Minden egyes táska, ami kikerül Vanek Judit kezei körül, saját személyiséggel rendelkezik, ami aztán majd későbbi tulajdonosának köszönhetően tovább formálódik. Ő tényleg az a tervező, aki gyerekeiként tekint a termékeire, és a legapróbb részletig odafigyel, hogy minden a helyén legyen. Márkája, a The Black Sheep azoknak szól, akik nem félnek megmutatni igazi arcukat az öltözködésen keresztül sem, és akik nem egy szezonra választanak kiegészítőt. Judit a Lakatos Sándor, divattervezővel való kollaborációról is beszélt, amellett, hogy elmesélte márkája evolúcióját.

Milyen álmokkal indultál neki ennek a közel sem egyszerű útnak?

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert viszonylag hamar, 18 évesen eldöntöttem, hogy tervezéssel szeretnék foglalkozni. Talán nagymamám szabó-varrónő munkássága csábított erre a pályára. Illetve lehet, hogy tudatalatt dédnagypapám is hatott rám, aki cipész volt; de ezt csak később, már a márka alapítása után tudtam csak meg. A divat nagyon vonzott, úgyhogy a párom mamája adta az ötletet, hogy tanuljam ki a MODARTban a tervezői szakmát. Ő akkor segített is felkészülni, felvettek és belevágtam. Az első évben rájöttem, hogy nem az iskolában fogom megtalálni a saját utamat. Ezért nekiálltam dolgozni, és azt találtam ki, hogy félreteszek pénzt, és ha kialakul, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni, már nem lesz gond kifizetni a tandíjat. Végigjártam a szokásos huszonéves köröket, több fast fashion üzletben is dolgoztam, mert így a divat közelében maradhattam, és abban bíztam, hogy az ihlet is megjön, hogy pontosan mit kellene terveznem.

És megjött?

Igen! Nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor jött az a kattanás, hogy bőrrel szeretnék foglalkozni, de végül is megjött. És ha már bőr, akkor táskák. Ez olyan szempontból is jó ötletnek tűnt, hogy a táskakészítésbe nem kell előre annyi pénzt invesztálni, mint mondjuk egy ruhakollekcióba. Visszagondolva már-már varázslatos eseménysorozat következett. Ahogy kitaláltam a táskázást, pont jött is egy lehetőség, hogy az Anna Amelie márkánál gyakornokként megtanulhattam a táskatervezés és készítés alapjait; szabtunk, varrtunk, ragasztottunk. Láttam, hogy készül el egy kollekció, de ami talán fontosabb, hogy az akkori showroomba ahol Oláh Anna, Jankovics Mariann és Daubner Anna egy helyen dolgozott, láttam az egymás és a szakma iránti lelkesedést és szeretetet. Ez, és a barátom segítsége nagy erőt és tudást adott, hogy belevágjak a saját márkámba.

Érdekel, hogy milyen egy 21. századi doktortáska?