Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Lányszobás hangulat, következetes márkaépítés - Interjú a wonderLAB alapítóival

2018. február 14. - absolut_hu

wonderlab_logozott.jpg

Marillai Ildikó és Éva teljesen új koncepciót vezetett be itthon hat évvel ezelőtt. A wonderLAB nem egy szimpla tervezői üzlet, inkább funkcionál közösségi boltként és inkubátorként. A designerek tagsági díjat fizetnek, cserébe marketing szolgáltatást és tanácsadást kapnak amellett, hogy a város egyik legismertebb design üzletében árulják márkájukat. Annak, hogy ennyire stabilak tudnak maradni a piacon, legfőképpen az az oka, hogy mindenféle görcsösség nélkül haladnak az árral, és alkalmazkodnak az igényekhez, úgy, hogy közben megtartják sajátosságukat is. Évi a wonderLAB mellett az INQ concept márkának és a másfél évvel ezelőtt nyílt Eva’s Roomnak is az anyukája. Most egy izgalmas eseményre készülnek, amin az Absolut is jelen lesz; Meyer Eszter-Virág blogger saját márkája, az Y Konszept debütál náluk pénteken. Többek között a magyar design piac helyeztéről, a testvérek közötti dinamikáról és a közelgő eventről beszélgettünk velük.

Ti akkor nyitottátok a wonderLABet, amikor még csak néhány magyar tervezői bolt volt a városban. Mi változott azóta?

Évi: Alapvetően kisebb volt a konkurencia, de ahogy egyre több tervező, showroom és concept store lesz, ez azzal jár, hogy a piacot is növeljük. Az, hogy ebben a szcénában ki tud megmaradni, már más kérdés. Az biztos, hogy mi továbbra is magunkat adjuk, és azt a minőséget, ami eddig jellemzett minket.

Ildi:. Mi pont az elejét csíptük el ennek a boomnak, úgyhogy végigkövettük ezt a fejlődést, és sajnos azt kell mondjam, hogy van negatív hatása is annak, hogy ennyi design üzlet nyílik mostanában. Valójában az a baj, hogy szétforgácsolódik a magyar design piac; túl sok a márka, az emberek pedig nem tudják, hogy hova menjenek, arról nem is beszélve, hogy minőségi romlást eredményezett. Inkább a már meglévő üzletekre kellene koncentrálni, és igenis azok kerüljenek be a boltokba, akik elég jók. Annak idején elsőként hoztuk be a közösségi bolt koncepciót, ami arról szól, hogy tagsági díjat fizetnek a tervezők és a vásárlókat nem terheli extra haszonkulcs. Ma már szinte minden második üzlet így nyit.

Térjünk vissza a kezdetekhez!

Évi: Még az Izabella utcában kezdtük műhely/showroomként, tíz tervezővel indultunk. Akkor tapasztaltuk meg, hogy mennyire jól működik, ha ennek a kis csapatnak van egy anyukája. Ezek lettünk mi.

Ildi: Nekem például teljesen hobbiként indult az egész; az volt a cél, hogy legyen egy hely, ahol kreatívkodhatok, és Évinek is jól jött az aranyműves képzettségéhez, és kikapcsolódásnak a 8 órás munkája mellett. Akkoriban ő ékszereket, én pedig ékszertartókat gyártottam. Ehhez csatlakoztak a designer barátaink, akik örültek, hogy van egy műhely, ahol tudnak alkotni, vásárlókat fogadni. A tapasztalataink alapján alakult ki maga a koncepció, nem volt előttünk példa, egyszerűen kiszűrtük, hogy mi működik, és mi nem. Az első fél év alatt kipróbáltunk sok mindent, például a közös vásárt vagy fotózást, így amikor megnyitottunk a mostani helyen, már nagyjából kiforrt a dolog, ekkor már 30 márkával indultunk neki. Bár az alapkoncepció megmaradt, az évek során mi is változtunk, alkalmazkodva a piachoz, de figyelembe véve a vásárlók, a tervezők és a saját igényeinket is. Vicces, hogy szinte dinoszauruszoknak számítunk a szakmában, miközben mi is csak hat éve nyitottunk.

Évi: A közösségi rész picit gyengült a már említett szétforgácsolódás miatt, mert minden tervezőnek annyi a dolga, hogy a fókusz szétcsúszik. Ha valaki több, mint 2-3 helyen jelen van, nem tud ugyanolyan aktívan kommunikáni mindegyikről.

Ennek megoldása lehetne a kizárólagosság?

Ildi: Nálunk nincs kizárólagosság, sőt, én inkább azt javaslom a designereknek, hogy 2-3 helyen legyenek jelen a városban, teszteljék, hogy mi működik számukra. Nekünk a legfőbb célunk, hogy a márkák fejlődjenek. Ezért működünk inkubátorként is, úgyhogy gyakran előfordul, hogy én javaslom a tervezőnek, hogy melyik üzletben lenne érdemes neki megjelenni még rajtunk kívül. Lényeges kihangsúlyozni, hogy mi nem vagyunk megmondóemberek, de aki bekerül hozzánk, fontos, hogy csapatjátékos legyen, nyitott az építő kritikára és fejlődésre. Szerencsére a legtöbb esetben működik a dolog.

Érdekel, hogy működik egy inkubátor üzlet?

wonderlab.jpg

wonderLAB

Mit jelent a ti esetetekben, hogy inkubátorként is működtök?

Évi: Onnantól kezdve, hogy bejön egy tervező, akinek lehet, hogy még a márka neve sincs tisztázva, de a termék izgalmas, odáig, hogy milyen legyen a kommunikációja, de sokszor előfordul, hogy a fotózásba is besegítünk. Mi ezáltal egy kreatív, sales, stratégiai hátteret is biztosítunk a tagdíjért cserébe, ráadásul nálunk nincs a concept store-okra jellemző 100%-os haszonkulcs. Egyébként azt vettük észre, hogy azok a tervezők sikeresebbek, akik aktívan vesznek részt ebben az egészben, és rendszeresen bejárnak az üzletbe ötletelni.

Ildi: Persze ha valami már annyira készen van, mint például az AGNESKOVACS márka, eszünkbe sem jut tanácsokat osztogatni. Ezek a húzónevek az üzletnek és a kisebb márkáknak is jót tesznek.

Milyen visszajelzéseket kaptok magatokról?

Évi: Alapvető különbség más üzletekkel szemben az a lányszobás, cosy (otthonos- a szerk.) hangulat, amit nálunk tapasztalnak az emberek. A többség pozitív élményként éli meg, hogy miközben válogat akár Ildi, akár én odaszólunk, elmondjuk a véleményünket vagy ajánlunk valamit. Mindezt mindenféle feszengés nélkül. Ezen kívül sokszor kapunk olyan visszajelzést, ami szakmailag jelent elismerést. Többször hívtak iskolákba, egyetemekre előadást tartani, de jelöltjei voltunk a Példakép díjnak is. Ami még nagyon jó érzés, amikor egy japán vagy orosz útikönyvben megjelenik a wonderLAB-ről egy ajánló. Ezek nagyrészt organikus megjelenések, bejön egy „idegen”, adott esetben a szerző, a boltba, tetszik neki, és ír róla.

Testvérek vagytok; milyen a dinamika köztetek?

Évi: Kiegészítjük egymást.

Ildi: Az a jó a családban, hogy a bizalom maximális, még úgy is, hogy néha egy kanál vízben meg tudnánk fojtani egymást. Egyszer például töröltem Évit az ismerőeim közül Facebookról, mert annyira felhúzott! (nevet) Elmeséltem Anyunak, aki rámparancsolt, hogy azonnal állítsam vissza. Tudtam a belépőkódját, gyorsan visszajelöltem magamat, így igazából rá sem jött. Sokszor nehéz családtagokkal együtt dolgozni, de sok előnye is van. Tervezők, barátok szétválnak, a mi esetünkben ez nem fordulhat elő.

Évi: Ráadásul Anyu is gyakran besegít. Amúgy ha tisztázva vannak a feladatkörök, vagy be van osztva, hogy ki mikor jön be, sokkal egyszerűbb menedzselni a mindennapokat.

Ildi: Persze csinálhatnánk ezt jóval konstruáltabban is. Sokszor csodálva is nézem, hogy a Klementz testvérek milyen összeszedetten vezetik a Loffice-t.

Hogy váltottál az ékszerekről az INQ-ra, Évi?

Évi: Beleszerettem Csík Orsinak egy pályázati munkájába, aki akkor pont befektetőt kereset a darabok legyártásához. Akkorra már elengedtem az ékszert, úgyhogy beleástam magam ebbe. Bár sokszor úgy hivatkozunk az INQ-ra, mint a wonderLAB saját márkájára, ez valójában az én márkám. Enyém a koncepció, van egy vezető tervezőm, Orsi, aki meghatározza a fő vonalat, és vannak társtervezők, akik egy-egy kollekció készítésében vesznek részt. Ez is az inkubálás része. Az INQ név is innen jön. Ez a márka olyan szempontból speciális, hogy nincs egy konkrét arc, akihez köthető, inkább a ruháról és a minőségről szól.

Az INQ-nak egy nagyon jó hangulatú belvárosi showroom a bázisa, viszont ki-kikacsintgattok külföldre is.

Évi: Igen, bemutatkoztunk már Koppenhágában, Berlinben, Párizsban, Bécsben, Brüsszelben és Svájban is. Az viszont fontos, hogy az INQ nem ez a szezonról szezonra kiállításra járó márka. Mostanra elengedtem a klasszikus, buyer keresős vonalat, és kicsit több, mint fél éve elkezdtem átalakítani a teljes koncepciót. Végre beindítom a webshopot is, ami szintén máshogy fog működni, mint a többi márkánál. Rá szeretnék menni a tudatos vásárlásra, a „Vásárolj kevesebbet, tégy többet” és „A kevesebb több” hívó mondatokkal operálva, amikkel egyébként világéletemben azonosultam is. Mellette az is az oka, hogy nem szeretnék többet klasszikus értelembe vett kollekciókkal dolgozni. Eleve nagyon lassú folyamat, amíg az emberek megértik, hogy egy-egy kollekciónak, ruhadarabnak mi a mögöttes értéke, hogy kellene viselni. Ezt ki kellene várni, de mivel rá vagyunk kényszerítve, hogy félévente hozzunk ki új kollekciót, egy ördögi körbe kerülünk, ami sehova sem vezet.

evasroom.jpg

Eva's Room

Február 16-án, pénteken lesz egy izgalmas eseményetek; Meyer Eszter-Virág Y Konszept márkája mutatkozik be. Mit hoz ez az együttműködés nektek?

Ildi: Eszter abszolút Y generáció, ahogy a márka neve is mutatja. Egyrészt más lendületet hoz a boltnak, másrészt bővíti a vevőkört. Bloggerként ismertük meg, és ma már mondhatom, hogy baráti a kapcsolat vele. Sokat beszélgetünk, sokszor kapunk tőle nagyon jó építő kritikát, úgyhogy azt érzem, hogy mindenképpen jó választás egy ilyen erős karaktert bevenni a csapatba. A Y Konszept darabok valójában vintage kabátok újraértelmezve Eszter mintáival és Závada Péter verssorainak idézeteivel, a literature meets fashion jegyében. Számunkra az is izgalmas, hogy ő nem a szó szoros értelmében designer, mégis tud valami pluszt adni a wonderLAB-hez. Amúgy ilyen szempontból nem vagyunk beszűkültek, alkalmanként vannak külföldi márkák is, a lényeg, hogy szellemiségében passzoljon!

Hogy érzitek magatokat Budapesten? Milyen a kapcsolatotok a várossal?

Évi: Nem tudnám máshol elképzelni az életemet. Lehet menekülni máshova, amit bizonyos szempontból meg is értek, mert nagyon nehéz úgy élni, ha az ember tudását nem becsülik, de alapvetően nem tudok élhetőbb várost mondani, ahol minden ennyire kompaktul megvan.

Ildi: Én sokszor jártam már Rómában, és egészen addig oda vágytam, amíg egyszer nem látogattuk meg a barátom családját. „Helyiként” már egyáltalán nem volt olyan különleges. Az a város annyira a turizmusra van berendezkedve, hogy a helyiek számára szerintem elég élhetetlen lehet. Budapest vele ellentétben ilyen szempontból is jobb. Én imádok itt élni. Tökéletesen egyetértek Évivel.

Évi: Nem túl nagy és nem túl kicsit, az építészete csodálatos, a kulturális élet pedig zseniális.