Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Platz Terasz nyitóbuli Szabó Ádámmal

2018. április 11. - absolut_hu

platz_05.jpg

A Budapest Platz számára az év egyik legfontosabb pillanata, amikor végre kinyit a terasz, éppen ezért minden alkalommal ezt hivatalosan is megünneplik a Platz Terasznyitó Party-val. Idén az Absolut Elyx is ott volt az eseményen, a hely vezető bartendere Nagy Gyula Csuszka pedig különleges Elyx koktélokkal készült külön erre az estére. Az egyik ital, a Mango’N’Pepa háttérsztoriját itt olvashatjátok.

platz_03.jpg

Szombaton az Absolut Elyx mellett Szabó Ádámé volt a főszerep. A Csillag születikben és X-Faktorban is megfordult fiatal harmónikás-énekes srác egyáltalán nem egydimenziós művész. A szólókarrier után jelenleg a Yes Yes élén egy teljesen új oldalát mutatja. Az együttesre hamar felkapták a fejüket a hazai kritikusok is, hiszen a modern elektronikus alapra építkező zene egyik meghatározó eleme a dubstep harmónika sound. A terasznyitóra akusztikus műsorral készült Ádám. Mi a beállás előtt beszélgettünk vele zenéről, tapasztalatokról és Budapestről.

Az év eleje nagyon sűrű volt a Yes Yes számára. Egyrészt sikeres, másrészt ott a tény, hogy hajszálon múlt, hogy nem jutottatok ki az Eurovízióra. Ezt ilyenkor hogy dolgozza fel az ember?

Én már többször feldolgoztam azt az érzést, hogy majdnem sikerült, mert gyakran előfordul velem, hogy a különböző tehetségkutatókon második vagyok. Ilyenkor ez nekem pluszt is ad, mert annak ellenére, hogy nem én vagyok az abszolút nyertes, sok pozitív mellékhozadéka van egy ilyen megmérettetésnek. Ezek a dolgok olyan többletet adnak, ami lehetővé teszik a fejlődést. A jelenlegi helyzetben a különböző felkérések, amiket azóta kaptunk, pont ilyenek; idén nyáron például sok helyre megyünk zenélni. Ez nekünk felér egy első hellyel. Egyébként az AWS-nek meg nagyon szurkolunk, mert abban az esetben, ha nem mi nyerünk, mi is őket választottuk volna. Már csak azért is elégedettek vagyunk, mert tudjuk Tomival (Katona Tamás, a Yes Yes dobosa - a szerk.), hogy milyen sokat dolgoztunk azért, hogy elérjük ezt a második helyet. Nekem pedig még azért nagyon jó érzés, mert ez most egy teljesen úgy formáció volt, és az, hogy elsőre ilyen sikeres lett, egycsomó pozitív energiát ad.

Alapból ennyire pozitív személyiség vagy, vagy ebben van egy adag tudatosság is?

Nekem már az lenne a fura, ha nyernék! (nevet) Persze nagyon örültem volna, ha mi képviselhetnénk az országunkat, ez szívügyem is, de ilyenkor arra gondolok, hogy még nem jött el az én időm. Ha pedig ez soha nem jön el, akkor sem leszek csalódott, mert sok olyan előadó vagy zenész van, akiknek nem kell versenyt nyerniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ez a hozzáállás egyrészt ösztönösen jön belőlem, de közben az ész érvek mentén lépek ilyenkor tovább.

Mennyire jelentett számodra nagy változást, hogy most alkotó közösségben dolgozol?

A Yes Yes Katona Tomiból és belőlem áll jelenleg. Eleve mi vagyunk az ötletgazdái és a kivitelezői a produkciónak. Nekem Tomi biztonságot ad. Szólóelőadóként eléggé izgultam, még akkor is, ha ez nem kimondottan látszott rajtam. Utólag visszanézve a felvételeket, én látom magamon. Most a Dalban egyszer sem éreztem ezt. Tomi ráadásul nemcsak a zenekarban a támaszom, hanem jó barátom is egyben. Örülök, hogy mellettem van, nem sajnálom tőle a reflektorfényt egy kicsit sem. A barátságunk még a kollégiumi időszakból ered, hét éve legjobb barátok vagyunk. Nagyon könnyed vele a munka. Mindent meg tudunk beszélni, úgyhogy az, hogy ketten vagyunk, nekem csak pozitívummal jár.

Tovább

„Több nőt a zenébe!” - Interjú Horányi Julival

horanyi_juli_portre_logozott.jpg Horányi Juli nem szimplán énekesnő, inkább jelenségnek neveznénk; saját elmondása szerint kicsit harsány, de nekünk inkább határozott fiatal nőnek tűnik, aki amellett, hogy tudatos, valahogy ösztönösen tudja, hogy merre haladjon. Folyamatosan figyel, tanul, és szívja magába az életet, amiből aztán dalok születhetnek. Sokan az X Faktorból ismerik, pedig régóta a pályán van, három éve pedig a YOULÏ élén. Sokan nem tudják, de jelmeztervezőként is sikeres, több díjat tudhat magáénak, jelenleg viszont csak a zenére koncentrál. Különösen kellemes beszélgetőpartner, aki őszintén, lelkesen mesél magáról, eddigi tapasztalatiról és a zenéről.

Ha az ember végigpörgeti a közösségi média oldalaidat, feltűnik, hogy nagyon karakteres látványviláguk van. Mennyire van benne a te kezed a YOULÏ vizuáljában és képi világában?

Abszolút én határozom meg, igaz, vannak alkalmak, amikor együtt dolgozom másokkal. A március 8-i bulin például lesz egy VJ, Visnyovszky Janó, aki amúgy jó barátom. Nem ez az első közös munka vele, hiszen már több klipet is csináltunk együtt. A YOULÏ látványvilága az én ízlésemet tükrözi, és a kreatív tartalmakat is én csinálom. Ebbe beletartoznak a grafikák, a gifek és a plakátok is.

Ha már itt tartunk; milyen Horányi Juli világa?

Jó eklektikus! (nevet) Sok minden belefér, mert eleve sok minden tetszik. Mindig nagyon nehéz a saját alkotásaimról, főleg a vizuális tartalmakról beszélnem, mert nehéz szavakkal elmondani. Nagyon szeretem a nagyon modern, letisztult dolgokat, de közben imádom a reneszánszot és a barokkot is. Tanultam művészet- és viselettörténetet, ezáltal sok korszakot tanulmányoztam, és ezek mind benne vannak az én vizuális látásmódomban. És ott van mellette, amit a díszlet- és jelmeztervezésről tanultam. Eleve odavagyok a teátrális látványvilágért! Színházban nőttem fel, kicsi korom óta ez a közeg vesz körül, így ez az előadásmódomban és a vizuálban is erősen ott van. Szerintem ha akarnék sem tudnék valami realista dolgot kitalálni akár öltözködésben, akár színpadképben, mert a hatást szeretem. Azokat a dolgokat, amik megmozgatják az érzelmeket, a gondolatokat. Ez lehet egy erős smink, egy feltűnő szín, esetleg egy különleges forma.

Mekkora a különbség a színpadi és a mindennapi, rohangálós, ügyintézős éned között stílusilag?

Stílusilag nincs, arra viszont figyelek, hogy mentálisan különválasszam a színpadi énemet a mindennapitól. Fontos, hogy amikor hétköznap jövök-megyek, a színpadi szerepkört letegyem. Egyedül a színpadon van helye a színpadias viselkedésnek, a mindennapi életben ugyanolyannak kell lennem, mint bárki másnak. Néha ezt nehéz szétválasztani, és kicsit veszélye is ennek a szakmának, hogy ez a kettő könnyen összemosódik. Ha valaki lejön a színpadról, de nem tudja ott hagyni a színpadi énjét, akkor ebből lehetnek kisebb megőrülések, túlkapások. Amúgy én a hétköznapokban is feltűnő ember vagyok, annak ellenére, hogy nincs feltűnési viszketegségem; egyszerűen ez vagyok én. Éppen zsűrizem egy tehetségkutató versenyen, és akárhányszor megérkezem, a társaim sokszor mondják, hogy már messziről kiszúrnak, ha jövök. (nevet) Ez nem tudatos a részemről, csak valahogy az a sok minden, amit tanultam, és ami bennem van, látszik rajtam, ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy közöm van a művészetekhez és a szerepléshez. Egyébként maga a színpad számomra egy szent hely, és ünnepként élem meg, ha felléphetek. Ennek a különleges pillanatnak mindig próbálom megadni a módját. Ezt az öltözködéssel is szeretném kifejezni.

Érdekel mit jelent Juli számára a feminizmus?

Tovább

Utazz techno-ra! - Interjú Finskittel

finskit_logozott.jpg

Finskitet még tinédzserként kapta el az elektronikus zene szeretete, de még várnia kellett, amíg valójában a DJ pult közelébe juthatott. 2010-es debütálás után el kellett telnie egy kis időnek, amíg megtalálta zeneileg is az útját. Azóta már több országot megjárt kissé elszállós tánczenéjével. Kicsit több, mint egy éve jelent meg első EP-je a német Emerald & Doreen Recordings gondozásában. Pénteken ő is ott játszik majd az újrainduló HOMERUN sorozat nyitóbuliján. 

Mesélnél azokról a pillanatokról az életedben, amik meghatározták a zenével való kapcsolatodat?

Nem ugranék vissza nagyon az időben, inkább azokról pillanatokról mesélek kicsit, amik hirtelen eszembe jutnak. 17 - 18 éves koromban az iskolának köszönhetően olyan barátaim lettek, akik akkor már “DJ”-ként játszottak különböző házibulikban. Aztán persze később saját, kisebb bulikat szerveztek mindenfelé. Ezekkel a srácokkal jártunk az akkor még létező Patexbe, később jött a Supersonic Technikum, hogy csak pár helyet említsek. Itt vonzott be az elektronikus zene igazán, mert addig elég vegyes stílusban hallgattam mindenféle zenét. Később szintén egy barátom révén kerültem road-ként egy zenekarhoz. Pár év alatt már beletanultam az egészbe és kisebb zenekarokat hangosítottam rendezvényeken. Itt kerültem közel az élő zenéhez és a színpadi dolgokhoz. Az egyetemi időszak alatt megint a fogyasztói oldalra kerültem vissza. 2010-től indult be nálam a “DJ” vonal és party szervezés az akkori Fogasház révén. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, nagyon szerettem ezt az időszakot. 2014-ben teljes ösztöndíjat nyertem az Improba (Impro School zenei producer képzés- a szerk.), és innen már nem volt megállás.

Mikor álltál először a DJ pultba? Milyen volt az első szetted és milyen érzések kavarogtak benned?

Volt pár vicces kezdeti próbálkozás, amit azért nem sorolnék ide. Az igazi elsők egyike, ha jól emlékszem 2010 körül az akkori Fogasházban volt. Egy barátommal együtt kezdtünk neki ennek az egésznek. Nagyon szerettünk volna egy bulit összehozni, és szerencsénkre adott volt hozzá minden. Eléggé izgatottak voltunk, hogy milyen lesz a fogadtatás, de a siker nem maradt el. Akkor még nem volt semmi koncepció, csak a kedvenc számainkat játszottuk, amiket egyébként is állandóan hallgattunk. Abban az időszakban elég aktív volt a társaságunk, sok fesztiválra meg mindenféle bulikba jártunk együtt, hasonló zenéket hallgattunk.

Érdekel, hogy milyen a travel-house?

Tovább

Best Art Vinyl

Szavazz az év legizgalmasabb borítójára!

006_1.jpg

Az Art Vinyl minden év novemberében meghirdeti a Best Art Vinyl válogatást, ahol design szakértők és a zeneipar képviselői szavaznak az év 50 legjobb lemezborítójáról. Az Art Vinyl alapítójával Andrew Heepsszel itt olvashatjátok az interjút. Budapesten a Tipton Eyeworks szervezésében láthatjuk idén is a kiálltást, ahol a szavazás most egy sokkal interaktívabb szintre lépett, hiszen maguk a látogatók is letehetik voksukat a nekik leginkább tetsző borító mellett egészen január 30-ig.

001-2.jpg

002-2.jpg

004-2.jpg

010.jpg

Nézd meg az elmúlt évek nyertesei közül az ABSOLUT KEDVENCEKET!

Tovább

Először a zene, csak aztán a külsőségek - Interjú Methaval

metha_logozott.png

Metha az elektronikus zenei underground egyik meghatározó alakja itthon. A kezdetektől azon dolgozik, hogy a színtér minél izgalmasabb és hitelesebb legyen. Missziójának része kiadója, a Be Massive és azonos nevű bulisorozata, ahova olyan fellépőket szervezett már le, akik világszinten is a legnagyobbaknak számítanak szakmai körökben, vagy éppen friss tehetségek.
Pénteken az Akváriumba az ír DJ/producer párost, a Loco & Jam-et hozza el nekünk az Illegal Control csapattal közösen. A lenti interjúban ikonokról, szakmáról és a kedvenc budapesti helyeiről is mesél.

Több, mint tizenöt éve vagy a pályán, valószínűleg annak hullámhegyeivel- és völgyeivel. Mi volt az a pont, amikor érezted, hogy ebből valami komoly lehet?

Talán még a Monoban. (A 2000-es évek második felében az egyik legmeghatározobb elektronikus zenéket egybeolvasztó klub volt- a szerk.) Akkor még hétköznapi állásban dolgoztam, és mellette csütörtökönként csináltam a sorozatot. A második év után megengedték, hogy havonta egy külföldi DJ-t is elhívjak hétvégén. Mindeközben olyan előadókkal találkoztam, akik nagy hatással voltak arra, hogy elkezdjek saját zenéket írni. Például Fine Cut Bodies, aki akkor kultikusnak számított nekem egyik példaképem volt! Azóta már Amerikában ír filmzenéket. Ő bátorított, hogy ne húzzam, halasszam. 2011 környékén aztán bele is vágtam. Bevallom, sosem éreztem, hogy most valami nagy dolog történik, szintről szintre léptem, és minél jobban bele látok, annál jobban látom, mennyi mindent nem tudok még. 2007-11 környékén breakbeat bulikban mi voltunk a legerősebbek, majd jött néhány változás. Egyre több 4/4 zenében találtam meg azokat a hangokat, amik megfogtak, és bár a kezdetektől a sorozatban helyet kaptak a 4/4 zenék, átbillent a mérleg, és a breakek háttérbe kerültek. Így szükséges volt, hogy az este más nevet is kapjon. Emellett pedig eljött az idő, amikor a munka mellett már nem tudtam az egyéb feldatokat is elvégezni, legyen az nyomdába szaladgálás, matricázás, bookingok koordinálás, plakátolás vagy egy külföldi fellépő kísérgetése. Miután leredukáltam a "hétköznapi" munkámat, egyre több időt kezdtem fektetni a zeneírásba és a buliszervezésbe, és egyszercsak ez lett a főállásom.

Sokan, akik elkezdenek zenélni, azt várják, hogy majd jön egy menedzser, aki befuttatja őket. Nálad ez máshogy alakult. Ez mennyire tudatos döntés a részedről?

Egyrészt kicsi a piac itthon, menedzserek sem nagyon vannak, és fontos nekem, hogy rálátásom legyen a dolgokra. Magyarországon inkább az a jellemző, hogy mindenki saját magának szervezi a dolgait, aztán ebből kialakulnak kölcsönös kapcsolatok. Természetesen nekem is a 15 év alatt szövődött egy kapcsolati háló, ami jól működik, és folyamatosan bővül . Már a kezdetekkor azt a stratégiát követtem, hogy egyszerűen bekopogtattam különböző helyekre, hogy lehet-e zenélni. Az összes fellépésem így jött az elején. Aztán szép lassan jöttek felkérések is. Egyszer például egy nagyon pici kávézóban játszottam. Ez még annyira az elején volt, hogy alig tudtam pontosan keverni VINYL-ről. (nevet) Meglátott egy szervező, és meghívott Berlinbe játszani; ott egy hétig fizette a szállást, és mai viszonylatban is elég komoly gázsit kaptam. Nem is akartam elhinni. A 2001 és 2008 közötti időszakomra jellemző breakek, amiket játszottam, iszonyat energiát, minőséget képviseltek. Ez Berlinben is működött.

Érdekel, hogy melyik DJ 800 éves angliai birtokán járt Metha?

Tovább

A Látogató - PAJOR TAMÁS KLIP PREMIER

screen_shot_2017-11-14_at_12_35_37.png

Tavaly a II. Magyar Klipszemle közönségdíját, amit az Index-szel és az Absoluttal közösen hirdetett meg a szervező csapat, Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte meg. Új klipje, A Látogató a Klipszemlén elnyert díjjal már az Absolut támogatásával készült el, és hogy milyen lett, az itt és most ki is derül. 

Sztori a sztoriban - érdekességek a forgatásról:

Eredetileg egy teljesen más klip készült volna, de sok gondolkodás és egy előzetes próba során bebizonyosodott, hogy az eredeti koncepció, valamint egy már legyártott díszlet nem alkalmas a gyakorlatban az elképzelések megvalósítására. A próbát ráadásul még jól meg is hiúsította egy vihar, de végül pont így lett jó.

A készítőknek 1200 statisztát kellett koordinálni, ráadásul az volt a cél, hogy egy snittben oldják meg a felvételt, ami egyáltalán nem volt könnyű célkitűzés.

A légifelvétel sohasem egyszerű műfaj; figyelni kell a terepakadályokra, rádiós interferenciára, egyéb légi “járművekre”- madarakra, repülőkre. Minden repülésben van kockázat, de ez a szépsége is egyben. 

screen_shot_2017-11-14_at_12_36_13.png

NÉZD MEG A VIDEOKLIPET!

Tovább

Mindenről tudni - Interjú Prieger Zsolttal

prieger_zsolt_portre_logozott.jpg

Vannak olyan zenészek, akikre a magyar zenei élet alappilléreinként tekintünk. Ilyen Prieger Zsolt is. Az a generáció, amelyik a Pepsi Szigetre járt, még jól emlékszik, hogy milyen volt felnőni a fesztivállal és a jelenlegi nagy zenekarokkal együtt. Az Anima Sound System is ilyen név, kikerülhetetlen lett az elmúlt húsz évben. Első nagy slágerüket a 68-at Törökországtól kezdve Párizson át Dél-Amerikáig a legváratlanabb helyeken hallhatjuk random. Ráadásul Zsoltnak valahogy ösztönös tehetsége van a megújuláshoz, és ezért lehet az, hogy az új generációhoz is megtalálja az utat mindenféle erőlködés nélkül. Az Anima-beli és produceri munkái mellett ír is, feleségével pedig kisfilmeket készít. A lenti interjúban viszont nemcsak erről esik szó, hanem kicsit benéztünk a felszín alá is.

Tavaly múltál 50, de a lendület cseppet sem változott. Például a mai napig figyeled az új zenéket, trendeket. Képben vagy. Ez ennyire természetes?

Még jobban szeretnék képben lenni. Az életem meg nem versenyfutás az idővel, a „munkámat" is inkább szenvedélynek fogom fel. Ez nem feladat, hanem folyamatos élvezkedés, mindenről tudni, rajongani az új zenékért, új versekért, új színházi darabokért, beszélgetni a fiatal pályatársakkal, együtt zenélni velük, tanulni tőlük. És ez nekem jó elsősorban, de persze szeretek helyzetbe hozni embereket, mert rengeteg nagyon teheséges fiatal van, és nemcsak zenében, hanem színházban, kortárs komolyzenében vagy a költészetben is. Csak körül kell nézni és figyelni.

Nagyon szerteágazó a zenei ízlésed: Bartók, Laibach, Miles Davis, Lou Reed, The Stooges, a Sex Pistols, DJ Assault, csak pár név a nagy hatások közül. Ez neked, mint producernek valahol ki nem mondott kötelességed is?

Szerintem ez nem kötelesség, így létezem gyerekkorom óta. Nem tudok egyfajta sítlusért rajongani, nemcsak a zenében van így, hanem az irodalomban vagy a fociban is. Dylan-en és a punkon szocializálódtam, aztán jött a new wave és Bowie, aki szintén a nyitottságával és szivacstermészetével hódított meg, onnan meg nincs megállás: Public Enemy,  Ligeti György, Kurtág György, Bach vagy a Farbwechsel dj-k, nekem ugyanaz az élmény, nem tudok és nem is akarok rangsorolni, hagyom, hogy megérintsen mindegyik. Nem tudok dönteni Dosztojevszkij, Bukowski, Thomas Pynchon vagy Térey János között, mert mindegyik a lelkem más és más szegmensét érinti meg. És ahogy mondtam, ugyanez van a focival is: miért kellene választanom Törőcsik András Újpesti Dózsája, az Ajax fiataljai vagy éppen a Messi vezette Barcelona szeretete között?

Mik a legnagyobb különbségek a 30 évvel ezelőtti és a mostani Prieger Zsolt között?

Semmi. Talán a mostani lelkesebb és nyitottabb, meg több mindennel foglalkozik. A harminc évvel ezelőtti is nagyon sok mindent csinált, de most vagyok erőm teljében, dalokat írok, újságcikkeket publikálok, verseket írok nap mint nap, ki tudja már hányadik felállású és stílusú Animát - most éppen kortárs techno- és a videokunst által megérintett formációt majdnem teljesen új tagsággal - állítok színpadra, közben falom a könyveket és a feleségemmel kisfilmeket csinálunk.

Nézd meg az új Anima album teaserét!

Tovább

Rituális felhang némi humorral - Volkova Sisters interjú

volkova_02_logozott.jpg

A Volkova Sisters tagjai, Berger Dalma, Sándor Dániel és Kovács Gergely azzal a céllal vágott bele ebbe a projectbe, hogy majd minden eddigi fel nem használt ötletüket megvalósítják zene és vizuál téren. Ez eddig lehetne egy tipikus sablonos zenekari bevezető is, de aki ismeri a csapatot, az tudja, hogy ez mit jelent. A Volkova Sisters világa szürreális, sokszor már-már nyomasztó, és bár a humort és a romantikát sem nélkülözi, azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy sok őrült ötletet magába fogad. A tagok jelenleg kétlaki életet élnek, Budapest és London között ingáznak, az idei fesztivál szezont viszont itthon, a Kolorádó Fesztiválon nyitják újult erővel és lelkesedéssel. Berger Dalmával beszélgettünk.

Hihetetlen, hogy pár év és tíz évesek lesztek. Hogy foglalnád össze ezt az időszakot?

Azért a tíz év kicsit erős. (nevet) Ha jobban belegondolok, én nagyjából tíz éve zenélek. A zenekar 2011 környéken lett színpadképes produkció. Ez az időszak semmiben nem másabb, mint bármelyik eddigi időszak, bármelyik másik zenekarral. Ez is úgy működik, mint egy bármilyen másik munkahely. Az embernek vannak periodikusságok az életében, ahogy öregszik.

Sokan azt mondják, hogy általában tíz év kell egy zenekarnak, hogy beérjen. Ti most hol tartotok?

Ezt nem tudom, azt sem, hogy pontosan mit értunk "beéres” alatt. Nem igazán foglalkozunk ezzel, csak csináljuk a dolgunkat. Azt tudom egyedül, hogy hol tartunk most: írjuk a második nagylemezt.

Egyáltalán az alakulás időszakában mekkora keletje volt itthon ennek a dark waves hangulatnak? Ami valljuk be, nem egy egyszerű leutánzása volt a 80-as évekbeli irányzatnak, hanem egy jóval progresszívabb továbbgondolása.

Vannak bizonyos felhangok a zenénkbe, és a dark wavere, amire utalsz, bizonyos emberek reagáltak, de a közönségünk elég vegyes, nem nagyon tudom megállapítani, hogy van-e egy egységes közeg, mert mindenféle arcot látok a koncerteken . A „dark”, mint szócska azért elég sok műfajra ráaggatható, és ennek mindig volt, és lesz helye a főhajtásokkal párhuzamosan.

2011-ben egy mini kaliforniai turnén vettetek részt, amiért valószínűleg sok zenész a fél karját adná. Milyen tapasztalatokkal tudtatok továbblendülni?

Van pár magyar zenekar, aki ugyancsak megjárta SXSW-t, (az Egyesült Államok-beli South By Southwest névre hallgató showcase esemény, ahol járt már a Moog és az Ivan and the Parasol is – a szerk.) és ment egy koncert kört. Ezt nagyon jó dolognak tartom, mivel Magyarország eléggé zárt és távol esik a nagy zenei centrumoktól. A showcase fesztiválok pedig azert is külön érdekesek, mert korlátozott időd van a színpadon, és csak egy esélyed, hogy megmutasd, mit tudsz. Tulajdonképpen az USA körúton fogalmazódott meg először az a gondolat, hogy valahova le kellene lépni. Ott kezdtük el megérteni mit jelent az, hogy “helyzetben lenni”.

Érdekel, hogy mire tanította meg London a zenekart?

Tovább

Žagar a Kolorádón- Interjú Zságer Balázzsal

zsagerbalazs_logozott.jpg

A Žagar a hazai zenei élet egyik legmeghatározóbb elektronikus formációja most már tizenöt éve, Zságer Balázs pedig az egyik kulcsembere. Bár a filmzeneírás is az élete része, mi most inkább a zenekaráról faggattuk, amivel új lemezre készül. A Kolorádó Fesztiválon egyébként ebből is kapunk egy kis ízelítőt. Persze azért még szó esett egy új projectről is, és azt is elárulta nekünk, hogy melyik helyeket szereti legjobban Budapesten.

Pulzus néven alapítottátok meg annak idején a Žagart, aminek a nevét egy év után megváltoztattátok. A névvel együtt változott valami az eredeti koncepcióhoz képest?

 Pulzus néven csak pár koncertet játszottunk, az első lemezünk már Žagar néven jelent meg. Annak idején még nem annyira volt kitalált koncepció, egyszerűen csak szerettünk együtt játszani és valami újat kreálni. A debüt albumunkon inkább az addig felhalmozódott zenei hatások voltak érezhetőek.

 

A Wings of Love annak idején nagyot robbant, az év dala lett. Utólag visszatekintve mit gondolsz arról a számról? Sokan a mai napi azzal azonosítanak benneteket. Ez zavaró?

Miért lenne zavaró, a mai napig szeretjük ezt a számot. Nagyon jó kollektív energiák halmozódtak fel benne már a felvételek alatt, talán ettől működik még ma is. Emellett olyan prominens arcok méltatták mint Laurent Garnier, José Padilla vagy Busy P. Egyébként nemrég elkészült egy 2017-es remixe is a számnak, a Stil vor Talent-es Kellerkind újragondolt változata hamarosan meg is jelenik.

Érdekel mik Zságer Balázs kedvenc helyei Budapesten?

Tovább

VENDÉG: DISCO DURO

A HOMERUN februári vendég DJ-i

disco11.jpg

Kiket is takar a Disco Duro? A nevek a DJ duó alapításával egyidőben jöttek, és már az elejétől egyértelmű volt, hogy Dr. Aschengold kapja a Disco, Prof. Kadenza pedig a Duro nevet. A bécsi székhelyű DJ páros a minőségi diszkózásra tett fel esküt, missziójuk, hogy visszahozzák a vidámságot a táncparkettre. Aki nem hiszi, járjon utána február 4-én a Fogasházban, ahol a HOMERUN, Simon Iddol és az ABSOLUT. vendégeként lépek fel.

 

Mi volt az első olyan élményed, ami hatására a zene mellett köteleződtél el?

Disco: Még sulis voltam, amkor egy kolléga megjelent nálam egy Prince és egy Kurtis Blow lemezzel.

Duro: Mivel klasszikus zenész családból jövök, már szinte az anyagetejjel szívtam magamba a zenét. Az első jelentős találkozásom a DJ kultúrával a 90-es években volt, Kruder & Dorfmeister idejében. Amikor először álltam egy barátom stúdiójában egy dupla Technics lemezjátszó előtt, elsőre szerelembe estem ezzel az egésszel.

 

Hogy látod a zenei színteret most? Könnyebb vagy nehezebb érvényesülni DJ-ként?

Disco: Attól függ, mit hívsz sikernek. (nevet) Most sokkal nehezebb elérni, mint mondjuk 10-20 éve.

Duro: Bár úgy tűnik, manapság könnyebb sikeresnek lenni, köszönhető a sok lehetőségnek, de közben túl sok minden van a piacon, és nehéz igazán minőségi anyagokat találni. Olyan lett az egész, mint egy kincsvadászat.

 

Mi jelenti számodra a fő inspirációt?

Disco és Duro: Az emberek a táncparketten. A mosolyok, az izzadság, a ritmus – ettől libabőrözünk ki.

 

Folytatódik az interjú

Tovább