Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Tényleg boldogan éltek míg meg nem haltak? - Interjú Chripkó Lilivel

2017. szeptember 21. - absolut_hu

chripkolili_portre_logozott.jpg

Chripkó Lili hobbistaként jutott el oda, hogy mára kedvenc fotósai is felfigyeltek rá. A Boldogan éltek míg oldal alapítója először unaloműzés céljából vágott neki Budapest utcáinak, hogy némi bepillantást nyújtson a város lakóinak életébe és fejébe. Persze utóbbi esetében inkább arról van szó, hogy Lili fotóalanyait médiumként kezeli, akiknek a „szájába ad” a fejéből kipattant hol mókás, hol elgondolkodtató, hol  pedig szomorúsággal átitatott gondolatokat, amik végül üzenetekké alakulnak. A kezdeti öncélúságból az évek során eljutott odáig, hogy ma már nemcsak magát vagy követőit szeretné szórakoztatni sokszor éllel megírt posztjaival, hanem bizonyos társadalmi jelenségekre, problémákra is fel szeretné hívni a figyelmet. Hol és hogy lehet elkapni a legjobb fotókat egy olyan helyen, ahol egyből ferde szemmel néznek rád az emberek, ha idegenként megszólítod őket? Erről is mesélt. Na meg arról, hogy miért is jó Budapesten élni.  

Hogy történik az, hogy az ember egyszer csak elkezd egy ilyen oldalt?

Nem volt tudatos döntés, de sok dolog együttállása kellett ahhoz, hogy elindítsam. Egyrészt bennem mindig volt nyitottság az idegenek felé. Annak idején, amikor az egyetemre menet ültem a buszon, nem olvastam, vagy zenét hallgattam, ahogy azt sokan teszik, hanem az embereket figyeltem. Érdekesnek találtam azt, hogy tudtukon kívül is interakcióba lépnek egymással. Spontán megszületnek párbeszédek vagy viszonyulások egymáshoz. Általános jelenség például amikor a nénik megszólítanak olyanokat, akiknek nincs kedvük beszélgetni velük, vagy a bácsik véleményt nyilvánítanak bizonyos dolgokról, amikre nem sokan kíváncsiak.k. Mások szemeznek vagy éppen méregetik egymást. Ezt a megfigyelést végül olyan hobbivá fejlesztettem ki magamban, hogy a mindennapi életben is sokszor előre kitaláltam, hogy ki mit szeretne nekem mondani. A másik láb a BÉM elindításában a kreatív önkifejezésre való igényem. Blogoltam, filmszakra jártam, ahol félévente vizsgafilmeket készítettem, tehát ez a fajta önkifejezés mindig is jelen volt az életemben. Valószínűleg terápiás céllal, ahogy az ilyenkor lenni szokott.  Aztán amikor megjelent a Facebook, majd az Instagram, még inkább elkezdett érdekelni a képekkel való kommunikáció, hiszen ott meg is tudtam osztani a képeimet. Nagyon hamar elárasztottam a privát oldalamat fotókkal. (nevet) Egy utazás kapcsán aztán kölcsönkaptam egy tükörreflexes fényképezőképet, és akkor jöttem rá, hogy ezt mennyire szeretem csinálni. Így már egyenes út vezetett a Boldogan éltek míg oldalhoz, de sosem gondoltam volna, hogy szélesebb körben is ismert és kedvelt lesz. 

A képek mellett fontos szerepet játszanak az általad megírt fiktív gondolatfoszlányok is. Mi van előbb; a kép vagy a szöveg? Illetve képhez kapcsolódik a téma, vagy egy kitalált témához is vadászol szituációt?

Hol így, hol úgy. Általában tudatosan megyek fotózni. Nekem a legnagyobb ellenségem az unalom és a tétlenség, arra pedig ez kiváló ellenszer, mert fotózni bármikor lehet. Emiatt sokszor hétvégén vagy munka után neki is tudok indulni. Vannak bizonyos helyszínek, egy fal vagy utcarészlet, amit érdekesnek találok, és akkor oda vissza-visszajárok, várva a szituációra. Persze spontán pillanatok is akadnak bőven. Otthon a leválogatás során kiválasztom azt a pár képet, amit jónak találok, és utána megpróbálom visszaidézni, hogy az alany milyen hatást tett rám ott és akkor. Vajon mire gondolt, milyen szémélyiségjegyei vannak, mivel foglalkozhat? Ez persze nagyon könnyű, ha éppen a barátnőimmel ülünk egy helyen, és együtt próbáljuk megfejteni másokról, hogy kik lehetnek, de otthon egyedül olyat kitalálni, aminek van csattanója, már nem olyan egyszerű. Előfordul, hogy sokáig tart, amíg megérkezik az a mondat. Persze az ellenkezője is megtörténik néha; ér valamilyen élmény, és úgy érzem, hogy az érzéseimmel és a tapasztalataimmal nem vagyok egyedül. Ilyenkor keresek ezekhez fotóalanyt. 

A jelenlegi 30-as generációnak mintha kezdene elege lenni a kirakat világból, és egyre többen vállalnak fel olyan dolgokat , amik sokáig cikinek számítottak. Ott van például Szombat Éva a trash stílusú képeivel vagy az OST, akik a kelet-európia gyökereikből táplálkoznak egy-egy kollekció megalkotása során.  Gyakran megjelenik az irónia, egy kis él, de semmiképpen sem savazás. Nálad is ez a helyet.

Azt látom itthon, hogy mindenki túlságosan komolyan veszi magát. Külföldi showműsorokban még a leghíresebb emberek sem félnek kicsit hülyét csinálni magukból. Itt egyszerűen annyira vigyázni kell, hogy ki mit mond, hogy az borzalmas. Pont a mi generációnk az, aki elkezdi felvállalni, hogy elismerhetjük, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, hogy bizony dolgokban bájosan bénák vagyunk. A másik pedig, hogy a mi fiatalságunk a 90-es években zajlott, ami egy fantasztikus időszak volt. Akkor minden annyira képlékeny volt, és rengeteg lehetőségünk volt a kibontakozásra. Még kicsit be voltunk zárva ebbe a keleti blokkba tényleg az ártatlansáh kora volt; ugyanakkor az élményeink még nagyon közösek voltak, és emiatt ugyanazokra a dolgokra emlékszünk, és szerintem ez mozgatja ezt, amit említettél. Úgy érezzük, hogy van egy közös ügyünk.  

Érdekel hol találja Lili a legjobb fotótémákat?

Tovább

BENCECSALAR RELAUNCH - Beszámoló

bcs_ankert_170908_relaunch_88.jpg

Akik ott voltak, valószínűleg egyetértenek velünk, hogy a BENCECSALAR RELAUNCH az év egyik legizgalmasabb eseménye volt divatkörökben. Bence és csapat megint maximálisan tejesített; többek között káprázatos pop up pékséggel, divatprezetációval és a Bocskor Bíborkával közösen készített fashion film debütálásával készültek. Mi pedig Absolut koktélokkal.

bcs_ankert_170908_relaunch_93.jpg

Csalár Bence szeptember 8-án nemcsak megújult weboldalát a bencecsalar.com–ot ünnepelte az exkluzív esemény keretén belül az Anker’t-ben, hanem egy teljesen új kezdetet is. Színre lépett üzlettársa Lovas Anett, akivel sok más mellett az Edgy Apparel webshop elindításán dolgozik. Ez novemberre várható. Frissen alakult kreatív stúdiója, a Studio Csalár csapatával pedig egyszerre több projektet is terveznek év végéig.

Az őszi szezonban két együttműködés is várható a Studio Csalartól; a #FashionWeekTour projekt keretében a Marie Claire oldalán tudósít a csapat a London és Milano Fashion Week bemutatóiról, októbertől pedig elindul a #StudioTalks a Hadikban, ahol mi, az Absolut. is ott leszünk minden alkalommal.

 “A StudioTalks célja, hogy a divatot és kortárs kultúrát egyaránt támogassa, miközben egyszerre szórakoztat, tanít és inspirál. Imádom a történeteket és az emlékezetes beszélgetéseket. Az eseménysorozat alatt igyekszünk minél több ilyen pillanatot ajándékozni a vendégeknek. Alig várjuk, hogy hamarosan lerántsuk a leplet az első dátumról!”- foglalta össze Bence a program misszióját.

studiotalks.jpg

Nézd meg a kisfilmet!

Tovább

Believe by Ódor András

dsc04210.jpg

Hiszitek vagy sem, kaporból, snidlingből és petrezselyemből is lehet isteni koktélt készíteni. Ódor András, a Black Swanban megmutatta nekünk, hogy a legmerészebb ötletek sokszor a legjobb ötletek. A Believe trükkös ital; még ezek az elképesztően markáns fűszernövények is megszelidülnek, ha megfelelő arányokkal dolgozik a bartender.

Saját szavaival:

Tökéletes vodkavariáns, kellemes zöldfűszerekkel.

 Nézd meg, hogy készíti András a Believe-et!

Tovább

A divat elsődleges feladata, hogy boldoggá tegyen- Interjú Csalár Bencével

csala_rbence_portre_01_logo_zott.jpg

Csalár Bence évek óta az egyik legszínesebb jelensége a hazai divatéletnek, és ezt nemcsak öltözködési stílusával érte el, hanem tudásával, intelligenciájával és kreativitásával. Öt évvel divatblogja indítása után elérte, hogy neve már-már branddé váljon. Ez viszont nem azt jelenti, hogy hátradőlve élvezi a sikert. Ellenkezőleg; idén nyártól már egy teljes csapattal a háta mögött formálja a stílusról és az egyediségről kialakított képünket. És valljuk be, erre még mindig nagy szükségünk van itthon. Szeptember 8-án egy különösen sokszínű esemény keretében mutatkozik be a megújult oldal.Természetesen az Absolut is ott lesz. Az site-hoz egy izgalmas fashion videó is kapcsolódik Bocskor Bíborka főszereplésével, és azt is megtudhatjuk, hogy idén még mikkel készül Bence csapatával. A nagy váltás kapcsán beszélgettünk vele változásról, stílusról, divatról és eddigi élményeiről.

Hogy kell elképzelni a munkastílusodat; végigirohansz a napon, vagy szeretsz elmélyülten dolgozni?

Sokszor nagyon rövid idő alatt kell sok döntést meghozni, és az elmúlt időszakra ez különösen jellemző volt. Ilyenkor reggel nyolctól éjfélig folyamatosan dolgozom a csapatommal, és maximum rövid időre lazítok vagy kapcsolok ki. Vannak megbeszéléses és home office-os napok is. Próbálom rendszerezni a feladatokat. Amúgy eléggé nyughatatlan vagyok; ha végetér egy projekt, akkor nem igazán élvezem ki, hanem már a következő nyolcon agyalok. (nevet) Ez nem azt jelenti, hogy túlvállalom magamat, hiszen mindent meg tudok csinálni, csak néha több időt kellene hagynom arra, hogy a munkám eredményét kiélvezzem, és lecsendesedjenek a dolgok körülöttem.

Próbálsz ezen változtatni, vagy beletörődtél, hogy ilyen vagy?

Próbálok, és ki is alakítottam magamnak egyfajta rituálét az általunk szervezett események kapcsán. Amikor lefut, és már mindenki hazament, leülök, és egy órán keresztül csak nézek magam elé. Ilyenkor bootolok. Ezek azok a pillanatok, amikor átértékelem az egészet, és az is előfordul, hogy meghatódom azon, hogy milyen jól sikerült. A lecsengésre persze még ott van az azt követő pár nap is, hiszen ekkor jönnek a visszajelzések, emailek vagy akár posztok, kommentek formájában. A következő pár hónap még a szokásosnál is sűrűbb lesz, úgyhogy sokkal intenzívebb lesz a megszokott metódus. Persze már megszoktam ezt a pörgést, mert alapból ilyen vagyok, bár bevallom, hogy reggelente nagyon nehezen kelek fel. (nevet)

Ha megnézzük az öt évvel ezelőtti énedet, és az ő álmait, céljait, mindent sikerült megvalósítanod mostanra?

Ha visszagondolok, hogy mik voltak a céljaim, amikor 2012 nyarán a szüleim kertjében a teraszon ülve készítettem az első wordpress alapú oldalamat, olyan dolgok is megvalósultak, amikre akkor nem is gondoltam volna. Ami már 2014-ben álomként megjelent, hogy szerettem volna egy márka kollaborációt; 2016-ban egyből három is létrejött. És visszatérve az előző témához, ezek azok az alkalmak, amikor figyelmeztetnem kell magam, hogy amire vágytam, beteljesült. Elég mohó vagyok ilyen téren, de ez visz előre, úgyhogy inkább ambícióként fogom fel. Engem az hajt, hogy mindig van mit csinálni. Szerencsére Gergő, a barátom segít abban, hogy ne rohanjak nagyon előre, hanem adjak elég időt magamnak és a munkámnak, és bevárjam, amíg beérnek a dolgok. Amúgy az is előfordul, hogy valamit eltervezek, de olyan emberekkel hoz össze a sors, akik választ adnak azokra a kérdéseimre, amik a jövőbeli célokkal kapcsolatban fogalmazódnak meg bennem. Ilyen volt most a június számomra.

Olvasd el, milyen volt Bencének Bocskor Bíborkával dolgozni!

Tovább

Hermitage by Ódor András

 

dsc04229.jpg

A Szentpéterváron található Hermitage (magyarul Ermitázs) pompás barokk épülete mindenkit elvarázsol, aki láthatja. Ódor András azonos nevű koktélja hasonlóan elegáns, izgalmas és lehengerlő, és stílusosan Elyxsszel készül.

Saját szavaival:

Aki kedveli a régi klasszikus Martini típusú kevert italokat, annak ezt meg kell kóstolnia! Hihetetlenül harmonikus és gyümölcsös! 

Nézd meg, hogy készül!

Tovább

Őszintén figyelni – Interjú Ódor Andrással

o_dorandra_s_portre_logo_zott.jpg

Valószínűleg Ódor András sem gondolta volna, amikor elment vendéglátózni, hogy húszas évei közepére Budapest egyik legkomolyabb iskolájában oktat majd, miközben sorra nyeri a komoly versenyeket, és megnyitja első bárját, ami egyből kettő lesz. Ahogy már sok helyen olvashattuk és hallhattuk, a siker kulcsa a tudás, a szorgalom, a kitartás és a szerencse. Bátran kijelenthetjük, hogy egyiknek sincs híján, viszont van még valami, ami lehetővé tette, hogy mára azzá váljon, aki. Ez a kíváncsiság. Az emberek felé irányuló őszinte odafigyelés, ami mind a szakmai, mind pedig a mindennapi életében segít neki abban, hogy ne fogyjon ki az ötletekből és a motivációból. A vele folytatott beszélgetés kulcsgondolatai is ezek köré épülnek, ahogy a lenti interjú is mutatja.

Mi a legfontosabb dolog, amit a szakmád adott neked az eddigi karriered során?

Hogy a saját bárjaimat terelgethetem. Persze amikor elkezdtem ismerkedni a bartenderséggel még nem gondolkoztam tudatosan erről, ahogy az sem fogalmazódott meg bennem, hogy saját helyet szeretnék nyitni. Úgy tudnám leginkább szemléltetni, hogy a karrier olyan, mint egy pici gyerek; amennyi impulzus éri, úgy formálódik a személyisége. Annak idején azért vetettem bele magam ebbe, mert kellett a pénz, és az azért tény, hogy a vendéglátozás könnyű pénzkereseti lehetőség. Ahogy szépen sorban megismertem a szakmájukban kiemelkedő embereket, úgy inspiráltak, hogy tanulnom, versenyeznem kell, és aztán ennek az egésznek a kifutása lett az, hogy saját bárt szerettem volna nyitni. Ez nyolc évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem.

Az önálló bár együtt jár a szabadsággal?

Nem kimondottan. Ez trükkös dolog, mert amíg alkalmazottként dolgozol egy bárban, akkor neked annyi dolgod van, hogy bemész, felsetupolod a pultodat, tehát felkészülsz az estére, majd beállsz dolgozni, és a vendégé vagy. Nekem annyiból nehezebb a dolgom, hogy az én feladatom biztosítani a vendéget, akit ki lehet szolgálni. Ennek kell megtalálnom a módját különböző programokkal, eseményekkel. Persze megvan ennek is a szépsége; például rengeteg új embert ismertem meg ezáltal, és többek között azért ilyen színes és szép ez a szakma. Múltkor pont azon gondolkodtam, hogy még mi mindenbe vághatnék bele, de arra jutottam, hogy nem tudok mást, nagyon szeretem a vendéglátást.

Ehhez viszont örökmozgónak kell lenni, nem?

Nem vagyok egyszerű eset. (nevet) Erre szükségem van a motivációhoz. Kellenek a visszajelzések, a boldog emberek, vagy éppen a negatív kritika, ami jelzi, hogy még lehet hova fejlődni. Szükség van még a pofonokra is, és persze a többi bárra, amik folyamatosan nyílnak, mert így láthatod, hogy ki mit valósított meg. Én ezt nagyon élem. A Barside-ban például hétfőnként van egy eseménysorozatunk, az Artist Monday, ahol minden héten egy másik bárból meghívott bartender felkészül három itallal, amit lehet tőle kérni pár órán keresztül, amíg tart a program. Most tartunk a tizenötödik esténél, és nagyon durva, hogy minden személy teljesen más életstílusba tereli az eseményt azáltal, hogy teljesen más atmoszférát teremt.

Akkor lehet azt mondani, hogy ez a belvárosi bartender közeg összetartó?

Szeretném ezt hinni, és a mostani tapasztalataim alapján ezt is gondolom. Még egy bartender sem mondta, hogy nem jön. Mindenki boldogan igent mondott. Buliként fogjuk fel, ami arra is jó, hogy megismerjük egymást.

Hogy érte el András lépésről lépésre, hogy ma a város egyik legkomolyabb bárját terelgeti?

Tovább

ABSZOLÚT KEDVENC NYÁRI HELYEK 2017

absolutkedvenc_portre_k.png

Bár nyáron sokan elvágyódunk a városból, azért ha nyitott szemmel és füllel járunk, rengeteg izgalmas helyet találhatunk Budapesten is, ahol akár a legnagyobb melegben is elüthetjük az időt. Kifaggattunk pár eddigi Absolut Budapest szereplőt, hogy ők hol érezték magukat a legjobban idén nyáron.

Vállaji Zénó, bartender Bestia

Melyik volt idén nyáron az abszolút kedvenc helyed a városban?

A Madách tér, azon belül a Barside, a Telep és a Kishusom. Régebben is gyakran megfordultam azon a környéken, viszont a Barside-Kishusom páros megnyitása óta abszolút kedvenc lett a tér.

Hogy találtál rá?

A Barside-ba egy barátommal kezdtem el járni, majd miután megismertem az ott dolgozó bartendereket, ők is barátok lettek, és ma már hozzájuk járok be. Mellette megnyitott a Kishusom, igy már enni sem kellett messze menni, ráadásul egy volt kollegám és más ismerősök is dolgoznak ott. Záróra után a Telep még szolgáltat egy kilépő sört. Így teljes az este.

Miért jön be annyira, és miért ajánlanád másoknak is?

Nagyon kicsi helyen sok jó dolgot lehet találni, telis tele érdekes emberekkel. Tuti kikapcsolodás egy csöndes hétköznap is.

barside.jpg

Forrás: Barside Facebook

Nézd meg a többiek kedvenc helyét is!

Tovább

Kelet-európai örökségünk új köntösben - Interjú az OST konzept alapítóival

ost_konzept_logo_zott.jpg

Az OST konzept annyira kitűnik a magyar tervezői márka felhozatalból, hogy előfordulhat, az ember hirtelen nem is tud vele mit kezdeni. Persze nem kell ettől megijedni, ha némi időt szánunk rá, különösen izgalmas jelenség tanúi lehetünk. Sasvári Áron és Lantos Olivér a kelet-európai identitást és esztétikát állítja párhuzamba a nemzetközi trendekkel, méghozzá zseniális módon. Számukra ugyanúgy inspirációt nyújt egy Lynch film, mint a sarki afgán gíroszos. Missziójuk, hogy felhívják a figyelmet az önkifejezés szabadságának fontosságára ott, ahol a mainstream konformista világa adja a ritmust a mindennapokhoz. A lenti interjúban a nosztalgiázás mellett szóba került a valódi kreativitás fontossága, és hogy néha a csúnya is szép tud lenni.

Hány évesek vagytok?

Áron: 29.

Olivér: Én 25.

Akkor ti a saját bőrötökön is megtapasztaltátok a rendszerváltás utáni éveket. Milyen emlékeitek és benyomásaitok vannak arról az időszakról?

Áron: Ha összehasonlítom a jelenlegi Budapestet az akkorival, teljesen másmilyen városra emlékszem. Az utcákat még nem nagyon térkövezték le, sok helyen volt üzlet, ahol ma már nincs, és nagyobb városnak tűnt, ami nem abból ered, hogy akkor kisgyerek voltam. Egyértelműen magán viselte a kelet-európaiságot, az egyediséget, és nem támadt olyan érzésed, hogy amit látsz a környezetedben, az szinte mind másolat.

Olivér: Én vidékről költöztem fel, úgyhogy bennem a vidéki 90-es évek maradt meg nagyon. Mi ott két lépéssel le voltunk maradva Budapesthez képest. Eléggé elszeparáltan éltünk, jóval később érkeztek meg Nyugatról a különböző cikkek. Aztán ahogy beözönlöttek a színes Adidas melegítők, elkezdtek keveredni az addigi régi ruhákkal, és attól lett egy sajátos hangulata az egésznek.

Olivér: Lent nálunk keleten lehetetlen volt beszerezni ezeket a színes, menő, márkás dolgokat, maximum akkor jutottál hozzájuk, ha elmentél Jugóba farmerért vagy Adidas nadrágért, ami legtöbb esetben Adidos volt.

Mik voltak az időszak meghatározó pop kulturális jelenségei számotokra?

Áron: Ami nekem még abból az időszakból nagyon meghatározó, az a Familia Kft. és Will Smithszel a Bel Air hercege, azokkal a színes cuccokkal. Úgy általában, ha 90-es évekre gondolok, akkor úgy érzem, hogy akkor még volt mondanivaló. A zenében is. A Fekete vonat jó példa erre, ma meglepőnek tűnik milyen minőségi dolgot hoztak létre.

Olivér: Akkoriban még tényleg inspirációként működött az, amit Nyugaton hallottunk és láttunk, ma már mindent egy az egyben lemásolnak, így sajnos már nincs mögöttes tartalom.

Vajon hogy köthető a VIII. kerületi afgán gíroszos a márkához? Kiderül itt!

Tovább

Capital de Las Flores by Váradi Lili

dsc03786.jpg

A Piña bár nemhiába kapta az ananászról a nevét, hiszen előszeretettel használják ezt az egzotikus gyümölcsöt koktéljai készítése közben. Váradi Lili a nyár apropójából egy izgalmas frissítőt készített egyik kedvenc összetevőjéből.

Saját szavaival

A mezcal friss, zöld jellegét házi babérsziruppal és frissen facsart citromlével emeltem ki.

Érdekel, hogy miből áll ez a különleges nyári koktél?

Tovább

Awesomniac csodálatos világa – Interjú Pápai Gáborral

 

awseomniac_absolut_budapest_blog_big_copy.jpg

Pápai Gábor azok közé tartozik, akik balanszt tudnak teremteni az olyan társadalmi elvárások, mint a biztos karrier és egzisztencia, és a művészi kiteljesülés között. Két éve jelent meg a köztudatban Awesomniac, amire egyfajta szuperhős alteregóként is tekinthetünk. Világának fő inspirációs forrásai a képregények és a street art, de sok minden hatással van rá, amit a városban tapasztal. Gábor személyében egy agilis, de alázatos fiatal művészt ismerhettünk meg, aki a legjobb példa arra, hogy ha valaki tesz az álmaiért, akkor akár még rétegművészetekben is lehet sikeres. A lenti interjúban nemcsak Gábor munkáiról, hanem a hazai képregénykultúráról és a Budapest iránti lelkesedéséről is szó esik.

Sok művészhez hasonlóan nálad is két részre osztható az alkotás; az alkalmazottra és az önmegvalósító művészetre?

Ennél komplexebb egy kicsit: van egy polgári állásom, mellette szabadúszó grafikusként is dolgozom, és ezen felül jönnek még a művészeti projektek, amiket létrehozok vagy ahova csatlakozom. Szerencsére nincs igényem a sok alvásra, így minden belefér a 24 órába. Maga a név is innen jön. Szerettem volna a sajátomnál valami fantáziadúsabbat használni, így jött ez a mozaikszó.

Elég sokrétű a művészeted. Stílusilag be tudod magadat határolni?

Talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy az urbánus életvitelnek a vizuális megjelenése, ami meghatározza a stílusomat. A két legerősebb láb, amin állok, az a képregénykultúra és a street art. Már nagyon korán megjelent mindkettő az életemben, a baráti köröm is hasonló érdeklődésű volt, aztán amikor elkezdtem aktívan rajzolni, organikusan kialakult az a vonal, ami a mai napig meghatározza a munkáimat.

Milyen hamar jelent meg a rajz az életedben?

Szerintem előbb rajzoltam, mint jártam. Anyukám festőnő, ő amellett, hogy nagyon inspirált, már kimondottan korán a kezembe adta az ecsetet és a ceruzát. Az egyik első emlékképem is ezzel kapcsolatos: még nem járok, ülök az ülőkében, előttem egy rajzlap, és firkálok. Ami viszont vicces, hogy óvodában kifejezetten rosszul rajzoltam, de a sok-sok gyakorlás során kialakult a dolog.

Sokan irigykednek azokra, akik szépen rajzolnak, pedig azt mondják, hogy sok gyakorlással ez a készség teljesen elsajátítható. Akkor ezek szerint te is így látod?

Azt gondolom, hogy a technikai oldal bárki számára teljes mértékben elsajátítható, akinek van szem-kéz koordinációja, utána pedig kiderül, hogy ehhez társul-e egyéniség, vagy, hogy mennyire tudsz benne feloldódni, ami hozza magával azt, hogy mániáddá válik. Ha ez nincs meg, akkor nem rajzolsz magadtól minden nap órákat, ami viszont szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj.

Nézd meg mitől annyira egyedi Awesomniac világa!

Tovább