Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Mesék felnőtteknek - Interjú Rebák Tamással

2018. január 04. - absolut_hu

rebaktamas_logozott.jpg

Rebák Tamás számára egyáltalán nem vezetett egyenes út oda, amivel most foglalkozik. Bár gyerekkorában sok társához hasonlóan szerette a rajzfilmeket és óvónéni anyukája révén gyakran elmerült a rajzolásban, sokáig csak feltöltődésként tekintett erre a tevékenységre. A tehetség viszont általában utat tör magának; ez történt az ő esetében is. Pár egyetemi szak és kerülőút után Tamás kikötött az animációnál. Az interjút olvasva pedig teljesen átjön, hogy ezzel kel és fekszik, legalább olyan fontos számára, mint a levegő.

Gyerekként mennyire voltál mesefüggő? Mik voltak a meghatározó dolgok abból a szempontból, ami most csinálsz?

Azt hiszem nem voltam nagyobb mesefüggő, mint egy átlagos gyerek. Kiskorunkban mindannyian imádjuk a rajzfilmeket, és rajzolni meg firkálgatni is szeretünk. Más kérdés, hogy később egyesek miért hagyják el, vagy épp miért viszik tovább magukkal ezt a dolgot. Egyébként az első mese, amire emlékszem az a Négy dínó New Yorkban volt. Rongyosra néztük a videokazettát a bátyámmal. Egyébként nemrég néztem újra, és meglepően okos és tanulságos sztori, tuti megmutatom majd a gyerekeimnek is. Annak idején persze csak a dínók miatt érdekelt. Az első magyar vonatkozású mese, ami rám hatással volt, a Hercegnő és a kobold, aminek a zenéje még ma is sokszor eszembe jut, de nem tudnék olyan mesét mondani, ami gyökeresen meghatározta azt, amit most csinálok. Inkább azt mondanám, hogy mindig is érdekeltek a sztorik, a kitalált történetek, és maga a mesélés, a fikció. Az egyik kedvenc játékunk bátyámmal például az volt, amit “Kinderes”-nek neveztünk el. Ez abból állt, hogy az összes Kindertojás figurából meg legoból felépítettünk egy várost a szobánk padlóján, és különböző sztorikat találtunk ki, amiket eljátszottunk a figurákkal. Akár napokig is pörgött a sztori, mint egy TV sorozat. Mivel anyukám óvónéni, talán az átlagnál többet is hallgattam mesét, és ceruzát többször nyomtak a kezembe, jobban figyeltek erre szüleim.

Mikor kezdett el komolyabban érdekelni az illusztráció és animációs filmkészítés? Mennyire vezetett egyenes út ehhez? 

Azt hiszem ennél kevésbé egyenes út nem is vezethetett volna ide. Gyakran frusztrál is, hogy ez ennyi ideig tartott. Mennyivel jobb lenne, ha már 5-10 évvel ezelőtt megtaláltam volna ezt az utat! Általános iskolában ötödiktől nyolcadikig volt otthon Nyírmadán egy képzőművészeti szakkör, amit a helyi rajztanárnő vezetett. Az egy nagyon pozitív, építő közeg volt, ahol linómetszéstől kezdve az olajfestésen át a szobrászatig mindent csináltunk. Sőt, rajzversenyekre is jártunk. Utoljára akkor tanultam rajzolni intézményes keretek között, és meg is maradt hobbinak egészen sokáig, egy kicsit mentsvárnak is azok mellett a dolgok mellett, amiket szintén elkezdtem, de nem igazán jöttek be. Tanultam sokáig klarinétozni meg szaxofonozni is, de ebből mára annyi maradt, hogy néha eljátszogatom otthon magamnak a “Minden ember macska nem lehet”-et a Macskaarisztokratákból. A gimi alatt matek szakos osztályba jártam, ahol kicsit feketebárány voltam, mert akkoriban író-költő-színész - szerűség akartam lenni, ezért mentem aztán érettségi után szabadbölcsészetre az ELTE BTK-ra, ahol végül film lett a fő szakirányom és magyar a minorom. Itt kezdett el érdekelni először komolyabban az animáció, Lichter Péternek volt egy kísérleti filmes kurzusa, ami elindított valamit bennem ebbe az irányba. A következő tanévben szintén az ELTE-n elkezdtem a pszichológiát is, mert mindig érdekelt, hogyan működik az ember, és gondoltam a későbbiekben is jól jöhet egy-egy karakter felépítésénél, motivációinak megalkotásánál. És persze akkor a szüleim is megörültek, hogy talán valami tisztességes hivatásom lesz! (nevet) De azért a félévek múltával egyre jobban éreztem, hogy a pszichológiával a BA után elválnak útjaim, de azért barátságban búcsúztunk el, már csak önismereti szempontokból is hasznos volt. Szóval miután végeztem a BTK-n is a filmszakon, akkor kellett eldöntenem, hogyan tovább. A BA évek alatt sok kisfilmet, filmetüdöt, gyakorlatokat csináltunk, amiket nagyon élveztem, és sokáig úgy hittem, hogy majd rendezni, vagy operatőrködni lenne jó a jövőben. De később rájöttem, mikor már elmentem egy-két csoporttársam nagyobb diplomafilmjébe segédkezni, hogy én nagyon nehezen bízom rá a dolgokat másokra, és a felelősséget is nehezen adom át másnak, így nem nagyon tudnám magam elképzelni rendezőként, ahol egy kis stáb esetén is több tucat embert kell koordinálni.

Ugorj fejest Tomi világába!

Tovább

ABSOLUT. X PAINTER OF BUDAPEST

Interjú a készítőkkel

final_scan_absolut-ok_kissebb.jpg

Kattints a képre, és fedezd fel szereplőinket és kedvenc budapesti helyszíneiket!

Az ABSOLUT. X PAINTER OF BUDAPEST kollaborációval elsősorban az volt a célunk, hogy feltegyük a koronát 2017-re. Sok izgalmas tehetséggel találkoztunk, és jó pár eseményen ott voltunk, hogy együtt ünnepeljünk kollekció debütálásokat, showroom és kiállítás megnyitókat vagy akár könyv megjelenéseket. A Szoboszlay András által elkészített rajzban ott van az idei évünk esszenciája. A panorámaképhez egy videó is készült, amivel kedvenc városunk előtt is szerettünk volna kicsit tisztelegni, hiszen Budapest, ami elsősorban összeköt minket szereplőinkkel és veled, aki ezeket a sorokat olvasod. 

 Kulisszatitkok, érdekességek a videó készítéséről, interjú az alkotókkal!

Tovább

ABSOLUT. X PAINTER OF BUDAPEST

Fedezd fel velünk a várost!

absolut_x_eletlen_kep_p.jpg

2017 sok izgalmas pillanatot hozott nekünk, és reméljük mindenkinek, aki a blogot olvasta. Fantasztikus emberekkel, kiemelkedő tehetségekkel találkoztunk. Jó érzés volt elmerülni Budapest kreatív energiáiban, akár a bárkultúrát, a művészeteket, a divatot, designt vagy éppen az irodalmat vesszük. Az Absolut. X Painter of Budapest kollaboráció pont ezt szeretné megünnepelni! Barangoljatok velünk a városban, fedezzétek fel szereplőinket és kedvenc budapesti helyszíneiket! Reméljük sikerül ezzel a képpel pár jó percet szerezni. Legalább annyira jót, mint amennyire mi élveztük az egész évet. És hogy a projekt egyik legizgalmasabb része, az alkotói folyamat se maradjon rejtve, készült egy videó, amit most meg is nézhettek, hamarosan pedig pár érdekességet is megtudhattok a kollaborációról a projekt alappilléreitől Szoboszlay András, Knapp Dávidtól és Methától.

Kattints a videóhoz!

Tovább

DOT for You X Société Budapest launch party összefoglaló

Société Budapest interjú

_p3a1244.jpg

December 11-én egy zártkörű eseményen ünnepelt a DOT for You és a Société Budapest kollaborációjuk létrejötte kapcsán. A két különböző verzióban is elérhető notebook teljes összehangban van mindazzal, amit ez az új közösségi tér kommunikál magáról; kifinomult, exkluzív, izgalmas, merész és nemzetközi viszonylatban is friss.  Az Absolut. is ott volt.

_p3a1188.jpg

_p3a1195.jpg

 

_p3a1199.jpg

Fotók: Mátyássy Jónás

Ismerd meg a Société Budapestet!

Tovább

Életünk lapjai - Interjú Baglyas Erikával, a DOT for You alapítójával

baglyaserika_logozott.jpg

Minden kornak megvannak a sajátosságai, előnyei és hátrányai. Egyre nagyobb az igény, hogy jelenlegi rohanó világunkban megtaláljuk a balanszt. Erre hivatott a slow life, ami valójában egyfajta életstílus. Ennek egyik fontos eleme pedig a mindfulness, ami a pillanat átélésére próbál tanítani minket. Az írás, mint kreatív tevékenység is lehet ennek a része. Ahhoz viszont, hogy ez igazi élménnyé válhasson, sokat segíthet egy szép notesz vagy napló. A DOT for You márka ezt az élményt szeretné megadni. A háttérben meglapuló sztori miatt viszont sokkal több, mint egy átlagos dizájn márkáé, hiszen jelen esetben a történet főszereplője egy képzőművész, aki ebben a médiumban találta meg azt a lehetőséget, hogy úgy alkothasson, hogy közben felépít egy sikeres üzletet is. Baglyas Erikával beszélgettünk. 

Annak idején építészmérnöknek készültél. Hogy lett ebből képzőművészet?

Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán kezdtem a tanulmányaimat, és a mai napig azt gondolom, hogy jó választás volt kipróbálni, mert közben rájöttem, hogy mit nem szeretnék csinálni.

Voltak ezzel az elején nagy terveid?

Egyáltalán nem. Nagyon egyszerű az oka, hogy miért mentem oda; jó voltam matekból, és mivel emellett még a művészet is érdekelt, úgy gondolták a szüleim, hogy építésznek kellene lennem. Hamar kiderült, hogy mégsem, viszont a képalkotást és minden ehhez kapcsolódó folyamatot nagyon élveztem, így átjelentkeztem a PTE művészeti karára.

Pécs amellett, hogy híres egyetemi város, ott művészetet is könnyen szív magába az ember. Te hogy élted meg az egyetemi éveket?

Nagyon inspiráló volt Pécsett élni. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Eleve nagyon fontos életszakaszomhoz kapcsolódik, magánéletileg és szakmailag is. Meghatározó volt az ottani művészeti felhozatal, a tanárok, a kollégák. Ugyanakkor időnként ugyanolyan jó valamitől eltávolodni, mint benne lenni.

Hogy jellemeznéd a saját művészetedet? Mik érdekelnek, mozgatnak?

Bár jelenleg kevés időm jut a képzőművészetre, de azt gondolom, ha egyszer művész vagy, nem tudsz eltávolodni ettől, mindig benne élsz, ez az életed. Az egész gondolkodásomat ez az attitűd határozza meg. Saját magamat konceptuális művészként tudnám bekategorizálni, épp amiatt, mert ebben érzem a legtöbb szabadságot, mert ez az, ami nem szorít semmiféle korlátok közé. Az eddigi pályafutásom során mindig egy adott tartalomhoz kerestem formát, és emiatt számtalan művészeti médiumban dolgoztam. Sokféle technikát kipróbáltam, nagyon érdekel, hogy lehet valamit úgy határok között mozgatni, hogy közben túllép a saját keretbe szabott lehetőségein; például hogyan lehet egy videó vagy installáció médiumából és egy kétdimenziós képből olyan jelentésszövetet létrehozni, amit egyik sem tudna pusztán önmagától.

A DOT for You-ba hogy tudtad ezt a gondolkodásmódot átemelni?

Úgy érzem, hogy itt is van egyfajta komplexitás; funkcionális tárgyakat hozunk létre, amik olyan egyszerűen meghatározhatóak, hogy úgy hívjuk őket, hogy füzet és notesz. Azt a tartalmi minőséget, amit egy műalkotásban szeretünk, ebbe nehéz belevinni, viszont azt a minőséget, ami emögött a gondolkodás mögött van, bele tudjuk építeni a termékekbe, és ettől különlegesebbek is lesznek, mint a sorozatgyártott, közízlést kiszolgáló tárgyak.  

Érdekel, hogy mitől lesz egy notesz művészeti alkotás?

Tovább

Ne csak hallgasd, nézd is! - Interjú Andrew Heepsszel

andrew_heeps_1.jpg

Újra divat a "bakelitlemez", amit azért kell idézőjelbe rakni, mert a hőre keményedő bakelitből sosem készítettek hanglemezt, csak a CD megjelenése után kezdték Magyarországon bakelitnek nevezni a régi hanglemezeket. Ez a téves szóhasználat valószínűleg onnan jön, hogy a vinyl lemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény.  Hősünk Andrew Heeps, mint sokan mások, beleszeretett a vinyl lemezekbe, és kicsit több, mint tíz évvel ezelőtt létrehozta az Art Vinylt, és annak saját termékét, egy olyan keretet, ami könnyedén a falra rögzíthető, a lemezek pedig ki-be pakolgathathatóak belőle. Hogy ne csak egy szimpla üzleti vállalkozásról szóljon a történet, még abban az évben megszervezte a Best Art Vinyl versenyt, ahol minden alkalommal 50 lemezborító versenyez az év legjobbja kitüntetésért.  2017-ben több helyen pedig ki is állítja azokat; nálunk a Mono Art&Design-ban a Tipton Eyeworks szervezésében, ahol az Absolut. is ott lesz a november 16-i megnyitón.  Amíg eddig csak design szakértők és zeneipar képviselői szavaztak az év 50 legjobb lemezborítójáról, idén már a látogatók lehetőséget kapnak. Kíváncsiak voltunk, hogy Andrew-t melyik lemez borítója indította el ezen az úton. A lenti interjúból ez is kiderül. 

Mikor szerettél bele a vinyl lemezekbe? Milyen korai emlékeid vannak róluk?

Minden egy Blondie lemezzel kezdődött, méghozzá a Parallel Lines-zal. Akkoriban minden, amit láttam a zenekarból, a korong belső borítója volt, szóval nem sok. Emlékszem, milyen sok időt töltöttem azzal, hogy próbáltam a zenekartagokat összepárosítani a borítón látható cipőkkel. Jesszus, ez úgy hangzik, mintha a TV feltalálása előtti időkről beszélnék!

blondi_recors_sleeve.jpg

2005-ben hoztad létre az Art Vinylt. Azóta rengeteg minden történt. Mit tartasz a legnagyobb sikernek?

Azt, hogy már több, mint 300.000-an használják a Flip Frame-ünket, ami lehetővé teszi, hogy napi szinten vizuálisan is élvezhesd a lemezeidet. Ez persze egyszerű üzleti siker, ami jó, de számomra mégis az a legfontosabb, hogy azáltal, hogy ezzel foglalkozom, rengeteget tanulhattam és tanulhatok a mai napig művészertről, dizájnról, ráadásul egycsomó új zenét fedezek fel, olyanokat, amikkel enélkül nem is találkoznék.

Érdekel, hol veszik a legtöbb vinylt a világon?

Tovább

Hé'77! kiállításmegnyitó beszámoló

he_07.jpg

Az irodalom és újságírás összefonódásának a XIX-XX. században komoly hagyományai voltak Magyarországon. Elég, ha csak  Mikszáth Kálmánra, Móra Ferencre, Gárdonyi Gézára, Ady Endrére vagy Juhász Gyulára gondolnunk, mind foglalkoztak publicisztikával irodalmi tevékenységük mellett. Nap mint nap jelentek meg a mindennapi élet eseményeiről tudósító vagy éppen véleményt formáló írásaik a kor napilapjaiban. 

A HybridArt csapata ezt a hagyományt idézte meg a Hé'77! kiállítással, és kisebb-nagyobb kihívás elé állított öt fiatal kortárs írót, költőt, azáltal, hogy felkérte őket arra, hogy értelmezzenek negyven évvel ezelőtt készült felvételeket. A fotók kontextusba helyezésében talán az volt az egyik legnehezebb, hogy az elkapott pillanatok jóval születésük előtt készültek és egy olyan világot idéznek fel, amit ők csak az idősebb generációk elbeszéléseiből, régi fényképekről, filmekről ismerhetnek. 

Fantasztikus volt látni, hogy elevenednek történetté a Fortepan oldalról kiválasztott képek Falvai Mátyás, Hevesi Judit, Kemény Zsófi  Simon Márton és Zilahi Anna által.

Érdekel, hogy élték meg a feladatot?

Tovább

Magyar képzőművészet itthon és a Közel-Keleten - Interjú a HybridArt csapatával

hybridart_foto_logozott.jpg

Design. Képzőművészet. Művészetmenedzsment. - szól a HybridArt mottója. Erdélyi Szabolcsot a magyar képzőművészet iránti rajongása késztette arra, hogy otthagyja a reklám világát, hogy egy sokkal kockázatosabb „üzletbe” vágjon. Művészetmenedzsmenttel sehol nem könnyű foglalkozni, hát még itthon. Ennek ellenére az idő őt igazolta; az ügynökség által jelenleg több hazai művészt közvetít az Öböl menti országokba, ráadásul még arra is van a HybridArtnak kapacitása, hogy különböző művészeti csereprogramokat, művésztelepeket, pályázatokat szervezzen, így lehetőséget adva minél több fiatal művésznek megmutatni magát. Hét éve szervezője az Art Moments-nek, ahol évről évre próbálják a minél inkább befogadhatóbb művészeti programokba bevonni az embereket. Szabolcs mellett Klimo-Kormos Petronella és Szilágyi Róza Tekla dolgozik a projekteken. A lenti interjú kisebb betekintést nyújt a munkájukba.

Mi a HybridArt missziója?

Szabolcs: 2005 óta működünk a kortárs vizuális művészet területén azzal a céllal, hogy a klasszikus formákból és keretekből kilépve, minél szélesebb körben ismertté tegyük a hazai és külföldi képzőművészetet és designt. Ennek szellemiségében szervezzük már évek óta az állandó programjainkat; ezek az Art Moments fesztivált, a Cégér – Jó bornak tervezz címkét!, ami egy gasztro-design pályázat, a Zenith Art Exchange nemzetközi művészeti csereprogramunk és a Hybridart Camp Upcycling művésztelep programok. Ezeken kívül pedig ott van galériánk a belvárosban.

A HybridArt Space mennyire funkcionál klasszikus galériáként?

Petra: Ahogy a neve is mutatja, ez nem egy klasszikus kereskedelmi galéria. Minden olyan kezdeményezésnek próbálunk teret adni, amely nem a megszokott művészeti standardokat célozza meg. Elsődleges szempont a kiállítótér életében, hogy főleg fiatalokról fiataloknak szóljunk.

Itthon még mindig gyerekcipőben jár a művészetmenedzsment. Sok művész panaszkodik, hogy nincs lehetősége igazán befutni, és ha jobban belegondolunk, még mindig az a jellemző, hogy valaki akkor lesz sikeres legtöbb eseben, ha a brandépítéshez is ért, és jól tudja képviselni magát. Van ebben fejlődés?

Szabolcs: A klasszikus kereskedelmi galériák profit orintált üzleti modell alapján működnek, aminek célja az értékesítés, ezért leginkább már ismert „befutott” művészekkel dolgoznak. Egy pályakezdő művész esetében korlátozottak a lehetőségek a bemutatkozásra, ezért szerveztük meg a idén is a friss diplomás művészeti hallgatók részére az Entrée elnevezésű kiállítási programunkat. Az eseményen hét magyar művészeti felsőoktatási intézmény diplomaanyagiból állítottunk össze egy nagyon izgalmas tárlatot több mint száz pályakezdő művészét bemutatva. A program helyszíne a Budavári Mikve. Ennek az atmoszférája különösen érdekessé teszi a kiállítást. Hybridart Space-ben, a belvárosi galériánkban szintén a fiatalokra helyezzük a fő hansúlyt.

Hogy lehetne a szélesebb közönséghez is eljuttatni a magyar képzőművészeket?

Róza: Erre a kérdésre egy példával válaszolnék: október folyamán az ALLEE bevásárlóközpont közreműködésével az Art Moments fesztivál részeként létrehoztunk egy Allee Art Gallery névre hallgató pop-up műteremházat. A több száz négyzetméteres, a bevásárlóközpont frekventált részén látogatható helyszínre három kortárs képzőművész – Bardon Barnabás, a NextArt Galéria művésze, valamint Gaál Katalin és Rózsa Luca Sára – költözött be. Ők az egy hónapos időszak alatt itt dolgoztak, úgy, hogy az érdeklődő látogatók megszólíthatták őket, szóba elegyedhettek velük. Na, ennek a projektnek kifejezett célja volt az, hogy olyan szokatlan, azonban látogatott helyszínre emeljünk be kortárs képzőművészeti projektet, ahol a projekt meglepetésként hat és látogatószám a helyszín köztér jellegéből adódóan garantált. Természetesen a lehetőséget kihasználni és a szélesebb közönséggel való kommunikációs helyzetet megteremteni még csak a kezdet.

Kit hoznátok fel példaértékűnek a jelenlegi fiatalok közül, és miért?

Szabolcs: Itthon és a nemzetközi művészeti színtéren leginkább Szőke Gábor Miklós szobrászművész neve a legismertebb. Gábor hosszú évek óta nagyon tudatosan építit magát, és a köztéri szobrai, művészeti installáció hihetetlen népszerűek Moszkvától Budapesten át Atlantáig. Az ő nevéhez fűződik a Groupama Arénánál található Fradi Sas, illetve a világ legnagyobb madár szobra, mely az Atlanta Falcons NFL csapat most átadott új stadionja előtt várja a sportág szerelmeseit. Gáborral több közös munkánk volt az elmúlt pár évben. Ezek során egy hihetetlenül precíz és jó látásmóddal rendelkező fiatal képzőművészt ismerhettem meg.

Érdekel, hogy kerülnek magyar képzőművészek alkotásai a gazdag arab országokba?

Tovább

ART MOMENTS 2017 - ENTRÉE kiállítás beszámoló

entree_08.jpg

2010-ben azzal a céllal indult útjára az ART MOMENTS, hogy a klasszikus kiállítóterekből kilépve minél több ember számára elérhetővé, érthetővé és szerethetővé tegye a kortárs képzőművészetet. Azóta a rendezvény jellege és összetétele is sokat változott, de lényege ugyanaz maradt: arra szeretne rámutatni, hogy a művészet mennyiféle módon van jelen és határozza meg életünket, csak észre kell vennünk.

Az ART MOMENTS az idei évben is egy válogatáskiállítás keretében mutatja be a hazai művészeti egyetemeken frissen végzett hallgatók munkáit.  A résztvevő iskolák a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, az Egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete, a Szegedi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara és a Budapesti Metropolitan Egyetem.  Több mint száz idén diplomázott hallgató, mintegy száztíz műve kerül bemutatásra; festmények, szobrok, grafikák, fotók, térinstallációk és kerámiák. 

Mi most három művészt szeretnénk bemutatni nektek, hogy kedved hozzunk a kiállításhoz, ami október 22-ig látogatható a Budai Várnegyed–Mikve kiállítótermében, a Palota út 1. alatt keddtől vasárnapig 12-től 17 óráig.

 

tunde_portre.png

Kárándi Tünde (Képzőművészeti Egyetem - Festő szak)

 

Hogy írnád le a művészetedet? Van missziód? Mi az, amit át szeretnél adni?

Az alkotófolyamat során átélt tudatállapotok és azok folyamatos változása foglalkoztat. A tapasztalat kibővítése, a határfeszegetés a célom, ami leggyakrabban egyfajta koncentrációs gyakorlatban nyilvánul meg, de ez persze nem törvényszerű.

Mit jelent számodra az alkotás és képzőművésznek lenni?

Alkotóként az ötlet megtalálása mozgat a leginkább, aminek “legyártása” egy olyan folyamat, amely során önmagamat is próbára teszem. Az elmélyült koncentráció következtében megélhető feloldódást keresem. Megteremteni a kapcsolatot a saját, befelé forduló vizsgálódásom és a befogadó között szintén egy nagyon izgalmas kihívás.

karanditunde.jpg

DIPLOMAMUNKA

Mi volt az első munkád, amiről azt gondoltad, hogy igen, ez már művészet?
Az első sütemény, amit gyerekkoromban készítettem. Ehetetlen volt, de én nagyon büszke voltam rá.

Mi az, ami a legjobban megfogja az embereket a munkáidban?

Talán a többnyire egyszerű és letisztult formavilág, ami könnyen értelmezhető, mégis sok asszociációs lehetőséget hordoz magában. Amellett, hogy a megvalósításuk vizuális igényű, ezek sokszor „fejben hazavihető” munkák.

Mit láthatunk tőled az ENTRÉE 2017 kiállításon?

A kiálltáson a Levitáció című olaj-vászon képem szerepel, ami a lét és a semmi fogalmak viszonyával foglalkozó képeim egyik darabja.

Mi jut eszedbe Budapestről? Milyennek látod a várost? Vannak kedvenc helyeid? Budapestet egy lehetőségekkel és energával teli városnak látom, ami sosem áll meg, csak színek és a fények változnak. Az én egyik kedvenc helyem a Feneketlen tó, ahová feltöltődni járok, ha kicsit ki szeretnék szakadni ebből a nyüzsgésből.

További művészek és képes riport a megnyitóról!

Tovább

Elmosódó határvonalak - Interjú Puskás Marcellel

puskasmarcell_portre_logozott.jpg

Puskás Marcell kivételes tehetséggel rendelkezik. Egészen kiskorában beszippantotta a vizuális művészet, így történhetett, hogy már 10 évesen rajzfilmeket rajzolt, báb animációkat forgatott és 3d téranimációkat készített. Végül mégis más területen kezdett dolgozni, ami annak is köszönhető, hogy még általános iskola végén beleszeretett a divatba. Ennek hatása a mai napig érezhető a munkáin. Ma leginkább a modern kor társadalmi jelenségei érdeklik. De hogy kerülnek az önmagukat istenítő rapperek és az apostolok egy könyvbe, vagy milyen egy interaktív boldogságnapló Marcell olvasatában? A lenti interjúból kiderül, mint ahogy az is, hogy milyen helyeket szeret Budapesten.

A grafikában, designban elég sok lehetőség van. Mi az ami miatt a kiadványszerkesztés, ezáltal a tipográfia irányába fordultál?

Kalandos utat jártam be a grafikában. Gyerekkoromban nagyon szerettem a rajzfilmeket, szinte az összes klasszikust megnéztem a Disney aranykorából, még a Frozen előtti időkből. Mai szemmel cseppet sem PC-nek számító, de annál ikonikusabb darabokról beszélünk, amikor a rajzfilmekben még nem létezett női önmegvalósítás, Hófehérke és Csipkerózsika nem önmaguktól ébredtek fel, Jázmin hercegnő és Pöttöm Panna megmentésre szorult, és amikor a fekete oroszlán volt a gonosz karakter. Hát igen… Ma ezek már nem működnének. Én azonban imádtam őket. Ebből adódott, hogy 7 évesen még azt gondoltam, hogy rajzfilmekkel szeretnék foglalkozni. Számtalan kisebb lélegzetű rajzfilmet rajzoltam, hol kézzel, hol báb animációt forgattam. A szövegkönyvet és a forgatókönyvet is én írtam, valamint az elkészült mesterművekhez dvd borítót is terveztem. Ekkoriban a technológia őskorában jártunk a Windows’95 Painttel készítettem munkáimat. Leghosszabb alkotásom másfél perces lett, amelynek minden kockáját – és itt 2250 képről beszélünk - painttel rajzoltam. Ezek után egy kezdetleges szoftverrel 3d téranimációkat készítettem, valamint a klasszikus videofilm készítés is igencsak érdekelt. Ekkortájt 10 éves lehettem.

Aztán beleszerettél a divatba.

Kilencedik osztályos koromban kezdődött. Először klasszikus divatrajzokat készítettem, voltak „kollekcióim” lookjaim, setjeim is. Aztán a divatillusztráció nyújtotta számtalan lehetőség, kifejezésmód és sokszínűség fogott meg igazán. Kezdetekben saját stílusom nem volt, így a példaképem Laura Lain munkáit másoltam le. Az interneten körülbelül 100 munkája lelhető fel, ezeket tízszer hússzor is lemásoltam. A sok rajzolás következtében megtaláltam saját kifejezési stílusom, így a továbbiakban ebben alkottam. Végzősként elhatároztam, hogy divattervező szakra adom be a felvételi jelentkezésemet. Azonban a divattervezés kivitelezési fázisa sosem állt közel hozzám. Nem szerettem szabni, sem varrni inkább csak tervezni. Így végül tervezőgrafikusnak jelentkeztem. Ahogy a híres dal is tartja „you can’t always get what you want” , a felvételi nem sikerült. A felvételi listám második pontján a Gazdálkodás Menedzsment szak állt. Miért? „Mert elég menőn hangzik, fogalmam sincs mi lehet az, de biztos jó lesz, minden osztálytársam ennek tanul.” Fölvettek, de nem volt jó. Egy évig tanultam itt, majd ismét megpróbálkoztam a grafika felvételivel. A felvételi sikerült, innentől párhuzamosan végeztem a két iskolát. A divattervezés iránti szeretet ezután is megmaradt, imádtam a divatmagazinokat, úgyhogy továbbra is rengeteg divatillusztrációt készítettem. Egy alkalommal bekattant, hogy a meglévő illusztrációimból készíthetnék egy fiktív divatmagazint is és azon kaptam magam, hogy egy 200 oldalas magazint raktam össze. Ekkor szerettem bele a betűkbe.

Nézd meg mi köze Kanye Westnek Jézushoz!

Tovább