Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Káprázatos Budapest - Interjú Bácskai Andrással

2018. január 19. - absolut_hu

bacskaiandras_logozott.jpg

Bácskai Andrást a legmeghatározóbb urban fotósok között tartják számon, annak ellenére, hogy sok társával ellentétben számára ez tényleg igazi hobbi projekt. Bár annak idején komolyabban is kacérkodott a szakmával, és dolgozott is fotósként, közben rájött, hogy az úgy olyan formában nem neki való. Végül visszatért a kezdetekhez, a városhoz, ami annak idején arra inspirálta, hogy nagyapjához hasonlóan ő is fényképezőgépet vegyen a kezébe. Sokan fotózzák manapság Budapestet, ami nem csoda, hiszen az ezerarcú város rengeteg lehetőséget rejt magában. András munkái viszont több szempontból is kitűnnek; ilyen a Müller Fannyval együtt létrehozott sorozat, az Urban Ballerina, ami annyira megkapó, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. A lenti interjúban a közös munkáról is mesélt nekünk.

Miért pont ezt a kreatvitási formát választottad?

Kisgyerek voltam, amikor a nagypapámmal még a laborjában hívtuk elő a hobbiból készített fekete-fehér fényképeit. Ahogy cseperedtem, egyszerűen rám ragadt, és középiskolás koromban nekem is lett egy tükörreflexes fényképezőgépem. Magamtól indultam el ezen az úton, nem erőltette ezt senki, egyszerűen belülről jött, mint egy intuíció.

Te még analóg technikával kezdted...

Valóban. Amikor az első digitális fényképezőgép a kezembe került, hiába volt az is tükörreflexes, óriási különbséget tapasztaltam az analóg technikához képest. Az, hogy azonnal láttam, hogy mit fényképeztem le, elképesztő erővel bírt. Lehetett korrigálni, ezáltal felgyorsult az egész folyamat. Sokkal dinamikusabb lett. Egy-egy fotóst nézve, látszik, hogy időszakről időszakra hogy változik és fejlődik a kidolgozási technikája.

A te technikád hogy változott?

Kezdetben nagyon szerettem túltolni a kidolgozást egy fényképen, erős kontrasztokat, színeket használtam. Aztán ahogy telt az idő, észrevettem, hogy egyre inkább finomodnak a képeim; egyre kevesebbet húzok bele a fotókba. Végül eljutottam odáig, hogy csak igen minimálisan nyúltam bele. Egy kis túlzással élve, a mai stílusom már-már közelít az analóg technika felé. Azt gondolom egyébként, hogy annak idején ebbe a hibába szinte mindenki beleesett. A kísérletezés része volt, amit egy új technika hozott.

Nézd meg András képeit!

14991043_1151294984955749_6097260578400796764_o.jpg

Ha a témákat vesszük; honnan indultál, és hogy jutottál el az urban vagyis városi fényképezésig?

Az urbánból indult minden. Már kisgyerekként véletlenszerűen autókat fényképeztem, különböző épületeket. Nem volt benne semmi tudatosság, ezek a dolgok tetszettek. Izgalmas volt ezeket előhívni, majd albumba tenni. Aztán középiskolában, ahogy megkaptam a komoly tükörreflexes gépet, az iskolai élet lett a fő témám. Nemcsak az iskolai eseményeket örökítettem meg, hanem gyakran fotóztam az órákon is. Kémia tagozatra jártam, így minden pénteken, amikor laborunk volt, végig fotóztam a napot. Az osztálytársaimnak is tetszett, mert aztán másnap bevittem az előhívott képeket, amiken hülyéskedtünk. (nevet) Később próbálkoztam modellfotózással, de abban nem találtam túl nagy örömöt, és szakmailag is távol állt tőlem. Nem tudtam kibontakozni benne, úgyhogy szépen lassan újra elindultam a városi témák fele, és 2012 magasságában koncentráltan, szinte napi szinten a város fényképezésével töltöttem a hajnalokat és estéket.

Elmondásod alapján szenvedélyes utazó vagy, és az utazásaid során fotózol is. Mik voltak a legnagyobb élmények?

Szerencsés vagyok, elmondhatom, hogy sok mindent láttam, sok helyre eljutottam már, de egy urbanista fotós szempontjából Budapest a legkülönlegesebb. Rendkívül lendületes, még a világ híres nagyvárosaihoz képest is. Pezsgően mozgó, varázslatos, csodálatos, ahogy ki van világítva. Különlegesek a hídjaink, és az atmoszférája semmihez sem fogható.

10402934_926490644102852_8211279130798227923_n.jpg

Egy városon belül hol szeretsz fotózni?

Kezdetben nagyon szerettem a klasszikus, a turisták által is nagyon kedvelt nézőpontokat, mint például a Budai Várból a kilátást. Egy idő után viszont elkezdtem a külvárosi részekhez vonzódni, különösen az iparterületek és a macskaköves kis utcák fogtak meg. Ilyenkor derül ki, hogy milyen nagy a kontraszt ebben a városban. Tud nagyon pompás lenni, aztán sétálsz 500 métert, és pusztulat. Ebből a szempontból pedig annak is megvan a szépsége. Például amikor a Nyugati Pályaudvar eső közben beázik, csodálatos tócsák keletkeznek. Én pedig ezeket a tócsákat nagyon jól ismerem; varázslatos tükröződéses fényképeket lehet ilyenkor készíteni, és így a lepukkadt területből lesz egy palota gyakorlatilag. Szó szerint nézőpont kérdése.

12783798_958068824278367_431626382837832998_o.jpg

Mesélj az Urban Bellierina projektről.

Müller Fannyval közel egy évtizede találkoztam egy aktfotó workshopon, amikor még modellfotózással foglalkoztam. Amikor aztán váltottam, a városi fotózás során elkezdett valami hiányozni. Hónapok alatt kialakult bennem a kép, hogy mivel szeretném kipótolni a városi fotóimat. Ismerve Fanny munkásságát, megkerestem, hogy dolgozzunk együtt. Ennek most már egy éve.

Miért a balett?

Szerettem volna a város keménységét a női kecses lágysággal kompenzálni.

Ennek ellenére elsöprő erejűek a mozdulatok, nem kimondottan a lágyság jut róla eszembe.

Ezekhez a fotókhoz elengedhetetlen volt Fanny tehetsége, az ő sugárzó energiája adja azt az erőt, amit te is mondasz. Nagyon jó vele együtt dolgozni! Amikor elkezdtük a közös munkát, voltak elképzeléseim, különböző mozdulatok, amik úgy tűntek, hogy jól működnek majd a képeken. Már az első alkalommal kiderült, hogy nem minden esetben néz ki jól fotón az, ami a fejemben. Ilyenkor ő percek alatt kitalálta, hogy mi lesz az a póz, ami hatásos megörökítve is. Egyébként a többihez képest, amik a későbbi fotókon láthatóak, még jóval lágyabb volt. Azt, amiről te beszélsz, az idő során ő tolta bele, egyre többet és többet. Az a sugárzó energia mind neki köszönhető. Nagyon erős karakter, és mellett elképesztő profi!

 18954859_1365869183498327_7607650092402431231_o.jpg

Volt már valami extra vagy extrém helyzet, amivel meg kellett küzdenetek a fotózások alatt?

Manhattanben hatalmas patkányokkal találkoztunk. (nevet) Általában teljesen stresszmentesek a fotózások. Fanny sokszor beöltözik, volt már Harlequin bohóc, és Superwoman is. Ilyenkor azt gondolnád, hogy az emberek megállnak, bámulnak, de mi azt tapasztaltuk, hogy ilyenkor oda sem mernek nézni. Például amikor felszálltunk a metróra jelmezben, az emberek inkább elfordítják a fejüket. Teljesen mindegy hol vagyunk, mindenhol ezt tapasztaljuk. Talán New York ez alól kivétel volt, ott még szurkoltak is nekünk.

Mit szeretsz legjobban a fotózásban?

Magát a tevékenységet, amikor fotózunk. Az utómunkát már annyira nem, a marketinghez meg türelmem sincs. (nevet)

Mik a kedvenc helyeid Budapesten?

A körutat nagyon szeretem. Emlékszem gyerekkoromban még teljesen más volt az arculata. Érdekesnek tartom a körút fejlődését, ahogy eljutott a kis butikoktól, a plázákig. Már kiskoromban rengeteget utaztam a tuján, és a mai napig különleges hangulata van számomra a körútnak. Nincsenek kedvenc helyeim, Budapesten szeretem úgy, ahogy van. Törzshelyem sincs, inkább szeretek új helyeket kipróbálni.

 

 

süti beállítások módosítása