Rizsavi Tamás nevét valószínűleg mindenki ismeri, aki rendszeresen olvas online sajtót. Lélegzetelállító képeivel százezrek figyelmét vívta ki itthon. Rajong Budapestért, azt mondja, hogy számára megunhatatlan. Gyerekkora óta tudatosan építi magát, tervről tervre halad. Jelenleg ő Magyarország egyik legismertebb fiatal fotósa, de eszébe nem jutna otthagyni gyerekkori szerelmét, a mozdonyvezetést. Azt mondja, hogy jól kiegészíti egymást a két dolog, ettől igazán változatos az élete. Ráadásul van bennük közös pont is; a naplemente-napfelkelte, amit szívesen megnéz vagy megörökít, bárhol van, és bármit csinál.

Mi fogott meg a mozdonyvezetésben?

A szüleim elmondása alapján már nagyon kicsi koromban megjelent a mozdonyok iránti szeretet nálam. Amikor elvittek a Közlekedési Múzeumba, láthatóan nagyon boldoggá tett. A vasútállomással is hasonló volt a helyzet, sőt, indulásnál mindig hisztiztem. (nevet) Egy ideig azt gondolták, hogy majd kinövöm, de nem így történt. Már az iskolaválasztásnál is ez volt a cél, a közlekedés technikusi képzéstől eljutottam a mozdonyvezetői tanfolyamig. Egyszerűen elvarázsolt a világa. Bár a családban nincs vasutas, mégis ez a természetes közegem, az évek alatt rengeteg ismerőst szereztem itt. Ráadásul a valóság sokkal izgalmasabb, mint amit gyerekkoromban elképzeltem. Bár sokan szídják a MÁVot, én a másik oldalról csak jókat tudok mondani. Szeretem, hogy megbecsülik a munkámat, jó körülmények között dolgozhatok, úgyhogy ez nemcsak egy gyerekkori ábránd, ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem.

Mit szeretsz a legjobban benne?

Egy irodai munkával ellentétben egyrészt nagyon változatos, hiszen minden nap máshova megyek, másik útvonalon, másrészt fantasztikus dolgokat láthatok- szinte minden munkanapomon végignézhetek egy napfelkeltét vagy egy naplementét. Azt sem lehet mondani, hogy magányos munka lenne, hiszen igaz, hogy pár órát egyedül vagy a mozdonyfülkében, viszont az állomásokon folyik az élet, találkozol a kollégákkal, jó hangulatban telik a nap.

 Fotózni egyedül jársz?

Nem, bár a megrendeléses munkáimat általában egyedül csinálom, de amikor a saját oldalamra készítem a fotókat, jobban szeretem társaságban tölteni azt az időt. Nagyon társas lény vagyok, rengeteget járok a barátaimmal kirándulni bel- és külföldre is. Szeretem összekötni a fotózást az utazással és a bulizással. Persze alkalmanként előfordul, hogy van egy bizonyos téma, amire órákat kell várni, ilyenkor már nem várják ki a velem a pillanatot, de ez teljesen érthető.

Tudj meg még többet Budapest kedvenc fotósáról!

2011 óta folyamatosan foglalkozik a média a képeiddel, rengeteg a követőd, imádják az emberek a képeidet. Más már simán átnyergelt volna a hivatásos fotózásra.

Mindenki ezzel jön, de egyszerűen eszembe sem jutott, hogy otthagyjam a munkámat.

Ez valamilyen egyensúlyt hoz az életedbe?

A fotózás úgy jött az életembe, hogy a saját magam szórakoztatására csináltam. Megtapasztaltam, hogy milyen a megbízásos fotózás, ami valljuk be, hiába élvezem, munka. De akkor sem hiszem, hogy otthagynám a MÁV-ot, ha simán megélnék a saját oldalamból. Engem a fotózás kapcsol ki. Imádom a viharkövetést, és a csillagokat is nagyon szívesen fotózom. Ez a része inkább kaland; mert lehet, hogy tizenhétszer mész ki, hogy lefotózd a megálmodott képet, de csak egyszer sikerül elkapnod a várt pillanatot. Túl sok mindennek kell stimmelnie.

Megkockáztatom, hogy meglehetősen maximalista vagy…

Az egy vagy két évvel készült képeimet általában újrafotózom, mert már nem tetszenek.

Ez is hozzásegít ahhoz, hogy Budapest kifogyhatatlan témaforrás legyen?

Egyrészt, másrészt az időjárás is folyamatosan változik, mindig van valami apróság, ami egy képen meghatározó elem lehet. Amitől teljesen más lesz a fotó, mint az előzőek. Egyébként egyre inkább érzem, hogy Budapesten kívül is többet szeretnék fotózni, különböző külföldi magaslatok nagyon vonzanak, de más magyarországi városokról is szívesen készítenék képeket.

Napközben is jársz géppel a városban?

Nagyon ritkán, inkább a naplemente és napfelkelte az az időpont, amit belövök a fotózásra.

Mennyire fontos számodra, hogy milyen eszközökkel dolgozol? Szeretsz kísérletezgetni velük, vagy a bevált dolgokat használod?

Egy alapgéppel kezdtem az egészet, és nagy álmom volt, hogy kipróbálhassak komolyabb eszközöket is. A Canonnal például folyamatosan dolgozom, és tesztelgetem az objektíveket, fényképezővázakat. De nem ők az egyetlenek, akikkel együttműködöm, gyakran vannak más kollaborációk is. Ezek mind lehetőséget adnak arra, hogy kísérletezgessek. A legtöbb képet meg lehet csinálni egy alapgéppel is, de van, amikor jól jön egy nagyon magas szintű vagy fényérzékenységű kamera is. Mert hiába látom magam előtt az elkészítendő képet, egyszerűen nem lehet kivitelezni anélkül. Amúgy most éppen a drónokra vagyok rápörögve, szeretném kipróbálni. Fontos, hogy ez a része is változatos legyen.

Mennyire építed fel tudatosan a tematikát?

Inkább csak az alapok vannak meg. Nyáron a viharok, télen a havas város- ezek adják magukat, de olyan nincs, hogy hónapokra előre tele van egy jegyzetfüzet a pontos tervekkel. Szerintem a spontaneitásban több lehetőség van.

Aki olvasott veled kapcsolatban bármit, valószínűleg tud az Erzsébet-hídon történt kalandodról, amikor tévesen lezárták miattad az egészet. Volt már parább helyzet fotózás közben?

Egyszer a Bakonyban majdnem leestem egy szikláról- akkor ott döntenem kellett, hogy én vagy a fényképezőkép. Sajnáltam nagyon azt a gépet. Akkor fél évig nem is tudtam fotózni. Arra viszont jó volt az az időszak, hogy rendszerezni tudtam a képeimet. Akkor végre tudtam foglalkozni a bloggal is.

Bátornak tartod magad?

Azt hiszem igen, bár a pókokat nem szeretem. (nevet) Ész nélkül nem csinálok semmit, de nem vagyok félős.

Nagyon szereted Budapestet, ezt több helyen is olvashattuk.

Csepelen nőttem fel, most Óbudán lakom. Miután a két éves képzésről visszajöttem Szombathelyről, nemcsak azért volt izgalmas újra a városban lenni, mert hazajöttem, hanem mert akkor kezdtem a külön életet a családtól. Budapesten mindig van valami, mindig találsz jó programot, nem lehet unatkozni. Persze szerencsés vagyok, mert van egy biztos alapom, a két hivatásom, amit szeretek, így nem vágyom máshova. Ha ezek nem lennének, lehet, hogy én is kimennék külföldre, nem tudom, ezen már elgondolkodtam.

Mit szeretsz benne legjobban?

A nyüzsgést, hogy tele van élettel. A random dolgokat; amikor bejössz a városba, és bármi történhet, bármibe becsatlakozhatsz. És persze a hídjainkat!

Mik azok a helyek, ahonnan jó madártávlatból a kilátás?

Bár mindkettő fizetős, de a Bazilika és a Mátyás-templom. Bentről a városból sehonnan nem lehet annyira belátni Budapestet.

Ha éppen nem fotózol, merrefele vagy megtalálható?

A barátaimmal rendszeresen csapatostul végigjárjuk a helyeket, télen a pubokat, nyáron a teraszokat. Iszogatunk, beszélgetünk, és járjuk az utcákat.