Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán


Shellyx Cocktail by Kormos Richárd Rico

2018. július 13. - absolut_hu

dsc00123.jpg

A Clubland az egyik legkifinomultabb vodka koktél a 30-as éveből, abból az időszakból, amikor a kabarék világa és a különböző klubok próbálták az emberek figyelmét elterelni a közelgő világháborúról. Rico szívesen nyúl olyan italokhoz, amik lassan a feledés homályába vesznek. Most is éppen így tett.

Saját szavaival

Az egyik legrégibb vodkás koktél, amit már 1937-ben könyvbe véstek. A Clubland volt a márkája a sherrynek, amiből eredetileg csinálták, akkor még milyen egyszerű volt koktél neveket kitalálni (nevet) Úgyhogy én is a sherryről és az Elyxről neveztem el az italt. A száraz sherry nagyon izgalmas összetevő, és whisky bárban mi mással csavarhatnám meg az italt, mint egy sherry finishű whiskyvel.

Tovább

A szivárványon túl

absolut_pride_rainbow_cooler_by_krystal_ramirez_1_web-630x417.jpg

Az Absolutnak a 80-as évek eleje óta fontos kapcsolódása van a LMBTQ közösséghez. Kezdetek óta kiáll amellett, hogy mindenkit pontosan olyannak kell elfogadni, amilyen, és hisz abban, hogy a sokszínűség és a tisztelet az, ami a világot a jó irányba vezeti.

Büszkének lenni, arra, akik vagyunk

Az évek alatt az Absolut több esetben is aktívan kivette a részét azokban a megmozdulásokban, amik hitvallásával megegyezően az emberek sokrétűségét és nyitottságát ünnepelte. Az első alkoholos márka volt, ami a szivárvány zászló színeibe öltözött, amit nem mellesleg Gilbert Bakerrel, az eredeti zászló megálmodójával hozott létre. Az Absolut számára ez a zászló szimbolizálja az LMBTQ közösség összefogását és a sokszínűség elfogadásának ünneplését. Már a 80-as évek elején büszkén karolt fel olyan művészeket, akik nyíltan vállalták másságukat; ilyen volt Keith Haring is, aki az egyik leghíresebb Absolut plakátot tervezte.

Az Absolut és az LMBTQ közösség

Az Absolut és az LMBTQ közösség közötti szimpatizálás már a 80-as évek elején elkezdődött. Az Absolut felismerte, hogy a közösség tagjai közül sokan igazi trendszetterek voltak, ez pedig pont passzolt egy olyan márkához, ami nem állt be a sorba, hanem inkább a saját útját szerette volna járni. Első lépésként a legnépszerűbb meleg közösséghez szóló fórumokon kezdett hirdetni. Mind a The Advocate, mind pedig az After Dark patinás magazinnak számított akkoriban, amikhez heteroszexuális hírességek is az arcukat adták. Arnold Swarzenegger az After Darkban még egy erotikus fotósorozatot is bevállalt, vagy ott van, Barbra Streisand, aki a 75-ös áprilisi lapszám címlapján szerepelt. Az After Dark végül megszűnt, de a Advocate a mai napig működik, a közösség egyik legfontosabb közéleti magazinjaként. Az első megjelenések után nem sokkal végül a márka kiterjesztette jelenlétét különböző eseményekre, jótékonysági estekre, és TV műsorokat is szponzorált. Az egyik leghíresebb együttműködés RuPaul’s Drag Race, a híres drag queen, modell, író és énekes valóságshowja, ami a mai napig fut, és ahol az Egyesül Államok legtehetségesebb drag queenjét keresik.  

Tovább

Nyitottnak lenni jó - Interjú Miklós Melindával, a Nyitottak vagyunk egyik alapítójával

nyitottakvagyunk.jpg

Miklós Melinda számára mindig az volt a fontos, hogy a munka, amit végez valamilyen jó célt szolgáljon, és ha lehet, ne egymagának kelljen harcolnia, hanem egy összetartó és egymást inspiráló csapat tagjaként. Non-profit területen kezdte karrierjét, egy ideig PR szakértőként folytatta, most pedig a Nyitottak vagyunk egyik alapítótagjaként az esélyegyenlőség témájára fókuszál. A Prezi, az espell, és a Google által létrejött kezdeményezés azonnal hatalmas sikert aratott, az első két hétben négyszáz cég csatlakozott hozzájuk, ez az szám pedig még inkább nőtt az elmúlt években. Július 7-én hatodik alkalommal vonulnak a Pride-on olyan nevekkel, mint a Vodafone a Google, a Citi és természetesen az Absolut. Melinda mesélt nekünk az eddigi tapasztalataikról, az elfogadással kapcsolatos tendenciákról, és szóba került az ominózus kérdés is, hogy egyáltalán miért fontos a Pride.

Mi vezetett arra a területre, ahol most dolgozol?

Azt mondanám, hogy egész életemben olyan munkáim voltak, amikről az adott pillanatban azt gondoltam, hogy ezzel valahogy jól és érdekesen hatok. Tizenhét éves korom óta dolgozom; non-profit területen kezdtem, majd jött a for-profit, most pedig ismét non-profit, társadalmi vállalkozás. Az izgat, hogy az a tapasztalat, tudás, amit hozzá tudok tenni egy munkához, milyen lenyomatot hagy. Számomra az a fontos, hogy ez a lenyomat az én értékrendem és megítélésem szerint pozitív legyen, és lehetőleg ne egyedül, hanem egy csapattal, közösen érjük el. Ezekben a dolgokban szeretek benne lenni.

A Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezésével, illetve a te közreműködéseddel jött létre. Hogy indult az egész?

Igen, a Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezéséből született, a Prezi, az espell, és a Google talált egymásra ezzel az ötlettel öt évvel ezelőtt. Akkoriban a Google sajtóirodáját vezettem Magyarországon külsősként, így kerültem bele. Egy organikusan alakuló folyamat volt, és utólag elmesélve bármennyire is filmszerűen hangzik, valóban véletlenek összjátékán múlt, hogy pont ez a három cég, pont ezek az emberek találkoztak egy olyan ötlettel, ami aztán így meg tudott valósulni.

Mi volt az alapkoncepció és a cél, és ehhez képest hova jutottatok el?

Azt gondoltuk mindannyian, egymástól függetlenül, hogy egy vállalat, egy szervezet szempontjából fontos érték, hogy nyitottak legyünk, vagyis az, hogy mindenkit csak a tettei és a teljesítménye alapján ítéljenek meg, tekintet nélkül bármi másra. Azt gondoltuk, hogy ez fontos, így működni jó, helyes és egyébként meg is éri, és jó egy ilyen helyen dolgozni. Amikor összefutottunk néhány rendezvényen, felmerült, hogy valószínűleg nem csak mi hárman vagyunk ezen a véleményen, hanem nyilván sokkal többen gondolkoznak hasonlóan, akár cégek, közösségek, szervezetek. Végül arra jutottunk, hogy érdekes és jó lenne egy olyan teret teremteni, amiben ezek a cégek és szervezetek meg tudják mutatni mind befelé, a kollégáik felé, mind kifelé, a külvilágnak is, hogy ők nyitottak, és ezáltal inspirálhatnak is másokat. Azt gondoltuk és gondoljuk ma is, és szerencsére ezt számtalan kutatás is alátámasztja, hogy aki így működik, az sikeresebb, és jobb egy ilyen helyen létezni, dolgozni.

Tovább

PRE-PRIDE PARTY az Akváriumban

Beat Dis interjú

_73a0341.jpg

Rengetegen készülünk a szombati Budapest Pride-ra, a városban itt-ott már látni a szivárvány zászlót az ablakokban. Június 1-jén, amolyan bemelegítésképpen az Akváriumban tartották az esemény hivatalos előparty-ját, ahol olyan neves, és nyitottságukról híres formációk léptek fel, mint az AGAVOID, Yinna, a Crisis Sound System, az Anima Sound System és a Beat Dis. A Beat Dis tizenhat éves pályafutása alatt mindig masszívan hozta azt a magas színvonalat, legyen szó a lemezekről, videoklipekről vagy éppen koncertekről, ami a nemzetközi piacon is simán megállja a helyét. Tavaly szinte teljesen kicserélődött a csapat; és aki kicsit is otthon van a hazai zenei undergroundban, tudja, hogy csupa hiteles és tehetséges, nagy multú zenész csatlakozott Csigó Tamáshoz, az egyetlen megmaradt alapítótaghoz. Többek között erről beszélgettünk vele, de szó esett még a készülő szólóanyagáról és Budapesttel való kapcsolatáról is.

Tizenhat éve van a Beat Dis a pályán. Az eredeti felállásból már csak te vagy. Mik voltak a legmélyebb és legmagasabb pillanatok?

A legmagasabb pillanatokat kisebb-nagyobb sikerek elérése közben éltük meg, lehetett ez akár egy próba, vagy fesztivál fellépés vagy a stúdiómunka. Sok időt töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. Soha nem mentünk bele olyan dolgokba, amihez nem volt kedvünk, emiatt aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy nem léphetünk tovább. Ebben aztán elfáradt mindenki. Amikor ez felszínre került, számomra az volt a legmélyebb pillanat.

Tavaly megújult a zenekar. Az új zenészek hatására hogy változott a zene, mit hoztak a “közös kalapba”?

Szőcs Gergő barátomnak köszönhetően komolyabb lett a dolog, mint egy sör melletti tervezgetés. Kellett az ő energiája, eltökéltsége is ahhoz, hogy most az új album felvételeinél tartsunk. Nem másodlagos dolog természetesen zenei sokszínűsége, és hangszeres tudása, ami élvezetessé teszi a munkát. Mohácsi Matyi basszustémáit imádom, rengeteget tesz az ő játéka is a kezdetleges zenei témákhoz, amiket kiviszek a próbaterembe. A billentyűket és a gitártémákat egyelőre én írogatom, de ezeknek kidolgozásában is kapok majd segítséget Vághy Tomitól és Dure-tól. (Ejtsd: gyur – a szerk.)

Sokan az internetet teszik felelőssé a zeneipar hanyatlásáért és átalakulásáért. Ti annak idején ingyen letölthetővé tettétek a lemezeiteket. Neked mi a személyes véleményed erről a változásról, az internet hatásáról?

Mint neten szörfözgető, új zenék után kutató zeneimádó felhasználó, csak jó dolgokat tudok az internetről mondani. Véleményem szerint egyre brutálisabban működik a zeneipar. Persze lehet, hogy nem a kiadók zsebében, hanem magánszemélyekében landol a pénz. Egy sima Soundcloud feltöltésből el lehet érni akár 250 milliós Youtube nézettséget. Nem látom persze a hátterét, de gondolom profi teamek dolgoznak a háttérben. Azért kazetta, CD és bakelit lejátszóm is van otthon, szeretek úgy is zenét hallgatni, sőt tervben van jó pár fizikai hanghordozó beszerzése a közeljövőben.

Tovább

Gerilla Grillparty a KIFOLYÓnál

betonwellness_09.jpg

Június 9-én a BETON csapata egy gerilla wellness party keretén belül ünnepelte meg a nemrég átadásra került KIFOLYÓt. A csapat tevékenységéről itt olvashattok egy interjút. Az ABSOLUT is ott volt a bulin, és ha már kint voltunk, Baróthy Annát, a BETON és az azt befogadó S39 Hybrid Design Manufacture alapítóját is kikérdeztük. A vele készített interjút lent találjátok, ahogy a wellness buliról készített képeket is, amiket Ludman Dani fotózott. 

A S39 Hybrid Design Manufacture alapítójaként mire vagy a legbüszkébb?

Amikor az egyetem után vállalkozni kezdtem, kizárólag az volt a célom, hogy megteremtsem magam számára a feltételeket ahhoz, hogy minél több időt tölthessek izgalmas furcsa dolgokon való agyalással, tervezéssel és azok megvalósításával. Nem akartam mellékállásban hobbiművész lenni. Miután közvetlenűl a diploma után egy fél évet dolgoztam eladóként egy design tárgyakat értékesítő boltban a West End-ben, ez az elhatározásom különösen fontossá vált. Hatalmas elszántsággal álltam neki a lehetőségek felkutatásának. Az erre szánt munka és figyelem meg is hozta a gyümölcsét, hamarosan megkaptam az első megbízásomat Bujdosó Ildi és Fejérdy Péter, építészektől. Büszke vagyok arra, hogy egy akkor még ki nem taposott úton kitartottam, és végül sikerült teremtenem egy saját kis világot az S39 Hybrid Designnal.

Az elmúlt években sok változáson ment keresztül Budapest – szinte kivirágzott. Te is így látod?

Igen. Budapest kivirágzott, és valóban minden ízében izgalmas hellyé vált Európa szívében. Egy vonzó turisztikai célpont let rövid időn belül.

A betonnal mikor lett szorosabb a kapcsolatod? Mi inspirált arra, hogy elindítsd a BETON workshopot?

Az egyetemi évek alatt kezdtem el betonnal foglalkozni, olyan befalazott üvegfelületek kapcsán, ahol arra törekedtem, hogy a transzparens részeket egy egyértelműen végleges és “megváltoztathatatlan” anyag vegye körül. A beton olcsó és számomra könnyen kezelhető anyag volt, emiatt választottam.

Mik a legfontosabb projektjeitek jelen pillanatban?

A KIFOLYÓ , A Graphisoft Park Fogadóépületének homlokzata, amit egyébként nemrég adtak át, a most gyártmánytervezés allatt lévő salgótarjáni tanösvény design elemei és egy hostel belsőépítészeti koncepciójának kialakítása.

Mit szeretsz legjobban Budapestben?

-Szeretem benne, amellett, hogy szép és a mindennapokban is izgalmas élettér, mégis minden élhető és szerethető módon van jelen. Az egzotikus Pécsett nőttem fel, Budapestre csak az egyetemi évek alatt kerültem, de hamar otthonossan mozogtam a vársosban, igazán minden megvan benne, ami egy boldog városlakónak kellhet.

Ha teljesülhetne három kívánságod a várossal kapcsolatban, mit kívánnál neki?

Több kiegyensúlyozott és boldog embert, felújított és jól működő korszerű kórházakat és iskolákat, több segítő lehetőséget a kisgyerekes családoknak és dolgozó édesanyáknak. Ápolt közparkokat, több bicikliutat.

Mik a kedvenc budapesti helyeid, és miért?

A KIFOLYÓ , mert nagyon őszinte és hiánypotló vagány hely lett, tele pozitív energiával. Az eredeti LUPA-tó, a maga autentikus bányató jellegével. Persze ez most már így nem érvényes. A harmadik pedig a Hajós Alfréd uszoda, mert imádok besétálni a Margit-szigeten át, úszni egy jót, utána pedig napozni. A Bazlika előtti tér, ahogy húz a látvány a maga komponáltságában, néha csak azért kanyarodok arra biciklivel, hogy megfürödjek ebben az érzésben. De mondhatnám a Rómait a kis Fellini Bistroval, a Kabint a Szúnyogsziget csücskében, a szentendrei Kacsakövet vagy a Kertemet a Városligetben. Sok-sok kedvenc helyem van most már, és mindig igyekszem újakat felfedezni.

Nézd meg a képeket is!

Tovább

Absolut StudioFlow #7 - Gasztroforradalom

2018. május 28. Hadik

34268913_1867931096607843_3590493316862443520_o.jpg

Budapest rengeteget formálódott az elmúlt öt évben; a város fejlődésének egyik legfontosabb alappillére az a gasztroboom, ami nemcsak a nemzetközi konyha különböző válfajainak megjelenését és fellendülését hozta, hanem egy sor olyan kezdeményezést is, amik által ma elmerülhetünk a gasztronómiai élményekben akár otthon is. A gasztroblogok népszerűsége új szintre emelte a gasztro bloggereket is, akik ma már mint véleményvezérek jelennek meg különböző márkák arcaként, vagy sok esetben jelentetnek meg saját szakácskönyvet. A színtér színes, szinte nincs olyan ága a gasztronómiának, ami ma ne lenne jelen a fővárosban. Az Absolut StudioFlow keretén belül Csalár Bence olyan vendégeket hívott meg a beszélgetésre, akik mellett egyszerűen nem lehet elmenni ebben a témában.

A szereplők:

Mautner Zsófi műsorvezető, szakács, a Chili és Vanília bloggere, diplomata karrierjét hagyta ott a főzésért. Ma már ő a hazai gasztronómia egyik legismertebb személyisége, sikeres TV műsorral és hét szakácskönyvvel a háta mögött. Minden 2005-ben, a Chili és Vanilia bloggal indult, ahol a receptek mellett saját utazással és ételekkel kapcsolatos élményeit is megosztotta az olvasókkal. Ez a személyes hangvétel és az ételek iránti valódi rajongása hamar megtalálta a közönségét. Imádja az ízeket, odáig van a fűszerekért. Tudását saját tapasztalatokra építi, az évek során bejárt országokból mindig magával hoz egy “szeletet”, és saját kreativitását bevetve, igazi világkonyha remekeket képes alkotni.

Czinege Tamás, a Gastro-Hack showmanje igazi nagydumás, őt tartják a magyar gasztronómia legeredetibb figurájának. Közel két évig töltötte meg élettel üzletvezetőként a Pozsonyi sarkán található kis kedves gasztróbárt és üzletet, a Sarki Fűszerest, ahol nap mint nap szórakoztatta ízekkel és illatokkal a hely törzsközönségét. Tavaly hozta létre a Gastro-Hacket Pintér Árpáddal és Németh Richárddal, amiben egyszerre három profilt olvasztottak össze: Czinege, mint sommelier, kávé szakember, Pintér, mint fotós és Németh, mint bor szakíró. Valójában egy teljes körű, laza hangvételű catering szolgáltatást nyújtanak, és magukat leginkább gasztroügynökségként hívják. Filozófiájuk fontos része, hogy mindig a vendég az első. Velük töltve az időt biztos, hogy részesei lehetünk valami nem mindennapinak, hiszen innen jön a név is, valamit biztos meghackelnek.

Kárai Dávid, újságíró, szakács, gasztroblogger amellett, hogy nagy rajongója a világkonyhának, a hazai klasszikus receptekről sem feledkezik meg. Az 50 édesség, amit el kell készítened könyvében a zserbótól kezdve az elegáns éclair fánkig sok minden megtalálható. Sokáig marketing területen dolgozott, közben alapította meg az IzHUSZÁR blogot. Autodidakta szakács, éppen egy új könyvön dolgozik; elmondása szerint nem szeretne a desszerteknél leragadni. Blogját elnézve, ez teljesen érthető, hiszen rengeteg izgalmas recept és videó köthető a nevéhez. Jó ideig volt a NoSalty főszerkesztője, majd lapkiadója, és még ma is el-elcsíphetünk egy-egy írást tőle a népszerű receptoldalon.

Jöjjenek a legjobb témák

Tovább

Nincs olyan, hogy lehetetlen! - Interjú Kormos Richárd Ricoval

dsc00176.jpg

Mire Kormos Richárd Rico bekerült a Good Spiritbe, már túl volt a belvárosi pörgésen, amit leginkább az Ötkertben és az Akváriumban élt meg. Szerencsére az évek alatt sok olyan emberrel hozta össze a sors, akiknek a „keze alatt” sokat tanulhatott és gyorsan fejlődhetett. Ma már teljesen otthonosan mozog a bárkultúrában, és bár nagy klasszik rajongó, szívesen veszi a kihívásokat, amikkel egy-egy új alapanyag kapcsán kell szembesülnie. A lenti interjúban szó esik arról, hogy mi inspirálja munkája során, milyen kapcsolat fűzi a grapefruithoz, és arról is, hogy ha betévedünk egy bárba egy idegen helyen, honnan tudjuk, hogy érdemes-e koktélt kérni.

Hogy kerültél a bárpult mögé, és milyen út vezetett idáig?

A történet 2013-ban kezdődött. Ez egy elég hosszú út volt, nemcsak időben, de térben is. Az egyetem mellett foglalkoztam először vendéglátással, méghozzá azért, mert egy olyan munkát kerestem, ami este végezhető. Mondjuk eleinte sok közöm nem volt a vendégekhez mosogatóként. (nevet) Az Ötkertben, ahol poharazással kezdtem, majd barbackként folytattam, fogott meg a bartender világ. Megtetszett Czeilinger Petra munkája, aki ezt realizálta is és gyakorlatilag úgy kezdett el tanítgatni, hogy észre se vettük. (nevet) Ami igazán megfogott benne, az az, ahogy reagált egy vendég kérésére, ahogy elkezdett ötletelni rajta. Kreatív emberként nagyon vonzó volt számomra ebben a munkában, hogy gyakran szabad kezet kap az ember. Az Ötkert után jött az igazi mélyvíz. A Szigeten már pultosként dolgoztam, ezt követte egy kisebb hely, aztán az Akváriumban, Kovács Andi mellett tovább csiszolhattam a tudásomat. Őt a mai napig mentoromnak tartom, és annyira megkedveltük egymást, hogy azóta is rendszeresen találkozunk. Ő szerettette meg velem igazán ezt a szakmát. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy már a szabadidőmben is ezzel foglalkozom. Tavaly aztán először mérettettem meg magam a Diplomático versenyén, innen pedig egyenes út vezetett ide, a GoodSpirit-be.

A kreativitás fogott meg Téged ebben a szakmában. Honnan meríted az ötleteidet? Tudatosan rászánsz esetleg egy-egy napot az ötletelésre, vagy van erre valamilyen más bevált technikád?

Erőltetni nem szeretem, nem is érdemes, abból ritkán születik jó. Egy elvem van, amit követek: ha bármi eszembe jut, akkor azt azonnal leírom telefonjegyzetbe, és később ezeket nyitom meg. Legtöbbször utazás közben ugrik be valami, vagy egy vendégkérés alapján. Főleg ízkombinációkat szoktam megfogni, és utána azokat gyúrom tovább; megnézem, hogy melyik alap spirit illik hozzá, vagy mitől lehetne egy kicsit extrább. A mostani itallapunkon például az egyik ital egy zeller-ananász kombináció, ami annak ellenére, hogy furán hangzik, iszonyatosan jól működik együtt. Van, hogy beleállok egy igazi kihívásba; ilyen volt a mandarin, mint alapanyag. Egyik nap Norbi hozott a bárba csak úgy eszegetni, én meg azt hittem, hogy valami italhoz. Azt mondta, hogy dehogy italhoz, mandarinból nem igazán lehet jó italt csinálni. Ezt kihívásnak vettem, úgyhogy készítettem belőle egy finom kis koktélt. (nevet)

Tovább

Pasztel színek harca - Interjú Herbert Anikoval

 haniko.jpg

Herbert Aniko Haniko munkáiban egyszerre van ott a természet lágysága és a légies nőiesség. Ő maga is finom, kedves jelenség, akiből csakúgy árad a pozitív energia. Művészetére ugyanúgy hat a kortárs irodalom, a film, a távol-keleti művészetek és a slowlife jelenség. Június 13-án a K.A.S. Galériában látható legújabb kiállítása, a Rejtett kert. Aniko alázatos, szerény, közben pedig ott van benne egy erős tudatosság, és egy jó nagy adag bátorság is. Találkozásunk során szó esett egy észtrországi kalandról, Váczi Eszterről, rengeteg író és film zseniről és arról is, hogy milyen jó néha eltévedni Budapesten. 

Tavaly Észtországban voltál. Mit csináltál ott, és milyen tapasztalatokkal jöttél haza?

Két másik magyar művész lánnyal voltam Tallinban és Muhu szigetén. Utóbbi egy kicsi sziget, a minimál minimáljaként kell elképzelni az ottani körülményeket: szalmán aludtunk egy skanzenben, a kunyhótól több száz méterre volt a mellékhelyiség, a nomád kategória magasfoka, ami után jó volt visszatérni a civilizációba. (nevet) Egy workshopon vettem részt, ahol print technikát tanultunk, amit már egy ideje ki szerettem volna próbálni. Meglátogattunk egy másik művészt, Urmas Viik-et is, aki egy üvegházakkal szegélyezett nagybirtokon lakik. Nagyon álomszerű az egész hely: a tengerparton van egy kis üvegház, ahol filozofálhatsz az élet nagy dolgairól. Az ottani mentalitás nagyon közel áll hozzám. Idén júliusban vissza is megyek a Balti-tengerhez, most Lettországban fogok eltölteni egy hetet egy művésztelepen, ősszel pedig visszatérünk Tallinba, ahol a már említett két művészlánnyal lesz közös kiállításom.

Hogy viszonyulnak ott a művészethez?

Sokkal egyszerűbb, sokkal tisztább a művészethez való viszonyulásuk. Az ő iskolarendszerükben a művészeti oktatás is eltérő, illetve az én meglátásomban művészet náluk a hétköznapok részét képezi.

Egyre népszerűbb itthon is a slowlife, mint életforma. A te életedben ez hogy jelenik meg, mennyire fontos számodra?

Én megrögzötten próbálom követni ezt az életformát több-kevesebb sikerrel. Alap dolog nálam például, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet. Az alkotás során a felesleget újra felhasználom egy másik munkámban. Általában biciklivel közlekedem, vagy ha lehet, akkor tömegközlekedést használok. Mostanában arra is próbálok figyelni, hogy egy évben legfeljebb kétszer, háromszor üljek repülőre, a többi utat próbálom inkább busszal, vonattal megoldani. Nekem a gondolkodásom is olyan, hogy vagy nagyon rákoncentrálva csinálok valamit, vagy sehogy. Próbálok ezzel az életformával mindenkit megfertőzni, például hangsúlyozom, hogy ha boltba vagy piacra mész, akkor vigyél magaddal szatyrot. A jövőre gondolok, és mindig csak azt veszem meg, ami tényleg szükséges. Emellett igyekszem minőségi dolgokat vásárolni, és ha tehetem, akkor magyar termékeket. Nagyon szeretem a magyar tervezők munkáit, azokat például second handes, vintage darabokkal is szoktam variálni. Ha ruhákról van szó, akkor olyan darabokat választok, amiket évekig tudok viselni. Egyébként sem szoktam shoppingolni járkálni, alapvetően ez a pláza kultúra nem is áll közel hozzám, inkább a kisebb boltokat kedvelem.

A munkáid egyrészt nagyon természetközeliek, másrészt egy erőteljes nőies, finomság is van bennük. Te hogy jellemeznéd a saját művészetedet?

A letisztultság mindenképpen jellemző. Egyszerű formák, minél egyszerűbben próbálok elmondani akár bonyolultabb dolgokat is. Van a munkákban egy magasfokú érzékenység és líraiság, ami átfolyik rajtam. A tapasztalásaimat adom tovább, és ezáltal próbálom a nézőt az ő világának a megtalálására, megismerésére inspirálni.

Tovább

Aki elhozta nekünk Balit - Interjú Szánthó Kingával, a BORNEO alapítójával

szantho_kinga.png

Szánthó Kinga tizenkilenc évesen vágott bele élete kalandjába. Balira utazott egy egyetemi ösztöndíjjal, és egyből beleszeretett az országba és a balinéz életérzésbe. Itt fedezte fel azt az ambíciót is magában, hogy táskákkal és ruhákkal szeretne foglalkozni. Az anyag adott volt; a rattan nemcsak természetessége miatt fogta meg, hanem mert gyönyörű időtálló dolgokat lehet belőle előállítani. Mivel Borneo szigetéről származik, a név adta magát. Ma már Budapesten is egyre több BORNEO táskát lehet látni az utcán – az interjú készítése közben is „elhaladt” mellettünk egy a Pozsonyi úton. A kezdetekhez képest az évek alatt kibővítette a termékpalettát; ruhák, papucsok, egyéb kiegészítők is helyet kapnak a kollekciókban, jelenleg pedig egy bikini vonalon dolgozik. Kinga ma már ugyanúgy otthonának tekinti Balit és Budapestet is. Erről a különleges tíz éves utazásról mesélt nekünk, és beavatott minket aktuális nyári kollekciójának, a Dançano keletkezésének történetébe is.

Az emberek többsége csak álmodik arról, hogy egyszer eljut Balira, és itt vagy te, aki nemhogy kint éltél, de egy divatmárkát alapítottál ott. Egyáltalán hogy kerültél oda?

Tizenkilenc évesen egy ösztöndíj által jutottam ki Balira, ahol eredetileg egy évet terveztem eltölteni az egyetemen. Akkor éppen az ELTE-n tanultam Társadalom Tudomány szakon, Balin a szociológia szakon leginkább az indonéz kultúrával foglalkoztunk. Azonnal szerelembe estem az országgal! Az alatt az egy év alatt nagyon sok szigetet bejártam. Amikor vissza kellett jönnöm, folyamatosan azon gondolkoztam, hogy tudnék visszamenni. Végül, egészen a diplomáig, a két ország között ingáztam amikor csak tehettem. Utána pedig ki is költöztem. Ezalatt az idő alatt bontakozott ki bennem, hogy szeretnék divattal foglalkozni. Mindig is érdekelt, ami valószínűleg a családom hatása is, ugyanis anyukám ruhákat készít, és nálunk valahogy mindenkire jellemző, hogy fontos számára az esztétika. Hiába érdekeltek már egészen tinédzser koromtól a ruhák, a pályaválasztás kapcsán nem jött szóba ez a lehetőség. Egyértelműen Bali hozta ki belőlem, hogy szeretnék ezzel komolyabban is foglalkozni.

Mit tudott Bali ilyen téren?

Ott csodálatos a képzőművészet, a fa- és kőfaragás, a hímzés, a gyöngyfűzés, a batikolás, ezek mind a hétköznap részei. Annyira harmóniában van a balinéz művészet az életstílussal. Tipikus szigetlétforma; motorozol, lemész a partra, feljössz onnan, finomakat eszel; teljesen meg tudod élni a szabadságot. És az a természetközeliség, ami ott jellemző az emberek életére, nagyon közel áll hozzám is, és persze a márkához is. Ezt az érzést szeretném átadni másoknak is általa. Valójában a BORNEO is teljesen természetesen jött az életembe; sok apró lépés kellett ahhoz, hogy létrejöjjön. Kint más divat brandek számára dolgoztam, és közben szépen idővel megszületett a saját márkám is. Végül úgy döntöttem, hogy csak erre fogok fókuszálni.

Tovább

Nem minden szürke, ami beton - Interjú a BETONworkshop tanárával

betonworkshop_01.jpg

A betonról van egy általános vélekedés, hogy szürke és unalmas. Erre többen is rácáfoltak az utóbbi időben, sőt, ma már azt is ki merjük jelenteni, hogy az egyik legizgalmasabb anyag, rengeteg felhasználási móddal. A BETONworkshop elindítói is ezt a nézetet szeretnék erősíteni, úgy tűnik sikerrel; egyre nagyobb számmal vesznek részt workshopjaikon nem szakmabeliek is. Jelenleg több városfejlesztési projektben is benne van a csapat. A Gellért Fürdőből kifolyó termálvizes csatornánál található beton installáció, ami funkciójából adódóan a Kifolyó nevet kapta, is ilyen, grillel, kutyaitatóval, padokkal, sporteszközökkel. Június 9-én a Wellness világnap alkalmából egy gerilla wellness party keretében most kellemes társaságban bárki kipróbálhatja a medence alján található lábmasszírozó golyócskákat, kezében egy finom Absolut koktéllal. Szeidl Dóra a BETONworkshop egyik koordinátora és tanára mesélt nekünk a projektről, keramikusként a betonhoz való viszonyáról, és arról, hogy mit szeret a legjobban Budapestben.

Mintha újra felfedeztük volna a betont. Ez valóban így van, vagy csak azért érezhetjük így, mert egyre szélesebb közönséghez jut el?

Úgy gondolom, hogy inkább egy technológiai váltást lehet megfigyelni. Sokkal finomabb, szebb, barátságosabb, színesebb palettája van ennek az egésznek, mint pár évvel ezelőtt. Másrészt nagyon sokan kezdtek el foglalkozni a betonnal, mint alapanyaggal, és sok olyan platform nyílik, ahol meg lehet tanulni a felhasználását, ráadásul nagyon szép dolgok készülnek.

Az elmúlt években a beton, mint alapanyag, talán az IVANKA márka révén került be a köztudatba. Szerinted mik a betonnak azok a felhasználási módjai, amik a különböző művészeti ágakban meg tudnak jelenni? Te mivel találkozol?

Én talán a néhány éve dinamikusan elindult KAZA Concrete nevű magyar céget említeném, akik nezetközi piacra gyártanak plasztikus betoncsempéket. Márcsak azért is mert a KAZA a BETONworkshoppal is együttműködő csapatnak bizonyult, a workshop keretében a diákok lehetőséget kaptak gyárlátogatásra, szakmai részletek megismerésére. De a BETONworkshopot életrehívó csapatunk, az S39 Hybrid Design is hírhedt míves köztéri betonjairól. Mi készítettük a Széll Kálmán téri új óráját és a metro bejártban lévő térképfalat, illetve a Dohány utcában található Gettó emlékfalat is. De számos más izgalmas manufaktúra alkalmazza már ezt az izgalmas anyagot a betonékszertől a csempén át a hangszóróig és bútorokig. Betonból készülnek szobrok is! Csurgay Ferenc szobrászművész, sok mai fiatal „betonosnak” mestere, nagyon izgalmas formákat készít ebből a képlékeny anyagból. Ívelt és áttört tárgyak, amiknek sajátkészítésű zsaluzata akár viaszaból vagy döngölt földből is lehet. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyre több olyan technológia van, ami alkalmas arra, hogy zsaluzatot készítsünk belőle. Ilyenek például a különböző lépésálló habok, vagy akár 3D printelt műanyagok, amiket lehet faragtatni, esztergáltatni, pontosan precízen dolgozni velük. Egy betonból készült ékszer esetében, lehet színezni, vagy akár más anyagokkal társítani. És ott van még az üvegbeton is, ami Losonczy Áron fiatal magyar építész szabadalma, az egész világon elismert találmány. Nagyszerű, hogy a betont, egyre több helyen látni, és bár nagyon sok huncutságot tud művelni, mégis kezdetben egyszerűbb elkezdeni használni, mint sok más anyagot, például az üveget., aminek a megmunkálásához azonnal rengeteg gép szükséges. A beton kisméretben nagyon készséges anyag.

Tovább