Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Először a zene, csak aztán a külsőségek - Interjú Methaval

2017. november 23. - absolut_hu

metha_logozott.png

Metha az elektronikus zenei underground egyik meghatározó alakja itthon. A kezdetektől azon dolgozik, hogy a színtér minél izgalmasabb és hitelesebb legyen. Missziójának része kiadója, a Be Massive és azonos nevű bulisorozata, ahova olyan fellépőket szervezett már le, akik világszinten is a legnagyobbaknak számítanak szakmai körökben, vagy éppen friss tehetségek.
Pénteken az Akváriumba az ír DJ/producer párost, a Loco & Jam-et hozza el nekünk az Illegal Control csapattal közösen. A lenti interjúban ikonokról, szakmáról és a kedvenc budapesti helyeiről is mesél.

Több, mint tizenöt éve vagy a pályán, valószínűleg annak hullámhegyeivel- és völgyeivel. Mi volt az a pont, amikor érezted, hogy ebből valami komoly lehet?

Talán még a Monoban. (A 2000-es évek második felében az egyik legmeghatározobb elektronikus zenéket egybeolvasztó klub volt- a szerk.) Akkor még hétköznapi állásban dolgoztam, és mellette csütörtökönként csináltam a sorozatot. A második év után megengedték, hogy havonta egy külföldi DJ-t is elhívjak hétvégén. Mindeközben olyan előadókkal találkoztam, akik nagy hatással voltak arra, hogy elkezdjek saját zenéket írni. Például Fine Cut Bodies, aki akkor kultikusnak számított nekem egyik példaképem volt! Azóta már Amerikában ír filmzenéket. Ő bátorított, hogy ne húzzam, halasszam. 2011 környékén aztán bele is vágtam. Bevallom, sosem éreztem, hogy most valami nagy dolog történik, szintről szintre léptem, és minél jobban bele látok, annál jobban látom, mennyi mindent nem tudok még. 2007-11 környékén breakbeat bulikban mi voltunk a legerősebbek, majd jött néhány változás. Egyre több 4/4 zenében találtam meg azokat a hangokat, amik megfogtak, és bár a kezdetektől a sorozatban helyet kaptak a 4/4 zenék, átbillent a mérleg, és a breakek háttérbe kerültek. Így szükséges volt, hogy az este más nevet is kapjon. Emellett pedig eljött az idő, amikor a munka mellett már nem tudtam az egyéb feldatokat is elvégezni, legyen az nyomdába szaladgálás, matricázás, bookingok koordinálás, plakátolás vagy egy külföldi fellépő kísérgetése. Miután leredukáltam a "hétköznapi" munkámat, egyre több időt kezdtem fektetni a zeneírásba és a buliszervezésbe, és egyszercsak ez lett a főállásom.

Sokan, akik elkezdenek zenélni, azt várják, hogy majd jön egy menedzser, aki befuttatja őket. Nálad ez máshogy alakult. Ez mennyire tudatos döntés a részedről?

Egyrészt kicsi a piac itthon, menedzserek sem nagyon vannak, és fontos nekem, hogy rálátásom legyen a dolgokra. Magyarországon inkább az a jellemző, hogy mindenki saját magának szervezi a dolgait, aztán ebből kialakulnak kölcsönös kapcsolatok. Természetesen nekem is a 15 év alatt szövődött egy kapcsolati háló, ami jól működik, és folyamatosan bővül . Már a kezdetekkor azt a stratégiát követtem, hogy egyszerűen bekopogtattam különböző helyekre, hogy lehet-e zenélni. Az összes fellépésem így jött az elején. Aztán szép lassan jöttek felkérések is. Egyszer például egy nagyon pici kávézóban játszottam. Ez még annyira az elején volt, hogy alig tudtam pontosan keverni VINYL-ről. (nevet) Meglátott egy szervező, és meghívott Berlinbe játszani; ott egy hétig fizette a szállást, és mai viszonylatban is elég komoly gázsit kaptam. Nem is akartam elhinni. A 2001 és 2008 közötti időszakomra jellemző breakek, amiket játszottam, iszonyat energiát, minőséget képviseltek. Ez Berlinben is működött.

Érdekel, hogy melyik DJ 800 éves angliai birtokán járt Metha?

De te a szervezés részét élvezed is, nem?

Nagyon. Persze most már van pár ember mellettem, akik segítetenek, akikben 100%-osan megbízom, de sokáig nem tudtam átadni a különböző feladatokat, amíg azt éreztem, hogy én jobban meg tudnám csinálni. Mondjuk ez kalitkában is tartott, mert egy idő után kezdtem szétszakadni. Egyébként néha külföldi bookingolásnál a feleségem "nevében" levelezem, pontosabban ő ír, de mindent átbeszélünk előtte. Ez azért van, mert bizonyos szinteken már azt veszik komolyan, ha nem a zenész, hanem egy ügynök intézi ezeket az ügyeket. Abban az esetben, ha a jövőben jobban beindul a külföldi történet, akkor mindenképpen szükség lesz egy profira, aki amúgy már meg is van.

Volt már rá példa, hogy találkoztál igazi nagy példaképeddel?

Mondhatni, hogy szinte az összessel; egyet kivéve. Nekem annak idején a Prodigy volt a kedvencem, és emlékszem, amikor 94-ben berobbant a csapat, felborított mindent. Mindig is úgy néztem Liam Howlettre, mint egy ikonra. Keith Flinttel ellentétben, aki inkább elvitte a showt, ő volt a zenei agya a produkciónak. Körülbelül hidegrázás szinten voltam, annyira szerettem volna találkozni vele a koncert előtt vagy után. Ez végül nem sikerült, de autogrammot szereztem magamnak, amit azóta is nagy becsben tartok. Következő idolom Elite Force lett, akit sikerült is elhoznom hétszer! Közben barátok is lettünk, úgyhogy egyszer, amikor Angliában jártunk, meghívott a házába, és megmutatta a birtokát, ahol állatokat tart. Hihetetlen figura, olyan zenéket ír, hogy leszakad a fejed, és közben egy 800 éves birtokon él birkákkal körbevéve!  Mellesleg a Matrix filmzenéjét is itt írta. (nevet) Eszméletlen balanszban van az ember!

Mi alapján döntöd el, hogy kit hozol el Magyarországra?

Olyanokat, akikkel én is szeretnék találkozni és elsősorban tetszenek a zenéi, és motiválnak. Persze ez nem minden esetben jelenti azt, hogy közönségkedvencről van szó, mert sokszor ezek a nevek semmit sem mondanak a nagy nyilvánosságnak. Márpedig a klubtulajok atombiztos fellépőket szeretnének. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy olyan zenészt hozzak, akinek a zenéjével tudok azonosulni, az emberek is bejönnek rá, és ha mondjuk lemegyek vele Pécsre, akkor legyen kedvem vele három órát beszélgetni az úton. Manapság egyre nehezebb olyan ikonokkal találkozni, akik emberileg is példaértékűek. A mostanában felkapott "DJ-k " nagyrésze sajnos nem ilyen, legalábbis ahogy hallom a sztorikat. Na nem a minőségi elektronikus zenei világban, inkább az EDM univerzumban, bár biztos a mi műfajunkon belül is vannak bajok, de azért továbbra is azt érzem, hogy itt többnyire hiteles arcok vesznek körül. Az ismert zenészek közül nagyra tartom még Mark Knopflert és Chris Reát vagy David Gilmourt. Bár ha leülne valamelyik mellém a repülön, lehet 10 percig csak néznék ki a fejemből az első kérdésig. (nevet)

Ezek szerint a legtöbb találkozás szakmailag is építő volt.

Például az egyik legnagyobb példaképemról Ande Winterről kiderült, hogy ghost producere több megasztárnak is. Olyan arc, akit fél órás beszélgetés után simán felinvitáltam a családomhoz. Egyszerűen lejön, hogy neki ez a zene szeretetéről és nem csak a pénzről szól, és abszolút hidegen hagyja, hogy nem ő villog a legmenőbb partykon, vagy mekkorába van kiírva a neve a plakáton. Ő mutatott pár trükköt. Volt például olyan hang, amit egyszerűen nem tudtam kicsavarni a szintiből, neki meg játszi könnyedséggel ment. Nemrég láttam egy interjút egy olyan gigasztárral, akinek ő csinálja a zenéjét, és rákérdeztek, hogy valóban ő írja-e a számait, vagy az általam említett producerrel közösen, amire az volt a választ, hogy természetesen együtt, nélküle nem is tudná megcsinálni. Igazság szerint, ha tehetném, én is biztos közösen dolgoznék vele. Ki ne akarna Ronaldinhoval tengózni, ha megtehetné és a cimbije lenne?

Gyakran ott van az előítélet a DJ-kel szemben, hogy nem is zenélés, amit csinálnak, csak nyomogatják a gombokat. Te mennyit raksz bele a fejlődésbe?

A mai napig nem szeretek úgy elmenni zenélni, hogy nem készülök fel. Ha egy külföldi fellépő előtt játszom, akkor előtte meghallgatom, hogy mit csinál. A sorrendet nem találom ki előre, de a zenékből betárazok. Nekem szükségem van arra, hogy libabőrös legyek a buli alatt, és elvesszek a zenékben. Ehhez pedig kell az inspiráció. Ha odaállok, és elkezdek játszani, fontos, hogy belejöjjek a hangulatba, amit át tudok adni. Ez úgy nem működik, ha rutinból nyomod. Nem sokszor, de volt rá példa, hogy amikor egymás után három nap is volt bulim, hogy a harmadik nap már éreztem, hogy kezd az egész rutinná válni, és nincs meg a frissesség, a lendület. Hogy van-e előítéletem a DJ-kkel kapcsolatban? Hát..azokat annyira nem csípem, akik azért csináják, mert tetszik nekik ez a szerep, de se alázat, se szakmai hozzáértés nincs bennük. Tudnak kárt okozni... Igaz mostanság már különösebben nem izgat, inkább a magam dolgával foglalkozom. Amúgy a közönséget sem lehet átverni; hosszútávon kíméletlenül szelektál. Tizenöt év alatt sok egóhuszár tűnt el a sülyesztőbe.

Mennyire követed a trendeket a technikai fejlődés terén?

Számomra nem az a lényeg, hogy laptopról zenél-e valaki, vagy VINYL-ről. Bár, aki szereti a szakmát, biztos, hogy mindenről tud, mert érdekli, és teszteli, hogy neki mi működik a legjobban. Itt a zene a lényeg és annak a minősége. Az, hogy jelen van-e a DJ, és át tud-e vagy át akar-e adni valami üzenetet, érzést, gondolatot a közönségnek. Unalmas zenéket hullakészen majdnem minden betanított láma le tud játszani, de megfelelő időben a megfelelő zenéket feltenni, ahhoz kell "tudás", ráérzés és ráhangolódás. Engem néha az bánt, hogy sokszor nem is a zene számít, hanem a külsőségek, de persze ez egy társadalmi lenyomat, ami sok mindenre igaz. "A látszat fontosabb, mint a tartalom" korát éljük, és ez kihat a bulikra is.

A jelenlegi turista invázió hogy befolyásolja a bulik sikerességét?

Az egyik barátom nemrég mondta, hogy Budapest Európa Tescoja lett. Itt mindent meg lehet tenni, következmények nélkül. A város egy "játszótér", ahol a külföldi félmeztelül bringázhat az Andrássy út közepén üvöltve. Engem ez zavar, mert Budapest ennél sokkal értékesebb. Ha pedig a bulikat vesszük, ha valami nem ingyen van, akkor már be sem megy a helyre. Azt látom, hogy annak a tömegnek, aki idejön, egy minimális százaléka az, akit érdekelnek az elketronikus zenei bulik, vagy tudatosan keresnék. A 80 százalékát felszívják a "kocsmák". A nyári időszakban, amikor dömping van, könnyebben lehet nekünk is meríteni, de sok külföldi így is sokallja, ha egy bulira 5 EURO a behopp, és nincs benne ingyen pia. Amúgy azok a turisták, akik mégis eljönnek a buliainkra, többnyire nagyot jót tesznek nekünk, mert jó hangulatot hoznak.

Tavaly jött ki az első albumod. Egy év távlatából milyen érzéseid vannak?

Az album egy 4-5 éves korszak lezárása valójában. Azt gondoltam ezeket a zenéket már sosem fogom játszani, de érdekes, hogy mostanában újra megtetszettek. Eddig is büszke voltam arra az albumra, de most már teljesen máshogy tekintek rá. Tavaly inkább az volt bennem, hogy túl akartam lenni rajta, hogy nekikezdhessek az új zenéknek. Egyébként az új anyag már kész van, de még agyalok, hogy lenne jó kifuttatni. Live-ban is gondolkozom, és azt profin össze kell rakni, be kell érnie. Még az is benne van a pakliban, hogy megelőzi egy ilyen turné az album megjelenést. A nagyok is inkább amellett vannak, hogy az ember ritkábban hozzon ki albumot, de akkor minden szempontból legyen kidolgozva a népszerűsítése. Az a jó, ha nemcsak egy lemezmegjelenés van, hanem egy teljes történet bontakozik ki, a már említett live acttel, vizuállal.

Mivel készülsz a pénteki bulira?

Dögösebb, sötétebb szettel. Mivel a fellépőnk a technoból jön, próbálok ehhez is kapcsolódni.

Budapesttel milyen a kapcsolatod?

A város nagyon szeretem. A Hősök terénél, a Benczúr utcában nőttem fel. Szinte az egész gyerekkoromat a Városligetben töltöttem. Az Andrássy út a Vár az esti Duna panoráma az, amit nem tudok megunni. Folyamatosan fejlődik, és bárhova megyek külföldre, az ott élők folyamatosan arról áradoznak, hogy milyen szép hely! Magamon is egyre többször tapasztalom, hogy elmegyek egy másik országba játszani, és azt érzem, hogy Budapest sokkal jobb, mint az adott város. Szeretem benne, hogy bemegyek a henteshez vagy a boltba, ismernek, beszélgetünk, röhögünk egyet, vagy iszom egy jó presszót a piacon. Amióta van családom, egyre nagyobb igényem van arra, hogy ne a 7-es busz kipufogógázát szívjam, hanem a firss levegőt a Normafán, de egyelőre még maradunk bent. Majd ha befutok, költözünk. (nevet)

Ha mégis úgy döntesz, hogy a városban töltődsz, hova mész?

Nagyon szeretünk moziba járni, az mindig kikapcsol. Sokszor mentünk színházba is, de az utóbbi időben nem voltak jó tapasztalataim. Anyukám rendszeresen ül be hangversenyekre, és mindig feltöltődve meséli az élményeit, úgyhogy megbeszéltük, hogy valamikor elmegyünk a felújított Zeneakadémiára. Bulizni már ritkábban járok, inkább akkor, ha a fellépő igazán érdekel. Szeretek spontán bemenni kávézókba egy gyors kávéra, a feleségemmel pedig van egy-két törzshelyünk, ha vacsorázni indulunk. És a favorit a Városliget!

süti beállítások módosítása