Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Varázslatos textilnyomás - Interjú a Prés Műhely alapítóival

2017. június 30. - absolut_hu

presmuhely_porrte.jpg

Sokan emlékezhetnek még arra az időszakra, amikor a „fruitoftheloomos” pólókra vasaltuk a mintákat, hogy minél egyedibbek legyünk, majd két mosás után, miután tönkrement, csalódottan dobtuk a játszós ruhák közé, hogy majd jó lesz valamire. Szerencsére ma már nem kell ezt átélnünk. Egyre több kis műhely van a városban, akik különböző technológiákkal nyomják a pólókat, kapucnisokat, ingeket, és szinte bármit, amit szeretnénk. A Prés Műhely is ilyen, akik ráadásul egy saját márkát is elindítottak Prés néven. Simon Zoltán és Lövei Attila, az alapítók három év után újabb fejezetet kezdenek. Július 1-jén az alsó szint üzletté alakul. A lenti interjúban többek között szó lesz arról, hogy miért érdemes Budán design boltot nyitni, mitől lesz egyedi a Prés Műhely, és mik a legtutibb zöld pontok a környéken.

Hogy indult a Prés Műhely története?

Attila: Gyerekkori barátság a miénk, eleve a rajzolás hozott össze minket. Tinédzserkorunkban magával ragadott minket a hip-hop kultúra, imádtuk a graffitiket, és folyamatosan rajzoltunk. (nevet)

Zoli: Megvolt ez a közös hobbi, ami által barátok lettünk, aztán mindketten Budapestre kerültünk. Attila egy pólónyomó cégnél helyezkedett el, én meg egyetemre mentem.

Attila: Az egyik találkozásunk alkalmával arra terelődött a szó, hogy jó lenne ha már nem alkalmazottként kellene dolgozni, erre Zoli rávágta, hogy akkor csináljunk egy céget. Először nem vettem komolyan, de tovább folytattuk a beszélgetést, és rájöttem, hogy nem is olyan lehetetlen dolog ez. Miután Zoli is leállamvizsgázott, és neki is munkát kellett volna keresnie, elkezdtünk dolgozni a Prés Műhely elindításán. 

Mi volt a koncepció?

Zoli: Mindenképpen valami új irányvonalat szerettünk volna létrehozni. Az elmúlt két-három évben a kezdeti ötletek szépen letisztultak, úgy érezzük, hogy most vagyunk igazán készen. Az egyik meghatározó eleme az lesz a műhelynek, hogy az emberek egy workshop keretén belül meg tudják valósítani a saját ötleteiket a segítségünkkel. Ebbe az is beletartozik majd, hogy itt a helyszínen lehet majd elkészíteni a grafikát, ami aztán a termékre kerül. Ez azoknak is könnyen megvalósítható lesz, akiknek nincs kimondottan jó rajzkészségük. Mivel a MOME-n sok designer megismertem és beleláttam ebbe a világba, adta magát a helyzet, hogy más márkákkal is együttműködjünk, így több brand is csatlakozott hozzánk.

De miért Buda?

pressneak01.jpg

Eddig a budapesti design élet a belvárosra összpontosult, viszont sorra nyitnak Budán is az izgalmasabbnál izgalmasabb üzletek. A részetekről tudatos döntés volt a budai oldal?

Attila: Ragaszkodtunk Budához. Egyrészt teljesen más a környezet, másrészt Pest kezd kicsit betelni. A nálunk kapható márkák tervezői is nagyon örülnek, hogy itt is tudnak terjeszkedni.

Zoli: Úgy érezzük, hogy az itteni emberekhez jobban is passzol, amit csinálunk. Az a tapasztalatunk, hogy ide azok költöznek, akik kicsit már megnyugodtak, nem buliznak annyit, esetleg családod alapítanak. Ennél a rétegnél inkább a minőségen van a hangsúly. Ők azok, akik megtehetik, hogy akár az átlagosnál többet költsenek egy táskára vagy pólóra. Amúgy is egyre inkább jellemzőbb, hogy az emberek szívesen vesznek minőségi, és maradandóbb termékeket, mint egy tömegcikket, ami egy év alatt elhasználódik.

Budapesten mennyi hozzátok hasonló műhely létezik, és a tiétek mitől sajátos a már említett tervezett plusz szolgáltatáson kívül?

Attila: Rengetegen vannak, és nagy a konkurencia. Folyamatosan kutatjuk a piacot, így képben vagyunk nagyjából, hogy mi az, ami még nincs jelen itthon. Ezekkel a dolgokkal erősítjük a saját helyünket.

Zoli:. A többi műhellyel ellentétben, akik inkább egy technikára specializálódnak, mi megpróbálunk többet is lefedni, legyen szó szitanyomásról, szublimációról vagy transzfer nyomásról. Persze mivel rengeteg technika létezik a világon, nem tudunk mindent megcsinálni, de cél, hogy sokrétűek legyünk. A távlati tervek között szerepel egy kreatív műhely létrehozása is, ahol más művészek lehetőséget kapnak arra, hogy használják a gépeinket, berendezéseinket. Az lenne a legjobb, ha egy kis közösséget is össze tudnánk hozni. Ezenkívül már az elején elindítottuk a saját márkánkat, ami a Prés nevet kapta, és a tervünk, hogy minden évben kijövünk egy új kollekcióval.

Ki milyen mértékben veszi ki a részét a tervezésből?

Zoli: Attilával eléggé különbözik egymástól a világunk. Az első kollekción inkább az én állatos irányvonalam dominál. Egyébként azt vettem észre, hogy az emberek kimondottan szeretik ezt a témát, hiszen az állatokat mindenki szereti, és így szívesen is viselik őket. Egyszerűen érzelmileg kötődnek hozzájuk. Ezt már magamon is észrevettem; ha bemegyek egy boltba ahol találok valamit, amin állatos minták vannak szinte biztos, hogy azt fogom választani. (nevet) Attila irányvonala viszont teljesen más.

Attila: Gyerekkorom óta képregény rajongó vagyok. Ott kezdődött az egész, hogy egyszer egy barátom átjött hozzám azzal a hírrel, hogy lerajzolta a Dragon Ballból Vegitát. Annyira megtetszett az ötlet, hogy azon a nyáron végig különböző figurákat gyártottam papírra. Maga a rajzolás is innen jött nekem. Leginkább szörnyszerű alakokat kell elképzelni, bár ezen a jövőben szeretnék kicsit finomítani. Hogy mégse üssön el nagyon a két vonal egymástól, közelíteni fogok Zoli világához, és nálam is meg fognak jelenni az állatok, de úgy, hogy beleadom a saját stílusomat.

pressneak02.jpg

Mik azok a márkák, amik már biztos a Prés Műhely kis közösségébe tartoznak?

Zoli: Kovács Ágnes táskái és kiegészítői már biztos kaphatóak lesznek szombattól. Nálunk van még a Stampp és a Tinta nevű márka, és a Müskinn lányok is becsatlakoztak. Semmiképpen nem szerettünk volna egy tipikus ajándékboltot, az volt a cél, hogy az itt megtalálható brandek passzoljanak abba a világba, amit mi képviselünk.

Milyen a kapcsolatotok Budapesttel?

Attila: Egy olyan faluból jöttem fel ide, amit öt perc autóval körbejárni. Nagyon szerettem Budapestet, már-már imádtam. Most már igénylem a nyugodtabb környezetet, de mivel itt történik minden, nem gondolkodom azon, hogy kijjebb költözzek. A Prés születésével együtt lettem én is budai. Először azt gondoltam, hogy nem lesz különbség a két városrész között, de tévedtem, nagyon megszerettem ezt az oldalt.

Zoli: Nagyon vidékorientált vagyok, bevallom. Én akkor lennék a legboldogabb, ha a szomszéd kerület lenne Jászszentandrás, ahonnan származunk. (nevet) Számomra az lenne a legideálisabb, ha a hétből két napot Budapesten, ötöt pedig vidéken tölthetnék. Kellenek az itteni lehetőségek, és a zsongást is szeretem egy ideig, aztán ki kell szabadulnom feltöltődni vagy éppen elmerülni a kreatív munkában. Itt annyira elveszi a város az ember figyelmét, hogy képtelen vagyok teljes mértékig koncentrálni. A sok lehetőség miatt viszont hálás vagyok. Ráadásul azt gondolom, hogy ha az ember valamit szeretne, és azért kitartóan tesz is, akkor megtalálja az utat a sikerhez.

Kedvenc helyek?

Attila: Normafa. Huszonévesen még jó volt a betondzsungelben bulizni, de most már a zöld részeket keresem.

Zoli: A János-hegy, valahol az erdő közepén.

A Prés Műhely nyitóbuliján az Absolut is ott lesz. 

A bejegyzés trackback címe:

http://absolutbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr7612630961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.