Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

„Több nőt a zenébe!” - Interjú Horányi Julival

2018. március 06. - absolut_hu

horanyi_juli_portre_logozott.jpg Horányi Juli nem szimplán énekesnő, inkább jelenségnek neveznénk; saját elmondása szerint kicsit harsány, de nekünk inkább határozott fiatal nőnek tűnik, aki amellett, hogy tudatos, valahogy ösztönösen tudja, hogy merre haladjon. Folyamatosan figyel, tanul, és szívja magába az életet, amiből aztán dalok születhetnek. Sokan az X Faktorból ismerik, pedig régóta a pályán van, három éve pedig a YOULÏ élén. Sokan nem tudják, de jelmeztervezőként is sikeres, több díjat tudhat magáénak, jelenleg viszont csak a zenére koncentrál. Különösen kellemes beszélgetőpartner, aki őszintén, lelkesen mesél magáról, eddigi tapasztalatiról és a zenéről.

Ha az ember végigpörgeti a közösségi média oldalaidat, feltűnik, hogy nagyon karakteres látványviláguk van. Mennyire van benne a te kezed a YOULÏ vizuáljában és képi világában?

Abszolút én határozom meg, igaz, vannak alkalmak, amikor együtt dolgozom másokkal. A március 8-i bulin például lesz egy VJ, Visnyovszky Janó, aki amúgy jó barátom. Nem ez az első közös munka vele, hiszen már több klipet is csináltunk együtt. A YOULÏ látványvilága az én ízlésemet tükrözi, és a kreatív tartalmakat is én csinálom. Ebbe beletartoznak a grafikák, a gifek és a plakátok is.

Ha már itt tartunk; milyen Horányi Juli világa?

Jó eklektikus! (nevet) Sok minden belefér, mert eleve sok minden tetszik. Mindig nagyon nehéz a saját alkotásaimról, főleg a vizuális tartalmakról beszélnem, mert nehéz szavakkal elmondani. Nagyon szeretem a nagyon modern, letisztult dolgokat, de közben imádom a reneszánszot és a barokkot is. Tanultam művészet- és viselettörténetet, ezáltal sok korszakot tanulmányoztam, és ezek mind benne vannak az én vizuális látásmódomban. És ott van mellette, amit a díszlet- és jelmeztervezésről tanultam. Eleve odavagyok a teátrális látványvilágért! Színházban nőttem fel, kicsi korom óta ez a közeg vesz körül, így ez az előadásmódomban és a vizuálban is erősen ott van. Szerintem ha akarnék sem tudnék valami realista dolgot kitalálni akár öltözködésben, akár színpadképben, mert a hatást szeretem. Azokat a dolgokat, amik megmozgatják az érzelmeket, a gondolatokat. Ez lehet egy erős smink, egy feltűnő szín, esetleg egy különleges forma.

Mekkora a különbség a színpadi és a mindennapi, rohangálós, ügyintézős éned között stílusilag?

Stílusilag nincs, arra viszont figyelek, hogy mentálisan különválasszam a színpadi énemet a mindennapitól. Fontos, hogy amikor hétköznap jövök-megyek, a színpadi szerepkört letegyem. Egyedül a színpadon van helye a színpadias viselkedésnek, a mindennapi életben ugyanolyannak kell lennem, mint bárki másnak. Néha ezt nehéz szétválasztani, és kicsit veszélye is ennek a szakmának, hogy ez a kettő könnyen összemosódik. Ha valaki lejön a színpadról, de nem tudja ott hagyni a színpadi énjét, akkor ebből lehetnek kisebb megőrülések, túlkapások. Amúgy én a hétköznapokban is feltűnő ember vagyok, annak ellenére, hogy nincs feltűnési viszketegségem; egyszerűen ez vagyok én. Éppen zsűrizem egy tehetségkutató versenyen, és akárhányszor megérkezem, a társaim sokszor mondják, hogy már messziről kiszúrnak, ha jövök. (nevet) Ez nem tudatos a részemről, csak valahogy az a sok minden, amit tanultam, és ami bennem van, látszik rajtam, ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy közöm van a művészetekhez és a szerepléshez. Egyébként maga a színpad számomra egy szent hely, és ünnepként élem meg, ha felléphetek. Ennek a különleges pillanatnak mindig próbálom megadni a módját. Ezt az öltözködéssel is szeretném kifejezni.

Érdekel mit jelent Juli számára a feminizmus?

Van bármilyen rituáléd?

Mindig beskálázom. Ha koncertem van, akkor már délután elkezdek készülni rá. Sminkelek, agyban végigpörgetem, hogy miket fogok mondani, milyen számokat énekelek majd. Nem is szeretek már a fellépés előtt csitcsetelni meg nyüzsögni, mert a figyelmemet szétszórja, márpedig az előadóművészet a koncentrációról is szól. Csak akkor tudok hatni az előadásommal, ha maximálisan ott a figyelmem. Éppen ezért ilyenkor kicsit elvonulok, magamban vagyok, készülök a showra.

Mindig ennyire tudatos voltál?

Nem, volt időszak, amikor nem figyeltem erre oda, és akkor előfordult, hogy nem készültem fel agyban a koncertre. Rengeteget hibáztam, és egycsomó mindent nem tudtam megcsinálni a színpadon, amit szerettem volna. Aztán rájöttem, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy azt tudjam nyújtani, amit szeretnék.

Általában a művészethez közelálló szülők óvják a gyerekeiket ettől a nehéz pályától. Nálad hogy volt ez?

Apukám azt mondta, hogy „Isten ments!”, ami abból adódott, hogy a családban ő a színész, énekes, emiatt a saját bőrén is tapasztalta ennek a szakmának a nehézségeit. Édesanyám is jelmeztervező volt, ő introvertáltabb típusú ember, aki háttérmunkát végzett, és ő mindig nagy csodálattal nézte, hogy mennyire szeretek szerepelni, és nagyon támogatott benne. Sőt, nagyon szerette volna, ha ezzel foglalkozom. Most már apukámat maximálisan megértem, és azt is, hogy miért óvott tőle. Persze annak idején nagy viták voltak, minél inkább győzködött, hogy ne csináljam, annál inkább bizonygattam, hogy márpedig én ezt akarom. Amúgy nála akkor jött el a fordulópont, amikor tisztán látta, hogy komolyan gondolom, és nem egy múló hóbort az egész, és jöttek az eredmények is. Nyilvánvalóvá vált számára is, hogy ezzel tényleg van dolgom. Azóta már ő sem akar lebeszélni.

Több zenekarral a hátad mögött jelentkeztél négy évvel ezelőtt az X Faktorba, ami valljuk be egy mesterséges zenei környezet. Mit vártál tőle, és mit kaptál végül?

Az eredeti célom az volt, hogy az akkori zenekaromnak, a Miusnak nagyobb ismertséget szerezzek, de aztán ahogy fordulóról fordulóra továbbjutottam, és végül bekerültem az élő showba, már éreztem, hogy ez most már végig fogom csinálni. Közben viszont teljesen kettétört Gergővel a szakmai kapcsolatunk. Nagyon fájt, hogy a Miust elveszítettem, mert az pont egy felfelé ívelő történet volt. Elég csak arra gondolni, hogy az utolsó koncertünket a LAMB előtt adtuk az Akváriumban teltház előtt. Bevallom, ez a mai napig fájó pont számomra, de mégsem bántam meg, hogy így alakult, mert kaptam egy olyan nagy lendületet, ami nélkül másképp gondolkodnék ma a zenei szakmáról. Nagyon sokat adott ez a műsor, rengeteget tanultam a mentoromtól Little G Weeviltől, az énektanáromtól és a műsor készítőitől. Egy másfajta szemlélettel lettem ezáltal gazdagabb. Egyébként egyáltalán nem volt könnyű időszak, mert a Mius után újra ki kellett találnom magamat és a zenémet. Most már úgy érzem, hogy ez úgy volt jó, ahogy történt.

26757793_1006957662776684_6834525494100883665_o.jpg

 Fotó: Dömök Photography

A rólad készült képeket nézve úgy tűnik, hogy a megújulás mestere vagy. Ez tényleg így van?

Igen, mindig is ilyen voltam. Abban hiszek, hogy a túléléshez fejlődni, a világ változásaira reagálni kell, és haladni az áramlatokkal. Erre nagyon érzékeny vagyok, sok minden hat rám, és ezeket a hatásokat mind beépítem. Ez persze nem azt jelenti, hogy olyan vagyok, mint egy napraforgó. Nem, vannak elveim és alapértékek, amikből nem engedek. Ismerek egy nagyon találó mondást, ami akár a mottóm is lehetne: „Ha rugalmas vagy, akkor nem tudnak megtörni.” Ezen a pályán különösen fontos ez a fajta hozzáállás. Itt minden másodpercben történik valami, nem biztos, hogy amit ma kitalálok, holnap is megállja a helyét, emiatt muszáj folyamatosan haladni. Valószínűleg ez a változás és fejlődés látszik a külsőmön is.

Lehet azt mondani, hogy a YOULÏ az elmúlt sok év alatt kiforrott dolgok eredménye?

Nem. Hiába csinálom ezt az egészet régóta, azt érzem, hogy a YOULÏ most kezdi kiforrni magát, és mostanában kezdünk rátalálni az utunkra. Három éve létezik a zenekar, és tavaly év végén jelent meg az első lemezünk, ami elég eklektikus. Ennek két oka van: egyrészt még nem volt meg az irány, másrészt, hogy tudatosan is teszteltük, hogy a közönség melyik dalokat szereti a legjobban. A következő album már ez alapján készül majd, és közben az élő produkció is kezd összeállni.

Ezt azt jelenti, hogy nagyon erős vízió van a fejedben a YOULÏról?

Igen, nekem már három évvel ezelőtt megvolt a fejemben a kép, hogy szeretném ezt a produkciót színpadra vinni, és úgy néz ki, hogy most jött el az ideje, hogy ezt a megvalósítást el tudjuk kezdeni. Tudom, hogy nem lesz könnyű véghezvinni, és valószínűleg évekbe telik majd, de hosszú még az élet, úgyhogy nem aggódom. (nevet) Bízom benne, hogy még sokáig tudom ezt csinálni, és akkor elég lesz az idő, hogy megvalósítsam a terveimet.

26677944_1006962926109491_6398798055205534577_o.jpg

Bubnó Lőrinc, Weis Nándi, Gátos Bálint (b-j.) Fotó: Dömök Photography

Egy meglehetősen stabil zenekar áll mögötted. Tudnál mindenkiről mondani valami nagyon jellegzetes dolgot? Milyenek a srácok?

Fantasztikusak! Nélkülük nem lenne kedvem csinálni ezt az egészet. Maximálisan mellém álltak! Az egy dolog, hogy egytől egyig kiváló, nagyon jó ízlésű zenészek, de mellette barátok is, akik segítik azt, hogy ne fogyjon el az erőm, hogy ne érezzem, hogy nincs kedvem folytatni, ha éppen akadályokba ütközöm. Bubnó Lőrinc, a gitáros nagyon jó barátom. Nyolc éves korom óta ismerem, és azóta kisebb nagyobb megszakításokkal összeköt minket a zene. Fontos bizalmasom és zeneszerző társam. Weisz Nándi, aki egyébként az Infusion Trio dobosa is, azért különleges, mert eleve klasszikus zenész, aki Münchenben végezte el a zeneakadémiát, ráadásul a Nemzeti Filharmonikus Zenekarban is játszik. A klasszikus zenészsége ellenére viszont nagyon nyitott a könnyűzenére, ami a komolyzenészek esetében ritka. Emellett kétgyerekes családapa; számomra egy ufó, nem tudom, hogy tudja összehangolni azt a sok dolgot, amit csinál. Legyen egy próba vagy egy koncert, mindig azt érzem rajta, hogy az egyik legfontosabb dolog számára, hogy együtt zenélünk. Gátos Bálint, a basszusgitárosunk pedig inkább visszahúzódó típus, de nagyon jó a humora, és ha néha megszólal, akkor olyat mond, hogy a hasamat fogom a nevetéstől! Emellett nagyon fontos szerepe van, hiszen ő adja a zene alapját, pontos, precíz zenészre van szükség, ami maximálisan jellemző rá. Borzasztó hálás vagyok, hogy ezek a fiúk mellettem vannak!

Mi az a három zenei műfaj, ami a legközelebb áll hozzád?

Nagyon szeretem az R&B-t, ami egyébként a saját zenémben nem mutatkozik meg. Ezenkívül nagy kedvencem a soul, blues, jazz szentháromság, és van egy műfaj, ami nagyon megtetszett mostanában; ez a trap.

Kik azok a zenészek, akik inspirálnak?

Ott van Alicia Keys, vagy Sade, aki nyolc év után új számmal jelentkezik; és Michael Jackson zenéjét is nagyra tartom. Lady Gaga is nagyon inspirál. Itthon Presser Gábort emelném ki, mint zeneszerzőt. A mai napig, ha meghallgatom Katona Klári Titkaim lemezét, igazi csodálat fog el. Katona Klárit amúgy is nagyon szeretem; vele amúgy jóban is vagyok, a lemezemről is beszéltünk. Ő nagyon szigorú, sosem mondja valamire, hogy jó, csak mert jófej akar lenni. Nagyon keményen megmondja a véleményét, de ezért is nagyon szeretem őt. Kevesen vannak, akik ennyire őszinték. Néha kell olyan kirtika, ami tart egy tükröt, hogy elgondolkodjak.   Nagyon nagy érték, hogy egy szakmabeli így tudjon hozzászólni ahhoz, amit csinálsz. Már eleve az hatalmas dolog számomra, hogy vette a fáradtságot, hogy meghallgassa a számokat, az pedig, hogy építő kritikával is ellát, csak még többet ad.

Cserháti Zsuzsa életéről egy egész estét darabot hoztál össze. Miért volt ez fontos neked?

Azt vettem észre, hogy már mindenki elénekelte Zsuzsa dalait, de azt, hogy ő ki volt, mit csinált, és mik történtek vele, soha senki nem mondta el, pedig nagyon érdekes a története. Erős vágyat éreztem, hogy ezt egy színházi előadásban bemutassuk. Ebből lett a Boldogság, amiben Lőrinc és Nándi is benne van. Egészen elképesztő, ami szakmailag és emberileg megtörtént vele. Nekem misszióm a múltban élő értékes magyar művészeket a jelennek is életben tartani, és például megmutatni a fiataloknak, hogy volt nekünk egy Cserháti Zsuzsánk. Úgy tűnik, hogy sikerül is, hiszen rengeteg a visszajelzés; sokan itt döbbennek újra rá, hogy mekkora művész volt a Zsuzsa, és a legtöbben tényleg nem ismerik az ő sztoriját. Nagy hatással van az emberekre, és úgy látom, hogy amit szerettünk volna, azt estéről estére sikerül is elérni ezzel az előadással. Egyébként még mindig látható az Átriumban, márciusban és áprilisban is megy.

Március 8-án a Nőnapra kihegyezve szervezitek A nagy csajos estét a Kuplungban. Mitől lesz különleges ez a buli?

Lesznek vendégek; például Babé Sila lesz az előzenekar. Azért hívtam meg, mert egyrészt nagyon szeretem, amit csinál, másrészt régóta gondolkodtam, hogy jó lenne vele valamit összehozni. Az is volt a nem titkolt szándékunk, hogy a Nőnap alkalmából a „Több nőt a zenébe!” gondolat jegyében történjen ez a koncert, és legyenek olyan nők, akik értéket képviselnek. A koncerten velem fog énekelni két dalt BOGGIE, Csemer Boglárka. Amellett, hogy jó barátnőm, nagyon szeretem, amit csinál, a koncert után pedig szerintem a legmenőbb magyar DJ lány, Dj Nara fog bulit csinálni. Lesz a már említett szuper VJ szettünk, ami kimondottan erre az eseményre készül. Már volt egy vizuál próba, és eléggé meggyőzött. Remélem, hogy olyan hangulatot tudunk majd varázsolni, ami emlékezetessé teszi ezt az estét, és a szabadságérzetet és a pozitív energiákat is tudjuk majd áramoltatni.

Mostanában nagyon előtérben vannak a különböző női témák és a feminizmus. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?

Ó, én nagy feminista vagyok! (nevet) Sajnos sok hamis prekoncepció él az emberekben, például, hogy egy feminista utálja a férfiakat, és ő maga pedig férfias személyiség. Számomra nem ez a feminizmus. Én baromira tisztelem a férfiakat, nagyon szeretem őket, de igyekszem megválogatni, hogy milyen férfiakkal töltöm az időmet. Csak olyanokkal dolgozom vagy élek együtt, akik engem, mint nőt támogatnak, és hagynak kibontakozni. Olyanok, akik nem akarnak elnyomni, nem néznek le csak azért, mert ők férfiak. Nekem az a fontos, hogy közösen tudjuk segíteni egymást. Egyébként furcsa dolog ez a férfi-női egyenlőség, mert valahol azt gondolom, hogy teljesen egyenlőek sohasem leszünk, hiszen nem vagyunk egyformák, és a szerepköreink is különböznek, de az nagyon fontos, hogy összefogás legyen a két nem között, és ne hatalmi harcok. Én ebben hiszek, és ezt próbálom megvalósítani a saját életemben. Ami pedig még fontos, hogy nekünk nőknek is fontos egymást segíteni. Sajnos a nőkre sokszor jellemző, hogy furkálódnak, irigykednek egymásra. Ezt is el kellene felejteni, inkább az értéket keressük a másikban, és tanuljunk egymástól. Ezen a koncerten ezt fogjuk is a jelenlétünkkel kommunikálni.

Mit gondolsz Budapestről? Mit szeretsz benne?

Imádom! Nemrég gondolkodtam el azon, hogy én még nem is nagyon hagytam el ezt a várost. Itt születtem a Szent Imre Kórházban, és talán a leghosszabb idő, amit máshol töltöttem, az egy hét volt. Valamelyik nap is ültem a villamoson, néztem a Gellért-hegyet, és arra gondoltam, hogy milyen jó hangulata van. Ugyanez elmondható a Király utca környékéről. Szépek az épületek, különleges atmoszférájú élhető város. Nekem tényleg Budapest jelent mindent; a gyerek- és a kamaszkoromat, és bárhova megyek, mindenhol van valami emlék. Ezért is nagy dilemma számomra, hogy elmenjek-e, és éljek-e egy kicsit külföldön. Minden nehézséggel és akadállyal együtt szeretem, hogy itt vagyok! Ez az otthonom, ide tartozom. Ettől függetlenül lehet, hogy egyszer valamikor eltöltök egy kis időt máshol, mondjuk New Yorkban, ami nagy álmom. Szívesen tanulnék valamit abból a szemléletből, ami ott van, és nagyon érdekel, hogy működik a zenei élet arrafele, de ehhez nagyon nagy lelkierő kell részemről, mert nem sok kedvem van itt hagyni Budapestet.

süti beállítások módosítása