinyl válogatást, ahol design szakértők és a zeneipar képviselői szavaznak az év 50 legjobb lemezborítójáról. Az Art Vinyl alapítójával Andrew Heepsszel itt olvashatjátok az interjút. Budapesten a Tipton Eyeworks szervezésében láthatjuk idén is a kiálltást, ahol a szavazás most egy sokkal interaktívabb szintre lépett, hiszen maguk a látogatók is letehetik voksukat a nekik leginkább tetsző borító mellett egészen január 30-ig.

001-2.jpg

002-2.jpg

004-2.jpg

010.jpg

Nézd meg az elmúlt évek nyertesei közül az ABSOLUT KEDVENCEKET!

Tovább

Először a zene, csak aztán a külsőségek - Interjú Methaval

metha_logozott.png

Metha az elektronikus zenei underground egyik meghatározó alakja itthon. A kezdetektől azon dolgozik, hogy a színtér minél izgalmasabb és hitelesebb legyen. Missziójának része kiadója, a Be Massive és azonos nevű bulisorozata, ahova olyan fellépőket szervezett már le, akik világszinten is a legnagyobbaknak számítanak szakmai körökben, vagy éppen friss tehetségek.
Pénteken az Akváriumba az ír DJ/producer párost, a Loco & Jam-et hozza el nekünk az Illegal Control csapattal közösen. A lenti interjúban ikonokról, szakmáról és a kedvenc budapesti helyeiről is mesél.

Több, mint tizenöt éve vagy a pályán, valószínűleg annak hullámhegyeivel- és völgyeivel. Mi volt az a pont, amikor érezted, hogy ebből valami komoly lehet?

Talán még a Monoban. (A 2000-es évek második felében az egyik legmeghatározobb elektronikus zenéket egybeolvasztó klub volt- a szerk.) Akkor még hétköznapi állásban dolgoztam, és mellette csütörtökönként csináltam a sorozatot. A második év után megengedték, hogy havonta egy külföldi DJ-t is elhívjak hétvégén. Mindeközben olyan előadókkal találkoztam, akik nagy hatással voltak arra, hogy elkezdjek saját zenéket írni. Például Fine Cut Bodies, aki akkor kultikusnak számított nekem egyik példaképem volt! Azóta már Amerikában ír filmzenéket. Ő bátorított, hogy ne húzzam, halasszam. 2011 környékén aztán bele is vágtam. Bevallom, sosem éreztem, hogy most valami nagy dolog történik, szintről szintre léptem, és minél jobban bele látok, annál jobban látom, mennyi mindent nem tudok még. 2007-11 környékén breakbeat bulikban mi voltunk a legerősebbek, majd jött néhány változás. Egyre több 4/4 zenében találtam meg azokat a hangokat, amik megfogtak, és bár a kezdetektől a sorozatban helyet kaptak a 4/4 zenék, átbillent a mérleg, és a breakek háttérbe kerültek. Így szükséges volt, hogy az este más nevet is kapjon. Emellett pedig eljött az idő, amikor a munka mellett már nem tudtam az egyéb feldatokat is elvégezni, legyen az nyomdába szaladgálás, matricázás, bookingok koordinálás, plakátolás vagy egy külföldi fellépő kísérgetése. Miután leredukáltam a "hétköznapi" munkámat, egyre több időt kezdtem fektetni a zeneírásba és a buliszervezésbe, és egyszercsak ez lett a főállásom.

Sokan, akik elkezdenek zenélni, azt várják, hogy majd jön egy menedzser, aki befuttatja őket. Nálad ez máshogy alakult. Ez mennyire tudatos döntés a részedről?

Egyrészt kicsi a piac itthon, menedzserek sem nagyon vannak, és fontos nekem, hogy rálátásom legyen a dolgokra. Magyarországon inkább az a jellemző, hogy mindenki saját magának szervezi a dolgait, aztán ebből kialakulnak kölcsönös kapcsolatok. Természetesen nekem is a 15 év alatt szövődött egy kapcsolati háló, ami jól működik, és folyamatosan bővül . Már a kezdetekkor azt a stratégiát követtem, hogy egyszerűen bekopogtattam különböző helyekre, hogy lehet-e zenélni. Az összes fellépésem így jött az elején. Aztán szép lassan jöttek felkérések is. Egyszer például egy nagyon pici kávézóban játszottam. Ez még annyira az elején volt, hogy alig tudtam pontosan keverni VINYL-ről. (nevet) Meglátott egy szervező, és meghívott Berlinbe játszani; ott egy hétig fizette a szállást, és mai viszonylatban is elég komoly gázsit kaptam. Nem is akartam elhinni. A 2001 és 2008 közötti időszakomra jellemző breakek, amiket játszottam, iszonyat energiát, minőséget képviseltek. Ez Berlinben is működött.

Érdekel, hogy melyik DJ 800 éves angliai birtokán járt Metha?

Tovább

A Látogató - PAJOR TAMÁS KLIP PREMIER

screen_shot_2017-11-14_at_12_35_37.png

Tavaly a II. Magyar Klipszemle közönségdíját, amit az Index-szel és az Absoluttal közösen hirdetett meg a szervező csapat, Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte meg. Új klipje, A Látogató a Klipszemlén elnyert díjjal már az Absolut támogatásával készült el, és hogy milyen lett, az itt és most ki is derül. 

Sztori a sztoriban - érdekességek a forgatásról:

Eredetileg egy teljesen más klip készült volna, de sok gondolkodás és egy előzetes próba során bebizonyosodott, hogy az eredeti koncepció, valamint egy már legyártott díszlet nem alkalmas a gyakorlatban az elképzelések megvalósítására. A próbát ráadásul még jól meg is hiúsította egy vihar, de végül pont így lett jó.

A készítőknek 1200 statisztát kellett koordinálni, ráadásul az volt a cél, hogy egy snittben oldják meg a felvételt, ami egyáltalán nem volt könnyű célkitűzés.

A légifelvétel sohasem egyszerű műfaj; figyelni kell a terepakadályokra, rádiós interferenciára, egyéb légi “járművekre”- madarakra, repülőkre. Minden repülésben van kockázat, de ez a szépsége is egyben. 

screen_shot_2017-11-14_at_12_36_13.png

NÉZD MEG A VIDEOKLIPET!

Tovább

Mindenről tudni - Interjú Prieger Zsolttal

prieger_zsolt_portre_logozott.jpg

Vannak olyan zenészek, akikre a magyar zenei élet alappilléreinként tekintünk. Ilyen Prieger Zsolt is. Az a generáció, amelyik a Pepsi Szigetre járt, még jól emlékszik, hogy milyen volt felnőni a fesztivállal és a jelenlegi nagy zenekarokkal együtt. Az Anima Sound System is ilyen név, kikerülhetetlen lett az elmúlt húsz évben. Első nagy slágerüket a 68-at Törökországtól kezdve Párizson át Dél-Amerikáig a legváratlanabb helyeken hallhatjuk random. Ráadásul Zsoltnak valahogy ösztönös tehetsége van a megújuláshoz, és ezért lehet az, hogy az új generációhoz is megtalálja az utat mindenféle erőlködés nélkül. Az Anima-beli és produceri munkái mellett ír is, feleségével pedig kisfilmeket készít. A lenti interjúban viszont nemcsak erről esik szó, hanem kicsit benéztünk a felszín alá is.

Tavaly múltál 50, de a lendület cseppet sem változott. Például a mai napig figyeled az új zenéket, trendeket. Képben vagy. Ez ennyire természetes?

Még jobban szeretnék képben lenni. Az életem meg nem versenyfutás az idővel, a „munkámat" is inkább szenvedélynek fogom fel. Ez nem feladat, hanem folyamatos élvezkedés, mindenről tudni, rajongani az új zenékért, új versekért, új színházi darabokért, beszélgetni a fiatal pályatársakkal, együtt zenélni velük, tanulni tőlük. És ez nekem jó elsősorban, de persze szeretek helyzetbe hozni embereket, mert rengeteg nagyon teheséges fiatal van, és nemcsak zenében, hanem színházban, kortárs komolyzenében vagy a költészetben is. Csak körül kell nézni és figyelni.

Nagyon szerteágazó a zenei ízlésed: Bartók, Laibach, Miles Davis, Lou Reed, The Stooges, a Sex Pistols, DJ Assault, csak pár név a nagy hatások közül. Ez neked, mint producernek valahol ki nem mondott kötelességed is?

Szerintem ez nem kötelesség, így létezem gyerekkorom óta. Nem tudok egyfajta sítlusért rajongani, nemcsak a zenében van így, hanem az irodalomban vagy a fociban is. Dylan-en és a punkon szocializálódtam, aztán jött a new wave és Bowie, aki szintén a nyitottságával és szivacstermészetével hódított meg, onnan meg nincs megállás: Public Enemy,  Ligeti György, Kurtág György, Bach vagy a Farbwechsel dj-k, nekem ugyanaz az élmény, nem tudok és nem is akarok rangsorolni, hagyom, hogy megérintsen mindegyik. Nem tudok dönteni Dosztojevszkij, Bukowski, Thomas Pynchon vagy Térey János között, mert mindegyik a lelkem más és más szegmensét érinti meg. És ahogy mondtam, ugyanez van a focival is: miért kellene választanom Törőcsik András Újpesti Dózsája, az Ajax fiataljai vagy éppen a Messi vezette Barcelona szeretete között?

Mik a legnagyobb különbségek a 30 évvel ezelőtti és a mostani Prieger Zsolt között?

Semmi. Talán a mostani lelkesebb és nyitottabb, meg több mindennel foglalkozik. A harminc évvel ezelőtti is nagyon sok mindent csinált, de most vagyok erőm teljében, dalokat írok, újságcikkeket publikálok, verseket írok nap mint nap, ki tudja már hányadik felállású és stílusú Animát - most éppen kortárs techno- és a videokunst által megérintett formációt majdnem teljesen új tagsággal - állítok színpadra, közben falom a könyveket és a feleségemmel kisfilmeket csinálunk.

Nézd meg az új Anima album teaserét!

Tovább

Rituális felhang némi humorral - Volkova Sisters interjú

volkova_02_logozott.jpg

A Volkova Sisters tagjai, Berger Dalma, Sándor Dániel és Kovács Gergely azzal a céllal vágott bele ebbe a projectbe, hogy majd minden eddigi fel nem használt ötletüket megvalósítják zene és vizuál téren. Ez eddig lehetne egy tipikus sablonos zenekari bevezető is, de aki ismeri a csapatot, az tudja, hogy ez mit jelent. A Volkova Sisters világa szürreális, sokszor már-már nyomasztó, és bár a humort és a romantikát sem nélkülözi, azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy sok őrült ötletet magába fogad. A tagok jelenleg kétlaki életet élnek, Budapest és London között ingáznak, az idei fesztivál szezont viszont itthon, a Kolorádó Fesztiválon nyitják újult erővel és lelkesedéssel. Berger Dalmával beszélgettünk.

Hihetetlen, hogy pár év és tíz évesek lesztek. Hogy foglalnád össze ezt az időszakot?

Azért a tíz év kicsit erős. (nevet) Ha jobban belegondolok, én nagyjából tíz éve zenélek. A zenekar 2011 környéken lett színpadképes produkció. Ez az időszak semmiben nem másabb, mint bármelyik eddigi időszak, bármelyik másik zenekarral. Ez is úgy működik, mint egy bármilyen másik munkahely. Az embernek vannak periodikusságok az életében, ahogy öregszik.

Sokan azt mondják, hogy általában tíz év kell egy zenekarnak, hogy beérjen. Ti most hol tartotok?

Ezt nem tudom, azt sem, hogy pontosan mit értunk "beéres” alatt. Nem igazán foglalkozunk ezzel, csak csináljuk a dolgunkat. Azt tudom egyedül, hogy hol tartunk most: írjuk a második nagylemezt.

Egyáltalán az alakulás időszakában mekkora keletje volt itthon ennek a dark waves hangulatnak? Ami valljuk be, nem egy egyszerű leutánzása volt a 80-as évekbeli irányzatnak, hanem egy jóval progresszívabb továbbgondolása.

Vannak bizonyos felhangok a zenénkbe, és a dark wavere, amire utalsz, bizonyos emberek reagáltak, de a közönségünk elég vegyes, nem nagyon tudom megállapítani, hogy van-e egy egységes közeg, mert mindenféle arcot látok a koncerteken . A „dark”, mint szócska azért elég sok műfajra ráaggatható, és ennek mindig volt, és lesz helye a főhajtásokkal párhuzamosan.

2011-ben egy mini kaliforniai turnén vettetek részt, amiért valószínűleg sok zenész a fél karját adná. Milyen tapasztalatokkal tudtatok továbblendülni?

Van pár magyar zenekar, aki ugyancsak megjárta SXSW-t, (az Egyesült Államok-beli South By Southwest névre hallgató showcase esemény, ahol járt már a Moog és az Ivan and the Parasol is – a szerk.) és ment egy koncert kört. Ezt nagyon jó dolognak tartom, mivel Magyarország eléggé zárt és távol esik a nagy zenei centrumoktól. A showcase fesztiválok pedig azert is külön érdekesek, mert korlátozott időd van a színpadon, és csak egy esélyed, hogy megmutasd, mit tudsz. Tulajdonképpen az USA körúton fogalmazódott meg először az a gondolat, hogy valahova le kellene lépni. Ott kezdtük el megérteni mit jelent az, hogy “helyzetben lenni”.

Érdekel, hogy mire tanította meg London a zenekart?

Tovább

Žagar a Kolorádón- Interjú Zságer Balázzsal

zsagerbalazs_logozott.jpg

A Žagar a hazai zenei élet egyik legmeghatározóbb elektronikus formációja most már tizenöt éve, Zságer Balázs pedig az egyik kulcsembere. Bár a filmzeneírás is az élete része, mi most inkább a zenekaráról faggattuk, amivel új lemezre készül. A Kolorádó Fesztiválon egyébként ebből is kapunk egy kis ízelítőt. Persze azért még szó esett egy új projectről is, és azt is elárulta nekünk, hogy melyik helyeket szereti legjobban Budapesten.

Pulzus néven alapítottátok meg annak idején a Žagart, aminek a nevét egy év után megváltoztattátok. A névvel együtt változott valami az eredeti koncepcióhoz képest?

 Pulzus néven csak pár koncertet játszottunk, az első lemezünk már Žagar néven jelent meg. Annak idején még nem annyira volt kitalált koncepció, egyszerűen csak szerettünk együtt játszani és valami újat kreálni. A debüt albumunkon inkább az addig felhalmozódott zenei hatások voltak érezhetőek.

 

A Wings of Love annak idején nagyot robbant, az év dala lett. Utólag visszatekintve mit gondolsz arról a számról? Sokan a mai napi azzal azonosítanak benneteket. Ez zavaró?

Miért lenne zavaró, a mai napig szeretjük ezt a számot. Nagyon jó kollektív energiák halmozódtak fel benne már a felvételek alatt, talán ettől működik még ma is. Emellett olyan prominens arcok méltatták mint Laurent Garnier, José Padilla vagy Busy P. Egyébként nemrég elkészült egy 2017-es remixe is a számnak, a Stil vor Talent-es Kellerkind újragondolt változata hamarosan meg is jelenik.

Érdekel mik Zságer Balázs kedvenc helyei Budapesten?

Tovább

VENDÉG: DISCO DURO

A HOMERUN februári vendég DJ-i

disco11.jpg

Kiket is takar a Disco Duro? A nevek a DJ duó alapításával egyidőben jöttek, és már az elejétől egyértelmű volt, hogy Dr. Aschengold kapja a Disco, Prof. Kadenza pedig a Duro nevet. A bécsi székhelyű DJ páros a minőségi diszkózásra tett fel esküt, missziójuk, hogy visszahozzák a vidámságot a táncparkettre. Aki nem hiszi, járjon utána február 4-én a Fogasházban, ahol a HOMERUN, Simon Iddol és az ABSOLUT. vendégeként lépek fel.

 

Mi volt az első olyan élményed, ami hatására a zene mellett köteleződtél el?

Disco: Még sulis voltam, amkor egy kolléga megjelent nálam egy Prince és egy Kurtis Blow lemezzel.

Duro: Mivel klasszikus zenész családból jövök, már szinte az anyagetejjel szívtam magamba a zenét. Az első jelentős találkozásom a DJ kultúrával a 90-es években volt, Kruder & Dorfmeister idejében. Amikor először álltam egy barátom stúdiójában egy dupla Technics lemezjátszó előtt, elsőre szerelembe estem ezzel az egésszel.

 

Hogy látod a zenei színteret most? Könnyebb vagy nehezebb érvényesülni DJ-ként?

Disco: Attól függ, mit hívsz sikernek. (nevet) Most sokkal nehezebb elérni, mint mondjuk 10-20 éve.

Duro: Bár úgy tűnik, manapság könnyebb sikeresnek lenni, köszönhető a sok lehetőségnek, de közben túl sok minden van a piacon, és nehéz igazán minőségi anyagokat találni. Olyan lett az egész, mint egy kincsvadászat.

 

Mi jelenti számodra a fő inspirációt?

Disco és Duro: Az emberek a táncparketten. A mosolyok, az izzadság, a ritmus – ettől libabőrözünk ki.

 

Folytatódik az interjú

Tovább

VENDÉG: ISIS SALAM

isissalam.jpg

December 2-án egy igazi energiabomba érkezik a Homerun vendégeként a Fogasházba. Isis Salam, aki magát csak a fekete katemossként jellemzi, nem vacakol, ha zenéről van szó. Szívét-lelkét beleadja, és megtesz mindent, hogy bebizonyítsa, hogy a csajoknak is van helye a DJ pultban. Kemény, szókimondó, a pénteki bulin valószínűleg sokan keresik majd az állkapcsukat a padlón.

Mi volt az első olyan élményed, ami hatására a zene mellett köteleződtél el?

Amikor először LA-be mentem, hogy elkészítsek egy tracket Pharrellel (Pharrell Williams- a szerk.), Masia One-nal és a Game-mel. Ott találkoztam egy női producerrel Rayna Zamellel. Előtte még sosem dolgoztam női producerrel vagy hangmérnökkel, ő mutatta meg a DAW-t és a Logic 9-t (mindkettő zenei software – a szerk.), és elég tisztán a tudtomra adta, hogy a csajok is lehetnek olyan jók, mint a pasik, ha nem jobbak. Ott akkor egy nagy adag önbizalmat és tudatosságot kaptam tőle. Azóta mindenféle félelem nélkül csak olyan zenét írok, ami igazán boldoggá tesz.

Hogy látod a zenei színteret most? Könnyebb vagy nehezebb érvényesülni DJ-ként?

Bevallom őszintén, megpróbálok nem foglalkozni a zenei piaccal. Még mindig erős a szexizmus, sőt, a rassziszmus sem ritka- ezzel mind meg kell küzdenem, nem beszélve a növekvő stream piaccal, és azzal, hogy mindent túltolnak. Ma már sokkal fontosabb, hogy gyorsan kiadj egy számot, ami aztán egy hétig fent van a listákon, minthogy olyan zenét csinálj, ami megállja a helyét később is, esetleg örökre szól. Ma már mindenki DJ. Én jobban szeretem magamat zenei kurátornak hívni. Szerencsés vagyok, hogy annak idején Kool Herc a saját Cadillacjén vitt körbe Harlemen, miközben beavatott a fontos zenetörténeti momentumokba. Annál sokkal jobban tisztelem a zenét, az alkotást, minthogy eladjam magam a pénzért. A nap végén ez egy kétélű fegyver: egyre több hely nyílik meg a független művészek előtt, csak az a baj, hogy mindenki ugyanazon az ajtón akar bemenni. Ennek ellenére hálás vagyok, kicsit több, mint tíz éve vagyok benne a játékban, ami alatt rengeteget tanultam és sok mindent csináltam. Elég idő ahhoz, hogy most már tényleg csak az érdekeljen, hogy olyan zenét játsszak, ami melegséggel tölti el a szívemet.

Mi jelenti számodra a fő inspirációt?

Sylvester, Grace Jones, a Black Girl Magic (ez egy mozgalom, ami a fekete nők szépségét és tehetségét ünnepli – a szerk.) és Phyliss Hyman.

Érdekel, mit gondol Isis Selena Gomezről?

Tovább

Felszállásra készen - JETLAG interjú

jetlag_01.jpg

“Új ígéretes formáció a láthatáron!” – szólhatna a szalagcím, de ez nem ilyen egyszerű. Milyen az, amikor két gyerekként a zenei életbe csöppent srác sok éven át sikeres mainstream rockzenekar élén végigjárja a rocknroll jó és kellemetlen oldalát. Felnőnek, és valami újat szeretnének alkotni. Keresik a motivációt és végig viszik, amit akarnak, energiát nem sajnálva. Ez nemcsak egy friss, új formáció, hanem két ember kemény munkája, tudatos, stratégiával megtámasztott profi project, tehetséges segítők részvételével. Molnár Tamás a mondjuk ki, elég megosztó Anti Fitness Club énekeseként, Czoller Bence pedig a szintén mainstream felé kacsingató The Hated Tomorrow-ban tapasztalta meg a zenészlét lényegét; valami nagyot, izgalmasat alkotni. A JETLAG-gel ez a céljuk.

Idén alapítottátok a JETLAG-et, szigorúan két személyes formációról beszélünk…

Molnár Tamás: Bencével turnéztunk közösen annak idején, és már akkor tudtuk, hogy jó lenne csinálni valamit közösen. Ennek akkor jött el az ideje, amikor az AFC-t feloszlattam.

Czoller Bence: Nagyon sokat agyaltunk a névválasztáson, jöttek a borzasztóbbnál borzasztóbb nevek. Érdekes módon Tominak a legelső ötlete a JETLAG volt, de jóideig nem láttunk benne potenciált, aztán amikor Ausztráliából jött haza, beugrott neki újra. Másodszorra teljesen betalált nálunk.

Molnár Tamás: Megint kiderült, hogy mindig az első ötlet a legjobb.

Zeneileg tettetek egy 180 fokos fordulatot.

Molnár Tamás: Ez is a koncepció része. Egyáltalán nem gondolkodtunk klasszikus zenekari felállásban, az volt a célunk, hogy a megszólalással a dalokat szolgáljuk ki, nem pedig fordítva. Így teljesen a fantáziánkra van bízva, hogy milyen zenei környezetben szólalunk meg, és nem kell a zenekar felállásától függővé tenni a hangszerelést. Lehet, hogy ez elsőre furcsának tűnhet, de azt hiszem korábban sem volt jellemző ránk, hogy önismétlésekbe mentünk volna bele. Mindig úgy találtuk meg a motivációt a zenében, hogy az újdonságokat kerestük. Amikor elkezdtük összerakni a zenekart, voltak olyan dalok, amik klasszikus megszólalásban realizálódtak. Ekkor megálltunk egy pillanatra, és elgondolkodtunk rajta, hogy biztos ezt akarjuk-e, hiszen ilyet már csináltunk, ez abszolút a komfortzónán belül van.

Czoller Bence: Persze ebben az is közre játszott, hogy elkezdtünk új műfajokat hallgatni, és ezekből folyamatosan inspirálódtunk.


Molnár Tamás: A rocknroll attitűd úgy gondolom megmaradt. Sajnos a rockzene eléggé megfulladt az elmúlt néhány évben, nem történt semmi olyan újszerű, amiről nekem a rocknroll szól. Ez a 3 szó nem merül ki számomra gitárzenét játszó szűknadrágos, hosszúhajú, dühösen kiabáló zenekarokban. Ennél sokkal több; egy életstílus, egy progresszív megközelítés, amihez mi úgy tudunk hűek maradni ebben a pillanatban, ha elektronikus zenét játszunk.

Mi az a future classic electro pop?

Tovább

Szórakoztatásra született - Interjú Gabor Krafttal

gabor_kraft.png

Gabor Kraft 15 évet húzott le Coyote-ként a magyar elektronikus zenei színtéren, és valójában mindent elért itthon, amit lehetett. Aztán hozott egy döntést, nevet változtatott, és újra felépítette magát. Nem az a típus, aki megijed a kihívásoktól, viszont nem is görcsöl a sikerért. Bár sokszor úgy tűnik, hogy lépéseit gondosan megtervezi, leginkább ösztönösen építi karrierjét. Magát music freakként (a freak csodabogarat jelent- a szerk.) jellemzi, ami passzol is hozzá, hiszen sem megjelenésében, sem zenei téren nem lehet átlagos DJ-nek nevezni. Az interjú során viszont nemcsak zenélésről, DJ-zésről mesélt, hanem beavatott családfájának titkaiba is, és azt is megtudhattuk, hogy Budapest melyik olyan részén volt már, ahova egyszerű földi halandó nem nagyon léphet be.

Music freakként definiálod magad. Ez mit takar?

Próbálom a fellépéseim során a teljes sprektumát megmutatni azoknak a zenéknek, amiket kedvelek. Természetesen nemcsak elektronikus zenékre kell gondolni. Lehetnek ezek a korai 80-as évekből hip-hop nóták, cold wave vagy synth wave zenék, post punk, továbbá olyan, akár rock zenekarok által készített dalok, amik hatást gyakoroltak a mai elektronikus színtérre. Otthon sem feltétlenül hallgatok csak elektronikus zenét, szeretem a rockot, a jazzt és a komolyzenét is, úgyhogy ez is kimerítheti a freak fogalmát. Mostanában például újra rátaláltam a népzenére. Kölyökkoromban citerán játszottam, úgyhogy van is kötődésem hozzá. Vagyis pontosítanék, inkább azt mondanám, hogy citeráztam, mert amióta hallottam Lajkó Félixet citerán játszani, azóta meggondolom, hogy miként aposztrofálom ezt a tevékenységem. (nevet)

A másik dolog, ami feltűnt a közösségi oldaladon található bióban, az a bornenternainer (született szórakoztató- a szerk.) kifejezés. Már gyerekkorodban is szeretted szórakoztatni az embereket?

Igen, érdekes dolog, hogy azóta a színpadra vágytam. Az első dolog, amit megtanultam három évesen, Petőfi Sándor verse volt, a Falu végén kurta kocsma. (nevet) Azt már akkor bőszen szavaltam, aztán az óvodás és iskolás időszakban végigjártam és nyertem a vers- és mesemondó versenyeket, és színjátszó körökben is voltam. Mindig szerettem a világot jelentő deszkákon állni, úgyhogy ez is lehet az egyik oka, hogy a lemezlovas hivatás mellett kötöttem ki.

Az Instagramon büszkén pózolsz apukáddal, és a kép alapján úgy tűnik, hogy elég messze esett az alma a fájától, vagy tévedek?

Édesapám agrármérnök, közgazdász és egy szociálisan rendkívül érzékeny cégvezető, akire nagyon büszke vagyok. Bizonyos tekintetben messze esett az alma, de közben meg mégsem. Az ő indíttatására én is közgazdaság tudományi egyetemet végeztem, és dolgoztam is pár évig a bank szektorban. Aztán úgy döntöttem, hogy a zene az, amivel elsősorban foglalkozni szeretnék, így azt választottam fő csapásiránynak. Édesapám már több, mint húsz éve egy mezőgazdasági részvénytársaságnak a vezérigazgatója és az a kép az Instagram oldalamon, amin közösen vagyunk láthatóak, egy szupermodern szarvasmarha istálló. Az egész tehenészeti részlegükben az utóbbi időben komoly fejlesztéseket eszközöltek, amikor a fotó készült, pont ezeket az újításokat néztük meg. Engem mindig érdekelt amúgy ez a téma. Nagyon izalmas terület a modern mezőgazdaság és állattenyésztés. Modern technológiák implementálását környezettudatos gazdálkodás mellett rendkívül fontos dolognak tartom. Az vicces, hogy az őseim is ezzel foglalkoztak már. Apai ágon a felmenőim nemesek voltak, az uradalmi birtok pedig mintagazdasága volt a keszthelyi Georgikonnak. Az ottani diákok, akik később gazdászok lettek, ott voltak terepgyakorlaton és tanulmányozták, hogy hogyan is működött a modern mezőgazdaság az államosítás előtti időkben. Így kijelenthetjük, hogy a mi családunkban a vér nem vált vízzé. (nevet) Amúgy simán lehet, hogy egyszer, ha ott hagyom a színpadot, akkor én is ezen a területen kötök ki.

Elég tudatosnak tűnsz. Már az elejétől tudatosan építetted a karrieredet?

Olyan túlzottan nagy tudatosság azért sosem volt benne, inkább arra próbáltam figyelni, hogy ahhoz hasonlatos miliőben éljem meg az egészet, mint a rockzenei ikonjaim, amikor alkottak vagy az alkotásukat később koncerteken előadták. Nekem a legnagyobb kedvencem Lemmy a Motörheadből, és sikerült is összehoznom vele kétszer találkozót. Az egyik nagyon emlékezetes, mert pont a 30-dik születésnapomon történt, és beszélgethettem is vele néhány keresetlen mondat erejéig. Van egy életrajzi könyve, a Fehércsíkláz és abban rengeteg olyan sztori van, amiből meríteni tudtam, hogy a szórakoztató iparban milyen út mentén lehet jó kedéllyel úgy haladni, hogy soha ne köpd magad szembe, és mindenki számára egyértelmű legyen, hogy az egy őszinte dolog, amit képviselsz. Ilyen szempontból inkább azt lehet mondani, hogy tudatalatt szőttem bele a történetbe a felvett információkat. Érdekes, hogy sokan jöttek mostanában ezzel, hogy mennyire tudatosan építem a karrieremet, pedig inkább ösztönösnek élem meg.

Érdekel mit gondol az átlagember a DJ-kről?

Tovább