Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Utazz techno-ra! - Interjú Finskittel

2018. január 25. - absolut_hu

finskit_logozott.jpg

Finskitet még tinédzserként kapta el az elektronikus zene szeretete, de még várnia kellett, amíg valójában a DJ pult közelébe juthatott. 2010-es debütálás után el kellett telnie egy kis időnek, amíg megtalálta zeneileg is az útját. Azóta már több országot megjárt kissé elszállós tánczenéjével. Kicsit több, mint egy éve jelent meg első EP-je a német Emerald & Doreen Recordings gondozásában. Pénteken ő is ott játszik majd az újrainduló HOMERUN sorozat nyitóbuliján. 

Mesélnél azokról a pillanatokról az életedben, amik meghatározták a zenével való kapcsolatodat?

Nem ugranék vissza nagyon az időben, inkább azokról pillanatokról mesélek kicsit, amik hirtelen eszembe jutnak. 17 - 18 éves koromban az iskolának köszönhetően olyan barátaim lettek, akik akkor már “DJ”-ként játszottak különböző házibulikban. Aztán persze később saját, kisebb bulikat szerveztek mindenfelé. Ezekkel a srácokkal jártunk az akkor még létező Patexbe, később jött a Supersonic Technikum, hogy csak pár helyet említsek. Itt vonzott be az elektronikus zene igazán, mert addig elég vegyes stílusban hallgattam mindenféle zenét. Később szintén egy barátom révén kerültem road-ként egy zenekarhoz. Pár év alatt már beletanultam az egészbe és kisebb zenekarokat hangosítottam rendezvényeken. Itt kerültem közel az élő zenéhez és a színpadi dolgokhoz. Az egyetemi időszak alatt megint a fogyasztói oldalra kerültem vissza. 2010-től indult be nálam a “DJ” vonal és party szervezés az akkori Fogasház révén. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, nagyon szerettem ezt az időszakot. 2014-ben teljes ösztöndíjat nyertem az Improba (Impro School zenei producer képzés- a szerk.), és innen már nem volt megállás.

Mikor álltál először a DJ pultba? Milyen volt az első szetted és milyen érzések kavarogtak benned?

Volt pár vicces kezdeti próbálkozás, amit azért nem sorolnék ide. Az igazi elsők egyike, ha jól emlékszem 2010 körül az akkori Fogasházban volt. Egy barátommal együtt kezdtünk neki ennek az egésznek. Nagyon szerettünk volna egy bulit összehozni, és szerencsénkre adott volt hozzá minden. Eléggé izgatottak voltunk, hogy milyen lesz a fogadtatás, de a siker nem maradt el. Akkor még nem volt semmi koncepció, csak a kedvenc számainkat játszottuk, amiket egyébként is állandóan hallgattunk. Abban az időszakban elég aktív volt a társaságunk, sok fesztiválra meg mindenféle bulikba jártunk együtt, hasonló zenéket hallgattunk.

Érdekel, hogy milyen a travel-house?

Hogy írnád le a zenei világodat?

Az első EP-m kapcsán írtam le először azt, hogy travel-house. Ez elsőre viccesen hangzik, de számomra csak annyit jelent, hogy utazás mellé tökéletes, amikor csak bámul ki az ember az ablakon -legyen az vonat vagy busz -és nézi a tájat. Ez a hangulat jellemzi legjobban az első albumot. Mindenképpen house, de abból is a lassabb tempójú, nem igazán tánczene. Az utóbbi időben viszont próbálok kicsit mozgalmasabb, táncolhatóbb zenéket írni. Egyértelműen ezt az egészet egy folyamatnak tekintem, aminek még az elején járok. Sokfelé dolgot szeretnék kipróbálni. A zenében azt szeretem a legjobban, hogy minden embernek van rá valamiféle reakciója, megmozgat bennük dolgokat és egyből tudnak rá reagálni.

Mik a legfontosabb dolgok, amikre szükséged van az alkotáshoz?

Egy laptop az alapja mindennek, a sok utazgatás miatt ez az alapvető eszközöm. Ezen szoktam ötletelni és ezen kerülnek rögzítésre a dolgok. Aztán persze ott vannak a “kütyük”. Van pár dobgép, szintetizátor, sampler és a grooveboxok. A hangszer teljesen máshogy inspirálja az embert. Meg lehet fogni, el lehet tekerni a gombot, más a workflow; csak be kell kapcsolni, odaülni és kezdődhet a munka. Az elmúlt évben kezdtem neki a live projektemnek, amiben nem használok számítógépet a zenéhez. Tervben van egy elő fellépés is, majd meglátjuk mi lesz belőle. Szeretném ezt a vonalat elsődlegessé tenni és rájönni, mik azok a hangszerek, amikre igazán szükségem van.

Mennyire vagy termékeny, ha új számokról van szó? Akár végtelenségig csiszolgatnád azokat, vagy könnyen elengeded, és nekiállsz valami újnak?

Általában van egy menetrend, amit próbálok tartani, és fontos a vízió, ami úgy működik, mint egy biztos vezetőszár. Gyorsan meg szoktam írni az alapokat és onnantól kezdődik a “szöszölés”. Mindig az adott elképzelés mentén haladok, de ha van egy olyan hangzás, ami nem illik oda, de valamiért tetszik, akkor simán nyitok egy új projektet és átteszem oda. Aztán később kifejtem. Szerintem egy számot nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Mindig talál valamit az ember, amin még lehetne csiszolni, finomítani, de egyszer el kell engedni a kezét. Ezért van, hogy akár napokat, heteket pihentetek egy számot és később friss füllel újra nekiülök. Vagy megmutatom olyan embereknek, akiknek adok a véleményére.

Kísérletezős típus vagy, ha eszközökről van szó? Vannak olyan cuccaid, amikhez minden körülmények között ragaszkodsz?

Igen, szeretek kísérletezni. A live projekt is erre épül, hogy mi az, amit a meglévő eszközparkból ki lehet hozni. Mit tud egy dobgép és egy groovebox együtt, mi az a minimális setup, ami még működik? Hogyan épül fel egy szám, ha csak két egységem van, vagy három? A felállított korlátok ellenére végtelen megoldás van. Nagyon élvezem ezeket a kis sessionöket, sokat tanulok belőlük. Talán amikhez a legjobban ragaszkodom, azok a dobgépek. Szerintem egy sosem elég. (nevet) Tavalyelőtt tudtam venni egy Roland TR707-est, ez az egyik olyan hangszerem, amitől biztos, hogy soha nem fogok megválni.

2016 végén debütált bemutatkozó EP-d az Emerald & Doreen Recordings gondozásában. Ez egy német kiadó, ha jól tudom. Azóta hol tartasz? Mennyit sikerült előre lépned?

Az E&D valóban egy német kiadó nagyon jó kis disztribúcióval és remek hozzáállással. Többek között ezért is esett rájuk a választás. Több válogatás albumra is felkerültek a számaim, ami szintén nekik köszönhető. Ami még érdekesség, hogy ők dobták fel a remix EP ötletét, ami tavaly júniusában meg is jelent. Olyan művészek közreműködésével, mint, Dim Zach, iamyank, Modul aka Mango, Sazabio, Simon Iddol és Total Carlos. Sikerült egy remek csapatot összehozni. Azóta sok minden történt. Szerintem zeneileg kicsit változtam, de majd az új megjelenés visszajelzései ezt eldöntik. A kétlaki élet miatt nagyon sokat ingázom Budapest és Brüsszel között. Ezek az utazások jelentik nekem a fő inspirációt. Nagyon sok új behatás ér, és ezeket próbálom átforgatni a zenébe. Folyamatosan készülnek az újabb zenék és vannak tervek erre az évre is, de nem szeretnék elkiabálni semmit.

Milyen a jelenlegi DJ színtér itthon és a világban? Hol tart most az elektronikus zene és te milyen utat látsz magad előtt?

Ahogy látom, sokat változott az itthoni színtér az elmúlt években. Erősebben jelentek meg a női előadók, csapatok hazai klubéletben, ami szerintem abszolút pozitív. Sokkal több kisebb fesztivál kezd kibontakozni, teret engedve az újabb előadóknak. A mi külföldi vonalat illeti, ott még mindig a “bejáratott” DJ-k uralják a terepet, ahogy én látom. Nagy kiadók nagy nevei. Nyilván ezt stílusa válogatja. Szerencsére vannak hazai producerek, DJ-k, akik már rég megugrották ezt a szintet és szép számmal képviseltetik hazánkat külföldön. Szerintem az elektronikus zene egy organikusan fejlődő massza, amiből mindig nőnek ki újabb és újabb ágak, így tud mindig megújuló és friss maradni. Ami engem illet, én a terveim szerint haladok előre, ugyan kis lépésekkel, de mindig a kijelölt úton.

Min dolgozol jelenleg? Mennyire haladsz az EP által kijelölt úton?

Jelenleg az új EP-nek keresünk kiadót. Ez már elérte a végleges formáját, már csak a mastering van hátra. Kicsit táncosabb, mint az első kislemez. Mellette van egy másik majdnem kész három számos, lassú tempójú album, ennek már terveink szerint megvan a helye, de még van vele munka bőven. Mostanában ezen dolgozom többet. Illetve megy a folyamatos kísérletezgetés a live projekttel. A már megjelent album egy akkori időszak lenyomata, amit egy teljes egészként kezelek és a mai napig tudok vele azonosulni, de nem biztos, hogy ez a vonal lesz a meghatározó a későbbiekben. Nagyon az elején járok még a zenei pályafutásomnak és nem szeretném keretek közé szorítani magam.

Mivel készülsz a bulira?

Mivel nem a fő időben játszom ezért óvatosabban kezdek, folytatom a warm up ívét. Kicsit lassabb kezdéssel biztosan el fogunk jutni a táncosabb részekhez. Itthon nem jellemző, hogy az emberek korán érkeznek a buliba, de reméljük itt, ebben az esetben máshogy lesz. Figyelni fogom az emberek reakcióit, ennek megfelelőn alakítom a zenei ívet.

Hogy néz ki álmaid bulija?

Napsütés, tetőterasz, mosolygó emberek. Mindig ez a szám jut eszembe ilyenkor.

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mit szeretsz a legjobban benne? Mi fog meg benne? Látsz változást az elmúlt időszakban? Mennyire inspirál maga a város?

Nagyon szeretem a várost. Igazán sokszínűnek és gyorsan változónak tartom. Néha kicsit olyan nekem, mintha naponta nyílnának új helyek, legyen az étterem vagy egy kávézó. Szeretem, hogy minden karnyújtásnyira van, kiállítások, mozik vagy éppen egy kortárstánc előadás. Az utóbbi három évben a kétlaki élet miatt nekem Budapest a családot és a barátaimat jelenti elsősorban. Viszont a nyüzsgő belvárosi életből mindig lehet ötleteket meríteni, csak meg kell találni azokat a kis eldugott helyeket, amik megfelelően inspirálják az embert.

Mi a három kedvenc helyed Budapesten és miért?

Az egyik mindenképp a Margit híd, régebben nagyon sokat sétáltam rajta. Tökéletes az elhelyezkedése, belátni róla az egész várost. A másik a római part. Jó lenne, ha több ilyen vízparti hely lenne a városban, hiszen kettészeli a Duna. Remélem megmarad jelenlegi formájában, mert szerintem a maga nemében pótolhatatlan.  A harmadik a saját teraszunk. Sajnos ezt csak a közeli barátaim láthatják. A belváros közepén lakom, ami tele van házakkal és szűk utcákkal és rengeteg autóval, de a kilátásom mégis egy hatalmas gesztenyefára esik, ami nyáron kitölti az egész rendelkezésre álló teret.