Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

A design szolgálatában - Interjú Osvárt Judittal, a Design Hét Budapest projektvezetőjével

2017. október 03. - absolut_hu

osvartjudit_portre_logozott.jpg

Osvárt Judit nem tudatosan választotta a designt, inkább a design választotta őt. Végzős olasz bölcsészként valószínűleg nem gondolta volna, hogy egyszer a legfontosabb szakmai eseménynek, a Design Hét Budapestnek lesz a projektvezetője. Aki követi Instagram oldalát, láthatja, hogy milyen elkötelezett a tárgyak iránt, legyenek azok újak vagy éppen „ócska lomok”. Ezenkívül pedig napi szinten mutat meg nekünk Instagram oldalán olyan rejtett kincseket, amiket Budapest rejt. Mindezt a saját szórakoztatására, csupán azért, mert imádja a várost. Az október 6-án induló Design Hét Budapest jó apropót adott nekünk, hogy kicsit kifaggassuk. A lenti interjúban kiderül, hogy szakemberként hogy látja a magyar designerek lehetőségeit, vagy hogy éppen mennyire trendérzékeny a saját életterében.

Hogy kerültél a design közelébe?

Olasz bölcsészként végeztem az ELTE-n. Utána egy reklámügynökségnél lettem titkárnő. Az akkori főnököm átment egy művészeti magazinhoz vezetőnek, és vitt magával. Ez volt a Tér és Rend nevű magazin, amire már nagyon kevesen emlékeznek, pedig egy nagyon - nagyon előremutató kiadvány volt a 90-es évek végén. Onnan aztán mindig jött a következő lépcsőfok; először áthívtak az Átriumhoz, majd a Cosmopolitanhez, és amikor indult az Elle Dekor, megkerestek hogy legyek alapító-főszerkesztő. Ott voltam két évig, aztán a H.O.M.E.-nál dolgoztam még hármat. 2011 körül döntöttem úgy, hogy inkább szabadúszó leszek. A barátom grafikus, és miután sokat segítettem neki a szöveges dolgokban, vagy weboldalak, katalógusok strukturális összerakásában, úgy éreztem, hogy szívesen megpróbálkoznék a szabadúszással, mert ez így nekem sokkal jobban fekszik. Mellette könyvkiadót is alapítottam néhány társammal, 2013-ben pedig felkértek, hogy legyek a Design Hétnek a projektvezetője, úgyhogy azóta ez a fő tevékenységem.

Mennyire volt nagy kihívás Halasi Ritát váltanod? Elég nagy szaktekintély a design világában.

Már dolgoztam vele korábban, és abszolút maximális tiszteletem van iránta. Neki a szakmai erőssége abban rejlik, hogy nagyon jól látja a trendeket, az irányokat, és a tehetségek felkutatásában is fantasztikus. Ugyanakkor nekem más erősségeim vannak: szerintem jobban tudok a mai kommunikációs trendekben gondolkozni, és pont jókor jött a Design Hét szempontjából is ez a váltás, mert akkor indult be ez az egész Facebook és Instagram őrület, és egészen más platformra helyeződött a kommunikációja.

Nagy feladat lehet évről évre megújulni egy ilyen pici országban, egy ilyen kicsi piacnak. Kívülről úgy tűnik, hogy jól sikerül. Te hogy éled meg?

Nagyon örülök, hogy így látod! Nagyon nagy munka, de fontos megemlítenem, hogy a közel 160 esemény jelentős része alulról szerveződik, tehát a design stúdiók, bemutatótermek, múzeumok és galériák maguk találják ki a programjaikat erre az időszakra. Ehhez rakjuk mi a Magyar Formatervezési Tanáccsal a szakmai tartalmat, amit iránymutatónak gondolunk vagy szánunk. Nem mondom, hogy egyszerű összeszervezni, de izgalmas azt látni, hogy kik a jelentkezők az adott évben, ami azt is mutatja, hogy az egész design szcéna hogy alakul évről évre. A jelentkezőkből le lehet szűrni, hogy mik most a divatos területek, mi az, ami iránt van érdeklődés és mi az, ami egyre inkább háttérbe szorul. Nekem célom volt az elején, hogy kicsit elmozduljunk a kézműves iparművészek felől a sorozatgyártott termékek irányába. Ez nyilván nagyon sok szempontos kérdés, mert ehhez szükség van sorozatgyártásra és ipari háttérre, ami itthon nem annyira adott. Pedig ezeknek a tervezőknek van a világpiacon is keresnivalójuk. Ha már a változásokról van szó, nekem kimondottan tetszik, hogy milyen sokat fejlődtek a designerek a kommunikáció terén az elmúlt években. Például elvétve van már csak olyan, aki nem rendelkezik web vagy Facebook oldallal. Kezdik érteni, hogy miért van ezekre szükség, vagy hogy miért kell fotót csináltatni, jó szöveget írni. Ez korábban nem így volt.

Érdekel melyik ország lesz idén a díszvendég?

screen_shot_2017-10-02_at_15_46_27.png

Felpörgött a design élet Magyarországon, de ez azt hozta, hogy fel is hígult a közeg. Te hogy látod ezt?

Igen, ezzel mi is találkozunk, és próbálunk valamennyire küzdeni ellene azáltal, hogy nem győzzük tudatosítani azt, hogy ez egy szakma, ami nem sajátítható el gyorstalpalókon. Nagyon összetett szemléletmódot kíván, aminek része a gazdasági ismeretek és sok más egyéb is. Azt látom, hogy most már az egyetemek, iskolák is kezdenek alkalmazkodni ehhez. Egyrészt nagyon nagy a verseny az oktatásban, másrészt rájöttek, hogy a tervezésen és a kreatív részen kívül más típusú szemléletet is oktatni kell. Emiatt aztán egyre több az olyan tervező van, aki érti a márkaépítést vagy a design menedzsmentet. Ugyanakkor még mindig azt látom, hogy kétfelé oszlik a tervezők nagy része. Vannak, akik nyitottak, rugalmasak, gyorsan reagálnak; ők főleg a huszonévesek, akik márkát, céget akarnak építeni. Pontosan tudják azt, hogy ők, mint egyéni tervezők, nem fognak tudni máshoz menni, mert ma már a legtöbb szakterület esetében nincsenek olyan cégek, amik designereket alkalmaznának. A másik vonalnak szintén van létjogosultsága, sajnos a maga határaival. Őket úgy hívom a „one push vonal”, akik saját kézműves termékeket állítanak elő, de ez azzal jár, hogy nagyon változó a minőség, és soha nem fognak tudni nagy volument előállítani. Amiben szerintem nagy felhígulás van, az a grafika. Mindenki, akinek lett photoshopja most úgy érzi, hogy képes arculatokat, logókat tervezni. Pedig véleményem szerint a grafika a legnehezebb területe a designnak, úgyhogy adja is magát, hogy ott nagyon-nagyon vegyes a mezőny.

Az elmúlt hetekben robbant a hír, hogy a Use csapata befejezi a működését, és egy új Kína központú márkának tervez hamarosan. Téged hogy érintett ez a hír?

Sajnos a divatnak nagyon nehéz szerepe van itthon. Teljesen eluralkodott a fast fashion, ami érthető, hiszen mindannyian abban járunk. Ez az, ami megfizethető és divatos is, és mivel kvázi eldobható, mindig meg tudod ajándékozni magad az élménnyel, hogy új ruhát vettél. Egész egyszerűen minőségi alapanyagokból, pláne azzal a hozzáadott tervezői értékkel, amit ők képviseltek, ma már nagyon nehéz boldogulni. Ugyanakkor azt is látom, hogy olyan brandeknek, mint az ÁERON és a Nanushka valahogy sikerül. Ez azt mutatja, hogy nem lehetetlen, de azt kell látni, hogy ez nem magyar sajátosság; a középkategóriás brandek világszerte küzdenek, főleg amióta megérkezett a COS.

Erre lehet gyógyír a minimalista vonal, nem?

Látom én is, hogy van egyfajta csömör az emberekben, beleértve saját magamat is, mert én is tudom, hogy túl sok tárgy vesz körül bennünket. Sok minden olcsó lett, és annyira impulzus vásárlókká váltunk, hogy megveszünk mindent, függetlenül attól, hogy van-e rá szükségünk. Rengeteg szemetet termelünk. Azt látom, hogy az emberek kezdenek sokkal tudatosabbak lenni és ez akkor is szuper, ha már csak azt vesszük, hogy nem használunk minden alkalommal új nejlon szatyrot. Az egészségünk is egyre fontosabb, és ez a designt érintő választásainkban is meghatározó. Kezdjük előnyben részesítseni a bió, az újrafelhasználható és a környezetbarát darabokat. Ez nagyon masszív trend, és szerintem nemsokára abszolút mainstream lesz. Ha ugyanabba az árkategóriába fog tartozni, mint a többi termék, inkább azt fogják választani az emberek.

screen_shot_2017-10-02_at_15_45_31.png

Rád mennyire vannak hatással a trendek?

Ezt nehéz megmondani. Engem az érdekel, hogy merrefelé fejlődik az online kommunikáció és a social media, hogy tudunk naprakészek maradni a kommunikációnkban. Formatervezésben, belsőépítészetben elég jól látom a trendeket. A munkám miatt elég sok mindent olvasok, látok, hiszen blogokat nézek, az Instán lógok, de én magam nem vagyok annyira trendérzékeny. Az öltözködésem abszolút minimál, inkább feketét hordok, azonkívül maximum farmert. Ha a lakást nézzük, az meg nagyon eklektikus, főleg vintage dolgok vannak, és ezeket vegyítem az ikeás bútorokkal, vaterás zsákmányokkal. Azt mondanám, hogy az excentrikus kiegészítők dominálnak, mint például a szobrok és a hasonló dísztárgyak. Nem is tartom jónak, ha valaki túlságosan követi a trendeket, mert elavulnak, mondhatni egyszeriek, de nyilván nem lehet úgy élni és dolgozni, hogy nem veszed őket figyelembe.

A Design Hétnek mindig van egy vendégországa, ami idén Dánia.

Igazából két fő témánk van minden évben. Van egy úgynevezett fő téma, ami idén a START. Ez arra reflektál, hogy milyen nehézségekkel jár a pályakezdés a designerek számára, és arra próbál választ találni, hogy lehet megkönnyíteni az elindulást ezen a pályán, különös tekintettel arra, hogy teljesen átalakult most már a designerek szerepe. Másik fő témánk minden évben valóban egy díszvendég ország. Nagyon örülök Dániának, mert az egyik személyes kedvencem és sokat tanulhatunk tőlük. Egyébként ez a két dolog össze is folyik: mert Dániában is persze nagyon sok, nagy múltú design cég működik, bőven vannak olyan márkák is, amik trenddiktálóak a lakberendezés terén. Ilyen a HAY, ami egy házaspár vállalkozásából indult 10-15 éve. Azért is akartuk Dániát, mert bőven vannak olyan programjaink, amik mindkét témakörben jó például szolgálhatnak. Mindettől függetlenül a sztárdesignerünk Michael Anastassiades abszolút jó példája annak, hogy hogyan tudsz egymagad, mint tervező, egy márkát felépíteni. Ő tervez és gyárt a saját márkája számára, úgy, hogy közben bedolgozik más cégeknek is.

screen_shot_2017-10-02_at_15_47_01.png

Beszélgessünk kicsit Budapestről. Te hogy érzed magad a városban?

Én rajongok érte, imádom! Akárhányszor külföldön vagyok, hiába érzem magam nagyon jól ott is, amikor hazajövök, és először átmegyek egy hídon, úgy érzem, hogy ennél szebb város nincs. Ami nagyon szuper szerintem Pestben, hogy sok réteg és titok van. Bemész egy nyitva hagyott kapun, és találsz egy olyan domborművet, aminek korábban még a létezéséről sem tudtál, pedig ott van százötven éve. Vagy nézd végig a hidakat; mindegyik egy másik korszak, egy másik mementó. Annyi érdekes történet van, és még sok minden felfedezésre vár. Az is tetszik, hogy az utóbbi 10 évben igazi „bumm” van Pesten. Akik emlékeznek a 20 évvel ezelőtti Pestre, tudják, hogy három alternatív szórakozóhely volt, most meg nem is tudjuk tartani a lépést. Még mi pestiek is úgy járunk, hogy bemegyünk a Kazinczy utca környékére, és már nem is ismerjük a helyeket, mert minden hónapban nyílik öt új. Ugyanez vonatkozik az éttermekre és szállodákra is, ami nemcsak abból a szempontból örvendetes, hogy pörgeti a gazdaságot meg a turizmust, hanem hogy nagyon sok designernek ad munkát. Szuper, hogy részben a belsőépítészetben, részben a vendéglátóiparban sok grafika kell az étlapok meg a social media kommunikáció miatt, így ez folyamatos munkát biztosít a designereknek. Engem nagyon érdekel a helytörténet is. Azt még hiányolom, hogy nincs még olyan huszonegyedik századi intézményünk, ami vizuális művészetekkel, tehát grafikával, designnal, formatervezéssel foglalkozik, de szerintem előbb utóbb az is lesz. Azt például nagyon várom, hogy újra megnyisson az Iparművészeti Múzeum, mert szerintem ebből a szempontból Pestet új szintre fogja emelni.

Hol szeretsz töltődni?

Otthon. Van egy kutyánk, így olyankor a kutyajátéké a főszerep. Ha van egy kis időm, akkor általában bemegyek egy ócskáshoz. Engem teljesen kikapcsol. Az a rengeteg tárgy körülötted, csupa abszurd dologra bukkanhatsz. Egyszerűen nem is tudsz közben másra gondolni. Alapvetően BKV-val járok, és azt is nagyon szeretem, amikor megyek A-ból B-be, és csak nézek ki az ablakon, szinte már alfa állapotban. A 2-es villamost napi szinten használom, és nem tudok betelni azzal, hogy onnan milyen gyönyörű a város.