Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Nőnek lenni - Interjú Bódis Boglárkával, az Elysian márka alapítójával

2018. április 27. - absolut_hu

elysian_portre_logozott.jpg

Az Elysian a 21. századi nőkhöz szól; azokhoz, akik több helyen is megállják a helyüket az életben, legyen az család, karrier vagy önmegvalósítás. Bódis Boglárka, a márka megalapítója és tervezője is pont ilyen nő; bátor, okos és mindemellett megvan benne a finomság és a törékenység is. Harminc körül döntött úgy, hogy új lapot kezd, és megvalósítja az álmát, ami régóta szunnyadt benne. A lenti interjúban lesz szó felelősségről, női összefogásról és egy különleges projektről is, persze a már megszokott témák mellett.

Az Elysian egy hatalmas karrierváltás eredménye. Hogy élted meg a folyamatot, amikor közgazdászból újra beültél szakmát tanulni a KREAba, és megalapítottad a márkát?

Erről van egy szép történetem. Amikor tizennégy éves voltam, a gimnáziumban a nagyon bölcs osztályfőnököm íratott velünk egy levelet saját felnőttkori önmagunkhoz. El kellett képzelnünk, hogy majd mivel fogunk foglalkozni és hol élünk. Júlia néni ezeket a saját magunk számára megcímzett borítékokat eltette, és a húsz éves érettségi találkozón kiosztotta. Persze már senki nem emlékezett rá. És akkor ott állt gyöngybetűkkel: „külkereskedő vagy divattervező”. Elcsodáloztam nagyon, hiszen mindkettő benne volt végig az életemben. Gyerekkorom óta rajzoltam, leginkább ruhákat, vagy nőket ruhákban különböző szituációkban, tizenhat éves koromtól pedig ruhákat varrtam magamnak azon a gépen, amit a nagymamámtól kaptam ajándékba. Sokáig ez volt a hobbim. Később felnőttként már nem volt jellemző, de gyakran készíttettem ruhákat magamnak.

Emellett pedig párhuzamosan haladtál egy másik úton.

A közgazdaságtan nagyon okos döntésnek tűnt. Abban az időben az, aki jól tanult, jogra vagy Közgázra ment. A jó nyelvismeretem miatt a diplomácia vonzott leginkább, így szuper választásnak tűnt a nemzetközi kapcsolatok. A doktori képzéssel párhuzamosan az államigazgatásban dolgoztam már. Ez tíz évet ölelt fel. Szép hivatás, és nagyon élveztem is, de egy idő után lemondtam arról, hogy diplomata legyek. Akkor már családom volt, és nem akartunk külföldre költözni, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a pályán fejlődni tudjak. Közben egyre inkább éreztem, hogy hiányzik valami igazán kreatív tevékenység az életemből. A ruhák fontos szerepet töltöttek be akkor is az életemben, hiszen az üzleti vagy alkalmi viseleteim mind saját tervezésűek voltak. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban, ami megerősített abban, hogy van ehhez affinitásom.

Emlékszel arra a pillanatra, ami meghatározó volt a váltás szempontjából?

Párizsban voltam, és éppen a Szajna parton sétálgattam. Megláttam egy kirakatot egy fehér ruhával. Ahogy ott álltam este a kirakat előtt, és csodáltam azt az igéző ruhát, azt éreztem, hogy bárcsak nekem is lenne egyszer egy ilyen aranyos kis szalonom, egy gyönyörű fehér ruhával. (Az Elysian showroom fő ékessége egy gyönyörű, fehér ruha.- a szerk.) Amikor hazajöttem, az volt az első dolgom, hogy utánanéztem azoknak a képzéseknek, amiket akár munka mellett is tudok csinálni.

Nem lehetett könnyű meghozni ezt a döntés.

Akkor már volt egzisztenciám, családom, tudtam, hogy a döntésemnek súlya van. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy van-e ehhez igazán tehetségem. Mégis e mellett döntöttem. Olyan típus vagyok, hogyha valamit kitűzök célként, akkor azt végig is csinálom, és közben szeretem jól végezni a dolgomat. A KREA-ban 19-20 éves fiatalok között speciális volt a helyzetem, hiszen számomra ez nem egy útkeresés volt, ahogy a fiatal pályakezdőknél gyakran előfordul. Tudtam, hogyha ezt az utat választom, akkor ez lesz, és nincs még egy esély. Pont emiatt nagyon komolyan vettem az iskolát. Húzós négy év volt; a munkahelyem, az iskola, mellette pedig anyaként is meg kellett állnom a helyemet. Ami viszont nagy erőt adott ehhez, az a 2011-es Triumph fehérneműgyártó cég nemzetközi tervezési versenye, amit megnyertem.

Milyen érzésekkel jelentkeztél?

Azt éreztem, hogy ezt most nekem muszáj megpróbálnom. Az, hogy megnyertem a nemzetközi döntőt, nemcsak egy díjat hozott magával, hanem egy óriási lehetőséget arra, hogy egy éven keresztül együtt dolgozhassak a Triumph európai főtervezőjével. Az ő segítségével terveztem egy olyan kollekciót, ami bekerült az üzletekbe a világ negyven országában.

Ezenkívül mi volt még az a plusz, amit adott neked ez a díj?

Nagyon ritka, hogy olyan profi cég számára dolgozhatsz ezen a területen, ahol nincs semmiféle korlátja annak, hogy a munkádból a legtöbbet és legjobbat hozd ki. Nagy szabadságot és szakmai támogatást kaptam tőlük. Ez az egy év hatalmas kezdő lökést adott, egyszerűen tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Ekkor még csak másod éves voltam, úgyhogy már az elején megjött a visszajelzés, hogy jól döntöttem.

24068394_1517136925031089_2883709566196739698_o.jpg

Borbély Alexandra az új kollekció egyik darabjában a Marie Claire Fashion Daysen a Várkert Bazárban                 Fotó: Bakcsy Árpád

Szép álomnak tűnik a divattervezés, de a legtöbb dizájnernek nemcsak a tervezésben kell helytállni.

Nem szeretem, mikor a divattervezés öncélú tevékenységgé válik. Mivel egy kezdő tervező számára befektető nélkül nagyon nehéz az elején a működés. Bár növekszik a számuk, még mindig kevés az a hazai vásárló, aki tervezői darabokat választ magának. Emiatt nagyon tudatosan kell építeni a márkát. Ez is egy kőkemény üzleti vállalkozás, és gyakran magának a tervezőnek kell a kezében tartani a menedzselést is, ami száraz feladat, és erre általában nem készíti fel őket az iskola, és ha valaki nagyon művészi beállítottságú, akkor egyáltalán nem biztos, hogy van ehhez affinitása, tudása. Én mindig úgy álltam hozzá, hogy a döntések során a szemem előtt lebegett, hogy meg kell vizsgálni a dolog gazdasági oldalát és a következményeket. Ebben az is segített, hogy harminc évesen már egy csomó tapasztalatom volt, ráadásul a munkám során is a fegyelemhez szoktam.

A te példád pont azt mutatja, hogy szinte bármikor lehetséges a váltás.

Igen, én hiszek ebben, és mostanában sok olyan nőt látok magam körül, akik harminc-negyven között jönnek rá, hogy mással szeretnének foglalkozni, mint ami a munkájuk. A világban van egyfajta trend, ami a nők közötti összefogást erősíti; hogy egymást inspirálják, abban, hogy megélhessék az álmaikat. A jó példák mind azt sugallják, hogy ez lehetséges.

Hogy állsz a feminizmushoz?

Azt gondolom, hogy fontos, hogy egy nő tudjon egyszerre erős és törékeny is lenni. Valójában az Elysiannak is ez a mottója. A nőiesség ajándék, sok mindent kapunk általa, és jó, ha ezt meg tudjuk élni. Sosem akartam olyan nő lenni, aki úgy viselkedik, mint egy férfi, közben pedig azt gondolom, hogy a nőiséggel visszaélni, fegyverként használni rossz irány. Olyan világban élünk, ahol a szépségideál olyan elvárást támaszt a nőkkel szemben, ami nem túl jó dolgokat szül. A tizenöt éves lányok huszonöt évesnek szeretnének kinézni, a negyven éves nők pedig húsznak. Nagyon nehéz ma méltósággal megöregedni, ráadásul a társadalmi szerepek is megváltoztak. Egy nő ma már nemcsak a család összetartó erejeként van jelen, hanem karriert is épít sokszor. Egy olyan közegben, ahol mindkét nem ugyanazt a munkát végzi, fontos, hogy ugyanolyan esélyekkel is induljanak. Szerencsére én mindent megélhetek. Nagyon hiszek abban, hogy ha minden ember találna magának egy olyan területet, amit szívvel lélekkel tud csinálni, akkor az össztársadalmi szinten óriási javulást hozna. Sajnos sokan dolgoznak úgy, hogy kényszerhelyzetben vannak, vagy csak egyszerűen beletörődnek abba, hogy ez jutott nekik. Az élet azért nagy karmester, és van, hogy belekényszeríti az embert abba, hogy észrevegye, a sorsáért ő felel. Lemondani az álmainkról sokszor a könnyebbik utat jelenti, de előbb utóbb kiderül, hogy nem az a jó irány.

Mesélj arról a brossról, amit nemrég készítettetek! Ez ennek a gondolatkörnek a manifesztálódása, vagy volt egy konkrét dolog, ami kapcsán kipattant a fejedből?

Szerettem volna valamilyen módon csatlakozni ahhoz a jelenséghez, amiről eddig szó volt, hogy milyen módon inspirálhatják egymást a nők. Olvastam valahol arról, hogy annak idején a szüfrazsettek, akik rengeteget küzdöttek azért, hogy a nők választójogot kapjanak, olyan brosst viseltek, aminek nem a motívuma volt egységes, hanem a rajta található kövek színei, a zöld, a lila és a fehér. Ez nagy hatással volt rám. Van egy barátnőm, Varga Viktória, aki most végzős a KREAn, és őt nagyon érdekli az ékszertervezés. Így ketten elkezdtünk gondolkodni azon, hogy tudnánk egy olyan kis ékszert készíteni, amin megjelennek ezek a színek. Fontos volt számunkra, hogy sok ember számára elérhető legyen, így üveggyöngyöket választottunk a díszítéshez. Ez pedig alapkiegészítője lett az Elysian tavaszi/nyári kollekciójának, ami a 20-as, 30-as évek fürdőkultúrájából inspirálódott, és ahol megjelenik a tavirózsák gyökérzete és a szitakötő is, mint fő motívum. Ezeket Mészáros Lucia, egy tehetséges grafikus rajzolta meg nekem a közös ötletelés után. A szitakötő, egy törékeny, finom és színes teremtmény, számomra a szabadság szimbóluma. Az ékszer kapcsán szerettem volna valami mai technikát használni, így esett a választás a lézervágásra, amivel kihoztuk a megfelelő formákat a plexiből és a textiliából. Végül ezekre kerültek fel az üveggyöngyök. Minden kézimunka rajta, nincs is két egyforma darab. Nagyon szeretik, és rengeteg visszajelzést kapok. Az emberek felfigyelnek rá, és a viselőjük ezáltal el tudja mondani, hogy mit szimbolizál, miközben belülről mindig figyelmezteti valami arra, hogy tegyen meg mindent az álmaiért.

 elysian_02_logozott.jpg

A szüfrazsettek által ihletett bross

Azt már elárultad, hogy mi ihletett meg az új kollekció készítése során. Mivel készültök még erre a szezonra?

Az új kollekcióhoz tartozik egy body kollekció, amihez külön kampányt tervezünk. A Triumph verseny óta ez a darab minden szezonban visszatér. Szerintem a body olyan ruhadarab, amit még nem fedeztek fel maguknak a nők, pedig rengeteg lehetőség van benne. A fotósorozat által azt szeretnénk megmutatni, hogy milyen sok élethelyzetben használhatjuk. Az a célunk vele, hogy ha valaki egyszer bodyra vágyik majd, akkor az Elysian jusson először eszébe. Természetesen az új kollekcióban is helyet kapott egy body, ami jól passzol a már említett vízparti tematikához. A tervezésnél onnan indultam ki, hogy egy nőnek milyen ruhákra van szüksége egy vízparti nyaralás során. A fürdőruhától kezdve a nagyestélyiig minden megtalálható benne.

Meghatározó, hogy milyen anyagokkal dolgozol?

Vannak visszatérő színek és anyagok. A törtfehér pont ilyen, és általában könnyű, lágy anyagokat használok; szeretem a muszlint, a selymet, az angol tüllt. Jellemző a ruhákra a transzparencia, gyakran játszom a különböző rétegekkel, és a szabásvonalaknál azt szeretem, ha minél kevesebb varrás látható. A legtöbb darab derékhangsúlyos, mivel az a nőiesség szimbóluma, ugyanakkor azt vallom, hogy a kevesebb több, így nálam nem nagyon találsz köldökig dekoltált felsőket vagy túl rövid szoknyákat. Izgalmasabb, ha egy ruha nem mutatja meg azonnal önmagát, és ezt érzem a női megjelenéssel kapcsolatban is. Inkább az apró részletekre, érdekes megoldásokra törekszem.

Mennyire jellemző rád, hogy a saját ruháidat hordod?

A hétköznapokban kevésbé, de amikor meg kell jelennem egy eseményen, akkor igen. A munkám során sokat vagyok úton a városon belül, ilyenkor a kényelem az első.

A márka az elegáns, erős, bátor 21. századi nőhöz szól. Van olyan nő, akinek szívesen a bőrébe bújnál akár egy napra?

Egy regény, a Távol Afrikától hősnőjét, Karen Blixen bárónőt mondanám. Ő olyan nő, amilyen én is szeretnék lenni. Bátran kiállt az elvei mellett, de közben nagyon vágyott arra, hogy megélje a szerelmet. Talán ő annyira nem volt nőies nő, mint amennyire én szeretnék az lenni, mégis nagy tiszteletet érzek vele kapcsolatban. A megfilmesített változatban az őt játszó Meryl Streep stílusa is nagyon közel áll hozzám. Ő teljes méltósággal viseli a korát, minden életkorban zseniális volt, és olyan értékeket közvetít, amikkel én is tudok azonosulni, ráadásul fantasztikus színésznő.

out_of_africa_tavol_afrikatol.jpg

Meryl Streep a Távol Afrikától filmben

Szereted Budapestet?

Igen. Gödön lakom, ami azért fontos nekem, mert így vízpart közelben vagyok. Ezt még Balatonfüredről hozom magammal. Ott nőttem fel. Budapestet nagyon szeretem, magát a várost, és ahogy fejlődik és pezseg. A férjemmel szívesen megyünk különböző divat vagy gasztronómiai eseményre.

Ihletett már meg Budapest?

Például az art deco épületek inspiráltak már. A Gresham palotának az enteriörje már ihletett meg ruha készítésére.

Van kedvenc helyed?

A Pozsonyi út ilyen; egy kis város a városban, különleges hangulata van.