Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Mindenről tudni - Interjú Prieger Zsolttal

2017. június 08. - absolut_hu

prieger_zsolt_portre_logozott.jpg

Vannak olyan zenészek, akikre a magyar zenei élet alappilléreinként tekintünk. Ilyen Prieger Zsolt is. Az a generáció, amelyik a Pepsi Szigetre járt, még jól emlékszik, hogy milyen volt felnőni a fesztivállal és a jelenlegi nagy zenekarokkal együtt. Az Anima Sound System is ilyen név, kikerülhetetlen lett az elmúlt húsz évben. Első nagy slágerüket a 68-at Törökországtól kezdve Párizson át Dél-Amerikáig a legváratlanabb helyeken hallhatjuk random. Ráadásul Zsoltnak valahogy ösztönös tehetsége van a megújuláshoz, és ezért lehet az, hogy az új generációhoz is megtalálja az utat mindenféle erőlködés nélkül. Az Anima-beli és produceri munkái mellett ír is, feleségével pedig kisfilmeket készít. A lenti interjúban viszont nemcsak erről esik szó, hanem kicsit benéztünk a felszín alá is.

Tavaly múltál 50, de a lendület cseppet sem változott. Például a mai napig figyeled az új zenéket, trendeket. Képben vagy. Ez ennyire természetes?

Még jobban szeretnék képben lenni. Az életem meg nem versenyfutás az idővel, a „munkámat" is inkább szenvedélynek fogom fel. Ez nem feladat, hanem folyamatos élvezkedés, mindenről tudni, rajongani az új zenékért, új versekért, új színházi darabokért, beszélgetni a fiatal pályatársakkal, együtt zenélni velük, tanulni tőlük. És ez nekem jó elsősorban, de persze szeretek helyzetbe hozni embereket, mert rengeteg nagyon teheséges fiatal van, és nemcsak zenében, hanem színházban, kortárs komolyzenében vagy a költészetben is. Csak körül kell nézni és figyelni.

Nagyon szerteágazó a zenei ízlésed: Bartók, Laibach, Miles Davis, Lou Reed, The Stooges, a Sex Pistols, DJ Assault, csak pár név a nagy hatások közül. Ez neked, mint producernek valahol ki nem mondott kötelességed is?

Szerintem ez nem kötelesség, így létezem gyerekkorom óta. Nem tudok egyfajta sítlusért rajongani, nemcsak a zenében van így, hanem az irodalomban vagy a fociban is. Dylan-en és a punkon szocializálódtam, aztán jött a new wave és Bowie, aki szintén a nyitottságával és szivacstermészetével hódított meg, onnan meg nincs megállás: Public Enemy,  Ligeti György, Kurtág György, Bach vagy a Farbwechsel dj-k, nekem ugyanaz az élmény, nem tudok és nem is akarok rangsorolni, hagyom, hogy megérintsen mindegyik. Nem tudok dönteni Dosztojevszkij, Bukowski, Thomas Pynchon vagy Térey János között, mert mindegyik a lelkem más és más szegmensét érinti meg. És ahogy mondtam, ugyanez van a focival is: miért kellene választanom Törőcsik András Újpesti Dózsája, az Ajax fiataljai vagy éppen a Messi vezette Barcelona szeretete között?

Mik a legnagyobb különbségek a 30 évvel ezelőtti és a mostani Prieger Zsolt között?

Semmi. Talán a mostani lelkesebb és nyitottabb, meg több mindennel foglalkozik. A harminc évvel ezelőtti is nagyon sok mindent csinált, de most vagyok erőm teljében, dalokat írok, újságcikkeket publikálok, verseket írok nap mint nap, ki tudja már hányadik felállású és stílusú Animát - most éppen kortárs techno- és a videokunst által megérintett formációt majdnem teljesen új tagsággal - állítok színpadra, közben falom a könyveket és a feleségemmel kisfilmeket csinálunk.

Nézd meg az új Anima album teaserét!

Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy az Anima már-már abszurdan sikeres volt. Ez mit takar?

Volt olyan időszak is, majdnem 10 éven keresztül, amikor olyan felhajtás vett bennünket körül, ami nem volt jó, mert az ilyen jellegű szituáció nem kreatívvá tesz, hanem felesleges dolgokkal foglalkozó embert csinál belőled. De részben jó volt megtapasztalni, jó volt játszani tízezrek előtt hosszú éveken át, jó volt európai turnékat lebonyolítani, csodás helyeken játszani. Most már sokkal jobban izgat a kísérletezés, az értő közönségnek való kommunikálás, azt hogy ne csak zenélj, hanem hogy mindig éppen azzal foglalkozz, ami jól esik és ébren tart. Ettől függetlenül idén több nagy fesztiválon játszunk fő műsoridőben, ami meg jó dolog. Ha nincsenek elvárások, bármekkora közönség előtt jó játszani.

Sok projected volt az évek alatt. Az Animának mi a szerepe jelenleg az életedben? Az évek alatt felszedett profizmus mit ad a korai Anima világhoz vagy éppen mit vesz el tőle?

Nem tudom igazából, mi az a profzmus. Mert ha a fogalom azt jelenti, ami épp a mai lealjasító zenék eladását könnyíti meg, akkor inkább soha nem akarom megtudni, mi az a profizmus. Meg én szeretek 3-4 évente újrakezdeni, frissnek maradni, gondolkodni, vitázni, nyitottabbá, kreatívabbá válni. Az Anima Sound System jelenleg a legtöbb időt foglalja le az életemben, hiszen új programot mutatunk be a Kolorádón, majd Orfűn, Bánkon és nagyon sok helyen itthon és külföldön. A Stockhausen Syndrome című vizuális aktvizmussal megtámogatott élő programon, majd lemezen dolgozunk, amit egyből követ egy őszi lemez, mely az Őszi Fesztivál Cafe Budapet programjához csatlakozik, hiszen október 21-én az Akvárium Nagytermében lépünk fel Heidi Levoval, a londoni Cinematic Orchestra énekesnőjével.

A Stockhausen Syndrome teasere

Van kedvenc saját lemezed, esetleg produceri munkád, vagy ahogy a gyerekek között, úgy a munkák között sem illik kedvencet választani?

Nincs kedvencem, általában a hibáikat hallom meg először, de örülök, ha másnak meg örömet okoz, ha hallja. Nekem általában csak akkor okoz örömet, amikor éppen csinálom, de ez így helyes, nem? Elég vicces tud lenni az, aki magát hallgatja és közben a saját vállát veregeti. Sok mindent csináltunk a kollégáimmal, nagyon sok nagyszerű emberrel dolgoztam együtt, nagy élmény volt minden pillanata, mindenből tanultam, Ferenczi Gyuritól Grencsó Pistáig, Jeremy Thompsontól JC001-ig, Bognár Szilvitől Fanni lányomig, és még rengeteg élmény vár rám.

Olyan gondolkodó ember vagy, aki nagy hangsúlyt fektet az önismeret fejlesztésére. Ez hogy volt hatással a karrieredre a kezdetektől napjainkig?

Nem tudom. Vagyis sosem fektettem rá nagy hangsúlyt, mert normális ember nem erre fektet hangsúlyt, hanem arra hogy figyeljen, legyen tapintatos, maradjon játékos, ha meg úgy alakul - hiszen mindenkivel így alakul jópárszor -,  hogy megbánt másokat, akkor tudjon önkritikát gyakorolni. Valami ilyesmi az önismeret, nem?

Számodra mit jelent a siker? Manapság egyre inkább pénzt, csillogást és hatalmat. Nem biztos, hogy ez a jó út.

A siker alapvetően értelmezhetetlen fogalom, mert bár értem a kérdést, de ha megengeded, nézzünk mögé. Mert ha az a siker, hogy sokat játszanak a rádióban vagy szerepelsz valami ostoba tv-műsorban, vagy felesleges dolgokat írnak rólad, akkor annak mi az igazi értelme? Semmi. A siker sokkal inkább az, hogyha boldog vagy attól, amit csinálsz és persze attól, hogy azt éppen kikkel csinálod.

Sokan panaszkodnak, hogy hamar átlátható, kiismerhető ez a magyar zenei szakma. Neked mi erről a véleményed?

Jó helyen kell vizsgálgatni és ha már a sikerről volt szó, nem az úgynevezett sikerorientált műfajok képviselői között kell körbenézni. Én nagyon jó zenekarokat, producereket, DJ-ket látok, és egyből jobb lesz a kedvem, ha körbenézek Apey, a Black Bartók, Route8, Henri Gonzo, S Olbricht, Galactic Jackson, Szabó Benedek, a Slow Village, az Elefánt, Zomblaze, az NVC-dj-k, DJ Mesterházy, a Move-brigád, a Larm-DJ-k, Manekék, Suhaidék, Crimsonék házatáján. Persze még hosszan tudnám sorolni az előadókat.

Évek óta újra újságírással is foglalkozol, ami egyáltalán nem meglepő ismerve a munkásságodat. Ez a fajta kihívás hol helyezkedik el a zenéhez viszonyítva?

Szeretek írni, de alapvetően nagyon szeretek beszélgetni, akkor is, ha nem írom le újságba vagy könyvbe. És mindegy, hogy erdélyi írónővel vagy romakutató szociológussal, vagy HC-énekessel, techno-dj-vel vagy éppen Térey Jánossal ülök le, akivel pár héttel ezelőtt Kolozsvárott jártunk a könyvhéten és közönség előtt beszélgettünk, ami még felvéve sem lett, úgyhogy igazából a nyitottság és a kommunikáció a fontos, az hogy le is van írva, vagy megjelenik, másodlagos.

Mi az, ami jelen pillanatban legfontosabb számodra az életben?

Mindig, amit éppen csinálok. Bármit csinálok, azt annyira átélem, hogy hevesebben dobban tőle a szívem. És mindegy, hogy mi az, ami felizgat. Az, hogy simán elutazom Párizsba egy kiállítás kedvéért? Hogy színházban ülök egy Puskin-bemutatón? Az, hogy egy botanikus kertben sétálunk a rohadó aljnövényzetben? Vagy hogy a játszóteremen Szombathelyen éljük át a régi, de nagyon is élő emlékeket? Egy új könyv? Egy templom, ahol még nem jártam? Egy ikonkiállítás Moszkvában? Iggy Pop közelében lenni? Nem tudom, de most fel tudnék sorolni kb ezer hasonló dolgot, ami a “legfontosabb".

Zsolt év elején készített remixe egy Sebő Ferenc-Weöres Sándor dalra

Szombaton felléptek a Kolorádó Fesztiválon. Az esemény célja többek között az, hogy kicsit kiszakadjunk a városból a természetbe. A te életedben hogy van ez jelen? Mennyire vagy igazi városi ember?

A Kolorádó Fesztivál nagyon jó lesz, akkor is mennék, ha nem játszanék a zenekarommal. De játszunk, méghozzá szombat éjfélkor. Annyira vagyok városi ember, amennyire vidékjáró, vagy erdélyi kötődésű, vagy szombathelyi-velemi-kőszegi gyerekkort máig élő. Tény, hogy egyre jobban szeretek a természetben lenni, főleg, amióta kutyánk van. Lunával ugyanis nem lehet otthon maradni, akkor is megyünk, ha nagyon nem akarunk. A feleségem szerint nagyon  jó apja vagyok a kutyának is, nemcsak a lányomnak. De igazából mindig megyünk valahova, de péládul olvasni otthon szeretek a legjobban, és azt is elég sokat csinálom.

Budapesttel milyen a kapcsolatod?

Az otthonom, de otthon vagyok Szombathelyen is, és pár hétig otthon tudom érezni bárhol a világban, aztán persze hazavágyom, és indul az egész újra. Budapest fantasztikus, nap mint nap fedezek fel gyönyörű részletét, és ahol élek, a Szent István park mellett, az meg kicsit olyan, mintha visszataláltam volna a gyerekkorba. Ismerősök, előreköszönés, kutyafuti, sarkifűszeres, virágosnénik, pad a házunk mellett, kiváló kilátással a teliholdra, vagy éppen az erkélyünk, amiből feleségem egy kis kertet varázsolt pár hónap alatt.

Mi a három kedvenc helyed, és miért?

Nagyon sok jó hely van, mindegyiket másért szeretem, és sokkal több van, mint három. A Központot azért szeretem, mert mindig vannak nagy találkozások, a budai Nemdebárt azért, mert igazi hangulatos bohémtanya, és mert a tulaj az egyik legjobb zenéket játszó ember a városban. A Lärm-et, mert sok kedvenc dj-m zenél ott rendszeresen, az A38-at meg nemcsak azért, mert tizenvalahány éve ketten avattuk fel Palotai Zsolttal, hanem mert gyönyörűen szól a koncertterme. A Corvin Klubbot azért, mert amikor elindult, akkor én szeveztem a partykat és koncerteket, szóval kicsit haza is megyek oda, és persze sorolhatnám napestig a többi klubot és kocsmát. Olyanokat is, amik már nincsenek, de sok szép emlék fűz oda, például a Mono vagy a régi Gödör, de említhetnék koncerthelyeket a Fáklya Klubtól a Vörösmarty művházon át a Petőfi Csarnokig, ahol az első nagy, telházas Anima-koncerteket csináltuk a Tilos-bulikban a 90-es években.

Az Anima Sound System június 10-én éjfélkor lép színpadra a Kolorádó Fesztiválon.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://absolutbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr5512577031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.