Az OST konzept annyira kitűnik a magyar tervezői márka felhozatalból, hogy előfordulhat, az ember hirtelen nem is tud vele mit kezdeni. Persze nem kell ettől megijedni, ha némi időt szánunk rá, különösen izgalmas jelenség tanúi lehetünk. Sasvári Áron és Lantos Olivér a kelet-európai identitást és esztétikát állítja párhuzamba a nemzetközi trendekkel, méghozzá zseniális módon. Számukra ugyanúgy inspirációt nyújt egy Lynch film, mint a sarki afgán gíroszos. Missziójuk, hogy felhívják a figyelmet az önkifejezés szabadságának fontosságára ott, ahol a mainstream konformista világa adja a ritmust a mindennapokhoz. A lenti interjúban a nosztalgiázás mellett szóba került a valódi kreativitás fontossága, és hogy néha a csúnya is szép tud lenni.

Hány évesek vagytok?

Áron: 29.

Olivér: Én 25.

Akkor ti a saját bőrötökön is megtapasztaltátok a rendszerváltás utáni éveket. Milyen emlékeitek és benyomásaitok vannak arról az időszakról?

Áron: Ha összehasonlítom a jelenlegi Budapestet az akkorival, teljesen másmilyen városra emlékszem. Az utcákat még nem nagyon térkövezték le, sok helyen volt üzlet, ahol ma már nincs, és nagyobb városnak tűnt, ami nem abból ered, hogy akkor kisgyerek voltam. Egyértelműen magán viselte a kelet-európaiságot, az egyediséget, és nem támadt olyan érzésed, hogy amit látsz a környezetedben, az szinte mind másolat.

Olivér: Én vidékről költöztem fel, úgyhogy bennem a vidéki 90-es évek maradt meg nagyon. Mi ott két lépéssel le voltunk maradva Budapesthez képest. Eléggé elszeparáltan éltünk, jóval később érkeztek meg Nyugatról a különböző cikkek. Aztán ahogy beözönlöttek a színes Adidas melegítők, elkezdtek keveredni az addigi régi ruhákkal, és attól lett egy sajátos hangulata az egésznek.

Olivér: Lent nálunk keleten lehetetlen volt beszerezni ezeket a színes, menő, márkás dolgokat, maximum akkor jutottál hozzájuk, ha elmentél Jugóba farmerért vagy Adidas nadrágért, ami legtöbb esetben Adidos volt.

Mik voltak az időszak meghatározó pop kulturális jelenségei számotokra?

Áron: Ami nekem még abból az időszakból nagyon meghatározó, az a Familia Kft. és Will Smithszel a Bel Air hercege, azokkal a színes cuccokkal. Úgy általában, ha 90-es évekre gondolok, akkor úgy érzem, hogy akkor még volt mondanivaló. A zenében is. A Fekete vonat jó példa erre, ma meglepőnek tűnik milyen minőségi dolgot hoztak létre.

Olivér: Akkoriban még tényleg inspirációként működött az, amit Nyugaton hallottunk és láttunk, ma már mindent egy az egyben lemásolnak, így sajnos már nincs mögöttes tartalom.

Vajon hogy köthető a VIII. kerületi afgán gíroszos a márkához? Kiderül itt!

Bár a legtöbb fiatal sikítva menekül attól a világtól, az OST büszkén táplálkozik ezekből a gyökerekből.

Olivér: Igen, sokan tagadásban vannak, amíg mi beleállunk, és itt nem is a retrózásról van szó, hanem arról, hogy máshogy nézünk a világra. És ez nem azt jelenti, hogy a nyugati trendek nincsenek ránk hatással.

Áron: Az is fontos számunkra, hogy nemzetközi közegben mozogjon az, amit csinálunk. Ne legyünk elszigeteltek, fucsa az, hogy van magyar divat meg nyugati. Viszont azt meg ne titkoljuk, hogy mi a hátterünk, az emlékeink. A másik fontos kiindulópont pedig az volt az OST elindításánál, hogy nem akartunk még egy márkát csinálni a magyar divatközeg stílusában.

A letisztult magyar divatmárkák közegében az OST konzept egyfajta arculcsapás, nem?

Olivér: Én úgy érzem, hogy ez a fajta minimál egy magyar piac által generált sztori.

Áron: Tudjuk, hogy ennek van racionális oldala is; részben az, hogy a biztonságra mennek a márkák.

Olivér: Ne legyen megosztó, mindenki fel tudja venni, a 20-as és az 50-es korosztály is.

Áron: Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincsenek itthon jó dolgok, mert vannak, csak ahogy közeggé összeáll, az számunkra kicsit egyhangú.

Hogy kezdődött a ti sztoritok?

Áron: Kettőnk közül csak Olivér tanult divattervezést, én építész vagyok.

Olivér: Áron például nagyon precíz. (nevet)

Áron: Szerencsés, hogy az ellentétes személyiségeink által jól kiegészítjük egymást.

Olivér: Én KREA-s voltam. Az otthoni közegben nem volt kimondottan elfogadott a divattervezés, nem igazán értették, hogy mi ez, de végül ennél maradtam.

Mi volt az OST konzept kiindulópontja?

Áron: Nekem sematikus képem volt a divatról; azt hittem, hogy kimerül a szépelgő luxus dolgokban, de aztán Olivér ráérzett arra, hogy nekem mi tetszik. Festek is, így látta, hogy milyen a világom, és tudott olyan dolgokat mutatni, amik hatással voltak rám, így végül is a divatról alkotott véleményem is átalakult. Az biztos, hogy a sok Raf Simons bemutató, amit megnézetett velem, segített.

Olivér: Most már furcsa visszaemlékezni, hogy amikor elkezdtem a KREA-t, egy kérdésre azt válaszoltam, hogy a kézimunkás, haute couture dolgok érdekelnek. A tanárok meg csak néztek rám furán. Aztán egy Margiela bemutatót látva megfordult velem a világ: „Ezt lehet így is?” Rájöttem, hogy a divat nemcsak a szépségről és a sok anyagról szól. (nevet)

Áron: Sokszor kiderül, hogy a csúnya jobb, mert a szép dolgokat legtöbbször már unják az emberek.

Olivér: Én például imádom a ronda dolgokat! (nevet) Előfordul tervezés során, hogy direkt csúnya anyagot választok.

Áron: Megvan az a szabály, hogy egy dolognak szépnek kell lenni, pont ezért nagyon felszabadító tud lenni, ha valami csúnya.

Olivér: Én például nem szeretem a rendszerben, hogy valaki mindig megmondja, hogy mi jó és mi nem; hogy ki néz ki jól vagy éppen rosszul.

Áron: Itthon ezért nehezen tudnak az emberek felszabadultak lenni, már ami az öltözködést illeti. Hiányzik, hogy arról szóljon, hogy valójában ki vagy.

Olivér: Vagy, hogy érzed jól magad.

Ezek szerint a márkának missziója, hogy a szabadságra nevelje az embereket?

Áron: Igen, meg a sokféleségre.

Olivér: Persze senkire sem akarunk semmit rátukmálni, és ha valaki mondjuk egy celebet akar másolni, akkor persze tegye, de szeretnénk megmutatni, hogy van más is.

Áron: Én azt látom, hogy sokan foglalkoznak azzal, hogy néznek ki, de a lehetőségek beszűkültek.

Olivér: Sokan attól is félnek, hogy megszólják őket, ha az öltözködésükkel kitűnnek, pedig nem kellene, mert mi történik, ha nem tetszenek az utcán szembejövő idegennek?

OST konzept kampányfotó 2017 tavasz/nyár

Mi alapján választjátok ki a kampányok vezérfonalát?

Olivér: A most készülő kampány hangulatát David Lynch Kék bársony filmje inspirálta, ami egy spontán kikapcsolódós filmnézés során jött szembe.

Áron: Az előző kampányban pedig a vasutas szövet találkozott össze egy szetten belül a sportos ruhákkal. Azt például A cigányok ideje film ihlette. Vagy van például alattunk egy afgán gíroszos, ahol gyakran látunk hosszú panjabi ingeket susogós melegítővel és bőrcipővel kombinálva.

Olivér: Ez a közel-keleti sztori fricskaként is működik a részünkről; hogy az emberek félnek ettől a világtól, és hasonlóan idegen számukra a mi márkánk világa is. Számunkra nagyon fontos, hogy valami aktuális üzenetet is közvetítsünk. A divatnak is, csakúgy, mint más művészeti ágaknak, reflektálnia kell a történésekre, mert ha nem teszi, akkor öncélúvá válik. Az új kollekcióban lesz egy vibrátoros printünk, amivel a globális politikai rendszer fájdalmas elhasználtáságát vettük elő. De fontos az is, hogy mindig egy kicsit humorral és iróniával álljunk a dolgokhoz.

Itthon van egy olyan réteg, akik hozzátok hasonlóan gondolkodik?

Áron: A 25-35 éveseknél érezzük leginkább, hogy értik és vevők erre. A tizenéves korosztály nagyon követi a trendeket, közülük, aki értékeli, viszont épp azért épp amiatt, mert mai.

Olivér: A social media például nagyon káros rájuk nézve, legalább 10 évnek kell eltelnie, hogy kitisztuljon majd az agyuk.

Milyen a kapcsolatotok Budapesttel?

Olivér: Úgy érzem, hogy rossz felé tart jelen pillanatban.

Áron: Nekem például nem tetszik, hogy ebbe az olcsó irányba ment a budapesti turizmus.

Olivér: Engem az is zavar, hogy egyközpontú; minden a körúton belülre koncentrálódik. Azon kívül még egy showroomot nyitni is furcsa, bár mi szeretjük a furcsa dolgokat, ezért is vagyunk a Népszínház utcában. A másik pedig, hogy nagyon beplázásodott, miközben az utcák forgalmas helyeken is tele vannak üres üzletekkel.

Áron: Vannak viszont olyan utcák, amiket kimondottan szeretek. Ilyen a VIII. kerületnek a külső része, a Blaha és Rákóczi tér környéke, ami autentikus maradt. Ezalatt elsősorban nem azt kell érteni, hogy régi; igaz, vannak olyan boltok, amik már 40 éve működnek. Bírom, hogy nagyon színes, ha a helyieket nézzük: az afrikai, keleti vagy közel-keleti réteg is hozzátesz ehhez. Talán ez a legnemzetközibb része Budapestnek. Tetszik, ahogy keverednek a különböző nációk egy természetes közegben.

Olivér: Nincs megkreálva egy külföldieknek szóló kirakatnak, mint a belváros.

Mik a kedvenc helyeitek?

Olivér: Az elmúlt időszakban nem sok helyre volt időnk járni az új kollekció készítése miatt, úgyhogy erre most elég nehéz hirtelen válaszolni.

Áron: Szeretem a Városligetet és a Rómait.

Olivér: Ezeket én is, és Kisoroszit se hagyjuk ki!

Fotók: Szombat Éva