Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Awesomniac csodálatos világa – Interjú Pápai Gáborral

2017. augusztus 18. - absolut_hu

 

awseomniac_absolut_budapest_blog_big_copy.jpg

Pápai Gábor azok közé tartozik, akik balanszt tudnak teremteni az olyan társadalmi elvárások, mint a biztos karrier és egzisztencia, és a művészi kiteljesülés között. Két éve jelent meg a köztudatban Awesomniac, amire egyfajta szuperhős alteregóként is tekinthetünk. Világának fő inspirációs forrásai a képregények és a street art, de sok minden hatással van rá, amit a városban tapasztal. Gábor személyében egy agilis, de alázatos fiatal művészt ismerhettünk meg, aki a legjobb példa arra, hogy ha valaki tesz az álmaiért, akkor akár még rétegművészetekben is lehet sikeres. A lenti interjúban nemcsak Gábor munkáiról, hanem a hazai képregénykultúráról és a Budapest iránti lelkesedéséről is szó esik.

Sok művészhez hasonlóan nálad is két részre osztható az alkotás; az alkalmazottra és az önmegvalósító művészetre?

Ennél komplexebb egy kicsit: van egy polgári állásom, mellette szabadúszó grafikusként is dolgozom, és ezen felül jönnek még a művészeti projektek, amiket létrehozok vagy ahova csatlakozom. Szerencsére nincs igényem a sok alvásra, így minden belefér a 24 órába. Maga a név is innen jön. Szerettem volna a sajátomnál valami fantáziadúsabbat használni, így jött ez a mozaikszó.

Elég sokrétű a művészeted. Stílusilag be tudod magadat határolni?

Talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy az urbánus életvitelnek a vizuális megjelenése, ami meghatározza a stílusomat. A két legerősebb láb, amin állok, az a képregénykultúra és a street art. Már nagyon korán megjelent mindkettő az életemben, a baráti köröm is hasonló érdeklődésű volt, aztán amikor elkezdtem aktívan rajzolni, organikusan kialakult az a vonal, ami a mai napig meghatározza a munkáimat.

Milyen hamar jelent meg a rajz az életedben?

Szerintem előbb rajzoltam, mint jártam. Anyukám festőnő, ő amellett, hogy nagyon inspirált, már kimondottan korán a kezembe adta az ecsetet és a ceruzát. Az egyik első emlékképem is ezzel kapcsolatos: még nem járok, ülök az ülőkében, előttem egy rajzlap, és firkálok. Ami viszont vicces, hogy óvodában kifejezetten rosszul rajzoltam, de a sok-sok gyakorlás során kialakult a dolog.

Sokan irigykednek azokra, akik szépen rajzolnak, pedig azt mondják, hogy sok gyakorlással ez a készség teljesen elsajátítható. Akkor ezek szerint te is így látod?

Azt gondolom, hogy a technikai oldal bárki számára teljes mértékben elsajátítható, akinek van szem-kéz koordinációja, utána pedig kiderül, hogy ehhez társul-e egyéniség, vagy, hogy mennyire tudsz benne feloldódni, ami hozza magával azt, hogy mániáddá válik. Ha ez nincs meg, akkor nem rajzolsz magadtól minden nap órákat, ami viszont szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj.

Nézd meg mitől annyira egyedi Awesomniac világa!

Tovább

Varázslatos textilnyomás - Interjú a Prés Műhely alapítóival

presmuhely_porrte.jpg

Sokan emlékezhetnek még arra az időszakra, amikor a „fruitoftheloomos” pólókra vasaltuk a mintákat, hogy minél egyedibbek legyünk, majd két mosás után, miután tönkrement, csalódottan dobtuk a játszós ruhák közé, hogy majd jó lesz valamire. Szerencsére ma már nem kell ezt átélnünk. Egyre több kis műhely van a városban, akik különböző technológiákkal nyomják a pólókat, kapucnisokat, ingeket, és szinte bármit, amit szeretnénk. A Prés Műhely is ilyen, akik ráadásul egy saját márkát is elindítottak Prés néven. Simon Zoltán és Lövei Attila, az alapítók három év után újabb fejezetet kezdenek. Július 1-jén az alsó szint üzletté alakul. A lenti interjúban többek között szó lesz arról, hogy miért érdemes Budán design boltot nyitni, mitől lesz egyedi a Prés Műhely, és mik a legtutibb zöld pontok a környéken.

Hogy indult a Prés Műhely története?

Attila: Gyerekkori barátság a miénk, eleve a rajzolás hozott össze minket. Tinédzserkorunkban magával ragadott minket a hip-hop kultúra, imádtuk a graffitiket, és folyamatosan rajzoltunk. (nevet)

Zoli: Megvolt ez a közös hobbi, ami által barátok lettünk, aztán mindketten Budapestre kerültünk. Attila egy pólónyomó cégnél helyezkedett el, én meg egyetemre mentem.

Attila: Az egyik találkozásunk alkalmával arra terelődött a szó, hogy jó lenne ha már nem alkalmazottként kellene dolgozni, erre Zoli rávágta, hogy akkor csináljunk egy céget. Először nem vettem komolyan, de tovább folytattuk a beszélgetést, és rájöttem, hogy nem is olyan lehetetlen dolog ez. Miután Zoli is leállamvizsgázott, és neki is munkát kellett volna keresnie, elkezdtünk dolgozni a Prés Műhely elindításán. 

Mi volt a koncepció?

Zoli: Mindenképpen valami új irányvonalat szerettünk volna létrehozni. Az elmúlt két-három évben a kezdeti ötletek szépen letisztultak, úgy érezzük, hogy most vagyunk igazán készen. Az egyik meghatározó eleme az lesz a műhelynek, hogy az emberek egy workshop keretén belül meg tudják valósítani a saját ötleteiket a segítségünkkel. Ebbe az is beletartozik majd, hogy itt a helyszínen lehet majd elkészíteni a grafikát, ami aztán a termékre kerül. Ez azoknak is könnyen megvalósítható lesz, akiknek nincs kimondottan jó rajzkészségük. Mivel a MOME-n sok designer megismertem és beleláttam ebbe a világba, adta magát a helyzet, hogy más márkákkal is együttműködjünk, így több brand is csatlakozott hozzánk.

De miért Buda?

Tovább

Zsili - új képek -

Babos Zsili kiállításmegnyitó

baboszsili_kiallitas.jpg

Június 9-én Babos Bertalan Zsili 2014-től 2017-ig tartó időszakának képeiből nyílt kiállítás az Art Forward szervezésében, ahol az Absolut. is ott volt. 
"A legújabb monumentális festményei ’csodákat’ ábrázolnak. Képzeletbeli világokat, tájakat, emberszabású lényeket, olykor pedig kitalált vagy élő állat példányokat láthatunk a képein. A lényeg a zűrzavar, a káosz! Szinte már misztikusnak mondhatók Zsili képei, mintha egy álomvilágba csöppentünk volna, ahol minden megtörténhet a jó és a legsötétebb gondolataink is."- összegezte a kiállítást a szervező csapat. 

Bár már olvashattatok a blogon egy interjút a képzőművésszel, a kiállítás kapcsán pár dolog foglalkoztatott minket:

Hogy sikerült a kiállítás? Milyen visszajelzéseket kaptál?

A visszajelzés számomra elég ellentmondásos dolog, mert azt sem szeretem, ha dícsérnek, és azt sem, ha belemagyaráznak a munkáimba. Ez nagyon személyes, annak ellenére, hogy az ember nem magának készíti a festményeket. Elég családias volt, igazi kortárs kiállításnak indult, először páran lézengtek csak, aztán kimondottan sokan lettek. Jó kis közönség jött el, örültem, hogy a fél társaságot nem is ismertem. Ilyenkor megpróbálok mindenkivel másról beszélni, mert nem szeretem magamat ismételni, és mondhatom, hogy nagyon jó meglátásokkal találkoztam. Érdekes, hogy volt, aki abszolút érezte, hogy mennyire apokaliptikusak ezek a festmények, és átlátta a munkáimat látva, hogy most éppen hogy viszonyulok a világhoz vagy éppen magamhoz.

Tovább

Ahol a képregényhősök is otthonra találnak - Élet a kArton Galériában

karton_01.jpg

A kArton nem egy egyszerű képzőművészeti galéria, annál sokkal több. Kozma Péter felismerve Magyarország lemaradottságát olyan "ízlés nagyhatalmakhoz" képest, mint Japán, Skandinávia vagy éppen Olaszország, miután szert tett egy szép számű magángyűjteményre, úgy döntött, hogy felveszi a harcot, és a magyar emberek számára is lehetővé teszi, hogy ráérezzenek a művészet ízére, bevállalva, hogy néha falakba ütközik. A recept viszont működőképesnek tűnik, hiszen 16 éve ad helyet fiatal művészeknek, különböző vizuális alkotóknak. Nemrég éppen Töttös Kata legújabb Szépség című kiállításán voltunk a kArtonban. Komornik Eszter, a galéria vezetője nemcsak missziójukról mesélt, hanem arról is, hogy mi lett I. Világháború korából fennmaradt márványkorláttal, vagy hogy mi köze a helynek a képregényekhez.

Mi a kArton Galéria missziója, mire specializálódtatok, és egyáltalán hol a helye a budapesti galériák között?

 A galériát 2001-ben hozta létre Kozma Péter; az ő magángyűjteménye volt az alap, ami az évekkel egyre csak bővült – ehhez mérten nem is kereskedelmi, hanem alapítványi galéria vagyunk, ami elsősorban pályázatokból tartja fenn magát, nem pedig eladásokból. Eredetileg két hely funkcionált volna egymás mellett: a képregény és karikatúra múzeum és egy kortárs galéria. Jelenleg e kettő között billeg a mérleg: az elmúlt több mint másfél évtizedben számos képregényes kiállítást szerveztünk, de fotók, installációk, festmények és szobrok is ugyanúgy megfordultak nálunk a lehető legkülönbözőbb művészektől. Ettől függetlenül a kArton a mai napig meghatározó helyet foglal el a hazai képregényes szcéna életében, hiszen számos tematikus programnak ad helyet; ilyen a Képregény Kedvelők Klubja és egyéb workshopok, előadások, illetve gyakran keresnek meg minket külföldi együttműködések kapcsán is. Ez az egyetlen ilyen galéria az országban, és a korábban rendezett aukcióinknak elvitathatatlanul nagy szerepe volt abban, hogy a képregények is belépjenek Magyarországon a műtárgypiacra. Azt is mindig fontosnak tartottuk, hogy fiatal, frissen végzett művészeknek és különböző vizuális projektnek is lehetőséget biztosítsunk: tavaly például nálunk volt megtekinthető Magyarország legnagyobb egybefüggő matricafala az Inspiral Matrica Napok keretében.

Ismerd meg a galéria nem mindennapi történetét!

Tovább

Az Absolut. bemutatja: INK DAY

Vendég: Mono Grinbaum

17884328_1389371821119366_7213443654831645584_n.jpg

A TYPOJAM workshopokkal, táborokkal, előadásokkal és kiállításokkal köti össze a világ grafikusait. Célja, hogy lehetőséget nyújtson a hazai vizuális művészeknek más nézőpontokból is felfedezni különböző kreatív területeket. Április 5-én Mono Grinbaum tartott előadást a Fuga Galériában, ahol többek között művészetének fejlődéséről mesélt. Ezt követte egy két napos workshop, aminek egyik főszereplője az Absolut palack volt. Hogy mi történt az Absolut üvegekkel, és egyáltalán mitől olyan nagy durranás Mono, a lenti interjúban kiderül, mint ahogy az is, hogy pontosan miről is szól a TYPOJAM projekt.

mono_profil.jpg

MONO GRINBAUM INTERJÚ

Miről szól az anti-branding szemlélet, amit képviselsz?

A márkák elleni harc steril vállalkozás. Azt gondolni, hogy ott bújik meg a gonosz, az igazából abszurd. Amit tehetünk az tulajdonképpen a tömegmédiában található kommunikációs formák alakulásának és fejlődésének a megkérdőjelezése lehet. Itt jön a képbe a Brandingfobia, az üzenet rugalmasságával és formájával való munka. Meddig lehet tulajdonképpen egy márka formáját/alakját változtatni anélkül, hogy az megváltozzon vagy megbomoljon. Egy neo-dadaista megkérdőjelezési mód ez, mely a következő hipotézist állítja elő: meddig engedjük, hogy a márkák megjelöljenek bennünket.

Hogy jellemeznéd pár szóban a mono stílust?

Szeretek a munkámról úgy gondolkozni, hogy az egy keveréke a tanult alkalmazott művészetnek és a pop kultúrának. Az inputjaim a street art nagy mestereinek festészetéből jönnek. A generációm tagjaként a punk rock világában nőttem fel, de közben tradicionális buenos airesi iskolákba, illetve az állami egyetem építészet, tervező és városrendezés szakára jártam. Azt gondolom, hogy a vizuális és verbális kommunikáció ereje az ötvözésben van. Az elit és a tömegek irodalmában. Az utca és a divat színeiben.

Tudj meg mindent Monoról és az INK DAY workshopról!

Tovább

Életre kelt festővászon – Interjú Töttös Kata festőművésszel

tottos_kata_portre_logozott.jpg

Aki ismeri Töttös Kata munkáit, egyből érteni fogja, hogy miért tartozik a hiperrealista stílust követő képzőművészek közé. Festményei annyira élethűek, hogy első látásra simán fotónak tűnnek. Sokunk számára elképzelhetetlen, hogy lehet ilyet alkotni. Vannak viszont emberek, akik egyszerűen megkapják ezt a tehetséget, amihez mindenképpen párosul nagy adag szorgalom is. Közel húsz éve láthatjuk munkái által a szépség különböző arcait, és ennek a kutatásnak megkoronázása április 13-án, csütörtökön nyíló kiállítása a kArton Galériában. Kata viszont nemcsak munkáival emelkedik ki a magyar kortárs művészek közül, tipikusan az a nő, akire felkapja az ember a fejét; egyfajta misztikum lengi körül. Mi most megpróbáltuk megtörni kicsit páncélját, és legnagyobb örömünkre, a beszélgetésnek egy különösen személyes interjú lett az eredménye.

A művészetedben központi szerepet kapnak a média által istenített tökéletes nők, akiket sokszor elég ironikusan ábrázolsz, ha jól tudom, ezáltal is szót emelve a nők által megélt megfelelési vágy ellen...

Azt azért nem mondanám, hogy nincs bennem az az érzés, hogy meg kell feleljek különböző kritériumoknak. Fontos számomra is, hogy szép és jó feleség legyek, hogy rendben legyen otthon a ház. Persze a lehetőségekhez mérten. Ha már mindenképpen az okát keressük annak, hogy miért pont ezek a tökéletes megjelenésű nők a modelljeim, a tinédzserkorom nagy inspirációjához, a szecesszióhoz kell nyúlnunk. A szecesszió valójában ugyanazt csinálta, mint most a média: az idealizált nőket helyezte előtérbe. Akkoriban a művészek a táncos- és arisztokratanőket tették a plakátjaikra, és most is ez van, ha megnézed az óriásplakátokat. Nem változott a világ. Nálam ez teljesen ösztönösen jött, egyszerűen ilyen szép nőket szerettem volna megfesteni.

Ugorj fejest Töttös Kata világába!

Tovább

Szemtelenül művészi - Interjú Miss KK-val

misskk_05.jpg

Miss KK babái nemcsak Budapest utcáit járták be annak idején, hanem sok divatmagazint és eseményt is. Életre hívója azóta kicsit visszavonult, és azon a területen helyezkedett el, ami az elejétől az álma volt: a divatiparban. Négy éve a Sugarbird tervező grafikusa, neki köszönhetőek a márka izgalmas mintái. Bár az új szerepben is nagyon jól érzi magát, ha minden igaz Miss KK tavasszal visszatér, és mint Zorro, újra nyomot hagy a város ütött kopott falain, elhagyott telefonfülkéin. Mi már alig várjuk! A lenti interjúban erről a visszatérésről is beszél.

Négy-öt évvel ezelőtt sokat foglalkoztak veled a magazinok és a blogok, Magyarország elsőszámú női street art művészeként tartottak számon. Egy-két éve csend van körülötted, pedig most is alkotsz. Mi történt veled azóta? Miben változott Miss KK és az ő élete?

Az eltűnésnek nem is hinnéd milyen nevetséges oka van: volt egy hullám, amikor a Facebook random emberektől elkezdte kérni a személyi igazolványukat vagy valamilyen okmányt, biztonsági ellenőrzés céljából. Én meg, mivel röhejesnek tartottam, hogy a személyes adataimat követelik, nem voltam hajlandó megadni, cserébe nem tudok belépni az oldalamra. Ez amúgy nem is akkora probléma, mert amióta nem aktív a profilom, sokkal több értelmes dolgot csinálok. Így viszont a Miss KK oldalamat sem érem el, egyedül Instagramon tudok jelen lenni, amit egyébként rendszeresen frissítek is. Sajnálom, hogy csak ez a fórum maradt, egyrészt, mert nem olyan interaktív, másrészt meg, mert az oldalra nemcsak a munkáimat tettem ki, hanem olyan dolgokat is megosztottam, amit én szeretek, és amire érdemes szerintem figyelni. Van azóta egy másik fontos változás is, méghozzá az, hogy négy éve a Sugarbirdnél dolgozom tervező grafikusként, amit nagyon szeretek, mondjon bárki bármit!

Követed most is a hazai street art szcénát?

Persze, bár mióta szinte minden sarkon van kamera, már nem olyan aktívak az emberek. Emlékszem öt éve még simán voltak olyan éjszakák, amikor kissebb - nagyobb bandával elindultunk ragasztani meg fújni, és közben másik bandákba botlottunk. Mindig nagyon megörültünk egymásnak, jó elszórakoztunk együtt. Ma már ezeknek az embereknek a 80%-a nem aktív. Részben azért, mert felnőttünk, dolgozunk, van akinek már van családja, gyereke, de ahogy említettem, szerintem a térfigyelők elszaporodása is nagy szerepet játszik ebben.

Egy misztikus karaktert építettél fel Miss KK-nak. Ez persze adta is magát, hiszen a graffitis/ street art szubkultúrában a dolog illegalitása miatt az arcokat általában nem ismerjük. Mit adott neked ez az időszak? Kaptál hideget és meleget jócskán.

Olyan sok hidegre nem emlékszem, bár volt pár ember, aki szerint könnyű volt úgy „befutni”, hogy lány vagyok. Ez teljesen hülyeség. Nekem csak az volt a fontos, hogy szeretem, amit csinálok és jól érzem magam. Sok barátom lett, utaztam rengeteget, volt sok érdekes melóm, vicces szituk, véget nem érő éjszakázások.

 

Tovább

Ahol múltunk tárgyai életre kelnek - Interjú Murányi Kristóffal

muranyi_kristof_portre.jpg

Aki hallott már Murányi Kristófról, annak valószínűleg azzal sincs gondja, hogy elhelyezze a fiatal grafikust a hazai művészpalettán. Munkái annyira jellegzetesek, hogy szinte lehetetlen, hogy ne maradjon meg az emberben egy-két alkotása, miután találkozott velük. Már a témaválasztás sem mindennapi- gyerekkorának kedves tárgyait vonultatja fel fókuszba helyezve, határozott színválasztással. Két évvel ezelőtt valaki felfedezte magának és kitette a netre az addig inkább csak bizonyos körökben látott és ismert képeket. Felbolydult az ország, imádták az emberek! Hogy miért pont ehhez a témához nyúlt, vagy hogy milyen tárgyakat hiányol ma felnőttként a boldog gyerekkorból, többek között erről is szó esik a vele készített interjúban.

Hogy élted meg, amikor 2015-ben egyszercsak a “semmiből” felrobbantottad a magyar internetet?

A kollégák, barátok mondták, hogy kitapétázták a munkáimmal a tartalom-megosztó magyar oldalakat. Először nem is hittem el, persze nagyon jól esett.

Ha jól tudom, elzárkózol a nosztalgiázástól, és az amúgy 10 éve annyira felkapott retrótól? Adja magát a kérdés, hogy miért és honnan ez a jellegzetes téma választás és világ?

A nosztalgia vagy retró kifejezésekben érzek némi visszásságot. Rárakódott a jelentésükre egy édes máz, egyfajta "bezzeg régen" dac, ami sokakban kelt visszatetszést. Nem alaptalanul. Persze én sem tudok jobb megközelítést. Én egy siófoki panelből indultam, ahol szerettem élni. Bennem is munkál az önmeghatározás vágya. Nálam a propozíció a tárgyi környezet, ami még nyomokban most is körülvesz minket, de az Y generáció emlékeiben mindenképp jelen van.

Érdekel mi hiányzik legjobban Kristófnak abból az időszakból?

Tovább

Áttetsző korok és világok - Interjú Soós Nórával

soosnora_logozott.jpg Fotó: Szombat Éva

Sok fiatal lánynak lehet a példaképe Soós Nóra, aki egyszerre egyensúlyozik korunk különböző női szerepeiben. Festőművészként anyának és feleségnek lenni közel sem egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha van kitartás, erő és hit, mint ahogy a példa is mutatja, meg lehet teremteni azt az életet, amivel meg lehet élni a különböző szerepeket. Nórában egy céltudatos, határozott és bátor nő portréja jelenik meg előttünk. Ez az interjú is ezt bizonyítja.

Magyarországon festőnek lenni kicsit kockázatos vállakozás, nem? Ráadásul két képzőművész is van a szűk családotokban.

Festőművésznek lenni itthon furcsa helyzet. Egyszerre nagyon szabad, ami csábítóvá, vonzóvá teszi, ugyanakkor a társadalom többsége számára gyakorlatilag teljesen értelmezhetetlen létforma. Gyakorlatilag semmilyen viszonyulásuk nincs hozzá, egyszerűen nem érdekli őket a sztori. Festőként sokszor érezzük magunkat földönkívülinek, cserébe viszont ott a lehetőség, hogy más szemszögből szemlélhessük a dolgokat. Ez a kívülrekedtség megeddzi a lelket; a magad főnöke vagy, csak magadnak tartozol elszámolással. Bár az igazat megvallva, mi valamiféle burokban élhetünk, mert nagyon sok olyan ember keres és látogat meg, akik érdeklődnek a kortárs festészet iránt, és ezek nagyon felemelő helyzetek.

A férjeddel hogy egészítitek ki egymást? Hogy viszonyultok egymáshoz: az egyik a másik legjobb kritikusa?

A férjemmel gyakorlatilag együtt nőttünk fel, együtt váltunk festővé. Rengeteg küzdelem, megaláztatás, siker, vita és kompromisszum vezetett odáig, ahol ma tartunk. Közben megváltozott minden. Gyermekeink lettek, ma már igazi család vagyunk. Nehéz út volt, egyikünk sem jött gazdag családból. Amit elértünk magunknak és egymásnak köszönhetjük, erős szövetség a miénk. A kritika pedig nem más mint gondolkodás, és mivel a műtermünk közös, sokat beszélünk a festményekről. De ez természetes. A festészet folyamatos gondolkodás, agyalás a dolgokon.

Számodra mik a művészlétnek a legnehezebb és legszebb pillanatai?

A legfelemelőbb a festés maga. Leginkább az íráshoz hasonlítanám a folyamatot. A betűkből szavak, a szavakból mondatok, majd bekezdések, fejezetek és a végén ott egy regény, vagyis kész a Kép. Ez egy folyamatos párbeszéd magaddal, a képpel és a külvilággal. Semmihez sem hasonlítható dialógus, gyakorlatilag megszűnik az idő, igazi flow élmény. Egyben ez a legnehezebb is; az alkotásra fordítható idő megtalálása, beosztása. Anyaként ez sokszor szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, folyamatos küzdelem.

Érdekel, hol talált rá Nóra saját stílusára?

Tovább

ART GARDEN ARTIST SELECTION

Múlt héten nyitott az Art Garden a Károlyi utcában. A pop up galéria december végéig folyamatosan megújuló készlettel várja azokat, akik nemcsak szívesen néznének szét a kortárs képzőművészek munkái között, de akár vásárolnának is belőlük. A kezdeményezés szervezőinek fő célja, hogy közelebb hozza az embereket a kortárs művészekhez, és lehetőséget adjon arra, hogy meglepően elérhető áron juthassanak hozzá képekhez.

artgarden_logo.png

A megjelenő művészek listája folyamatosan bővül december folyamán, így érdemes akár többször is benézni. A kiállítók közül most három tehetséges festőt mutatunk be. 

Tovább